Halasi Ujság, 1942 (3. évfolyam, 7-102. szám)

1942-04-03 / 27. szám

K. im\ HALASI UJ5Í® sam Krisztus és Nagypéntek a természetben Népies növénynevekben sok feledésbe merült vallásos legenda él Krisztus kínszenvedésének emlékei a nép mondáiban Tudia-e O n? A képzelet majdnem minden kérész­ién y népnél összefüggést keresett a ter­mészet, különösen az állat- és növény­világ kincsei és a kereszténység őstör­ténetének eseményei, valamint az emlé­küket őrző keresztény főünnepek' kö­zött. A népies növénynevek között gya­kori a Mária-virág, mások viszont Szent Veronika, Keresztelő Szent János vagy Krisztus nevét viselik. »Boldogasszony palástja, Szent János-kenyér, Veronika, Krisztustövis, Jézus szive, stb.« Krisz­tus kínszenvedésének és halálának ese­ményei a szokottnál is nagyobb mér­tékben foglalkoztatták a képzeletét, ami­nek emlékét nagyon sok szcbbn él-szebb népies legenda őrzi, A kereszlesSrfi pSaly A legszebbek egyike a keresztcsőrű pinty, némely népnél; kereszt- vagy ke- reszténymadár legendája. A vörössel tarkázott tollú kedves madárka nevét annak köszönheti, hogy csőrének két kávája egymást keresztezi, ami táplálko­zásának módjával áll szoros összefüg­gésben. A keresztcsőrű pinty ugyanis, fenyőfák magjával táplálkozik és a ma­goknak a fenyőtoboz kemény pikkelyei közül való kifejtésére az ilyen kereszt­ben álló csőr a legalkalmasabb. A legenda szerint a keresztre feszí­tett "Krisztus kínjai között egy pi­ciny madárkát pillantott meg, ke­reszthez szögezett keze fején. A madárka kitartással birkózott a ha­talmas szöggel, hogy a kemény fá­ból kihúzza s Teremtőjének egy- szülött fiát a keresztről megszaba­dítsa. Krisztus örök időkre megáldotta a megszabadításán fáradozó madárkát, — amely ennek emlékére viseli csőrén a kereszt, tollazatának piros színében pe­dig a Megváltó vérének jelét. A keresztcsőrű pinty olykor hirtelen Seregestül meglepi a fenyvest és rövi- debb vagy hosszabb idő múlva éppen olyan hirtelen eltűnik a vidékről, ahol aztán évekig nein mutatkozik. Némely vidéken a népképzejeí úgy magyarázza a madarak hirtelen megjelenését, hogy megjelenésükkel valami titokban el­követett bűntényre, leginkább gyil­kosságra akarják fölhivni a vidék népének figyelmét. A húsvéti eseményekkel- kapcsolatban álló népmese alapján irta Gyulai Pál: Krisztus és a madarak című köl­teményét, | amely arról szól, hogy miképpen átkozta meg az Olajfák hegyén Krisztus az »ott buvík«-kiáltással árulkodó vadgalambot és miképpen áldotta meg a pacsirtát, amely ma­gasan feirepülve, énekével tévútra vezetni igyekezett az elfogatásira kiküldött poroszlókat. A növényvilágnak még nagyobb sze­repe van a nép vallásos tárgyú meséi­ben és legendáiban. A Megváltó nagypénteki kínszenve­déseinek' ilyen emlékeztetője a gol­gotavirág. Ez a Dél-Am erikából származó növény a XVT. század első felében vált ismere­tessé Európában, ahol leginkább olasz papok terjesztették el, csodálatos alko­tási! fehér virágában Krisztus kínszen­vedésének jelképét látták. A szirmok és a porzók között koszorúban álló, piros­sal petíyegetett fonalak a töviskoszorut, a háromszögalakban hajlott bibe a ke­resztfa szögeit, az öt porzó Krisztus öt sebét jelképezi a nép képzeletében. Az erdők tisztásain, gyep között, utak szélén nagy bőséggel termő klárisos szegfűről azt tartja a legenda, hogy a kereszten