Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1936 (36. évfolyam, 1-104. szám)

1936-03-21 / 24. szám

március 21 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE 5 es­t Élt an a alföldi zett nmal m enő 2 sz, Mozi :ombat 21-én .or márc. [, 6 és or áagyar Ferenc iumi üsora! Imi mok ;renc ír L G. V\ária irola Géza éla yörgy János Tibor jyula iándor film \oore ii ame* :ke5nő kciöja í ;em Ijü! 8 felv. lelyárak vényes Sára azután a kiét Graehus, Sulla és Julius Caesar Délolaszországban te- lepietttek le mintegy 170.000 kato­nát, minthogy azonban ezt a tele­pítést ők pénzügyileg nem alaapozták meg kellőleg, ez összeomlott és ez az összeomlás magával rántotta a te­lepitőket is. Az újabb korban Nagy Frigyesnél, a poroszoknál, a németeknél látunk nagy telepítéseket. Hiszen Nagy Fri­gyes a porosz lovagrenddel karölt­ve mintegy 40.000 családot telepí­tett le. Később a ^hűbériség meg­szűnése után pedig Pozenben é$ Nyugatlengyelországba.n folytak! ezek a nagyarányú német telepítések cé­lul tűzni ki a lengyelektől megvett földön a németek számát, a németek erejét szaporitajni. A világháború Utah is láttunk ilyen telepítéseket Németországban, Len­gyelországban, die katonai telepítése­ket, határőrtelepitéseket látunk a kö­rülöttünk lévő államokban is. Hiszen a jugoszlávok határaik mentén dobro- voljácokat telepítettek le, a esek szlo­vák állam pedig a'legutóbbi 10 év­ben 22 légionárius községet telepített le a színtiszta magyar Csallóközben és ezeket még fegyveres erővél, fégy- veres kiképzéssel is ellátta. A szentistváni telepítés* tői ahabsburgitelepitésig A telepítés hazánkban is már la hojnfoglalástól kezdve megindult. Ez a tevékenység három korszakra bont­ható. Első az Arpádiházi uralkodók telepítésének korszaka, második a Habsburg-házi uralkodók telepítésé­nek korszaka és azután jön a har­madik korszak, a modem telepítés korszaka. Tulajdonképpen maga a honfoglalás is az ősi törzsszerkezet keretén belül véghezvitt nagyarányú telepítés volt. Meg kell állapítanunk azt, hogy Arpádházi uralkodóink te­lepítései mind katonai célt szolgálj- tak és rendkívüli genialitással vol­tak végrehajtva. Árpádházi uralko­dóink sohasem telepítettek le vala­milyen nemzetiségbeli falut egy Ugyanolyan nemzetiségbeli falu mel­lé, hanem ezt a nemzetiségi falut mindig magyar falvak közé tették, igy azután az ő telepítéseik beolvad­tak a miagyar nemzetbe. Ebből a szempontból kivételt képeznek a II. Endre által letelepített erdélyi szászok. Már a gyepük létesítése is katonai célt szolgált, de Szent István, mi­dőn behozta a rokonfaju besenyőket és bolgárokat, ugyanezt a célt kí­vánta szolgálni. Ugyanezt tette II. Endre a szászok behozatalával, IV. Béla viszont tar kunokkal megerő­södve kívánta leküzdeni a tatárve- szedelmet. A mohácsi vész és a 150 eszten­dős török dulás után az Alföld el­néptelenedett vidékeit kívánták a Habsburg uralkodók telepítéseikkel benépesíteni, tehát ók gazdasági célt szolgáltak. Azt a végtelen nagy hi­bát követték azonban el, hogy ők román mellé románt, szerb mellé szerbet telepítettek és igy homogén nemzetiségi szigetek alakultak ki, ■'amelyek azután az ország megcson­kításához nagymértékben hozzávezet­tek. Már Savoyai Jenő és gróf Mercy tábornok hajtottak végre telepítése­ket főleg Délbácskában, de a na- gyobbarányu telepítésiek a XVIII. szá- j zad közepetáján indultak meg. 1721- j ben, és 1722-ben Württenbergből, : Hessenbői, Nassaauból, hoztak be te- j itepeseket, akik már 1728-ban — ezt j érdekes meg állapi tani — Délbácská- ban csatornázásokat hajtottak vég- J re, tehát földmeliorizációs munkála­tokat folytatták. De mein is csoda, hogy ez a telepítés abban az időben iiyen niaigy arányokat vett, hiszen óriási kedvezményekben ré­szesítették a beözönlő idegeneket. Pél­dának okáért 1723-ban a »De