Halasi Ujság, 1942 (3. évfolyam, 7-102. szám)

1942-07-21 / 58. szám

Julius 21, kedd HÄÜÄS! UJSÄB 9. qRM Eltépett levelek f Irta: JErdődy Mihály I. Az asszony dacos volt. A férj ideges. Három évig csak összefértek valahogy. Veszekedtek. Kibékültek. Aztán megint veszekedtek. Hanem egyszer aztán nagyon sötét felhők jöttek. A gyűlölet villáma égett a szemükben. * Az asszony másnap csomagolt. A férj kaján örömmel nézte. Ismerte már ezt a nekikészülődést. Ebéd után visszament a hivatalba. Az asszonytól el sem búcsúzott. Csak ami­kor kiért az uccára és a tavaszi délután az arcába lehelt, akkor érzett valami kis megbánást. Szeretett volna visszafor­dulni. — Azért se. — Fodor urnák jó napja van ... Hát igen, jó napja volt. A kibékülés gondolata átfütötte, mint valami duru­zsoló kályha. És ahogy este hazament, betéü egy cukrászdába. Hat süteményt vett. Becsomagoltatta. Vitte haza a fe­leségének. Hanem aztán otthon nagy meglepetés várta. Az asszonynak hüh helye se volt. Az. asztalon fehérlett valami levél. A kezébe vette. Elolvasta. Egyetlen sói­val! rajta csak: »Maga a számomra meghalt.« Fodor kezéből kihullt a papír. Szé­dült. Forgott körülötte a szoba. A fo­telba roskadt. De a másik pillanatban már megint a régi volt. Felugrott. Fiity- ty.enteft egyet. Pick, a bulldog, clővonszolta vaskos testét a szék alól. Megrázta magát. A gazdájára nézett. És mohón falta fel az eléje dobott hat darab süteményt. II. »Özvegyem! Miután én a Maga számára meghal­tam, tehát Maga tegnap óta az én öz­vegyem. Fogadja részvétemet.« Borítékba tette. Megcímezte: Özv. Fodor Déncsné úrasszonynak, Halas. i | í Leragasztotta. Felbélyegezte. Vette a kalapját. Kiment. A postaszekrény előtt m egállt. i l — Nem. Nem dobom be. A helyzet sokkal komolyabb, semhogy viccelődni lehetne rajta. És összetépte a levelet. III. Feleségem! Miután ez idő szerint maga még az én feleségem, tehát a megszólítás egé­szen helyénvaló. Az a rideg tónus, ami soraimból árad, remélem, nem fogja meglepni. Ma éppen három napja, hogy elhagyott. Otthonát felcserélte1 a szülői házzal. Én egy árva szóval sem mondom, hogy rosszul tette. Semmi közöm hozzá. De egyet kikö­Kávéházban, vendéglőben és kereskedőnél kérje kifejezetten a Kiskun-keserű gjógjlikört Gyártja : vitéz Felsőszent ivén és Kiing KISKUNSÁGI RU KI­ES LIKÓRGYÁR Telefon sz.t KISKUNHALAS 16 6 feisonádor u. 15 Üdít frissít gyógyít ■■■■■■ J m a wm Mám r Oroszok : Visszaadtuk nektek a szabadságot ! Illetékes katonai helyről közlik, hogy Ukrajnában azoknak a helyiségeknek, a terein, amelyeken honvédeink átvonul­nak, továbbá a fontosabb útelágazások­nál emlékezetül felállítják a hármashal­mon álló magyar apostoli kettős keresz­tet. Az emlékjelet orosz és magyar nyelven ezzel a felírással látják el: Oraszok! Itt járt a magyar hadsereg s a keresztet, földet és szabadságot visszaadta n ektek. 1942. Az emlékkereszteket az orosz nép és a pópa jelenlétében ünnepi keretek kiör zött avatják fel a honvédek. A kereszt megáldása után a pópa is imát mond hive élén, majd pedig magyar tábori lelkész méltatja a kereszt jelentőségét és hangsúlyozza, hogy a honvédség a gonoszság letörése és a kereszténység ellenségeinek elűzése végett jött orosz földre. Az avató-ünnepség a magyar Himnusz, valamint egy régi orosz nem­zeti ének eléneklésével fejeződik ke. Különféle fajborok, rum és likőr kíliSnlegességeket Iíj. Benkovics fűszerestől Árpád