Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1936 (36. évfolyam, 1-104. szám)
1936-12-23 / 103. szám
december 23 KISKUNHALAS HELYI ÉHTESITÖJB 9 MARIKA SZÍNÉSZNŐ LESZ Irta: Szánthó Dénes í. Mariska hazlaijött az intézetből’. Az angol kisasszonyoknál Marynek hívták, ofttjhen azonban ismét a régi Mariska tett belőtte. Mariska jókedvű, csinos barnlá lány volt, ügyesen zongorázott, szépen kézimunkázott és rengeteget olvasott. Fiatal hölgyek gyakran esnek abba a tévedésibe, hogy az »olvasás« szó alatt kizárólag regényolvasást értenek és Mariska se tehetett kivétel ez alól a régi lány szabály alól. Mariska mamája, Mári néni, kissé maradi asszonyság volt és a szakácskönyvön kívül minden egyéb szépirodalmat felesleges fényűzésnek tartott egy jólnevelt urilány részére és ha rajta áll, Jókain és Pertöfin kívül minden más költőt befőzésre: Ítél, szerencsére azonban édesapa lá- gyabbszivüinek mutatkozott, mint a nagyasszony és sikerült Mariska számára ezzel a kijelentéssel megmenteni a szépirodalmait: — Hadd olvasgasson iaz a lány. Az ilyesmi csak hasznára lehet... — Ki nem állhatom a modern nevelési elveket! — mondta Mári néni és dohogva belenyugodott abba, hogy Mariska eljövendő házaséfetébe ne- esak a házias tudományokat, hanem regényhősöket is vigyen magáival fejecskéjében. Mariskának a regényen kívül még egy szenvedélye volt: a színház. Zsebpénzét minden egyéb lányos ha- szontaknság helyett színházra költötte és a piros zsöllyék mélyén, mikor kigyulladt a xivaldia, úgy érezite magát, mint valami beteljesült csodaszép álomvilágban. Beivott minden hangot, tágranyilt szemekkel bámult minden mozdulatot és napokig hatása alatt állott minden szmiel'őadás- mak. A színészek és szülésznők életrajzi adatait kívülről‘ tudta, titkos fiókja tele volt fényképekkel, aláírásokkal és nem tudott nagyobb gyönyörűséget elképzelni, mint mikor valaki a lámpák fényében áí№, szavai, ezer szem mered rá és ö szívét- lelkét beleönti abba a képzelt életbe, amelynek festett falai között büszke mozdulatokkal j ár-kel. Egyszer egy családi ebéden ezt kérdezte tőle a plébános-nagybácsi: — Mi szeretnél lenni leginkább, Mariskám? — Színésznő! — vágta rá Mariska meggondolatlanul. Apja és a nagybácsi nagyot nevettek rá, de anyja lecsapta a vitát és kivörösödve kiáltotta: ’ ' I ". ! { I — Micsoda ostobaság ez? Ilyenekre valamirevaló urilány gondolni se mer, nemhogy kimondani! Mariskának könnybelábadt a szeme és többet nem mert a szinész- mőségről beszélni. 2. ! [ ’" ! : i Nyár elején Mári néni, mint minden esztendőben, a Tátrába utazott néhány heti üdülésre. Ezalatt odahaza nagy dolgok történtek. A Katolikus Nővédő Egyesület jótékony előadásra készült és az ef- nöknö Mariskát is felkérte közreműködésre. Mári néni távollétében édesapa adott engedélyt a szereplésre és Mariska boldogan készült a szenzációra, amely életébe betoppant. Valóra válik tehát legforróbb vágya és színpadra léphet, ha egyelőre csak mint műkedvelő is... A Gyurkovics-lányokat próbálták. Mariskára osztatták Klári szierepét, a főszerepet pedig Miéit, a szép Kopácsi Erna tanulta be. A próbák kitünően haladtak. Mariska nem késett volna egy percet se, egész telkével csüngött a magyarázatokon és boldogan vette észre, milyen I könnyen elsajátít minden tanítást. A rendező és a többiek meg is állapították, hogy határozott szinésztahet- ség szorult belé és a Nővédő elnöknő aki az egyik próbát végigné 2jte, ki is jelentette: — Vétek, ha ez a kislány nem | értékesíti a tehetségét! Az előadás napja veszedelmesen közeledett, amikor Kopácsy Erna hirtelen meghűlt, berekedt, láza® lett. Helyettesről kellett gondoskodni. Senkise volt, aki vállalta volna Maci hatalmas szerepét, csak Mariska, aki az összes férfi- és nőiszerepéket könyv nélkül tudta. A főszerepbe tehát Mariska ugrott be. A beugrás várakozáson felül sikerült és Mariska táguló szemmel!, izgalomtót remegve halotfta