impopulati- ‘ one regni« című 103. számú törvény 15 évi adómentességet biztosított a be­vándorlóknak, majd Mária Terézia 1763 évii pátensében l>at évi adómentességet, ingyen földet és ingyen házhelyet biz­tosított; nekiki amellett még instrukciót is adott. Egy-egy ilyen telepes abban az időben mégy tehenet, két ökröt, két lo­vat, két disznót, egy szekeret, egy ekét, egy boronát kapott. Körülbelül 50.000 család jött igy be főleg Romániából, Szerbiából, de jöttek Luxemburgból, El­zászból és Lotharingiából is. Mivel azonban már abban az időben is látták, hogy ha teljesen vagyontalan kap föl­det, nem tudja kellőképen megművelni, ezért miár Mária Terézia is később 60—120 forint készpénzvagyont köve­teit minden téepestöl. II. József 1784- ben telepítési tanácsot állított fel és ő teljes vallásszabadságot, a legidősebb fiúnak katonai szolgálat alól való men- íessséget biztosított: a teepe.-eknak. Ter­mészetesen igy a kincstár, iparvállala­tok, egyes nagyobb gazdák léptek fel telepítők gyanánt és rengeteg ember jött be. Miért nem sikerült 1909- ben a Darányi-féle tele­pítés A modern állami telepítéseket tulaj- i donképen az 1894 :V. te. indította meg, i amely célul tűzte ki a Székelyföld, az Alföld gyéren lakott részeinek megsürü- sitiéssét „ a magyar medencék összeköté­sét. Sajnos, ennek a törvénynek pénz­ügyi fedezete nemi volt a kelő és igy csak mintegy 1800 telephelyet tudtak létesíteni 41.655 kait. hold terü’ettel. A Darányi-féle 1909-es javaslat évi 10 mil­liót kívánt tizenkét éven keresztül a telepítés rendelkezésére bocsátani, hogy igy a magyar nyelvszigeteket, a ma­gyar medencéket megerősítse, össze­kösse egymással. Sajnos, ebből nem lett kével mega’apittatott a Magyar Orszá­gos Földhitelintézetek Szövetség©, — semmi, helyette 15 millió pengő alaptő- amelynek célja ugyanez volt, főleg Er­délyben kellett neki magyarok részére birtokokat venni, a magyarokat .meg­erősíteni. Sajnos azonban, meg kell ál­lapitanom, hogy ennek az intézmény­nek lassú adminisztrációja, lassú üzlet­menete nem érte el a kívánt célt. Sok­szorosan felülmúlta ennek földvásárlá­sát a román Albina Bank működése. (Boezonádi Szabó Imre: Úgy van! Ez j volt a baj!) Ugyanígy jártak, mint mi j magyarok, annakidején a németek, a po­roszok, akik 1886-tól 1914-ig 550 millió márkát költöttek Pózén körül és Nyu- gat-Poroszországban telepítésekre, a végeredmény azonban csak az lett, hogy 21.749 családot tudtak földhöz juttatni, és a lengyel bankok te’epiítése sokszoro­san felülmúlta a poroszok tevékenysé­gét ' t Magyarországon céltu­datos, átfogó birtokpo­litika még nem volt Az elmondottakból látni, hogy Ma­gyarországon egészen a legutóbbi időig céltudatos birtokpolitika, olyan birtok- politika, amely lehetővé tette volna a kisgazda existfinciáfc szaporítását fis megerősítését, nem volt. Ennek követ­kezménye volt azután az, főleg a Du­nántúlon, hogy a felfelé törő népréte­gek nem tudtak földhöz jutnin és kény­telenek voltak kivándorolni. Másfélmilíil- ős vérveszteséget szenvedett igy a ma­gyarság, de teljes 'tárgyilagossággal meg kel állapítanom, hogy ez nemcsak az agrár Magyarországon volt meg. Ez az ipari Németországban is mieg volt, hiszen a fejlődő amerikai ipar korlát­lan kereseti lehetőséget biztosított. Cél­tudatos birtokpolitika helyett nálunk is államilag egyengetett úton — idegiem üzérek vezetése alatt — folyt a kiván­dorlás, ez a modem rabszplgaíkereske- dés Amerikába. Az 1920-as földpolitiká­nak csak társadalmi je* lentősége jelentkezett Ilyen előzmények után következett be a világháború, amely ezeréves . hazán­kat darabokra tépte. A világháború gyá­szos befejezése, a forradalmak lezaj­lása ültéin a szociális biztonság meg­valósítását célozta az 1920-as földbir- tokreform-törvény. Ékről meg kell álla­pítani, hagy annyiban elérte a