függő Krisztus földre hulló vére nyomán fakadt. Némely vidéken a nép óvakodik a kedves virágot leszakí­tani és ha valamelyik gyermek tudatlan­ságból mégis megteszi, keresztet vetnek rá, nehogy büntetésül kiütéseket kap­jon. Más helyeken annál szorgalmasab­ban gyűjtik a kicsiny piros virágot, amely — a babona szerint — a ház né­pét sok veszedelemtől megóvja. Az utas a szerencse jelének tartja, ha utján az Ur szent vérének vi­rággá alakult cseppjével találkozik. Krgauua öt sebének viriga A kereszt tövében nőtt ki, a monda sze­rint, az orbáncfű, népies nevén Szent János füve, amelynek: öt szirma ‘ Krisztus öt sebére, vörös pedig Krisztus vérére emlékeztet. A kereszt neve is sokszor szerepel a népies növénynevek között: kereszifü, kereszígyöíkér, kereszttövis key eszi ruta, sfb. A keresztes tárnics a magyar ős­vallás gyógyító növényei között is fontos volt. A monda szerint Szent László király uralkodása idején szörnyű ragály (pes­tis) dühöngött az országban s a Szent Király buzgó imájában arra kérte az Istent, hogy az a növény, amelyet vak­tában kilőtt nyila eltalál, szabadítsa meg népét a pusztító vésztől. A király nyila a keresztes tárnicsot találta, amelyet az­óta Szent László füvének is nevez a nép. | i KereszÜövisnck nevezi a némely vi­déken a tövises barge nevű cserjét, va­lószínűleg Krisztus föviskordnájával kapcsolatban. Mérges bogyója, nemkü­lönben kérgének főzete még ma is né­pies orvosság. A mogyoróbokorróí pedig azt tartja a keresztény legenda, hogy Mária egy zivatar alkalmával a gyermek Jézussal egy mogyoróbokor alatt keresett védelmet a villám ellen. Mária megáldotta a mogyoróbokrot amelyet ezért sohasem érhet vil­lámcsapás. A néphit szerint a házban tartott mo- gyoroíavessző, különösen a barkás, —, megvédi a házat a villámcsapás ellen, sőt a zivatar alkalmával tűzbe vetett két-három barka is. Krisztus rózsái A vadrózsa, vagy más néven csipke­rózsa szintén a kereszténység legendás növényei közé tartozik. Tüskés ágaiból készült a hagyomány szerint Krisztus töviskoronája s a népképzelet, a vad­rózsa kopasz ágain vöröslő csipkebo­gyóban Krisztus vérének emlékét látja. Az egyik vadrózsafajt, a rozsdás-rózsát éppen ezért egyes vidékeken Krisztus töviskoszorujának nevezik. Az ágain vö­röslő foltokat Krisztus vére nyomának tartják, a moharózsáról pedig számos vidéken az a legenda van elterjedve, hogy a kereszten függő földre csöppent vére nyomán fakadt. A keresztény hagyomány szerint Krisz­tus keresztje alniafából készült, meg- vesszőzésére fűzfavesszőt használtak. Az a fűzfa, amelyről a vesszőket vág­ták, gyásza jeléül földig hajtotta ágait és a szomorufüzfa ősévé vált. A szo- morufüzfát különben már a görög, ró­mai és ősgermán mitológiában a gyász jelképének tartották s a szent ligeteket gyakran ültették be szomorufüzzel. A holdviola »husvétvirág« egyik né­pies nevében — Judás pénze — a nép az áruló tanítvány emlékét örökítette meg. Érett termésének kerek, ezüstös- fényü választófala a két termőlevél le- feslése után a kocsinyon marad s némi­leg ezüstpénzre emlékeztet. Hús vét vi­rágnak nevezi a nép sok vidéken a nár­ciszt és a bogiáros kökörcsint is. Az idők folyamán feledésbe merült vallásos legendák emlékét ma már csu- hány tucatnyi népies növény őrzi. Valamennyi viselője kedves a nép előtt, mert a Megváltóval tudta kap­csolatba hozni és