Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1936 (36. évfolyam, 1-104. szám)
1936-12-23 / 103. szám
8 KISKUNHALAS HELYI ÉHTESITÖJB december 23 300 előadást és 1200 óraszámot ért már el az idén a halasi népművelés madarak belőle! Elfogyott a sok seregély, iáiig vara már komokityuk, kékmá- lyás. kaszakü madár s több efféle. Gólya is kevesebb jöra aztán az its ellenség telít! Elfaordja a kiiskácsákat! Szóval semmise jói vara, ahoigy mos- Itaraában van. Regenten szebb és jobb volt minden. Az urhatnámság hozta meg Aimak idején hírt adtaink arról, hogy a városházán dr Fekete Imre polgármester elnöklésével nagy értekedet foglalkozott a halasi népművelési program idei és jövő évi összeállításával és ugyanakkor állapítok Iták meg, hogy ha lehet' a mostani szezonban még átfogóbb munkát fog végezni az iskoTánkivüli népművelés, amely különben eddig is az elsők közt volt az országban. Ezen az értekezleten jelen volt akkor minden számottevő tényező és részit vett azon dr Bocsánczy Lukács köziponti vármegyei népművelési titkár is. 'j Munkatársunk most jffelkereste Szabó Antal igazgatót az iskolánkivüli népművelés agilis és odaadó gondnokát, aki a következőkben vázolta a népművelés nagy eredményű munr káját: >— November közepén kezdődött a népművelés munkája és ей évben elvégzett programja főképpen a gyakorlati ismeretek elsajátítására és 02 erkölcsnevelésre vonatkozott. Nőj kézimunka tanfolyam mólt a polgári fiúiskolában, ahol a társadalom1 minden osztályából rekruitáiódott résztvevő és nagyon szép eredményeket Ss értek el ezen a tanfolyamon. A polgári fiúiskolái tanfolyamon В kun hímzést is gyakorolták és egyéb (érdekes jellegzetes munkákat is. Hatalmas munka az analfabetizmusleküzdése ! Nagy és messzekimagasló volt &z a munka, amelyet a népművelés keretében végeztek az analfabetizmus leküzdésére. Az idén is megrendezték két hónapon keresztül a felsővárosi elemi iskolában kz analfabéta tanfolyamét a katonák számára, akik igen szép eredményeket értek el. Ez a munka annál nagyobb jelentőségű volt, hogy sok olyan katonát juttatott a környék helyiségeiből az írni- olvasni tudáshoz, akik kérdés, hogy éneikül a tanfolyam nélkül megtanulták volna-e a betűvetést. A katonák analfabéta tanfolyamának befejezésekor a záróvizsgán jelen volt dr Fekete Imre polgármester I Js, aki szép beszédben vázolta ä Siín- I folyam nagy hordenejét. Jellemképző tanfolyamok Igen nagy 1 sikerrel tartattak a Ref. Körben, a kát. Legényegyletben és .az összes elemi iskolákban. ' A tanyák lelkesedéssel sorakoznak fel a népmü- J velési munkára A tanyák népe eleitől1 fog- ! va,' amióta csak népművelés folyik ! kint a pusztákon, mindig dicséretes j módon és nagy lelkességgel állt а ! népművelés szolgálatában, hiszen feff ismerte azt a sok és nagy előnyt, j amit az ö számára a népművelésből leszűrt tanulságok jelentenek. A ha- | lasii tanyák népe mintaszerűen tá- | mogatta és látogatta az iskolánkivüli népművelés jelentős előadássorozatait, j most pedig évről-évre mind nagyobb figyelmet fordít a népművelésekre. Az Idén éppenséggel nagy figyelmet tanúsít a népművelési munka iránt, a 1 fiatal korosztályok csakúgy, mint a lakosság idősebb része. A tanyákon is folynak kézimunka- 1 tanfolyamok és ezek körében nagy- | lelkű munkára vállalkoztak Bt népművelés női hallgatói. A tanyái Ss- bolák igazgatói ugyanis e célra be- . folyt adományokból ruhaanyagot vásároltak a szegény Iskolásgyermekek számára és ezeket a ruhákat most a tanyákon a népművelés keretében készítik el, ileitve varrják meg az ott dolgozó női hallgatók. Érdekes és figyelemreméltó az a tény is, hogy valamennyi tanyái iskolában tartanak egészségügyi tanfolyamokat. Az eredmény bár egészen rövid t időről — alig hat hétről van szó — máris óriási teljesítményt jelent. Az idén már november közepétől 300 előadást tartottak a tanfolyamokon kívül és ezeken az előadásokon ősz- , szesen 1200 óraszámot értek el. j Mint megtudtuk, a népművelés 1 munkája pillanatnyilag sem lankad! és a jövő év elejére még nagyobb eredmények várhatók