célját, hogy midőn a mezőgazdasági válság kitört, ezek a földdel ellátott kisem­berek nem tódultak be a városokba, nem szaporították az ottani ellátatlanok számát. Mfdőn ennek szociális vonat­kozásait elismerem —• és elismeri azt hiszem, mindenki — ugyanakkor azon­ban sajnos, meg kell állapítanom, hogy gazdasági téren nem váltotta be a hoz­záfűzött reményeket. Nem váltotta be azért, mert a törpebirtokosok számát, tehát azoknak a számát szaporította, akik a saját földjük jövedelméből nem tudtak megélni, akik tehát a munkapia­con voltak kénytelenek elhelyezkedni:, munkaa’kalmakait keresni. Megélhetésük egy része már földjükben biztosítva lévén, olcsóbban vállaltak munkát, mint az arra igazán rászorult földnélküli föld­munkások. A földbirtokreform következtében a törpebirtok területe Magyarországon 3 millió katasztrális holdra emelkedik, vagyis az ország területének 18.4 száza­lékára. Erről a területről sajnos, meg kell állapitanom, hogy rentábilisan nem termelhet. Természetesen tehetnek itt is kivételek, a városok kötelében, ahol valami speciális kultúra van, vagy az Ali öld ön, a Duna-Tiiszafcöze homokos ré­szein, ahol szőlő- vagy gyümölcskultúra van, de általában rentábilis termelést a törpebirtokon végrehajtani úgyszólván tehetetlen. Ha nézzük И másik végletet, akkor lát­juk, hogy Magyarországon körülbelül 3 millió katasztrális holdmyi nagybirtok van és ebből 78 százalék eisiik a 3000 katasztrális holdnál nagyobb birtokok­ra. A két szélsőség között hiányzik a kisbirtok és a középbirtok is. Ennek a törvényjavaslatnak éppen aiz a célja, hogy a bártoktipust, amely hiányzik, amely nem elég erős, megerősítse rés fejlessze. >11 A kisbirtok az autarchia kifejezője Sokan azt mondják, hogy ez a javaslat talán ma nem időszerű, nem időszerű azért, mert a gazdasági válság köze­pette veszélyes az ilyen kérdésekhez hozzányúlni. Ezek azonban nem veszik tekintetbe azt, hogy a mezőgazdasági krízisben a kisbirtok sokkal biztosabban megél, mivel a saját munkáját hasz­nálja fel, kiadásait bevételeihez tudja arányosítani, autarchiat valósit meg ki­csinyben, zártkörű családi gazdaságot fejleszt, ezzel1 szemben a, nagybirtok külső munkaerőre szorul, kiadásait nem tudja annyira bevételeihez idomítani. De ha a mostani válság közepette, amidőn éppen mélyponton van a magyar me­zőgazdaság, valósítja meg a kormány földbirtokpo’itikáját és olyan feltéteteket szab a földhözjuttato ttoknak, amelynek eleget tudnak tenni, akkor a helyzet ja­vulásával, a mezőgazdasági válság elmú­lásával fizetési kötelezettségeiknek még sokkal inkább eleget fognak tudni .tenni. A legtöbb telepítés három célt szol­gál : nemzeti, gazdasági és szociális célt. Ez a hárota cél vonul végig ezen a ja­vaslaton is, kezdve az indokoláson s már az első fejezetiben' is megnyilvánul, amidőn azt mondja, hogy egyes csalá­dok eredményes: gazdálkodásának alap­jául alkalmas önálló gazdaságok léte­sítése és meglévő kisgazdaságok kie­gészítése a cél. Ezt a célt szolgálja "ja kisbériét, ezt szolgálja a bérlő-szövet­kezet, az örökbérlét, de ugyanezt Szol­gálja a házhely kérdése is. Nemzeti Szempontból rendkívüli fon­tosságú a 89. §, amely birtokpolitikai Szempontból, az egyke éltetni küzdelem szempontjából különleges rendelkezésiek végrehajtását teszi lehetővé. De fontos nemzeti szempontból a 49. § is, m|eirt ja többgyermekes családapáknak kedvez­ményeket nyújt. Gazdasági szempontból rendkívüli elő­nye az, hölgy a törpebirtokot kisbirtok- ká egészíti ki, tehát a rentábilisan nem termelő gazdasági egyedieket jövedel­mezően termelő egyediekké fogja átva­rázsolni. Szociális téren, a1 földhöz, в röghöz kívánja kötni a cselédség egyré- szét, a kisembereket és a földmunká­sok egynészét és ezáltal a szociális feszültséget fogja enyhíteni, de házhely juttatásával faluhelyen az