Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1938 (38. évfolyam, 1-105. szám)
1938-02-16 / 14. szám
4 ezt & kérdést teljes megnyugvásra megoldani. Meg vagyok győződve azonban arról, hogy a magyar gazdatársadalom is szívesen vállalt volna esetleg kissé nagyobb mcgterhelteiést ennek a megoldásnak kedvéért, hiszen a családvédelmi szempontok tekintetbevételével itt valami megoldást feltétlenül találni kell. Hiszem, hogy az intézmény megerősödésével az előbb említett források feltárásával ennek idővel meg is lesz a módja. A biztosítás szolgáltatásai tulajdonképpen három részből állanak. En azonban csak két részével kívánok foglalkozni, elsősorban a járuléktörzspótlék kérdésével. A javaslat szerint az olyan mezőgazdasági munkás, akii évi 25 munkahetet tud felmutatni, vagy aki csak 24 munkahetet mutat fel, de önkéntes hozzájárulással azt 25-re kiegészíti, évi 1.50 pengő járadéktörzspótlékot kap. Ezt véleményem szerint valahogy rugalmasabbá kellene tenni. A magyar mezőgazdaságnak munkásokhoz való telítettsége következtében igen kevés olyan mezőgazdasági munkás lesz, aki évente 25 munkahetet ki tud mutatni. Ki fogjáik tudni mutatni a cselédek, de a napszámosoknál, a részesmunkásoknál tekintetbe kell venni azt is, hogy ezeknek saját kis részesföldjük megmunkálására is bizonyos számú munkanapra van szükségük, tehát a 25 munkahétből ez feltétlenül bizonyos mennyiséget el fog vonni. A javaslat igen helyesen lehetővé teszi azt, hogy öt hetet önkéntes hozzájárulással a munkavállalkozó megvehessen. Ez rendkívül helyes intézkedés, azonban én méltányosnak tartanám, hogy ha véletlenül valamely munkás elfelejtené ezt a 22—23—24 munkahetet 25-re kiegészíteni, annak ne csak egy évben legyen erre módja, hanem méltóztassék lehetővé tenni, hogy ez a kiegészítés esetleg két éven belül történhessék meg. Vagy méltóztassék találni egy olyan megoldást, — hiszen ez nem járna az intézet tetemes megterhelésével, — amely szerint a 20 munkahetet leszolgált munkás is részesüljön törzspótlékban, amely ebben az esetben nem 1.50, hanem — mondjuk — 1 P lenne. Rá kívánok még mutatni a biztosítás szolgáltatásainak második részére, s fokozódó já- radékrészre,^ amely a munkás által befizetett összeg 20%-át teszi ki. Ez az ipari munkásság biztosításánál is megvan, csakhogy az ipari munkásság biztosításánál a munkás nem 20, hanem 24%-ot kap. Én az igazságosság szempontjából fontosnak tartanám, hogy a mező- gazdasági és az ipari munkásság között ne legyen differenciálódás, szerintem tehát módot kellene találni arra, hogy az intézet megerősödésével a mezőgazdasági munkások is 24% fokozódó járadékrészt kapjanak. A törvényjavaslat 17. §-ának 2. bekezdése foglalkozik az olyan mezőgazdasági munka- vállalkozóval, aki egy hét folyama alatt több munkaadónál teljesít szolgálatot. A javaslat úgy rendelkezik, hogy minden egyes munkaadó a munkáltatás sorrendjében felelős a járulékok lerovásáért. Ez azonban végeredményben oda fog vezetni, hogy minden ellenőrzés és szekatúra elkerülése végett a hét első napján munkát adó gazda fogja ezt leróni s így a hét későbbi napjain munkát adó földbirtokosok, vagy gazdák előnyösebb helyzetben lesz nek, mert ezt a járulékot nekik nem kell majd leróniok. Még egy kérdésre szeretném felhívni a t. Ház figyelmét, amely kérdést már a bizottsági tárgyalás során is felemlítettem, ez pedig a bérbeadott birtokok kérdése. A javaslat értelmében a bérbeadott birtokoknál a hozzájárulás a bérlő és a tulajdonos által fizetett közadók arányában állapíttatik meg. Mi gazdák, akik kint élünk falun, tudjuk, hogy a gyakorlati életben a legtöbb bérleti szerződést úgy kötik meg, hogy a földadót a bérlő, a jövedelem- és vagyonadót viszont a tulajdonos fizeti. Ha most már a háromféle adó arányosításával kell megállapítani a hozzájárulást, hihetetlenül nehéz számítások és komplikációk fognak előállni. Ezeknek a kiküszöbölése végett feltétlenül szükségesnek tartanám, hogy a törvényjavaslat expressis verbis mondja ki, hogy a bérbeadott földeknél a hozzájárulást a bérlő fizesse. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) Ez különben azért is logikus, mert ez a hozzájárulás tulajdonképpen a rezsiköltségekhez tartozik, ezt pedig mindenképpen a földet művelő, a földet munkáló kell, hogy fizesse. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) T. Ház! Az összes befolyó pénzek a gazdáktól származnak. Ezek mind gazdapénzek, a mezőgazdaság életéből fog tehát a javaslat törvényerőre emelkedése alkalmával legalább évi nyolcmillió pengőt kiszakítani. Ha ma, amikor mezőgazdasági hitel nincs, amikor a gazdaság helyzete még mindig nehéz, ezt kiszivattyúzzuk onnan és valami úton-módon vissza nem adnók, hitel formájában rendelkezésére nem bocsátanók a gazdatársadalomnak, hibát követnénk el. En igen örülök annak, hogy a bizottsági tárgyalások alkalmával a miniszterelnök úr elfogadta azt a javaslatomat, hogy az így befolyó pénzeket az intézet mezőgazdasági hitelek nyújtása végett adja ki olyan pénzintézeteknek, amelyek ezzel foglalkoznak, de nagyon kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy a végrehajtási utasításban méltóztassék az intézetnek készpénzben lévő vagyonát az OKH kezelésére bízni, amely azután tagszövetkezetei révén ezt az egyes községek középlejáratú hitelek alakjában rendelkezésére bocsátani a gazdatársadalomnak, még pedig elsősorban annak a kisgazdatársadalomnak, amely földet akar vásárolni vagy házat akar építeni. De továbbmegyek. Véleményem szerint a birtokososztálynak is középlejáratú hitelt lehetne nyújtani, azonban kizárólag csak arra a célra, hogy a modern kor követelményeinek és a higiénia előírásainak megfelelő cselédházakat építsen, esetleg elavult cselédházakat modern cselédházakká alakítson át. Ezáltal nemcsak a cselédség helyzetén segítenénk, hanem az építőiparnak is munkaalkalmat tudnánk nyújtani. Őszintén meg kell mondanom, hogy a gazdatársadalom az első pillanatban bizonyos mértékben meghökkent ettől a javaslattól. Attól félt, hogy ismét egy Oti-val, ismét egy túldimenzionált, túladminisztrált intézettel fog szembenállani, amely — az Oti.-ra célzok — a gazdatársadalomnak sok kellemetlenséget és bosszúságot okozott eddig. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Éppen ezért igen örülök annak, hogy a miniszterelnök úr egyik kijelentése szerint ennek az intézetnek az adminisztrálása nem fog évi 400.000 pengőnél többe kerülni. (Helyeslés.) Ez egyúttal azt a reményt is éleszti bennem, hogy ezt a biztosítást idővel ki lehet majd terjeszteni betegség és rokkantság esetére is. T. Ház! Mindenesetre megállapíthatjuk azt,
