Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1937 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1937-03-31 / 26. szám

2 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE március 31 A kalocsai ügyészségre vitték Tóth Istvánt a tiszti étkezde sikkasztó manipulánsát Pénteken a késő délutáni órákban a halasi rendőrség letartóztatta Tóth István szökésben levő volt pincért és la halasi tiszti étkezde manipulás- sát, akit már körülbelül két héttel ezelőtt feljelentettek a rendőrségen, hogy a tiszti étkezdében nagyobb-* arányú sikkasztást követett el. Tóth Istvánnak a most letartóz­tatott pén cérnák igen érdekes tör­ténete van. A városban csaknem mindenki ismerte a harminc éves fiatal embert, aki Halason katonás­kodott és szakaszvezetői rendfoko­zatot is nyert. Katonai szolgálata alatt mindenkihez készséges volt, feljebb­valói és elöljárói is megbecsülték, igy történt, hogy leszerelése után — a 'tanult és ügyes pincért bízták meg a,tiszti étkezde vezetésével, bevásár­lásokkal, főzés ellenőrzéssel és a ki­szolgálási munkálatok végzésével. Azóta négy esztendő telt el és a tiszti étkezde majiipulánsa iránt a bizalom csak növekedett, mindenki megbízott benne és halvány sejtelme sem lehetett a vezetőségnek arról, hogy végül is ilyen botrányosan fog visszaélni a bizalommal Tóth István. Kereskedőket és szántókat ő fizet­te ki, ő szedte be a számlákat isi és az e körül folyó munkálatok köz­ben követte el a sikkasztásokat. Ele­inte a sikkasztok módszere szerinti lyukakat tömött, de ez is csak nyug- ibaftani'toitta az egyébként sem bűnöző hiajjliiamu embert, majd később tör­téint a leleplezés, amikor a (tiszti ét­kezde több szá'litóval szemben meg­szüntette a vásárlást Ekkor a ke- j reskedő, mészáros és több más szád- i Utó azzal állott elő, hogy neki a tiszti étkezde tartozik. A tiszti étkezde ve­zetősége megdöbbenve értesült a do­logról, mert hiszen ők pontosan ki­adták a pénzeket Tóthnp.k, hogy a számlákat rendezze és fogalmuk sem volt arról, hogy azokat az össze-« geket a mainipuláns elsikkasztja. Itt derült ki azután a sikkasztás ténye, megtörtént a feljelentés is Tóth el­ten, de ekkorra az már «megszökött! Hálásról. Ismeretien helyre távozott Tóth Ist­ván, akinek körözését rendelte el a rendőrség. Közben hírek terjedtek el arról, hogy Tóth István szégye­nében öngyilkosságbt fog elkövetni és ezért családja mindent elkövetett, hogy a maga részéről is elősegítse Tóth István haza jövetelét. Nem tudni, hogy a megtévedt fia­talember telkében milyen fodyam-a t| játszódott le, de úgy látszik maga is vezekelni akart bűnéért, mert pén­teken váratlanul1 hazaérkezett Ha. lasra. A rendőrség tudomást szerzett megérkezéséről, előállították a kapi­tányságra, ahol letartóztatták. Tóth István mindent beismert és elmon­dotta, hogy 1400 pengónyi összeget sikkasztott el, de hivatkozott arra, hogy nehéz anyagi helyzete miatt nyúlt aZ idegen pénzhez. A letartóztatott Tóth Istvánt a ren­dőrség hétfőn kísértette át a kalocsai ügyészség fogházába. Féltékenységében fejszével agyonverte a feleségét, ntina a robogd vonat elé feküdt egy gazdálkodó Rémes családi dráma zajlott le va­sárnap délelőtt Dorozsmán. A község etején lakik Juhász Péter 28 éves földműves feleségével és négy gyer­mekével. A fiatal zsellércsalád hosszú éve­ken iát élt zavartalan egyetértésben. A boldog házasságot bő gyermek- áldás követte. Juhász Péterné a négy gyermek dacára, csinos asszony volt, aki után szívesen fordultak meg a legények. Ей úgy látszik, nem tetszett a szom­szédasszonyoknak, akik sugdolódzni kezdtek az utóbbi időben, ami Ju­hásznak is fülébe jutott. A férj Szó­ba is hozta a dblgot, de az asszony megdöbbenten tiltakozott a vádak el­ten és kérlelte férjét, hogy ne