a kitűnő elő- adiógárdávial és a nagy érdeklődést tanúsító előadást látogató közönséggé í l; i . i ll/l -JIíllUlJ' minden bajainkat, — vélekednek az öregek. meglehetős egyetértéssel. A kábák emelgetésével könrayiitemelc hát a sokféle bajon. Ha összerántanak is raéha egy kicsit, elválakozás előtt egy-két régi> nóta igencsak előkerül a tarisznyából. Teszem azt: Szivárványos az ég alja Nem jót vtan a fejem alja Gyere babám igazítsd meg A jó Isten úgy áldjon meg..1. • Sok igaza vara a jó öregeknek. Akkorát fordult velük a világ 50 esztendő alatt, hogy akik javaéletüket messze tanyákon élték le az csoda, hogy így. 'is megvannak. Egyszer ugyan már külön kun köztársaság létrehozásáról is tanácsl- koztak. abba helyezvén elviselt rented nyeiket. Már elnöknek való embert is találtak Kunszenímiküőson. Lobbot vetett ugyan az eszme, de aztán hamar el is hamvadt. így volt ez már sokszor a magyar életben... f Pedig ha a régi öregek elbeszéléseit összevetjük, láthatjuk, hogy nem volt itt egészen selyem az élet a régi viliágban sem. Nemcsak a jóból, de a rosszból (is sokat jussolíak apáink, nagyapáink. Szélsőséges időjárások, elemikárok sűrű csapásai a múlt században is sokszor rettentették őket. A ma élő középkorú emp berek még jól emlékezhetnek az 1896 augusztus1 7-iki jégverésre, amikor a vihar százados fákat döntöttt ki lövéstől s a még kintlevő termés nagyrésze elpusztult. Vagy az 1894 évi nagy szárazságra, amikor a Sóstó vize is egészen (kiapadt. Az öregebbek a 70-es 80- as évek vizes esztendeire. Az 1866 évii május végei Grbán napi nagy fagyásra. Az 1865 évii Mátyás napi fergeíegre. Az 1864 juliruß 13-iíki Margiíti fergeíegre (»ir- tóztató« eső volt). Az 1864 évbeli áldozó csütörtöki fergetegre, mely a kezes- ménest is1 miegszakiltoitta. A Nyomáson sok feibukott s ott 'találták meg — dögölve. A tehénesordiát a Sóstónak szorította a vli(h(alrt.s a Cehének a vízbe fagytak. Az 1863 év® nagy szárazságra, ami miatt városunkból tölbtoszáz család elSZÁZESZTENDŐS HALASI EMLÉK Mit hozott Boldizsár Istvánnak a Boldizsár tele vándorolt délié s nagyrészük végleg odja is maradi, a jószágáHomány nagyrésze pedig éhSnpusztult. Az ugyanez év végei Luca szelére, mely sok száz ház tetejét lehányta. / ; A legöregebbek sem érték már a száz esztendjővel ezelőtti Boldizsár telét. De fennmaradt a híre: mijnd a mai népig. A második száz év küszöbén szóljunk hált egyetmást róla úgy, amik épen azt a régi öregek reánk hagyták... Nemszeretem napjainkban jól esik olykor a régmúlt idők s szebb magyar nlapok emlékeibe temetkeznünk, összehasonlítani a múltat a jfeOennel. Ekörül torzsalkodnak legtöbbe t az öregek, igy a disznóölő Tamás körüli szürke délutánokon a tomha estéken, — becsoszogva többecskén egy-egy »jpbbmódü szögény- embör« hitében álló öreg cimborához, aki teszem azt már a második hordóba ütötte a csap végét — szüret óta, ;a csiap pipáját meg nCm sajnálja tekergetni. Pörsögős magyar dohánya meg a legpompásabb szentmfkióisi kupakot is fölbirja nyomni, hogy aztán a pipa szélén ágaskodva nézelődjön, — nCm jön-e a finánc? A kábák körben jár, aztán kezdődik la mai Idők csöndes fojtoga- fása: i, i Sok a kéregétől Már úri nők is házalnak! A gazdag nem ád. a félcSipejü paf- riasztnak kell mindég helytállani! A fiatalság felrúg mindent ami régi és magyaros! Nem érdemes már elmenni arra befelé, — sok 0 noslszul teCjeltt sziimTeml- ber, — kevés a tanyahasu pariajszit! A puszta ábrázata is csúfosan elváltozott! Már még a Dávid körüli homokokba is nyakig bélemásízíak az élhetősebb szegényembereik, meg sok vidéki ur is! Pedig erről a tájékról valamikor az ürge is sírva vitte el a fiát,, az éneklő madár meg sivalkodva repült ki belőle! Határ- szerte Olda a szép nyárjasok s az éneklő Bizonyos Boldizsár István nevű fülöp- száilási származású ember éldegélt itt (akkoriban élettársával együtt a mai Nagy uccaá — özv. Végh Istvánná úrnő-féle házban, mely sajátjuk veit. Ezenkívül aztán nem is sokérőjük volt. Fösvénységéről volt [leginkább ismeretes, meg arról, hogy olyan rossz