Halasi Ujság, 1942 (3. évfolyam, 7-102. szám)
1942-01-23 / 7. szám
Január 23, péntek HALASI ÜJBXO V Sí* :;íény gazdag tett ufra a város® le családjában a kisicses ICiskunhalas ERDEKES* APRÓSÁGOK\ Az ügyes londoni rendőrség Úgy látszik a tájaknak, népeknek, városoknak is1 Megvan a maguk elkerülhetetlennek látszó sorsuk. Kiskunhalas, ez •az őst, közel hétszázéves város, egy évtizeddel ezelőtt azt gondolta, hogy végre megszűnt az ősi átok, ami itt az alkotásra lendülő kezeket századokon át lefogta. A kiskunok előtt miár megcsillant a viruló, boldog jövő képe s arról álmadoztak, hogy néhány szerencsés évtized és behozzák azt a nagy restanciát, tahi vei Szeged, Kecskemét, Szabadka, sőt még Nagykőrös' és Cegléd mögött is lemaradtak. Halas határa 112.000 kát. hold: Kimondani is sok: Nagy-Magyarország hatodik legnagyobb kiterjedésű városa. És ezen az óriási területen félévszázaddal ezelőtt még mindössze 16—17 ezer lélek találta meg a mindennapi szűkös1 kenyerét. Mi volt ennek az oka? Az, hogy ezer esztendő alatt semmit sem tanultunk a római katonáktól, akik már a honfoglalás előtt példát mutattak, hogyan keli qrszágof építeni. A rcíhai katona soha sem ült. tétlenül a vast rumokban. Ha háború Volt, harcolt, ha béke volt, utakat épített. Kultúrát terjesztett és' a gazdasági felvirágzásnak vetette meg az alapját. Ök már tudták, hogy az ország testében a vérkeringést biztosító artériák és vénák: az utak. Ahoí az érrendszer nem jó, ott elsorvad1, vagy ki sem fejlődik a test. így maradt a Duna—Tisza-közénck óriás darabja és' annak közepén Kiskunhalas hatalmas', kihasználatlan parlag. Trianon után a ffiess'zi puszták, akácos és' pálMajegenyás tanyák népe úgy érezte^ hogy most talán elérkezett már az ő idejük is. Irtózatos', emberfeletti munka in dűlt meg a barna homokok, ingoványos lápok, ídrálydlnnyés' homokbuckák világában. A legsivárabb homok ezer és ezer holdján gyönyörű szőlők és1 gyümölcsösök támadtak. A kopár buckákat erdősítették1. A vad hoi- mokot Vetett takarmánnyal javították. A jószágtartás' fellendült, a baromfiak százezrei híztak, szaporodtak. Es mindez eleinte csak a nép kürt- hatatlan életösztönének az eredménye Volt. Értékesítésről, szervezésről, szakoktatásról, szakértő munkásról nem gondoskodott itt senki- így történt, hogy a halasi gazda már-már azon gondolkozott: nem volt-e jobb, amiig csak any- nyít termelt, amin a családot eltartotta? Mit ér a nagy erőfeszítés', az inuk szakadtáig végzett munka? Nem hízik az eredményéből senki más1, csak a »legitim« kereskedelem, amely akkoron miég gúnyos cikkeket íratott 'az »átkos' cgy- kcz«-rői majdnem az egész magyar sajtóban. o A múlt évtized második felében aztán ide ís elért az uj szociális fölemelkedés szele és annyit fejlődött Kiskunhalas, mint azelőtt évszázadig sem. Egyszerre lett jobb értékesítés, még nagyobb lendülettel folyt a hódítás a sivár homokon. Lett gazdasági szakiskola, kertmunkásiskola, épültek a kövesuták, épültek a kórházak, pusztai apaállattelepek, Vasútállomás1, államit borpince, szóval: lett egyszerre mfnd'en.. Kisütött a nap a kiskunok szivében és már ott tartottak, hogy kevélyen mondogatták: ha így megy, egy-kettőre sarkára lépünk Szegednek, Kecskemétnek. De hát — úgy látszik1 — Kiskunhalasról megvan a sors1 könyvében írva, hogy szegény gazdagnak kell maradnia a magyar városok családjában. 