Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1939 (39. évfolyam, 1-95. szám)
1939-07-05 / 53. szám
KISKUNHALAS KELTI ÉRTESÍTŐJB julíus 5 Hogy hosszabbították meg! a védettséget ? A hivatalos lap közli a kormány rendeletét, mely a gazdaadósságok fizetésére és rendezésére vonatkozó rendelkezéseket kiegészíti és módosítja. A rendelet 1940 október 31-éig meghosszabbítja a védettségi felterjesztéshez fűződő joghatályt s rész- j leteiben a következőkben rendelkezik: 1. Azoknak a birtokosoknak vé- j dettsége, akiknek adóssága a kát. j tiszta jövedelem húszszoros szorza- j zát el nem éri, október 31-én meg- j szűnik. Ez az intézkedés nem vonat- | kozik az u. n. konverziós teherren- dezést élvező birtokokra vagyis, me- j lyek 10 kát. holdnál nem nagyob- \ bak, vagy pedig száz koronánál ] kisebb a kát. tiszta jövedelmük. I 2. Azoknak a birtokoknak védett- j sége, melyek 500 kát. holdnál nagyobbak, dec. 31-én megszűnik. 3. A konverziós kedvezményt, melyet eddig a 10 kát. holdnál kisebb birtokok élveztek, kiterjesztik a 30 kát. holdnál nem nagyobb birtokokra. Az erre vonatkozó bejelentést birtokosok és hitelezőiknek november 15-éig kell megtenniök. 4. A védett gazdák november 1-töl 1940 április 30-áig 4 és fél százalékos kamatot fizetnek, ezután pedig 5 százalékot. A konverzióra jogosultak pedig, az első annuitás esedékességéig csak évi 4 és fél°/o-ot. 5. A nem védett gazdák 50 holdig évi 5 százalékot, 50 és 100 hold között 5 és fél, 100—1000 holdig 6, az 1000 holdon felüliek pedig 6 és fél százalékos kamatot kötelesek fizetni. Hirdessen a Helyi Értesítőben! — Húsz liter pálinkát az idén is kedvezményesen főzhetnek a termelők. A pénzügyminiszter múlt évi engedélye alapján, a termelők saját szükségletükre, házifogyasztásra az idén is kedvezményesen főzhetnek 10 hektoliterfok, vagyis kb. 20 liter pálinkát, mely után hektoliterfokonként csak 1 P 20 fillér mérsékelt egyedárúsági árkülönbözetet fizetnek. Ezt a kedvezményesen fözöt(t pálinkát azonban tilos eladni. Akik ezt a kedvezményt 1939 szept. 1-től 1940 aug. 31-ig igénybe óhajtják venni, ezt a szándékukat júl. 31-ig jelentsék be. — Megszúrtak egy szabadságos katonát. P о p á n у Ferenc szabadságos katonát rendkívüli súlyos állapotban hozták be. a halasi kórházba Kelebiáról. A kisszállási uradalom egyik aratómunkása bicskájával megszúrta, felmetszette a hasát. A halasi piacokra is rengeteg barackot hoznak fel Vasárnap 1000 mázsa barack volt a jánoshalmi piacon A júliusi meleg gyorsan beérleli a barackot. Halason is rekordtermés van a barackban és a hetipiacokra rengeteg tömegben hozzák. Ez a helyzet Jánoshalmán is, ahol vasárnap már ezer mázsás tételben került piacra a sárgabarack. A nagy felhozatalt még nyomott árakon se tudták felvenni a kereskedők, az alacsony árak miatt pedig a termelők zúgolódtak s így történt, hogy mintegy 250 mázsát hazavit tek a piacról. Hétfőn 300 mázsa barack, 25 mázsa meggy, 30 mázsa körte és 25 mázsa alma került piacra. Jánoshalmái árak: elsőrendű sárgabarack 14—18, másodrendű 8, cefrebarack 3—4, aprómeggy 12, körte 15—20, alma 8—10 fillér volt kilónként. Egy tételben találtunk kivételesen szép, ökölnyi nagyságú fajbarackot 24 filléres árban. ** * — Uj halasi vitéz. Bakos József, a földművelésügyi minisztérium tisztviselőjét, a kitűnő költőt, a vitézi rend tagjai sorába avatták. Vitéz Bakos József, mint várományos kapta a vitézi címet, édesapja, vitéz Bakos Mihály