építkezés megindítását is maga után fogja vonni, igy tehát a faululsi iparosságnak is mun­kaalkalmat fog jelenteni. Munkaalkalmakkal kell a földmunkásokat segé­lyezni összes földnélkülieket természe­tesen nem lehet földhöz juttatni, arra Magyarországon elegendő föld nincsen, hiszen tekintetbe kell vennünk azt, hogy Magyarországon száz hektáron­ként 4.5-del több földmunkás van, mint volt Nagyxnagyarországon és számuk 252.134 keresőt tesz ki. A földimunkások kérdését gyökeresen csakis a munkalkal- maik teremtésével lehet megoldani. Mint már a bizottsági tárgyalások alkalmával hallottuk, a jövő évi költségvetésben erre a célra is meglehetősen szép össze­gek fognak rendelkezésre állani, tehát e téren is nagy lépéssel fogunk előre­haladni. t Az ipart is meg kell vé­deni a szélsőséges agrár- politikától A javaslat elbírálásánál tekintetbe kel venni azt, hogy Magyarország tőkesze­gény, agrárexport állam, nem szabad tehát semmiféle olyan intézkedést, olyan mechanikai földosztást végrehaj­tani, amely az agrárexportot megzavar­ná. (U|gy van! Úgy van! a jobboldalion) mert ha megroppan az agrárexportunk, annak kárát ipari termelésünk is meg fogja érezni, hiszen a magyar mezőgaz­dasági cikkek exportjából fedezik az iparvállalatok valu taszükségie tűket, jai magyar mezőgazdasági export tehát szembenáli az ipari nyersanyagok im­portjával. Különben van egy intő példa ds arra, hogy egy mechanikusan végre­hajtott földbirtokrefbrm milyen kárt okozhat. A kis Románia 1913-ban 42 millió métermázsa gabonát, kukoricát és babot exportált, ezzel szemben most a kétszerakkora Nagy-Románia exportja csak 1927-ben érte el ezt az eredményt, különben mindig jóval alatta maradt. 1927-ben búzaexportja 6 millió méter- mázsa volt, szemben az 1913-beli 20 millió méterjnázsa exporttal. Azáltal, hogy ez a javaslat a törpebirtokot, amely sok mfisgyével a kisbirtokok ter­mésátlagát rontja, hiszen a statisztiká­ban azzal együtt szerepel — kisbir tokká fogja átalakítani, szerintem a kisbirtok terméseredményeit is fokozni fogja, kü­lönösen akkor, ha ezt a szakoktatás megfelelő fejlesztésével fogjuk elősegí­teni. (Úgy van! Úgy van!) ( A hitbizományi javaslat tárgyalása al­kalmával szó esett az egyes birtoktipu- sok jövedelmezőségéről s az egyes fel­szólalók szembeáilitották egymással a kis-, közép- és nagybirtokot. Az 1932-es üzemstatisztikai adatokat sorakoztatták fel, amely statisztikában azonban csak 24 kisgazdaüzem dolgoztatott fel, ezért én most 1933-as üzemstatisztikai fel­vételekre kiválnom felhívni a Ház fi­gyelmét, elsősorban azért, mert ezek­ből a telepítésre vonatkozólag bizonyos következtetésieket kívánok leirönni. Az üzemista tiszti kai adatok szerint 1933-ban a nyershozam egy katasztrális holdon a Dunántúlon a nagybirtokom 114 P 15 fillér volt, a kiSb irtokon pe­dig 140 P 55 fillér, ezzel szemben az Alföldön az üzemstatisztikai adatok sze­rint a nagybirtok nyensbozama 112 P 69 fillér volt, a kisbir'toké pedig 103 P 12 fillér. Ha pedig vidékenként külöín- külön nézzük az egyes birtoktipusoknak nemzetgazdasági jövedelmezőségét, azt láthatjuk, hogy míg a Dunántúlon a nagybirtoknak 64 P 23 f., a kisbirtoknak pedig 92 P 95 f. a katasztrális holdan- kénti nemzetgazdasági jövedelme, ■— ugyanakkor az Alfölden a nagybirtoké. 74 P 92 f., a kisbirtoké pedig 70 P 02 fillér, tehát 'a Dunántúlon mindenütt jóval nagyobb a kisbirtokok jövedel­mezősége, illetve azok nemzetgazdasági jövedelme, mint az AMöldöm. | Fontos a mezőgazdasági szakoktatás fejlesztése Ebből két következtetést tehet tevon­ni. Elsősorban azt, hogy az alföldi kis­gazdák gazdálkodása jóval mögötte áll dunántúli gazdatestvéreik gazdálkodásá­nak, másodszor pedig azt, hogy az Al­föld száraz arid klímája mellett, a kö­tött talajviszonyok mellett feltéttemüPl

Next

/
Thumbnails
Contents