1940- ben ismét utolérte a végzet és 1911-ben betetézte a sors1 a büszke kiskun város bánatát. Amit két évtized bámulatos munkája, lendülete alkotott, azt két esztendő teljesen tönkretette. Ezen borongunk a halasi városházán és dr K át h o n a Mihály polgármester agy mondja el a nagy reménységek hirtelen pusztulását: — 1940 március 14-én kezdődött a baj. Elöntötte a város határát a talap I viz. Es ettől kezdve két esztendőn át egyebet sem tettünk, mint roskadozó , házakat támogattunk, csatornákért har- f eoltunk, kétségbeesve néztük a vízzel | borított termőföldedet s a v(izben kfipusz- | tuló szőlőket, gyümölcsösöket. 1940-ben olyan felhőszakadások voltak, hogy 40 —50.009 hold termőföldünk víz alá kerüli és maga a város1 ís végveszélyben forgott a kiáradt tavak miatt. Ezen a dogéit csatorna megépítésével segített az akkori földimiv'elésügyf miniszter, vitéz gróf Telekit Mihály. De a gabo- natermö földeket, szőlőket, gyümölcsösöket már akkor sem lehetett megmenteni. 1941-ben pedig csak fokozódott a baj. Hogy a halasi viz Szeged határának egy részét el ne öntse, gátakkal zárták él a víz természetes lefolyásának útját s a gátakon katonaság őrködött, igaz, Szegednek is volt vize, de Szeged érdekében mi nyakig úsztunk. Itt tárolták két esztendeig a vizet ezer és! ez©r kisember földjén. Tönkrementünk. Most érkeztünk volna el oda, hogy kéí- évtuzed emberfeletti* munkájának gyümölcsét élvezhetné a halasi gazda. £s most a belvizek miatt ott vagyunk, ahonnan elindultunk, esetleg még ott sem. A gyümölcsösöknek és szőlőknek legalább fele kipusztult s a város határa két nyáron nem termett annyi gabonát, ama az itteni lakosság szükségletére elég volna. Tavaly a nyár elején, a vadvizek alól felszabadult földeken elég sok tengerit sikerült elveim. De nem mentünk azzal sem semmire, mert nem ért be. Ebben a városban, ahol majdnem kivétel nélkül mindenkinek van saját gazdasága, ma 14.000 lélek ellátatlan zsírból, gabonából és' 5--61V) hol las bár-] tokosok vannak, akiknek nem termett annyi gabonájuk, hogy a cselédbért ki tudják adni. óriási csapás, hogy nem tud a lakosság hizlalni. Kaptunk ugyan a közellátási minisztériumtól 50 vagon tengerit, de mit ér az, aníkor tízszer •annyi kellene. Heti 10 ctekás fejadag mellett 250 sertés1 volna a város havi szükségéé.e És a hentesek 90—100 sertésre szóló jegyet visszaadnak, mert nem tudnak elég kövér sertést beszerezni: nincs. Nagy baj, hogy a gazellák nem tudják a cselédségnek a kenyér- és Szalonna-bért kiadni. A gazdasági cselédnek dolgoznia kell, az nemi járkálhat a városba 20—25 kilométerről, hogy sorba álljon zsírért, lisztért. A múlt évben úgy tudtunk1 aratni, csépelni, hogy sikerült 80 mázsa szalonnát tartalékolnia a városnak. Ezt osztottuk el aratás és1 csépilés alatt a munkások között. o Természetesen a nagy természeti csapás nyomában járó általános elszegényedést a városi háztartás is erősen megérezte. Adót csak ott lehet fizetni, ahol van miből. Itt pedig nem nagyon van. így nem nagyon fizetnek. Halas legpontosabb a kó