ö, bókokat, amelyek már a próbákon elárasztották. A főpróbát a színházban tartották meg, kifestve, jelmezben. Mariska a színfalak mögött várta jelenését, elegáns utiköpenyét izgatottan gyúrta és nem is sejtette, hogy a veszedelem pillanatok múlva lecsap rá. Mári néninek ugyanis fülébe jutott a nagy készülődés. Habozás nélkül otthagyta hát a lomnicicsucsot. Vonatra ült és hazarobogott. Délután érkezett meg; a lánya akkor éppen a főpróbán volt, Mári néni rőgjfcön Utána ment a színházba, fel a hátsó folyosókon a színfalak mögé és abban a pillanatban, amikor Mriska, azaz Mici a színpadira akart toppanni, hogy elmondja első szavait: »Kézit csókolom édes mania! Itt vagyok!« abban a pillanatban az igazi édes mama toppant Mariska háta mögé, ő mondta: — Itt vagyok! Hogy mersz tilalmam ellenére szinészeskedni? Mi? — és hatalmas nyaklevest mért egyetlen leánya bal orcájára. S még hozzátette: — Nesze neked színház! / A próba persze megállóit, Mariska zokogva rohant az öltözőbe, a dühöngő Mári nénit pedig alig tudta az elnöknö lecsillapítani. — A gyerekem, az én gyerekem! — mondta izgatottan Mári néni. Amit következetes neveléssel évekén át építettem, nem hagyom egyetlen estén elrontani! Nem lesz színésznő a lányomból! — Es dulva-fulva hazament. j Az előadást másnap mégis megtartották, mert Kopácsi Erna jobban tett, de Mariska-MLci eltűnt a városból. A plébános-nagybácsihoz utazott Erdélybe. i i [ ’ ; 1 3. i 1 1 ' Egy évvel a Gyurkovics-eset után Mariska férjhez ment egy jóképű, jómodoru, .jószivü, jóe&zü és jóál* íáslu fiatalemberhez, két év múlva pedig egészséges leánygyermeknek adott életet, ki a keresztségben — természetesen ’— a Mária nevét nyerte. Az anyaszerep végleg kivert Mariska fejéből minden olyan gondolatot, amely a színházzal' függött ösz- sze, de a pofon emlékét semmi se törölte el. Talán nemTs a csattanős anyai jóutratérités fájt neki, hanem az a konokság, amellyel anyja egy szép teányálmot szétszaggatott. Es elhatározta, hogy kislányának, Marikának, más anyja lesz, mint I amilyen anya Mári mhma volt. Marika nőtt-nőtt és a babából kislány, a kislányból nagylány lett. Tanulóéveinek egy részét ő is az Angol-kisasSzonyoknáí töltötte, aho* őt is Mary-nek hívták, de amikor onnan hazajött, máskép élt, mint annak idején az édesanyja. Marika olvashatott, zongorázhatott, festhetett, amennyit csak akart. Igaz, hogy úszni, vívni, tenniszezni, autóz- j ni mindennél jobban szeretett, die ■ anyja igyekezett rávezetni arra, hogy telke mélyén a művészetek irániig i szent rajongás él, amelyet ő, aiz ! anya, egyáltalán nem szándékszik elnyomni. Marika igazi mai lány: karcsú, fehérbőrű, nagy pimsajku, fekete hajú, kerek szemei, mint két golyóbis az arcában, lába karcsú, keze hajlékony, izmos, rugalmas, fess kis nő. Es anyja féltő szemekkel vigyázott rá, nehogy bármilyen szenvedélyét is el merje nyomni. Ha néha-néha könyvet látott a kezében, megsimogatta a| haját és azt mondta: — örülök, hogy ennyire elmerülsz egy-egy regényben, kislányom — pedig az a regény valami véres detek- tiv-hiistória volt. örült annak is, amikor a kislány zongorázott és valósággal boldogan adott neki pénzt, valahányszor színházba akart menni. — A szinház Marikám, a mi álomvilágunk... ott éljük ki rejtett énünket, ott vetjük le a hétköznapot és ott valósul meg a bennünk lappangó művészi lélek. | \ \ — Igen, mama... 1 1 — Ugye, te is érzel magadban titkolt vágyat a színpad! iránt? — Azt hiszem, mama... — Csak ne rejtegesd, kicsikém! Én meg foglak érteni, ha egyszer magához vonz a rivalda! En nem váglak pofon a kulisszák mögött, minit engem egyszer a te nagyanyád! — Szegény mama... Ц 41 És történt, hogy a Katolikus Nő- védő Egyesület jótékonyoélu előadásra készült. Az elnöknö a Gyurkovics- lányokat tűzte műsorra. Marikárai esett választásuk, hogy Micít, a főszerepet, eljátssza. Marika olyan nagyszerű sporthölgy, oly pompásan táncol, oly ügyesen