MÁV segédtiszt után. NYILT-TÉR (E rovat alatt közlőttekért nem vállal felelősséget a szerkesztőség). Tisztelettel tudatom a n. é. közönséggel, hogy feleségemnek, Torma Rózsinak sem hitelt, sem kölcsönt senki ne adjon, mert érte felelősséget nem vállalok. BALAZS PIRI LAJOS (Bokréta út 7. sz.) Anyakönyvi hírek Június 26-tól július 3-ig. SZÜLETTEK: Kolozsvári Lajos és Hegyes M. Máriának Lajos nevű fiuk. Kispéter János és Dicső Erzsébetnek Klára nevű leányuk. Brinkus Sándor és Babos Juliánnának Sándor nevű fiuk. Kovács József és Mészáros Annának Árpád nevű fiuk. Gálfi Lajos és Kelemen Máriának István nevű fiuk. Rokolya Péter Pál és Szőke Herminának Terézia nevű leányuk. Bagi Sándor és Szentgyörgyi Erzsébetnek Terézia nevű leányuk. Tallér Antal és Tallér Juliánnának Juliánná nevű leányuk. Farkas Sándor és Csere Pap Etelkának László nevű fiuk. Balog Sándor és Szécsé- nyi Teréziának Jusztina nevű leányuk. MEGHALTAK: Weisz Simon 24 éves. Fleisz Mária 34 éves. Engi Illés 31 éves. Pető Benő 20 napos. Kardos Ferenc 73 éves. Wolf Lajos 28 éves. Gémes János 10 éves. KIHIRDETETT JEGYESEK: Szarvas András Kernya Erzsébettel. Szabó Batancs Géza kiskundorozsmai lakos Zacsik Franciskával. Nyerges János Béres Etelkával. A BUDAPESTI TERMÉNYTŐZSDE HIVATALOS ARAI: Július 4. Búza 80 kg.-os 20.05—20.25 P, rozs 13.10—13.30 P, árpa 14—14.50 P, zab 21.50—22 P, tengeri 16.75—16.85 P mázsánként. FERENCVÁROSI SERTÉSVÁSÁR: Zsírsertés 102—103, szedett la 96— 101, silány 82—88 fillér kilónként. Felelős szerkesztő és kiadó: PRAGER JANOS Szerkesztő: MESTERHAZY AMBRUS Egy mozgalmas élet emlékei Irta: Wilkie Gollins - Vécsey Leó fordítása Folytatás 23 V. Lapozgassunk tovább Pinkerton feljegyzéseiben. Az esetek időrendben sorakoznak egymás mellé. Egyik érdekesebb, mint a másik. Leközöljük a következőket: * — Lehetetlen, amit mond. Csak nem hurcol magával ebben a veszedelmes uccában fél millió értékű gyémántot? — Már pedig ez úgy van. — Ebből baj lesz, ha a műkedvelő társaság tagjai megtudják. — Azt hiszem, valamennyi tagnak tudomása van róla. A hölgyek különösen megcsodálták a drágaköveket. — Nem tehetek róla Charles, de könnyelműsége határtalan. Hogy lehetett ennyire oktalan? Hisz’ egyenesen kihívja maga ellen a végzetet. E szemrehányó szavakkal Henry Towsend illette barátját, Charles May- nard-ot. Mindketten gazdag, fiatalemberek voltak és egy hirhedt éjjeli kávéházban ültek. Ezen az estén egy műkedvelő társaság jelmezes főpróbáján, mint főszereplők, vettek részt. Ezt az előadást a new-yorki előkelő világ rendezte a szegények javára. Közös ismerősükre, Mantelle-re várakoztak, aki megígérte, hogy elvezeti őket a híres kártyavetőnő szalonjába, aki a kávéház közelében lakott. — Idegesítenek a gyémántok — ! mondta rövid hallgatás után Maynard. : — Minek hozta elí — ön is jól tudja, hogy ma volt a jelmezes főpróba és megígértem partnernőmnek, hogy megmutatom a gyémántokat, amelyeket az előadáson hordania kell. A próba alatt Mantille indítványozta, hogy menjünk el éjfélután a kártyavetőnőhöz. Ezért nem volt más választásom, mint az, hogy vagy az egyesületi helyiségben hagyom, vagy magammal hozom az ékszereket. j — Az egyesületben mindenesetre na- ; gyobb biztonságban lettek volna — válaszolta Townsend összeráncolt hóm- j lókkal. — Ki tudja, micsoda kalandunk akad a sötétbőrü szépségnél, a jósnőnél? De különben is Mantelle-t, aki annyira sürgette, hogy tartsunk vele, nem is