fizetői é világi‘életben mindig az »egykutyások« voltak. Azok a párholdas homoki törpebirtokosok, akik inkább nem ettek, csak egyszer egy nap, de a novemberi’ negyedre pontosan befizették a porciót. Az ő küszöbjüket a végrehajtó ne koptassa. Elsüllyedtek volna a szégyentől, ha ilyen »gyalázat« éri őket. Bizony most már iaz egykutyások is elmaradtak.,. Ez már a nagy baj biztos jele. így aztán a városházán is1 beljebb húzták néhány lakkal a nadrágszijat. A költségvetésíleg előirányzott tételeket külön bizottság tárgyalja meg estenkint és alkudoznak, krajcároskodnak, mit lehetne még megtakarítani. Csodálatos bizonyítéka az élniakarás- nak, hogy még ebben a szörnyű csapásban is fejlődni és haladni akar a kunok büszke városa. Hajtja, űzi őket az az álom, amit néhány évvel ezelőtt már beteljesült valóságnak gondoltak: utói kell érni Szegedet, Kecskemétet! 1 ovább folyik a pusztai egészségházak építése. Szülésznőket, egészségvédőnőket kap a tanya világ. Tavasszal polgári iskola épül. A kórházat bővítik; a városban összedőlt közel 1000 épület újra épül és a város szélén piroscserepes és fehérfalu uj házak egész sora mutatja, hogy itt is vannak sokgyermekes családok, akik éppen ebben a szomorú esztendőben érték meg vágyaik legnagyobbikának beteljesülését: a saját családi otthont. A múlt esztendő egyébként hozott Kiskunhalasnak olyan örömet is, amért már eddig nagy árat fizetett. De — őszinte szívből mondja itt mindenki — szívesen fizették. Ez az öröm pedig a szomszéd Szabadka felszabadulása volt. Szabadka felszabadulása Kiskunhalas számára azt jelentette elsősorban, hogy az 1 éVtnzedr alatt 28.000-ről 34.000 lélekre gyarapodott lakosságból 1000 embert át kellett adni a hazatért szomszédnak. Háromszáz Vasutas családot helyeztek át Kiskunhalasról Szabadkára. A déli részek felszabadulása a MáV. menetrendjeit ugv módosította, hogy a Kiskunhalastól délre fekvő pus'zták és községek tanulói kénytelenek szabadkai iskolába járni. Halas nagyon távoli, déli pusztáiról piacra és bevásárolni is Szabadkára jár a lakosság. Ezt Viszont az itteni ipar és kereskedelem érzi meg. Természetesen ezt csak leszögezik Kiskunhalason, d’e a tényeket mindenki megnyugvással tudomásul veszi. Nincs itt semmi féltékenység Szabadkára. Ellenkezőleg: nincs az országban még egy hely, ahol akkora tiszteletben és sze- retetben részesítenék a »bácskai metropolist«, mint éppen Kiskunhalason, ahol mindig csak arról álmodoztak negyedszázadon át: hej, ha egyszer megint járhatunk Szabadkára! Halas nagyon. jól tudja, hogy jövője, boldogulása nem délen dől el, hanem azon múlik, megértik-e továbbra is Budapesten, hogy 112.000 kát. hold magyar föld nem lehet a szöcskék, a királydinnye, galagonya és pirosítógyökér kopár, Idétlen sivatagja. Tudják, hogy ha az ország sorsának irányítói nem fordítanak hátat ennek az életerős, minden csapástól kiemelkedni tudó népnek, mégis csak boldog paradicsoma születik itt egyszer százezer magyarnak. Mert elég nagy és kiaknázatlan lenesekben elég gazdag ahhoz a halasi határ, hogy Szabadka és Szeged szomszédságában is megélhetést adhasson százezer embernek. Most, a sorscsapások után, a nagy Hamleti kérdés meredezik Kiskunhalas elé: »lenn,!, vagy nem lenni?