mozog'társaságban, hogy nála megfelelőbbet erre iái szerepre keresve se tehetett találni. Marika maiga se tudta, örüljön-e, vagy se, ennek a kitüntetésnek. Hiúságának hizelgett Ugyan a főszerep, de másrész nem túlságosan érdekelte a színház és Sajnálta azokat a strandolásökait, amelyek a próbák miatt elmaradtak. A próbák azonban szorgalmasam folytak és Mariska csakugyan ügyesen oldotta meg feladatát. Mariska néni lángolt a MkesedésjM. — Ne félj kislányom, mondta — nem tesz semmi baj. Nem tartalak vissza... egy igazi anya együtt érez a lányával. Ha művészi vágyai vannak, hát tegyen művésznő! Valóban, az elnöknö, aki az egyik próbát végignézte, kijelentette: — Vétek, ha ez a kislány nem értékesíti a tehetségét! — Hallod1, Marika? — mondta örömrepesve a mama. Tehetséges vagy! Szeretnél színésznő tenni! Csak egy szót szólj és már beíratlak a sziniiskolába! Ilyen anya vagyok én! De Marika nem szólt egy szót sem. Hanem ahogy közeledett az előadás napja, annál1 jobban félt a fellépéstől. — Marikám, ha sikered tesz, már másnap szininövendék vagy! — De mamáim, én jobban szeretnék orvosnő lenni, vagy tenniszőző! — Csacsi, te magad se lá|tsz a telkedbe. f : i .j^j yj| Щ '— Én azt hiszem, anyuka, egy mai lánynak komolyabb pályára kell mennie és csak tehetségesek készüljenek színésznőnek. Énrám nem hat a szinház regényessége... — Ki nem állhatom ezeket a modern elveket! De én majd1 felszínre hozom igazi vágyaidat, amelyek téged is a színpad felé vonzanak. Fel a fejjel, kislányom! Ne félj, színésznőt csinálok belőled, akárki meglátja! — Érdemes is volna — szólt közbe a rendező — ilyen ügyes, csinos, fess leány minden színpadon megállja a helyét. Micsoda primadonna lenne belülied. — Akarsz primadonna lenni1, Marika? — Hát ha muszáj... de előbb doktor szereitnék tenni. 5. Az előadás estéje elérkezett. Mariska mama örömmámorban úszott, izgult, lelkendezett, lánya szerepét mondta, festette, öltöztette, fésülte és lámpalázról, sajtóról, primadoniniaság- ról beszélt. Marika azonban hialál- sápadtan állott elegáns utiköpenyé- ben és izgalomtól remegve súgta! anyjának: — Félek, hogy belesülök... nem merek kimenni... szeretnék elsüllyedni... ‘ ; t j [ — No, csak semmi félelem... most kezdődik a pályád... — Pszt, pszt! — súgta iajz ügyelő, mert aZ előadás már folyt és nemsokára Miéi belépőjére Ikerül a sor. — Mici azonban a kulisszák mögött sir. — Mi bajod hát, Marika? — Én nem tudom, miért erőltettétek ezt a szinészkedést... én nem akarok színésznő tenni, nem nekem való es... és félek.., én tanulni akarok és' férjhez akarok menni, én akármit akarok, csak nem szinházajt... én nem- megyek ki a színpadra! i— Mi? — hördült fel Mariskai mama. Hát képes volnál' cserben hagyni az egész nővédőt, az előadási, mindent és széttépni az én légszebb álmaimat?... , : j | . Mennyi az adónk ? Hatalmas számok azok, amelyek at magyar nép évi adóterhét jelentik. Állami adók összege; 770 millió P. Önkormányzati testületi adók 300 millióra rúgnak, egyházi- és felekezeti iskolai adók 18 milliót tesznek ki, társulati adók (ármenfesitők, kamarák) 10 millióval szerepelnek, különböző munkás biztosítási adók (járulékok) 70 millióra rúgnak. Együtt 1070 millió pengő az az összeg, melyet közteherként viselünk. City drogéria nagy karácsonyi vására Ízléses - Olcsó - Választékos Illatszerdoboz P lőOtőI Kölnivíz selyem béléses díszdobozban P 320 „ TSOKI, Extase illatokban Kölnivíz-permetező hosszú selyem bojttal P 2-80 „ Manikür készlet P 2*4o „ Pouder doboz bőrből, selyemből selyem pamaccsal P 2‘— „ önborotva készlet bőrtokban pen® gével P 2‘5o „ Díszdobozban 3 nagy apáca szap® pan futurit szappantartóval P 2-7o я A legmodernebb kivitelű pouderdo- bozok ajakarcrouge és cigarette tartóval, fésű kazetták, utikészletek (cipzárral is) női és férfi cigaretta tárcák, 4 részes toilette készlet fővárosi választékban, meglepően olcsó árban (Gazdasági Bank épület)
