Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1935 (35. évfolyam, 1-104. szám)

1935-02-16 / 14. szám

fsbroár 16 KISKDNHALHS HELYI EBTES1T0JB 3 oldal TERMELÉS SZEMPONT JÁBÓL KINCSEKET ÉR az évek során át mindig fejlesztették, A TT AT А ш lett Kecskemét híres a gyü­uArM AlJx mölcséről és így biztosit ez az ok­szerű gazdálkodás neki hatalmas jö­vedelmeit. A fent említett 18 ezer holdas te­rületen Halason negyvenezernél több gyümölcsfát kell még elültetni és akkor ezeknek a gyümölcsfáknak a helyes ápolásával Halas a maga jobb talajával túlszárnyalhatná Kecskémé- tét is. Abba kell hagyni a terme­lésben a maradiságot, rá kell végre itt is térni a kipróbált gazdálko­dási módokra, értse meg végre; min­denki, hogy a halasi homok' kincses- bánya. Itt áll kihasználatlanul a nagy terület, lenézve és lebecsülve, ho­lott jól jövedelmező területté válik azonnal, mihelyt a termeléshez ko­molyan hozzálátunk. Véleményem szerint Halason a leggazdaságosabb volna a kecskeméti úgynevezett ró- zsabarack termelés és a csereszf nyefák telepítése. Ez a két fa az, amely itt a homokon a leghálásab- ban fizeti meg a vele való foglal­kozást. Ha a halasi gazdák a gyümölcster­mesztést komolyan fogják venni és ennek előnyeit felismerik, akkor nem lesznek itt többé gazdasopán- kodások, jólét virul azokon a kopár területeken, ahol most még valóban a krumpli sem terepi meg. ■ ; _j Állattenyésztés fokozása, tizennyolcezer holdon gyümölcsösités és a méhészet bevezetése Kánaánná varázsolta a kiskunhalasi homokot Érdekes beszélgetés Paál Dezsővel, Pestvármegye gazdasági felügyelőjével Az elhanyagolt Alföld gazdasági felsegitése az utóbbi esztendőkben mindjobban kezd elsőrangú problé­mává rukkolni, nemcsak a Kecske­méti Duna,—Tiszaközi Kamara, de az országos gazdasági kamarák is sür­gősen megoldandó kérdésnek tartják az Alföld felsegitését, amely kétség­telenül nagyon el van hanyagolva és amelynek az érdekében jóformán semmi gondoskodás nem történt sem a régmuAban és épenugy nem a közelmúltban. Ez a súlyos helyzet J azután meg is mutatta a maga kö- ! vetaezményeit, mert az ország meg- csonkítása következtében épen azok j a területek maradtak mostoha áda- í pótban, amelyek a trianoni Magyar- 1 ország éléskamrájának számítanak és ameiyek nélkül az önellátás szinte le­hetetlennek mondható. Ezt a helyzetet felismerték két­ségtelenül a trianoni »békekötés« után hatalomra jutott kormányom is, de eddig semmi o.yan komoiy szán­dék nem nyilatkozód meg, amely az Alföldet radikálisan ki tudta volna vezetni abból a kátyúból, amelybe önhibáján kívül jutott. Az Alföld szomorú helyzetét ta­lán éppen a kiskunhalasi határ ér­zi a legjobban, itt volt a termelés igazán magára hagyatva, kiépítetlen utakkal küzdött meg a mezőgazda­ság hosszú Keserves évt.zedezen ke­resztül, termelése is a mai modern gazdálkodáshoz viszonyítva, primitív vöd. Most azután ezen akarnak ko­molyan segíteni illetékes Körók, erre vau az, hogy Kiskunhalas határában közel 19 ezer holdat erdősítenek a legsürgősebben és ezt a cselt; szol­gálja az a széles programra, hogy ezt a 112 ezer holdat meghaladó határt mindenképen modernizálni akarják, ki akarják bányászni azokat a kincseket, amelyeknek lehetőségeit a halasi homok magában tartogatja, azokat a felbecsülhetetlen értékeket, amelyeknek okszerű és célszerű Jel­fa ányászásával a földet művelő birto­kosok is jóléthez juthatnak és a gazdaságukat úgy alakíthatják át, hogy abból mentői nagyobb jöve­delmet szerezzenek. Erről a programmról) ezekről a célkitűzésekről munkatársunk érdekes beszéJgetést folytatott Paái Dezsővel Pest vármegye gazdasági felügyelő­jével, aki a következőkben vázolta a halasi homok; termelésének leg­fontosabb és legsürgősebb problé- máit; i i i i i i — A halasi termelés alapjában el van hibázva. A