Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)

Első rész. A redemtio előtti kor 1745-ig - Bevezető rész

— 11 — állatkák héjjából rakódtak le körülbelül 50 ezer év alatt a Kréta­hegyek alapjai. IV. Harmadkor. (Kainozoikus-kor). A Krétakorszak végén állottak be a föld kérgén a legutolsó nagy változások, a száraz­föld túlnyomó lett, nagy tavakkal. Az Eocén rétegekben az emlős állatok jelennek meg, a melyek elől a hüllők visszahúzódnak, elbújnak. Feltalálni az ős elefánt, a ló őse, ős rinoceros és a majmok'maradványait. Az Oligocén, Miocén és Plioc 1 rétegekben a ma is élő állatok ősei mindig tökéletesebb formáb i találhatók fel. Az ember maradványai azonban még nem fordult, л elő. V. Negyedkor. (Diluvium). Ebben a korban a hőmérséklet eddig kielégítő magyarázatot nélkülöző okok miatt szerfelett lehűlt s fél Európa jég és hómezővé vált, holott a megelőző korban Grönlandban is díszlett a fügefa. A többször megismétlődő jég­korszakban az állatok délfelé húzódtak. A mammut egy ideig még dacolt a jéggel, mint a Szibériában jég közé fagyva talált példányok igazolják. Ez a korszak pusztította ki az ős állatokat; legtovább kibírta Európában a mammut és Amerikában a mylodon- nak nevezett őslajhár. Ezen ősállatokkal már az ember is együtt élt e korszakban. VI. A jelenkor. (Alluvium — áradmány). A föld kérgének legújabb, a történelembeli ember korában képződött rétege. Az ember termete és szervezete szerint ítélve, Dél-Ázsia meleg vidékein lakott először s innen vándorolt északra s onnan keletre és nyugatra a merészebb és fejlődésre képesebb faj. — Az emberi nem fejlődésének a kutatását a Skandináv népek kezdték meg s 1836-ban a koppenhágai muzeum igazgatója az ősember korát a használatában volt szerszámok anyaga után: Kő, Réz , Bronz és Vaskorszakra osztotta fel, amely beosztást a tudomány általánosságban elfogadta. A kőkorszak ismét Eolith, Paleolith és Neolith korszakra oszlik fel, az ősember használatában volt kőszerszámok kidolgo­zatlan, kidolgozott és finoman kidolgozott volta szerint. Az eolith és paleolith korszakok közti időt 150 ezer évre és a paleolith korszak óta eltellett időt ismét 150 ezer esztendőre becsülik. A magyar Alföld s vele együtt a Duna—Tisza közének talaja a Diluviumban és az Alluvíumban képződött. A megelőző korban a levante korbeli édesvizű tenger borította az Alföldet s ennek fenekét a sok kútfúrás által feltárt anyag szerint a. mai4 tenger színe alatt a következő mélységekben találták meg: Kecskeméten 13, Szegeden 115, Hódmezővásárhelyen 135, Szentesen 136 méter

Next

/
Thumbnails
Contents