mert valamennyi a koratavasz virága, az elmúlott tél bájos Kedélyderitő hirdetője. ... hogy a pápua szó a maláj nyelvből származik és göndör fejel jelent? A pápuák Uj-Guinea eredeti őslakói, akik­hez később a magasabb termetű mela- néziaiak csatlakoztak. ....hogy a spanyol udvari ceremóniák kötelező ereje nagyobb volt a törvényé­nél és még a király sem vonhatta ki magát alóluk? A király nyáron tízkor, télen kilenckor kénytelen volt nyugo­vóra térni és a királyi palotában éjnek idején nem volt szabad házas emberek­nek tartózkodniok. A királyi udvartar­tás kizárólag özvegyekből vagy nőtle­nekből állott. ...hogy a világ legkülönösebb bank­jegyeit 1856-ban a hückeburgi alsószász- ors'zági bank bocsátotta ki? A tiztalléros bankjegyek példáuí a 323-000-es számtól kezdve" 'a következő verssort viselték; »Semmiért tettem kockára vagyonomat, hurrá!« Egy másik sorozaton a követ­kező felirat díszelgett: »Aki sohasem in­gott be, nem is lehet derék ember!« • •■hogy amikor a bibliát első ízben fordították le eszkimó nyelvre, a misz- szionáriusok majdnem reménytelen fel­adattal találták magukat szemben, mivel az eszkimó nyelvnek számos nálunk igen közönséges fogalomra nincsen sza­va? A bárányt és juhot például, mely az Uj Szövetségben annyit szerepel, az eszkimók még névről sem ismerték. A fordítók úgy segítenek magukon, hogy a bibliai állatokat a magas északon ho­nos állatokkal helyettesitették, úgyhogy az eszkimók az Isten Báránya helyett ma is Isten Fókájáról beszélnek. ...hogy a mi éljeminknek megfelelő »banzáj« a sban«, azaz tízezer, tökéle­tesség, örökkévalóság és az életkort je­lentő »zaj« szóból tevődik össze? A »banzáj« tehát az örökkévaló éltetés jó­kívánságának akar kifejezést adni. ...hogy egy massehusetsi temetőben egy sírkő a következő díszes felirattal mutatja be az igazán arnerikaias ameri­kai üzleti élelmességet: »Itt nyugszik Ja­mes Random, béke poraira. Meghalt; 1808 augusztus 6-án. Emlékét kegyelet­tel őrzi 24 éves özvegye, aki egy kis vagyonkán kívül mindazokkal a tulaj­donságokkal rendelkezik, melyeket a jó feleségtől megszoktak kívánni Lakik: Nyírfa »icca 628. $z. alatt.« TAKARÉKOSSÁG Jancsi: — Anyuka, kérek pénzt! Mama: Minek neked a pénz Jan­csika? ’ Jancsi: -v- Apu azt mondta, hogy meg kell tanulnom takarékoskodni Pénz nélkül pedig nan tudok! Az álmoskönyv és a tudomány Irta: Teresesényí Gyula Nem hiszem, hogy a mélyen tisztelt! olvasók között egy is akacma, aki valaha ne gondolkozott volna el az álom mi­benléte felett. A tudomány is többféle teóriával igyekszik megmagyarázni az alom misztériumát. Nem térek ki ezek­nek a teóriáknak a felsorolására, most minden különösebb boncolgatás nélkül leírom azt, ami a napokban történt ve­lem. Előrebocsátom, hogy engem az ese­mények rendkívüli találkozása alaposan megrázott. — Még napok múltá­val is hatása alatt állok az álomnak és ami ezzel az álommal néhány nap múl­tával egybekapcsoíódott. Mélíóztassék meghallgatni az esete­met: A napokban rettenetes, álmom volt. Úgy hajnal felé egészen tiszta öntudat­tal azt éreztem, hogy engem különös- mházatLi vademberek megragadnak és valamerre elcipelnek. Még a leheltü­ket is éreztem az arcomon. Sós, nyers- Lőrszagu párájuk volt s úgy szorították a karomat, hogy csaknem ordítanom kellett. A fájdalomra magamhoz tértem- A karom valóban rosszul feküdt a