Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1938 (38. évfolyam, 1-105. szám)

1938-02-16 / 14. szám

3

kasai után járó heti 20 fillért, meggyőződésem szerint, a legtöbb esetben maga fogja fizetni. Természetesen a gazdának érdeke, hogy jó, biztos cselédei legyenek, hogy éveken keresztül megmaradjanak nála és érdeke a gazdának az is, hogy olyan munkásai legyenek, akiknek munkateljesítménye nagy. Ezt pedig csak akkor fogja a gazda elérni, ha ezt a heti 20 fillért ő maga rójja le helyettük.

A mezőgazdaságnak és a gazdatársadalomnak a megterhelése a javaslat szerint legalább nyolcmillió pengőt fog évenként kitenni. Az előbb említettem, hogy helyesnek tartanám, ha ez a megterhelés a társadalom nagyobb rétegében, a nemzet egyetemében jobban elosz- lana és ebből a szempontból örömmel látom, hogy a törvényhatóságok igénybevétele a változtatás következtében most nagyobbmértékü lesz, mint az eredeti javaslatban volt. De a kérdés elbírálásánál feltétlenül tekintetbe kell venni a mezőgazdaság jövedelmezőségét. Szerény véleményem szerint a mezőgazdaság a mai jövedelmezősége mellett, a mai konjunktúra mellett ezt a megterhelést elbírja, de gondolni kell arra is, hogy a viszonyok változnak és a konjunktúra romolhat. Őszintén megvallom, hogy ebből a szempontból bizonyos pesszimizmussal nézem a jövőt. A kormánynak tehát fokozottab mértékben kell gondoskodnia arról, hogy a mezőgazdaság jövedelmezősége fenntartassék és arról, hogy a mezőgazdaság termelvényeinek biztos piacai legyenek, továbbá, hogy az áralakulás megfelelő legyen.

De még arra is fel kívánom hívni a figyelmet, hogy most már az agrárolló szűkítése terén is megfelelő intézkedéseket kell tennünk. Az agrárolló szűkülése az idén bizonyos mértékben bekövetkezett. Az 1937. év végén az agrárolló nyílása 30'3 volt, szemben az 1936- évi 35'5-del. De ha nézem az 1935. évet, akkor teljes tárgyilagossággal és igazsággal meg kell állapítanom, hogy akkor az agrárolló nyílása 22-9 volt, tehát kevesebb, mint ma. Ha a mezőgazdaság jövedelmezőségét fenn akarjuk tartani és emelni akarjuk, akkor gondoskodnunk kell nemcsak arról, hogy a mező- gazdaság termelvényei megfelelő áron mozogjanak, hanem arról is, hogy a mezőgazdaság szükségletei, a mezőgazdaság által használt iparcikkek is megfelelő árnívón mozogjanak.

Ha összehasonlítom az 1913-as indexszámok szerint a mezőgazdasági és ipari_ produktumok árát, — tisztán azokat az ipari termelvé- nyeket kívánom az összehasonlítás alapjául venni, amelyeket belföldi nyersanyagból állítanak elő — akkor szomorú képet látok. A negyedévenként megjelenő hivatalos statisztikai közlemények szerint — az 1913-as évet száznak véve — a múlt évben a búza indexszáma 80, a tengerié 77, az elsőrendű szénáé 47, a disznóé 67, a jármosököré 82, ezzel szemben a mezőgazdaság által használt ipari produktumok közül a rúdvas indexszáma 126, a hazai barnaszéné szintén 126, a mészé 141, a cementé 156. Itt olyan óriási árdisznaritás áll fenn, hogy azt mindenképpen csökkenteni kell. Nagyon jól tudjuk, hogy világjelenség az, hogy a mezőgazdasági cikkek indexszáma alacsonyabb, mint az ipari cikkeké, de a kormánynak minden eszközt meg kell ragadnia, hogy ezt az árdifferenciát lehetőleg csökkentse. Tudom, hogy a kormány az árvizsgáló bizottság rendszerével igyekezik ezt elérni, de ha ez a rendszer nem válik be, ha ezzel ezt a diszparitást nem lehet csökkenteni, méltóztassék erőszakosabb rendszabályokhoz nyúlni és más úton megoldani a kérdést. Legyen a kormány meggyőződve, hogy az ilyen erélyes intézkedések megtételénél a falu és a fogyasztóközönség örök hálája kíséri minden lépését.