« A népi magabizása és a romokon is újra, építő-akarata már ~megadta a választ: lenni! | LAKATOS VINCE. Érdekes eset foglalkoztatta most nem régen London lakosságát. Az egyik rendőrkapitányságnak tudomására ju tott, hogy autótolvajok szálltak meg az egyik előkelő szállodában, magukkal hozva a lopott autókat is. Nosza, autóba szállt vagy húsz rendőr s elindul, a kérdéses szálloda felé, hogy meglepjék az 'a utótolva jókat. Ezek azonban valahogy megneszelték a dolgot, úgy hogy mikor az odaérkező rendőrök ki ugráltak a kocsikból és1 hozzáfogtak a szálloda körülzárásához és átkutatása* hoz, a nagy zür-zavarban ügyesen ki siklottak a rendőrök karjaiból. Mikor j szegény rendőrök dolgavégezetlenü* visszamentek autóikhoz, hogy azokba, beszálíva visszakoeslzzanak, nem találták őket a helyükön. A ravasz autótól vajok a rendőrség autóit is ellopták. , ■ I i a Az orvos, gyógyszerész és a bet eg Egy beteg súlyos1 gyomorfájásról panaszkodott s elment az orvoshoz. Az orvos alapos1 vizsgálat után orvosságot irt a betegnek. A páciens azonnal a pátikába ment, ahoí rövid időn belül meg is kapta a kért orvosságot. Mikor azonban kilépett a gyógyszertárból s kissé közelebbről is megnézte a gyógyszert, annyira nem tetszett az neki, hogy odavágta a kövezethez. Az üveg azonnal darabokra törött s az orvosság széf folyt az aszfalton. Véletlenül éppen arra ment az az orvos, aki a betegnek az( orvosságot irta. Áímélkodva kérdezte a betegtől, hogy miért vágta a kövezethez az orvosságot. A beteg nevetve válaszolt: »Nézze doktor ur, magának is élni kell, ezért elmentem magam megvizsgáltatni. A patikus szintén élni akar, hát megvettem drága pénzen az orvos-, ságot. De mivel még én is élni akarok, hát kiöntöttem az orvosságot!« , j ♦ Ablaktáblák cukorból Gyermekkorunkban olvastuk a mézes'-- l<alácsból lévő házikóról, melynek ablakai természetesen szép fehér cukorból voltak. A mese most megvalósult. Egy svájci német chémiküsnak sikerült cukorból olyan ablaküveget előállítani, ame^ lyet éppen úgy meg lehet munkálni és fel lehet használni, mint a közönséges ablaküveget. Sőt van ennek a cukorbó. készült ablaküvegnek még egy érdekei és egészségügyi szempontból nagyot fontos tulajdonsága. Míg ugyanis a kő zönséges1 ablaküveg nem bocsájtja át a emberi szervezetnek oly nagyon szűk séges ibolyántúli sugarakat, a cukorbó készült üvegtáblán az ibolyántúli sugá ís át tud’ hatni. Mindeneseire kár, hog á neves tudós éppen most jött rá ta IáJmányára, anikor Európaszerte kévé a cukor, bár lehetséges, hogy kórházai ban, főleg a svájci gyógyhelyeken alkalmazni fogják az újfajta ablaküveget. T É S I RT.ES Üzemágak kiépítésére, u] üzemekhez szükséges épületek emelésére, meglevő épületek felújítására, tehenészet szervezésére, állatállományok kicserélésére 2—15 évi időtartamra, úgynevezett „középlejáratú“ kőtelezvénykölcsönöket folyósít. Népbank s Hitelszövetkezet Eien kölcsönök után uíékgoo félévi 4,|s%-os kamatot kell fizetni, váltót adni nem keli I A m. kir. minisztériumnak 2130/1941. M. E. a*, rändelet« alapján az 1942. évi munkálatok elvégzéséhez fersaeléafi bfttolekeft foly&sfltttg&kL Bővebb felvilágosítással szolgál az Igazzaláság.