ucca 27 szám Egy halasi polgár lakodalomba hívja a közélelmezési vezetőt Nyári gyermekotthonok Az Orsz. Szociális Felügyelőség már az elmúlté vben kereken 700.000 pengőü fordított az Országos Nép- és Családvé­delmi Alapból, a nyári mezőgazdasági munkálatok idején elfoglalt anyák gyer­mekeinek gondozása céljából, nyári gyermekotthonok létesítésére. Az 1942. évben kereken 1,400.000 pengő van erre a célra a vármegyék és városok nép- és családvédelmi költségvetésében elő­irányozva. Ebből az összegből az alis­pánok és polgármesterek közjóléti elő­adóik, szociális gondozóik, tisztifőorvo- ssok és tisztiorvosok közreműködésével közel 2Ö00 nyári nyermekotthont szer­veztek, több mint 100.000 gyermek gon­ * * IV. V. * * IV. V. dozására. A nyári gyermekotthonok vezetését nemzetvédelmi munkaszolgálatként vál­laló asszonyok és leányok toborzását és nyilvántartását az Egyesült Női Tábor végzi. A társadalmi munka és a nyári gyermekotthonok vezetői részére a köz­igazgatás által rendezett tájékoztató ér­tekezletek megszervezéséb n is részié &sz az Egyesült Női Tábor. Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap támogatásával létesített nyári gyer­mekotthonokban a gyermekek gondo­zásán kívül még tejkiosztásban részesül­nek, azokon a helyeken pedig, ahol erre szükség van, teljes ellátást kapnak'. Nem mindennapi és a mai időkre jellemző kéréssel állított be egy atyafi a közélelmezési'hivatalba. Illő torok- köszörülések után — nem illik ajtóstul rohanni a házba — kibökte, hogy: nagy esemény van készülőben a csa­ládban. Férjhez megy a lány. Meg is van minden, ami ilyenkor illik, ke­lengye, bútor, miegymás, de hiány van kenyérben, lisztben. Már pedig' sütés-főzés nélkül nem lakodalom a lakodalom, ennek okából megrostálja a derék magyar közellátási tisztvise­lőt, hogy tekintettél a nagy esemény­re, utaljanak ki számára megfelelő mennyiségű liszt- és kenyérjegyet, ne­hogy olybá tűnjék majd leányának, hogy a szülei tort tartottak férjhez- menetelkor, nem pedig lakodalmat. Felfutott a szemöldöke a tisztviselő­nek, de azért atyafiságos szavakkal igyekezett megmagyarázni az öröm- apának, hogy akármilyen nagy ese­mény is a férjhezmenés, kérése a mai háborús időkben teljesithetetlen. — Még akkor sem tehetnénk megt bjá- csi, ha ilyen áron megötszöröződné­nek a házasságkötések, mert nem engedi a törvény — mondta a hivatal- vezető. — Honnan tudta a törvény előre, hogy az én leányom megy férj­hez, amikor sokáig' nem is volt biztos a dolog, — igy a bácsi. — Hja, van ám esze a törvénybelieknek is. — Kalap forgatás, lábcsoszogtatás után még egyszer megpróbálkozott n mi emberünk: Igazán nem lehet csinálni semmit, már a lányomra való tekintet­tel is? — Nem bizony semmit. — Hát akkor meghívom az urat a lakodalom­ra, hadd érezze, milyen jó dolog az, amikor ha lehetné, akkor sem lehet eleget és jóizüt enni. Ebben is ma­radtak ... But orra klar Bútor vásárlásnál KERESSE FEL BIZALOMMAL „Keresztény Asztalos Mesterek“ kész hutirraHtáríi Ebédlők, hálók, kombinált szobák, előszoba és* konyhabúto­rok, ezenkívül polgári festett bútorok igen dús választékban a legjobb kivitelben, szolid árak mellett kaphatók. Raktárunk Kossuth ucca és Árpád ucca sarkán van Szíves pártfogást kér : Ráczkevy Gyula és Gajág Károly asztalosmesterek tök. Eszébe ne jusson hozzám vissza­térni. Zárt ajtókra talál. Isten vele! D é n es. Elolvasta. Nem tetszett neki. — Még