Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Első rész. A redemtio előtti kor 1745-ig - Bevezető rész
— 12 mélységben, Kiskunhalason és Nagybecskereken a tenger szinével egy magasságban Szabadkán pedig a mai tenger színe felett 23 tn. magasan. A mai talajszínhez viszonyítva a levante korbeli tenger feneke Kecskeméten 135, Szegeden 199, Hódmezővásárhelyen 218, Szentesen 223, Kiskunhalason kb. 132, Nagybecskereken 83 és Szabadkán 91 méter mélységben van. Ezek a számok jelzik egyúttal az alluvialis rétegek vastagságát is. E réteg alatt Kecskeméten 80 m. vastag a levantei emelet vagy pliocén kori kavics*), ez alatt 80 m. vastag a pontusi emelet és ez alatt fekszik a mediterrán mészkő, (a Dunántúli hegységek anyaga) nagy mélységben. Diluviális képződményü talaj csak a Duna és Tisza mentén fordul elő vidékünkön. A Diluvium elején az alföldi mendencét édesvizü, egymással összeköttetésben levő tavak borították. A kis alföld vize a visegrádi szoroson, moóri vögyön és a Dráva völgyén át folyt le a Nagy-Alföldre, - az átfolyó vizek magukkal hozták az útjokban elmosott kőzetek homokját és iszapját s mindjobban feltöltötték vele a nagy-alfödi mendencét. Amikor a Nagy-Alföldet borító viz a Vaskapunál áttörte a hegységet s szabad lefolyást talált a Fekete-tengerbe, az Alföld eliszapolt talaja szárazfölddé vált, melyet aztán a folyóvizek mellett lerakott homokkal a szél évezredes munkája borított be. így képződött hosszú időn át a Nagy-Alföld talaja. Abban az időben, amikor az Alföldet még víz borította, élt már Magyar- ország területén is a kőkorszak legrégibb korába tartozó ősember, a vizet környező hegységek barlangjaiban. A tenger lefolyása után megtelepedett az ősember az Alföldön is, leginkább a folyóvizek mentén találni ezen őstelepeket s vagy a szilárd partoldalakba ásott barlangokban, vagy az iszapos talaj fölé cölöpökre épített sövényfonású és betapasztott házakban lakott. Nagyobb ilyen telepek a Tisza mindkét oldalán fordulnak elő. Kézi szerszámjaik a kőkorszak legutolsó neolíth szakaszába sorolt csiszolt kőből valók voltak. Lakásuknak a védekező módon épített és sáncokkal körülkerített voltát megindokolja az, hogy a barlangi medve, barlangi hiéna, ősfarkas, hód, kőszáli kecske, őstulok, ősbőlény, szarvas, ehlen-szarvas, óriási szarvas, két tülkös orszarvú, őselefánt is honos volt ezen a vidéken, amelyek ellen egyszerű szerszámaikkal és fegyverekkel csak igy védekezhettek. A felsorolt állatok csontvázait több helyen felásták már, az őstulok és az ősló kissebb számban fordult csak elő. Ezen őslakók, hogy milyen nemzethez tartoztak s milyen *) Ebből a rétegből kapják az alföldi kutak a vizet,