gúnyában járt, hogy (az abban az időben is szemet szúrt. Kismándjliját annyira elnyütte miár, hogy egyszer a felesége kihajította1 a közeli Bánom-kertek árkába, hogy az ura fel ne vehesse többé. Nem is sejtette, hogy a kismándli belső bélése jalatt 900 rejtett uj bankó- pöfíe&zkedík. A cigányok felvették ugyan a kjsmándj- lit 0z árokból, de azon semmi jóit, vagy használhatóságot ki nem bazsalhatván, visszakajifoitták az árokba. Boldizsár István hazaérve, tűvé tett a kismánd?iért mindent, de biz sehol sem találta. Végre Ss a feleségét szutyom- giaitta érte. akii bevallotta, hogy ö bizony kihajította az árokba. Szerencséjükre meglett a kismándli — pénzestől Mint kapaszkodó ember, bérbevette a kántorkaszáUót. Szénatermése azonban mindig békamokkás volt s ezért nem kellett senkinek. De Boldizsár nem jött zavarba. 22 esztendjő széna termését szorgalmasan kihordozgatta a felső szénáskertbe s ott boglyákba rakva pusztult a szénája évrőL-évre. Volt már vagy 60 baglyával1. A szénáskert feüsővégére mások már nem is tudtak rakodni. Boldizsár széna baglyát elfoglaltak minden helyet. Felesége sokszor zsörtölődött: — Micsoda embör kend?! Mért el nemi adja. már azt a sok istentelen szénát?! Évről- évre a készbül kőül1 fizetni az árendát. — Nem értessz ám; te ehhöz asszony! Majd möggyün erre az idő! — fizette ki feleségét. Aztán maradt minden a régiben. Boldizsár szénabaglyai horpa- dozttak, rogyadoztak. Nem igazított azo- 1 kon soha senki..* Az Urnjak 1836-ik esztendejében írtak. Mindenszentek napján reggelre Ieésétt a hó, még pedlig jó vastagon s meg sem állt, még gatyákötésen feCül nem ért. Beállt a nagy téli, aztán 20 hétig tartott egyfolytában. 8—9 hét múlva egy kissé megyengült Oiz idő, — úgyhogy megbalhásodiott a hó. örültek az emberek, mivel fa jelenségből olvadásra következtettek. De csfalódás lett a vége. A hó megrokkant ugyan egy kicsit, de fazután csonttá fagyott s még 12 hétig tartott a tél. Nem volt se rét, se árok. Ut volt mindenfelé. Csakúgy tjorony- iránt jártfak az emberek szánkóval is, meg gyfulogsorban is. A havon még a ló- körme nyomla sem látszott meg. Még a hiatökrös teli szekér kerekei sem hagytak nyomot a csonttá fagyott hiayomj, mely durrogott, mint a jó' puska. A ta- klarmányos kertek kiürültek, aztán az takószínek szalmate tejére kerítették a sort a gazdák, majd a 30—40 esztendős akógarádok tüskeire. A jószág rrtegevett mindent. Végül megnyesték a nyárjaso- kyt. A vékony ágakat is mindi felélte a jószág. Mikor az éhségtől (már kezdett hullani a jószág, valakinek eszébe jutott: — Ejnye! Hisz a Boldizsár szénája még mind megvan! Vitt lis egy nyalábbal belőle s p jószága jóízűen megette. Másnlap betűz Boldizsárhoz s jó pénzj- ért megvett; tőle egy baglya avas szénát (4—5 szekérre valót). Meghallja ezt ta szomszéd s kíváncsian tudakolja: — Hun vötte tói szénát komámuram? — A Bpldizsártutt — Mögeszi tazt a jószág? — Mög ám! Még izéköt se hagynak belőle. Másnup megindultak a gazdák raja a Boldázsár-porta felié. Egyik a másiknak ládita a kilincset. Amint reggel kinyitották >i kisajtót Boldizsárok, estig niem lehetett becsukni. Mind elkelt a sok korhadt széna:. Mégpedig nagy árakon. Utoljára egy horpadittietejü odvas baglya maradt. Azért kapott legtöbbet. De alighogy lefog lalózták, odaért Darányi Ferenc úriam isi a helyszínre s feJét- tn|agának követelte. A vetélytársak közt hangos disputa támadt s két fave'.Lát szétvertek egymáson, Főbíró uriami meg olyan igazságot szolgáltatott, hogy kettőjüknek ítélte p szénát... * I Még ki sem eresztett ©z idő, — Boldizsár István szedte-velte pz eladó földeket s a 22 esztendei szénatermés árából egyszerre Vagyonos emberré lett. A tönkrement jószágtprtó gazdák s a kovács, vagy bognár műhelyekben, meg |a szárazmalmok lendkerekein lebzselő sikari. parasztok meg évtizedeikig irigykedve emlegették Boldizsár István nagy szerencséjét, kinek sok rossz szénájára csakugyan >möggyü,tt az idő«, s a 20 hetes npgy telet »Boldizsár teGé«-nek nevezték el. így mlaradt fenn emléke is — mind a m|ai napig. Cz. L.