azt fogja hinni, hogy félté­keny vagyok. Hogy csak az elkeseredés beszél belőlem. És összetépte. IV. Etelka! Ma egy hete, hogy elhagytál. Nem tudom, megérteni, hogyan határoz­hattad el magadat ilyen meggondolat­lan lépésre? A világért se akar ez szemrehányás lenni. Beismerem, hogy magam is hi­bás voltam. Ígérem, hogy a jövőben leküzdöm hevességemet. Bocsáss meg' a nyers szavakért, amelyekkel ^arcodba kergettem a vért- Bűnbánóan meghajtom fejem. » Visszavárlak. Aki szeret, az megbocsát. Férjed: Dénes. Letette a tollat. A nedves tinta a pa­píron úgy fénylett, mintha rálrullott könnycseppek áztatták volna fel. Leiíat- ía. Átolvasta. Elhúzta a száját. — Fenét. Csak nem fogok neki kö­nyörögni ... És darabokra tépte a levelet. V. Kedves Etuska! Egy teljes hónap múlt el azóta, hogy elhagytad otthonodat. Azóta nincs egy nyugodt napom, egy nyu­godt pillanatom. Pokollá vált a mennyország, melynek Te voltál egyetlen angyala... A szomorúságot úgy hordom magammal, mint valami kitüntetést. Szinte kedvem volna a kabátomra tűzni, mint valami érmet, hogy mindenki lássa: — Ide nézzetek... Szenvedek... Nem folytaita tovább. Felugrott, ösz- szetépte a levelet. Zsebóráját nézte. — Félhét. Jó' lesz sietni. Mert lekések. Adélt nem lehet megvárakoztatni. Fütyörészve sietett le a lépcsőn. VI. Édes Tu sikálni! Öt hosszú hét óta nem csókoltam a szádat, öt hosszú hét óta fekszem le csóktalanul, öt hét óta álmatlanok éj­szakáim, öt hét óta epeszt, gyötör, kínoz a sóvárgás utánad. Egy szép napon csak meggondo­lom magam és elutazom Halasra. Vá­ratlanul betoppanok. És akkor a jó Isten legyen neked irgalmas. Ha a legcsekélyebbet is megtudom... Összetépte. VII. Felkereste egy ügyvéd barátját. — Intézkedjél, öregem. Ahogy csak lehet, siettessük a válást. Hadd essünk túl rajta. Az ügyvéd szarükeretes szemüvege hivatalos egykedvűséggel fordult feléje. — Hűtlen" elhagyás. — Igen. Jól van. A szükséges iratokat sür­gősen juttasd hozzám. Rövidesen elin­tézzük — Fodornak egy kicsit még zúgott a feje. Ez az elhatározó lépés valahogy a torkára feküdt. Keserű lett a szája iz«, ahogy az uccára ért. Átsietett a napsüté­ses oldalra. A május fénye úgy hullt az aszfaltra, mint valami puha szőnyeg. — Ugyan. Miért? Fíjszen szabad va­gyok. Tehetek, amit akarok. És még ma délután megkérem Adél kezét... A főpósta előtt megállt. Bement. Táviratblankettát kért. A sarokba húzódott. Törte a fejét. — Tíz szónál ne legyen több. Rövi­den és világosan. Ez a fő. Válópör be­adva. Dénes. Igen. Így jó lesz. Csáki semmi kerülgetés. Válópör beadva. Ki­tűnő. Még egy pillanatig gondolkozott. Az­tán belemártotta a tollat a tintába. Hir­telen még az járt a fejében, hogy más­fél hónap óta ez az első; írás, amit a feleségének küld és amit nem fog ösv- szetépni. Hogy fog majd ez a bomba robbani Halason. És valami diadalmas forróság öntötte el. Először a címet irta rá a blankettára. A toll egy másodpercre felemelkedett a papirosról. Aztán mint egy zsilipet átszakitó zuhatag, ömlött a tinta a vé­kony betűk vonalain át: — Jöjj vissza. Várlak. Válása fizetve. És másnap már csókolta az assaonyt, forrón, szerelmesen. ■■ Halasi Takarékpénztár .... (w,v -r E 2R ÄÄfiliisil UlcsMkcl Sómminéveű nevezendő mellék» olts'g d levele­st- isi költség stb.) nem silmli fel Heteteket a legkedvezőbb kamattal gyümölcsözte! s azokat felmondás (léikül ezosinei visszafizeti

Next

/
Thumbnails
Contents