ismerem közelebbről. Az is kü- j lönös, hogy épp hajnali két órakor Iá- j togassunk el a híres jósnőhöz. — Tudom már, mit akar mondani — 1 vetette ellen Maynard. — Nincs egész j tisztában Mantellel. Pedig egészen jó ] fiú. Pénze bőven van, szellemes, mulattató s legfeljebb azt kifogásolhatja benne, hogy ismerősei s barátai édes-keveset tudnak személyéről s magánéle- j téről. — Nevessen ki Charles — mondta aztán egy kis idő múlva Townsend — de valami benső hang azt sugallja, hogy okvetlenül helyezze el valahol a яямпвн gyémántokat, mielőtt az afrikai bűvésznőhöz megyünk. — Ha már ennyire nyugtalankodik, adjon tanácsot, hogy most éjnek idején milyen módon helyezzem az ékszereket biztonságba — mondta Maynard. — Nincs ennél egyszerűbb dolog a világon. Menjen el az első valamirevaló szállodába. Vegyen ki éjszakára egy szobit s rakja be reggelig a kincset a szálló páncélszekrényébe. Ha akarja, elvégezhetem a dolgot. — Minek terheljem önt, magam is elmehetek. — De kérem, Charles — rimánkodott Townsend — engedje meg, hogy én intézzem el ezt a dolgot, ön talán még így sem menekül meg egészen a veszélytől. Hátha leselkednek önre s csak az alkalomra várnak, hogy a kincset elrabolják. Nálam ellenben senki sem sejti az ékszereket. — Nem vagyok babonás, Charles — folytatta Henry, — de átok van ezeken a köveken. Hisz’ ön maga mesélte el történetüket. Mennyi vér és szenvedés tapad hozzájuk. És a sok gyalázat, ami nyomukban járt. Ha a maga helyén lennék Charles, már rég eladtam volna ezt az átkos holmit. Nyugodtan rájuk sem tudnék tekinteni — tette hozzá Townsend. Mayrand vállat vont. Hátradült székében, miközben egy cigarettára gyújtott. — Mindez kétségbevonhatatlan tény — szólalt meg, — én azonban javíthatatlan optimista vagyok és semmiféle előítéletem nincs. Ha mindenáron ragaszkodik hozzá, helyezze a köveket biztonságba ott, ahol akarja. Szentül hiszem azonban, hogy egy szúnyogot t t elefántnak néz s hiábavaló aggodalmakat csinál magának. Most jut eszembe, hogy láttam tegnap unokafivéremet, aki szintén pokoli terveket szőtt a kincs megszerzésére. Anyjánál találkoztam ve- I le és igazán mély s őszinte megbánást J tanúsított. Azt is szentül megfogadta, ; hogy ezentúl kifogástalan életmódot ! folytat. i i — És hol van most Berenice, a nevelőnő, akivel a kincs megszerzése céljából szövetkezett? — Mióta az eset kitudódott, nem láttuk többé. Talán szégyenli magát s nem akar nagynéném szemei elé kerülni. Azt hiszem azonban, hogy unokafivérem, Antony ismeri tartózkodási helyét, sőt anyagi eszközökkel is támogatja, ha sikerül anyjától némi pénzt szereznie. — Egymáshoz illő pár! — jegyezte meg Henry jellegzetes mosollyal. — No de kár velük tovább is foglalkozI ni. Térjünk vissza eredeti beszédtárI gyünkhöz. Újból kérem, hogy helyezze biztonságba a gyémántokat. — Isten neki! — felelte Charles nevetve — legyen akarata szerint. Üljünk egy kocsiba s hajtsunk el a Wiscon- tin-szállóba, úgyis közel esik ide. — Jobb szeretném, ha maga szép csendesen itt maradna — tanácsolta Townsend. . — Legyen akarata szerint — egyezett bele Maynard, miközben egy gondosan összekötözött csomagot nyújtott át barátjának. — Nem fog egy félóránál tovább várakozni — mondta Townsend, rriiután felkelt helyéről és sietve elhagyta a kávéházat. (Kővetkező számunkban folytatjuk). Nyomatott a Kiskunhalas Helyi Értesítője Lapvállalat nyomdájában, Molnár-u. 2. Felelős nyomdavezető: Mészáros Dezső