talajviszonyokat te­kintve állíthatom, hogy Halason a homok — kevés területtől eltekintve — még rozs terme,ésre sem alkal­mas. Általában a kalászosok termesz­tése itt Halason nem gazdaságos),! nem célszerű és nagyon elhibázott termelési ág. Kísérletezni lehet a ka­lászosok termelésével, de ez min­dig, sőt örökké kísérlet fog ma­radni, szerintem az a gazda, aki a kalászosokat termeli a halasi ho­mokon, saját maga ellensége. A kö­vetkezőkben megpróbálom vázolni, hogyan lehet Halason paradicsomot; varázsolni, mert hiszem és meg var gyök győződve arról, hogy a sok­szor lenézett halasi homokban kin­csek rejlenek, cgak tó kell aknázni e-zokat- , , . . ._i JJ i_l_. szeitujta bucka, de ha betelepítést nyer, akkor olyap drágakinccsé válik, amelynek hasznából Halas jóléte szin­tén biztosítva van. Sokszor hivatkoznak Kecskemét példájára, a(rra, hogy Kecskemét mi­lyen hatalmasan feliepdült gyümölcs- termesztés tepén, de közben elfeled­keznek arról, hogy a halasi homok gyümölcs szempontjából még a kecs­keméti homoknál is jobb. Ami Kecs­kemét nagy hírét a gyümölcster­mesztés terén meghozta, az nem más, mint az ottani gazdák kitartó elhatározása a gyümölcstermesztés terén és az, hogy щ gazdák ott felismerték hamarosan az egyfajta, gyümölcstermesztés nagy hasznát és felbecsülhetetlen előnyeit. Ezt azután A bonka-malac tenyésztése Halas harmadik legfontosabb feladata Nagyon fontos, az előbbieknél nem kevésbbé fontos feladat a halasi gaz­dálkodás terén a sonka malac te­nyésztése, az úgynevezett yorkshirei sertéstenyésztés. Láttuk az idei télen is, hogy a sertéshizlalás mennyire, problematikussá vált, sok gazda nem tudta értékesíteni hizojt sertéseit és így azután természetesen ráfizetett a disznóhizlalásra. Ennek is van egy fontos orvossága. A gazdák térje- пек át a yorkshirei sertéstenyész­tésre, ezt általában úgy hívják, hogy sonkamalacok tartására. Ezek a malacok nem kerülnek többe, élel­mezésük sem nehézkesebb és az ilyen malac mindig tatái piacra, igen sokszor nagyon kiadós jó piacra. Ezek a sonkamalacok nem marad­hatnak eladatlanul, mindig akad ve­vőjük és az áruk is mindig olyan lesz, hogy a gazdának nincs oka a panaszra, ha ezeket tenyészti, Nem nagy dolog az egész, általában olyan egyszerű az okszerű gazdálkodás — és ezt nem tudom eléggé hangsúlyoz­ni — olyan egyszerű és kevésből álló, hogy a termelő gazdák részéről sa­ját érdekükben csak egy kis jóakarat­ról van szó, hogy magukon és hely­zetükön segítsenek. A sonkamalac tenyésztése szintén olyan fontos probléma, hogy egyetlen gazdának sem szabad figyelmen kívül hagyni ezt és a benn© rejlő nagy haszon lehetőségejt, j j V j L. i I ,J A cöemegeszőlőnek nagy jövője van tu. auauenyébzieö, a te): tlaiaa jövőjének megteremtője A halasi határban folyó egyébként igen szorga.mas gazaajuodámaK az az alapvető hibája, hogy erősen el vau hanyagolva az állat,enyésztés, amely pedig egyike a legjobban jö- j veaelmező mezőgazdasági ágaknak. Az áLatienyésztes alati én elsősor­ban a szarvasmarha tenyész,ést ér- I tem, amely tejben és a különféle tejtermékek előállításában horribilis hozamot biztosítana a gazdádnak. Hamson legalább 50—60 tenyészbi­kára volna szüKség, hogy ezek az ap a,á Ja tok azután biztosíthassák az áuat.enyésztés zavartalanságát, áe ugyanakkor a fajtehenek eiszaporo- dását is. Ez a szarvasmarha tenyész­tés amedelt, hogy tejben nagy jö­vedelmet biztosit a gardának, a si­lány homokoKon a zavartalan istál- lótiágyázást, is elősegítené, tehát egy­szerre két fontos Oldaliról lesz tá­mogatója a. mezőgazdasági termelés nagy fellendülésének. Egyelőre négy he.yen állítanak fel halason ilyen apd,áiiatis lábét, a megieieiö pásztor- szeméiyzetiel, de a Közeljövőjén ezt állandóan fokozni kell Nem mon­dok nagyot akkor, amikor á.Hom, hogy a tej termelés alkalmas lesz arra, hogy