Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1938 (38. évfolyam, 1-105. szám)
1938-10-15 / 83. szám
1938 október 15, szombat XXXVIII. évfolyam, 83. szám \± két vet, rt, almi és éle ktől at áron ík j OE itő izium® ben. Politikai, társadalmi és közgazdasági lap ELŐFIZETÉSI ÁR EGY ÉVRE. Helyben ........ 12 P — Vidékre ........ 16 P I Alapította: PRÄGER FERENC EGY SZÁM ÁRA 12 FILLÉR I MEGJELENIK SZERDÁN ÉS SZOMBATON Szerkesztőségi Molnár u. 2 — Telefon 45 Kiadóhivatal i Városháza épületében Egy térkép előtt A különböző kereskedések kirakataiban napok óta egy térkép látható. Ott van a térkép némán, színesen, még érzik rajta a festékszag, olyan friss és olyan uj. A történelmi Magyarországot ábrázolja, nem hegy- és vízrajzi, nem po'itikai térkép, egészen más, ha ilyen volna., nem izgatná a kedélyeket, az ilyen térképet mindenki ismeri. Néprajzi térkép ez, színes foltokká!, kis köröcskékke!, sávokkal, apró négyszögekkel van feltüntetve í rajita, hogy hol lakik magyar, hor német, hol tót, hot rutén és hol oláh. Ez a térkép lett napok óta a kirakatok szenzációja. Ez a térkép néma és egyszerű jelenlétével állandóan tömegeket start a kirakatok előtt, mert hiszen ez előtt nem tud elmenni senki úgy, hogy meg ne álljon és néhány percig ne nézegesse. Reggeltől estig vitatkozó csoportok nézik áhítattal és hevüllő reménykedéssel a piros szint, a barnát, a jsárgát, a ÍJtót, a zöldes sávokat. Be- tüzgetjk a városók nevét, a trianoni határ fekete vonalát naponta százszor minden uj csoport máshová, valahová északabbra teszi. Élvezetes és izgalmas nézni ezt a térképet mindenki számára. Ez a térkép a mi igazun- I kát tünteti fel, a mi legszentebb ' fájdalmunkról tesz tanúbizonyságot 1 színeivel1, tarka foltjaival, vonalaival® és egységes mezőivel. Ez a térkép , eszünkbe juttatja azt, hogy Európa- i ban már mindenki boldog, csak még j mi ném. Hogy a mi ügyünket még j most sem intézték el, pedig a (mi 1 ügyünk volt a legigazságosabb és a ! mi fájdalmunk a leggyötrelunesebb. ! Hogy a vflágbéke egyenlőre nem a mi békénk még. Ha jól halad is a ! magyar igazság útja, még most sem í ringathatjuk illúziókba magunkat, mi j még nem kaptunk semmit. Álnak az emberek a térkép előtt és csóviálgatják a fejükét, hogy húsz fcsztendövei ezelőtt a párizsi zöldasztál mellett, a nemzetiségi elvre hivatkozva, »igy« alkották meg az »örökéletü« határokát. A páros, mező átnyúlik mindenütt a trianoni határon, a piros foltok és piros pettyek ■ fölkuszna|k a történelmi határokig. A j Félvidéken is mennyi piros mező, mennyi piros sáv, mennyi piros tarkaság. Magyarok mindenütt, föl égé- j szén Eperjesig és Bártfáig. Trénerén- j töl Kőrösmezőig. Ezeréves jussun- j kon mindenütt szétszórt magyar szigetek. Egymillió százezer magyar. I Testvéreink a vér, a faj, a multy j a történelemi, a lelkiség ezer össze- fonő, összekapcsoló közössége szerint. Ez a térkép az igazságot jobban bebizonyítja, föltárja és nyilvánvalóvá teszi, mint akármilyen ékes beszéd, néma tanitó, hangtalan lelkesítő. Színfoltjaival lázit. Ez a térkép az igazság térképe. r Éjszakai minisztertanácson katonai intézkedések foganatosítását rendelte el a kormány rédy Béla elnöklésével miniszterta- Egy cseppet sem lehet léhát csodálkozni azon, hogy a magyar küldöttjA komáromi tárgyalásokat félbe- | szakították. A magyar türelem elér- . kezett a végső határhoz. A tárgya- j lásokból kitűnt, hogy a csehek csak j taktikáztak és a tárgyalások nem is < végződhettek másként, mert a csehek által előterjesztett, javaslat, amely kinos meglepetést keltett, magyar részről elfogadhatatlan. Tegnap este 10 órakor vitéz ImKánya Kálmán külügyminiszter a történelmi jelentőségű záróülésen a következő deklarációt olvasta fel: — Amit már ismételten kijelentettünk, mi a legjobb, legőszintébb szándékkal és abban a biztos reményben jöttünk ide tárgyalni, hogy rövid időn belül sikerülni fog olyan megegyezésre jutni, amely biztos alapra helyezi az államaink között fennálló viszonyt. — Ssjfnos, ez a reményünk nem ment teresedésbe. nács ült össze, hogy meghallgass® és megtárgyalja Kánya Kálmán és Teleki Pál beszámolóját a komáromi tárgyalásról1. A minisztertanács a külpolitikai: helyzettel kapcsolatban további katonai