Említettem, hogy a magyar föld jövedelmezőségét fokozni kell, mert a magyar föld jövedelmezőségétől függ millió és millió magyar kisgazda egzisztenciája, akik mindenkor az állam legbiztosabb pillérei voltak. Feltétlenül meg kell ezt tenni azért, mert a magyar föld az, amely majduem száz százalékig magyarok és nem külföldiek tulajdonában van. Ezzel szemben szomorúan állapítom meg, hogy sok iparvállalat van külföldi érdekeltség kezében s az iparvállalatok részvénytársasági formája következtében sohasem lehet megtudni, hogy kinek a trezorjában vannak a részvények, kinek a tulajdonában vannak az iparvállalatok.

Visszatérve a törvényjavaslatra a mező- gazdaság megterhelésének megállapításánál az ideális megoldás az volna, hogy a sok munkást, a sok cselédet alkalmazó gazdaságok, — hogy szakkifejezéssel éljek — a munkaterjes gazdaságok előnyben részesíttetnének. Tudom, hogy ennek gyakorlati megoldása igen nehéz, de a holdankint felhasznált napszámok, a gazdaságonkint alkalmazott cselédek számát junktimba hozva a kataszteri tiszta jövedelemmel, meg lehetne állapítani egy számot és az ennél több munkást alkalmazó gazdaságot előnyben lehetne részesíteni. Ez egyúttal abból a szempontból is előnyös volna, hogy a mezőgazdaságot automatikusan az intenzivi- tás felé szorítaná

A javaslat bírálatával kapcsolatban meg kell említenem azt, amit a Ház minden oldalán örömmel üdvözöltek, hogy igen helyesen, igen jól, a biztosításnak nemcsak a 10 aranykorona kataszteri tiszta jövedelemmel, hanem a 20 aranykorona kataszteri tiszta jövedelemmel, illetve a két kataszteri holddal rendelkező birtokosokig való kiterjesztését tette lehetővé az eredeti javaslat módosítása. Szerettem volna, ha a biztosítási számítások lehetővé tették volna ennek fokozását. Megmondom, hogy miért. Azért, mert igen sok mező- gazdasági cseléd van, aki alkalmaztatása alatt szorgalma, takarékossága révén 2—3, esetleg 4 hold földet is tudott venni. A takarékos, a magyar földhöz rajongásig ragaszkodó magyar mezőgazdsági munkásság érdekében feltétlenül olyan megoldást kell ezen a téren találni, hogy azok a mezőgazdasági munkások, akik szorgalmukból, takarékosságukból szolgálati idejük alatt tőkét tudtak gyűjteni és ebből egy kis földet vásárolni, öreg napjaikban ne essenek el a biztosítás szolgáltatásaitól. Lehetővé kell tenni azt hogy legalább befizetett járulékukat öreg napjaikban visszakapják, mert. különben a földvásárlásért, a takarékosságért tetemes mennyiségű járulék- fizetést áldoznának fel.

Azt hiszem, mindenkinek általános óhaja, hogy az özvegyi biztosítás kérdése is megoldassák. Tudom nagyon jól, hogy ez nagy megterhelést jelentene, de úgy látom, hogy a, rendkívüli 'segélyalap felhasználásával ennek meg lesz a módja. Meg vagyok győződve, hogy az egész biztosítást olyan nagy biztonsági koefficiens tekintetbevételével számították ki, hogy idővel módjában lesz a kormánynak