fe­jem alatt. Eligazítottam a fekvésemet, mire a következő pillanatban az ébren­létből ismét visszazuhantam az álom vi­lágába. Most azt éreztem, hogy ezek az emberek ismét felmarkolnak és fejjel befelé benyomnak valami hihetetlenül szűk alkotmányba. Be, egész a lábamig és azután rámreteszelik az ajtót... A testem bent feküdt ebben a szűk odú­ban. Fel akartam ülni. Mindenütt falak... A vállam is alig tud megfordulni kopor­sóbörtönében... Aztán a levegő.,. Éreztem, ha gyorsabban lélegzőn, — megfulladok, mert alig kapok "levegőt. Csak lassan, vigyázva, a tüdő és a szív munkáját kétségbeesetten szabályozva, lehetett valahogy levegőznöm, hogy meg ne fulladjak... S ez így tartott iszonytató sok idő óta. Ha elfogyott a •türelem és a tüdő dolgozni kezdett, ak­kor irtózatos szenvedéssel rámszakadt a lassú fulladás... Nem bírtam tovább1 — egyetlen ordítással felvetettem ma­gam... s aztán... felébredtem..­Eddig tart az álmom. Utána két nap múlva egy amerikai tudósnak, Roy Chapman Andrews-nek a könyve került a kezembe, aki nemrégiben tudományos expediciót vezetett Mongóliába, hogy felkutassa az emberiség őshazáját. Mint­hogy magamban sok mongol eredetet találtam, érdekelt a könyv. Amikor a százhuszoiikilencedik oldalnál tartottam, egyszerre szinte kihullott a kezemből a tudományos munka. Nem vagyok babonás ember. Az ál­moskönyvekben sem hiszek, de ez a rendkívüli találkozás mégiscsak meg­döbbentett. A mélyen tisztelt olvasóra bízom, mit állapit meg a dolgok felől. A tudós könyvében szóról-szóra ez állt: »Abban az időben, 1919-ben, a mon­golok között még szokásban volt egy büntetés, ametynel irtózatosabbat nem tuook. A foglyot beletették egy négy' és fél láb hosszú (egy láb 30 centimé­ter), három láb széles és három láb ma­gas, nehéz fakoporsóba. Se lefeküdni, se egyenesen megülni nem tudott ben­ne, Ebben az összezsugorodott tartás­ban rekedt napokon, heteken, vagy ép* pen éveken át, amennyi időre a bünte­tése szólt. Egy hat hüvelyk átmérőjű kerek lyukon adták be neki az élelmet, ha ugyan a börtönőrök el nem feledkező tek róla. Egy börtönben láttam vagy tizenkét ilyen koporsót és mindnek volt lakója... Az egyik elítéli elmondta, hogy már öt évet töltött a koporsójában, Ítélete életfogytig szók-. Eleinte még. ki vitték minden héten egy kis szabad mozgásra, de lába, karja, hamarosan elsorvadt és nem tudott többet járni. De élt... Egy koporsóban láttam egy szerencsétlen embert, akinek keze-iába még bilin­csekbe is volt verve. Ezt a büntetésne­met végre 1920-ban eltörölték. Mikor utoljára benéztem az urgai börtönbe, az udvar egyik sarkában ott hevert egy­más hegyén, hátán a sok koporsó, de n«m kuporgott egyikben sem senki...« Eddig tart a professzor ur meg 111a­E itása. Neki egyoldalúan rémséges, em- ertejen kínzást jelentett ez. Számomra sokkal többet. Valamelyik mongol ősöm kínlódhatott valaha rettenetes deszka- börtönében s én álmomban hajszálponto­san átéltem ugyanazt a szenvedést.., Nekem mindezek után beszélhet akár az álmoskönyv, akár a tudomány akár­mit ’ 1 Halasi Takarékpénztár ftégl ember régt pén»flntéx«tlii»! «i o I m o z I k iÄÄiBlyssi! kslcsiiéket Semminéven nevezendő mellékkőhslget levele­zési kéltség stb.) nem zzémlf f • * Betéteket z legkedvezőbb kamattal gyttmőlcsőztet s azokat felmondás nélkül «zonnsti visszafizeti

Next

/
Thumbnails
Contents