intézkedések foganatosítását rendelte el. : 1 11 — Hangsúlyozni kívánom azonban, hogy az uj határokra nekünk a ma reggel átnyújtott ellen javaslat annyira eltér a mi felfogásunktól, hogy az ujjárendezés a’apelveit iítetjő-'eg olyan ür tátong a két delegáció általi képviselt álláspont közöli, hogy annak áthidalását meggyőződésünk szerint ezektől a tárgyalásoktól nem remélhetjük. — Ezért a magyar királyi kormány elhatározta, hogy a tárgyalásokat a maga részéről befejezettnek ! tekinti és hogy Csehszlovákiával szem ség azonnal elfogadhatatlannak nyilvánította a cseh javaslatot. „Ha kell, a tiz körmünkkel is helytállunk“ A magyar rádió csütörtökön estet a következőiket olvasta be: t A pozsonyi; rádió ma délután öt óráskor olyan hírrel tépte meg ai világolt;, amely egészen példátlan a rádió történetében. Amikor a magyar kormány Komáromba küldött tárgyalóbizoffeága láir- gyaiásrai készen ál-ott, hogy mia délutáni értelmes, nyugodt, érveléssel, szellemi fegyverekkel, az igazság erejével és a1 tudomány tárgyilagosságával: kiküzdjé ugyanannak az igazságnak elismerését, amelyet Európa, négy nagyhatalma Münchenben: hiíelésitielit, Európa békéjét veszélyeztető bombaként robbant 0 dunamenli térségben, a pozsonyi rádió vakmerő kihívó szózata. A magyar kormány deklarációjával szakadtak meg a komáromi tárgyalások — Nem akarnék itt újból bizonyos kedvezőtlen jelenségekre hivatkozni, mert ez részünkről a tárgyalások során többször megtörtént. ben fennálló területi követeléseink mielőbbi rendezését a müncheni jegyzőkönyvet a láir ó négy nagyhatalom- ' tói kéri. Mit követel Magyarország? A magyar kormány álláspontja vi- j lágosan kiderül azokban a javaslatokban, amelyeket a cseh küldöttségnek átnyújtott és amelyet Tisóék csütörtök reggelig tanulmányozhattak,. Változatlanul az a kövefiettésürik, hogy a felvidéki összes tisztán míagyar- lakta területeket azonnal csatolják vissza iaz anyaországhoz és hogy a többi területekre vonatkozólag adják meg ai teljes önrendelkezési jogot. További halasztásba most már nőm mehet bele Magyarország, mert hiszen a csehekndc már bőven volt idejük — a müncheni határozatok óta — meggondöíniok, hogy milyen körülmények között élhetnek továbbra békés viszonyban a magyar szomszéddal. A magyar követelések olyan területekre irányulnak, amelyeknek lakossága 840.000 magyarból, 145.000 szlovákból, 30.000 ruténból és 57.000 németből áll. Természetesen bCnne- foglaltatik a területben Pozsony és a: vegyes’akosságu nyitra vidék is. A magyar követelések tisztán néprajzi körülményekre vannak tekintettel és szigorúan követik azt a will- soni elvet, hogy minden egyes nemzetiségnek meg kell adni a teljes önrendelkezési jogot. Mit akarnak visszaadni a csehek? Mit közölnek a csehek rádiójuk ulí- |án a világ meglepett közvéleményével? A kővetkezőket: »A cseh-szlovák: kormány nem adhatja át egykönnyen Szlo- venszkó déli határait, miért közismert, hogy a lakosság1, amely a kérdéses területen él, sz-ovák eredetű és csak ай ezeréves miagyar uralom magyarosító politikájának áldozata. A legújabb fejleményekből arra keli' következtetni, hogy a békés megoldás lehetősége zsákuccába került. A magyarok azt gondolják, hogy hadseregünket leszereltük. E tekintetben azonban súlyos. Tévedésben vannak, .mert aki az utóbbi időben , nálunk járt, az meggyőződhetett arról, hogy csak azokat a katonákat bocsátottuk haza, akik német- vagy lengyel- lak ta; területről' Származnak. A magyarok ne essenek tévedésbe és legyenek tudatában annak, hogy hadseregünk teljes felkészültségével, páncéigépkocsijai- vial és repülőgépeivel készán á№. A cseh-sztovák hadsereg lábhoz tett fegyverrel vár.« 1 A csehek ezzel szemben egészen nevetséges ellen javaslatot tettek. Hajlandók ugyan, átadni a magyarlakta vidék egy kis részét, de ebben a részben egyetlen nagyobb város sem1 foglaltatik. A területek átadásánál ők nem néprajzi adatokra vannak tekintettel és teljesen semmibe veszik az önrendelkezési jogot, tisztára gazida- sági és hadászati okokra hivatkoznak. így szólt a híva,talos Csehország hozzánk, jóhiszemű, csak ez igazságot kereső és eddig csak szellemi és erkölcs* erőkkel küzdő magyarokhoz. így szólt hozzánk Csehország má délután öt órakor, tehát akkor, amikor