adjon üres pletykabeszédekre. Juhász Péter látszólag meg is nyugodott és ren­desen végezte napi munkáját, de most már fokozottan figyelte felesé­gét. Úgy látszik, Juhász Péter megint hallott feleségéről, mert kedvetlenül érkezett haza, azonnal lefeküdt. Va­sárnap kötekedő hangulatban ébredt és rögtön össze is tűzött feleségével. A szóváltás a házastársak között mind hevesebbé vált, a férj magán­kívül kiabált, míg az asszony és a négy gyermek keservesen sírtak. A kisgyermekek anyjuk szoknyájába ka­paszkodva, szinte védeni igyekeztek öt ;3'tyjukka! szemben. Ez azonban csak fokozta Juhász dühét, aki egy­szerre csak szinte önkívületi állapot­ba jutott, nekiesett feleségének, aZt ütlegelni kezdte, majd felkapta az ! ajtó mellé támasztott fejszét, azzal többször fejbesujtötta szerencsétlen feleségét, aki vérbeborulíain, eszmé- Iettenüí hullott a konyha földjére. Juhász Péter a vér láttára megtor­pant, perceken át mereven 'nézte a földön vonagló asszonyt, majd eldob- t Via a véres fejszét, kifutott a házból. \ Rémült siv-alkodására összeszaladtak ' a szomszédok, akik borzadva látták I a vérében fetrengő Juhásznét. Amint í az első meglepetésből felocsúdtak, futottak orvosért, majd1 a szegedi j 1 mentőket értesítették a történtekről, i akik Juhász Péternét életveszélyes j állapotban vitték be a kórházba. | í Azalatt, mig a mentők a szeren- j esetlen asszonnyal robogtak Szeged : felé, megakadályozhatatJ&nu 1 pergett ( a tragédia másik irányban is. : Juhász Péter ugyanis hazulról el- ; menekülve, Szeged felé mént és a j 1 vasúti töltés felé vette útját. A töl- j j lés oldalán teült megpihenni. Úgy 1 ; látszik, ekkor jött tudatára annak, j « amit tett és abban a feltevésben, I hogy felesége már halott, az éppen í arra haladó személyvonat elé vetette í ! magát. ! A mozdonyvezető későn vette ész­re ia készülő öngyilkosságot és mire a vonatot megállította, a sínek men­tén hatalmas vértócsában eszmélet­lenül feküdt Juhász Péter, akinek a vonat kerekei mindkét lábát levág­ták. Szerencsére a vonaton egy or­vos is utazott, aki első segélyben részesítette a szerencsétlen embért, . akit azután feltettek a vonatra, amely ] Kiskunfélegyházára vitte, ahol kór­házba szállították. I I A szegedi kórházban Juhász P|- étrnét a vizsgá'óbiró még a déli órák­ban kihallgatta és item sokkal a ki­hallgatás után az asszony eszméletét vesztette. Állapota rendkívül súlyos, í mert a baltacsapások mély sebeket ejtettek rajta. A szerencsétlen asz- szony még nem tudja férjének tra­gédiát. Juhásznak az állapota is ag­gasztó. Az árván maradt kis Juhász-gyere­keket egyelőre a szomszédok vétték i pártfogásba és Dorozsmán most nagy izgalommal várják a Szegedről és . Kiskunfélegyházáról érkező híreket a szerencsétlen házaspár étet-halálküz- delméröl. Pest vármegye szigorúan veszi a jövőben a gazdasági cselédfogadások szabályozását Egyik múlt évben életbelépett me­gyei szabályrendelet szerint a gaz­dasági cselédfogadáskor minden gaz­dának bérlevelet kell kötni a cse­léddel, melyet két példányban állí­tanak ki s melybe beleírják szol­gálati idejének kezdetét és végét s a kialkudott bér összegét. A bér­levél egyik példánya azután a gaz­dánál, a másik pedig a cselédnél marad s mind kettőbe mindig be­írják a bérfizetéseket. Mint hivata’os helyen megállapí­tották, a gazdák sok alkatommal! elmulasztják ezen semmi költséggel) sem járó bérievél kiállítását, miáltal súlyos büntetésnek teszik ki magu- kaat. Ha cseléd ügyben ugyanis bí­róság elé kerülnek és nem tudnak bérié vetet felmutatni, mindjárt meg- birságo"ják a mulasztókat. Több olyan eset előfordult, hogy a cseléd legnagyobb dolog­időben ott hagyta a gazdát, akinek a bíróság eltöltött idejére megítélte rendes havi bérét. Az ilyen