Ha,as nevét az egész országban ismertté tegye, mint olyant, amely a termelés terén pél­dát muiatóan jár elől. Itt felmerül­het joggal az a kérdés, hogy ezt a nagyarányú állattenyésztést milyen takarmánnyal lássák el, amikor Ha­lason legeid, köztudomás szerint, alig van. De erre az ellenvetésre is lehet egészen könnyen válaszolni. A kalászosok helyett tessék áttérni a takarmány termesztésre és azonnal kitűnő áilaitakarmányt nyerünk, plá­ne akkor, ha az előbb említett mó­don való trágyázást hajtjuk végre. Ismétlem, hogy az ái'lajtenyésztés egyik legfontosabb problémája a ha­lasi termelés jövőjének, reális tervek ezek, semmi akadá.yuk nincsen és a gazda, jólétét a legalaposabban biz­tosítják. Csak egy kis agarat kell hozzá és ezek a kérdések jrnnd megvalósítást nyernek, , , , vcne/xr tvümüítöíai keil tiaiabon elültetni A szőlőtermelés tekintetében is ko­moly mondanivalóim vannak. Ennél a kérdésnél lehetnek elen ve lések és lehetnek különbözők és eltérőek a vélemények, aminthogy eltérők is, de szerintem a gazdáknak igenis tö­rekedni kellene arra, hogy cseme­geszőlőt termeljenek. A csemegesző­lőnek jobb ára van, mint a borszől- lönek, a bortermelés pedig kisebb gazda számára nem kifizetődő, nem tehet tudni, hogy a borárak emel­kedése milyen fokban történik, azt sem, hogy a borkivitel mikor lesz olyan fokú, hogy a borszőlő ter­mesztése gazdaságossá válhatna. Vi­szont a csemegeszőlő, mint olyan, minden helyzetben értékesíthető. Az én véleményem az, hogy a gazdák jól teszik, ha a csemegeszőlőt kuí- tiváiják és csemegeszőlő termesztést végeznek, ez is a fokozott jövedelem­hez segíti őket. Ezt teszi Kecske­mét vidéke is ás kitünően rentáJÜvS gazdálkodásként vált be ott is. Ez a gazdálkodási módszer Halason is csak sikert eredményezhet. Sikere most és sikere a jövőben i& ; Erdóöitéö éá gyümölcsösités után Halas negyedik Kánaánja a méhészet És ha már itt taytunk — folytatta Paái Dezső gazdasági felügyelő, tér­jünk rá a negyedik nagy gazdálko­dási lehetőségre, a méhészetre is. A méhészet Hala,son és halárában el van hanyagolva, amit a mai hely­zetben meg is tudok bizonyos fo­kig érteni, megértem, mert Haladon nincs kiadós méhlegelö, apii pedig nagyon fontos a, méhészkedésnél. De itt van a közeljövőben az er­dősítés, mint mondottuk, következ­ni keit a nagyobbszabásu gyümolcs- telepitésnek, a takarmánytermesztés­nek, ez pedig mind Oiyan, a,mely virágot, mézeiő nyövényzeiet teremt, tehát a méhészkedés itt Hajason igen iontos tennivalóként lép előtérbe.. Tudva.fi vő, hogy a méhészkedés munkája a, legkönnyebb, tulajdon­képpen csak pepecselő, szórakoz­tató munka, a belőle származó jöve­delem pedig akkora, amilyennel ta- ' Ián egyetlen gazdálkodási ág sem tudja felvenni a versenyt. Fontos dolog tehát a méhészet is és a, ha­lasi gazdáknak szintén olyan jöve­delmet ígérő valami, amelyrőt meg­feledkezni egyetlen gazdaságban sem volna szabad. A méz ára mindig magas, viszonylag a többi termeli- vénnyel szemben, a befektetett mun­ka a méhészettel alig jöhet számitás- ! ba, ez maga a legsúlyosabb érv J amellett, hogy a halasi gazdák , is \ méhészkedjenek. íme ez a halasi ter­melés negyedik kínálkozó Kánaánja, csalc meg keU ragadni. Az elmondó bakból is látszik, fejez­te be Paá. Dezső gazdasági .félügye.­. van Halason, ha ugyan erűvel is 1 nem több, sok itt az olyag terü- 1 let, amit itt járásnak, buckának ne. vezneK és ^ a terület nagyon al­kalmas volna gyümölcstermesztésre, szinte ez a homok, mintha csak , arra való iß volna. Most járás, most A halapi termelés másik igen fon- ; tos adottsága a gyümölcsös!, tes kér­désé. Ezt sürgősen meg keli oldani, | mert szerves részét alkotja a halasi gazdálkodás modernné tételének és a joveae-em lottózásának. A gyü­mölcs szamara 18 ezer hold tóráiét

Next

/
Thumbnails
Contents