eseteket el tehet kerülni, ha a gazdák bér- levelet kötnek s a nyári hónapokra — mint sokan csinálják — maga­sabb bért adnak a télinél. A napközi otthon I gyermekmentő intézményét saj- : nos, országosain megszervezni nem sietett a magyar gyermek- ; védetem. Az elmúlt évtized so­rán, rengeteg szó esett a ma­gyar gyermekről1, a magyar jö­vendőről. Felfedezték, mint nem­zeti nagy betegséget az egykét. Rámutattak a nincstelen magyar családok gyermekeinek küzdel­mére, feltárták, hogy az ország különböző vidékein felnőnek a magyar jövendő palántái anél­kül, hogy a cukrot ismernék. A néptáplálási kutatások megdöb­bentő adatokat tártak fel, hogy milyen körülmények között cse­peredik fel a magyar zsellér-« gyermek. Mindezek ellenére is­meretlen okok miatt még a gyer- mekmenhelyek is arra a rend­szerre rendezkedtek be, hogy az elhagyott vagy nincstelen csa­ládok gyermekeit nevelőszülők­höz adják ki ahelyett, hogy jót felszerelt állami napközi gyer­mekotthonokban próbálnák meg­mutatni, hogy milyen egészséges és milyen fejlődőképes a ma­gyar gyermekanyag. Mikor a nép maga nagyon nyomorúságos vi­szonyok között tengődik, a leg­jobb akarat mellett sem lehet elvárni azoktól a nevelőszülőktől, akik a kiadott gyermekért fi­zetett jelentéktelen tartásdijért vállalják a gyermekek gondozá­sát, hogy mintaszerű ellátást és nevelést nyújtsanak a rájuk bí­zott gyermeknek. Ma az a hely­zet, hogy a gyermek nemcsak a vidéki nevelőszülőknél kalló­dik és csenevészesedik el, hanem maguknál a munkanélküli zsel- lércsaládoknál is. Egyre több munkanélküli és nincstelen anya jelentkezik az állami gyermek- ntenhielyeken, hogy vegyék gon­dozásba két-három gyermekét, mert nincs miből eltartani. Egy­re több az olyan anya, aki se­gítséget kér, hofgy fel tudja ne­velni az egészséges magyar em- j berpalántát. A segítség rendesen igen gyenge és abban merül ki, hogy a gyermek egy másik nincstelen család szomorú kör­nyezetébe kerül, ahoi ahelyett, hogy testben és lélekben erőre kapna, lassan betenyomorodik abba a nincstelen szürke környe­zetbe, amely csak nélkülözésre és a társadalommal szemben va­ló elkeseredésre taníthatja. Lát­ják ей az árvaszékek is és az ország minden részéből jönnek a sürgető felírjatok, hogy máskép­pen keltene megszervezni az el­szegényedett néprétegek gyerme­keinek mentését és nevelését. Példák bizonyítják, hogy müyfen más viszonyok között élnek azok az emberpalánták, amelyek az ország egyes gyártelepein vagy erkölcsi testületek által fenntar­tott napközi otthonokban vagy gyermekmentvelyeken gondoztat­nak. Itt van például a 'dunaföld- vári kenderfonógyár mellett lé­tesített napközi otthon és cse­csemőgondozó munkájának az eredménye. Az itt gondozott, fü- rösztött és táplált gyermekek fej­lődésben, erőben és egészségben példaképen mutatják, hogy miit lehetne elérni a magyar gyer­mekanyaggal. Sajnos, azonban ma még nagyon kevés helyen működnek ezek a napközi ottho­nok, ahol a nincstelen család gyermeke igazi otthont találhat­na. Pedig országos érdek, hogy minél több magyar gyermek kel­lő időben testi és felki táplálék­hoz jusson, hogy erőben és egészségben nevelkedjék. Ezek a napközi otthonok sokkal keveseb­be kerülnének az államnak, mint a gyermekkihelyezés és1 szinte felbecsülhetetlen hasznát látná a magyar jövendő, ha az életerős megszületett magyar ember­anyagnak a fele nem kallódnék el a nyomorúságban gondozatla­nul. Itt az ideje, hogy gondol­janak végre a gyermekvédetem apostolai arra, hogy a napközi otthonok országos szervezése ré­vén sokszázezer egészséges testű és lelkű gyermeket nevelhetnének a boldogabb magyar jövendő­nek. Aj Szí 3b A t \ Öl 1 f I l I Va; 4 é Hál ( as f« Ja zer 3 Gl; A Ь/i Bio JÖ p Ka i ps 4,

Next

/
Thumbnails
Contents