Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1935 (35. évfolyam, 1-104. szám)
1935-09-14 / 74. szám
szeptember 14 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE A VÉRBENFÜRDŐ HATALMAS CÁRI VILÁGBIRODALOM MEGRÁZÓ VILÁGDRÁMÁJA Ä cárok A Romamowok famíliája a XIII. században tűnt fel, eleinte csak birtokos nemesek vo ’tak. Filaret moszkvai patriarcha fiával jutott a cári trónra. A Romanowok minden ügyessége és diplomáciai képessége abban a Filiaret patriarchában csúcsosodott ki, aki rá tudta kényszeríteni az orosz főurafeat, hogy в Tiát fogadják el cárnak. Egészen Nagy Péterig a Romanowok ura ma tulajdonképpen lavirozás volt az egyes bojárcsaládok hatalmi csoportjai között és éppen ezért a Romanowok nem folytathatták tökéletesen Rettenetes Iván munkáját, mert folyton engedményeket kellett tenni hol az egyik, hol a másik bojárcsoportnak, aszerint, hogy melyikkel kerültek közelebbi rokoni kapcsolatba. A házasságkötések és váópörök, sokszor a házasságtörések, a paotaforradal- mak, a csa ádi összeesküvések adták egy ideig az orosz cárok történetét és ez alatt az vidd alatt az orosz nép elnyomatása teljessé vált. Az orosz paraszt mindig egészen más közjogi helyzetben volt, mint bármilyen más, nyugati néphez tartozó paraszt. Az orosz fauközösség eredetileg szabad emberek egyesülései voltak és az orosz paraszt a szabadságát a tatár uraöm idején veszítette el. Ez a szabadságvesztés teljes volt. Nem volt meg a hűbéri viszony, amely a nyugati nemest egybekapcsolta a jobbágyával, még az a jogi szabályozás sem volt meg, amely ennek a hűbéri viszonynak meglazulásával és megromlásával a nyugaton valamennyire védte a teljes földesúri önkénnyel szemben a parasztságot. A paraszt nem jobbágy volt, hanem, rabszolga. Semmiféle joga nem volt és a gazdája, a földesura ura volt testének és lelkének. Nagyon jellemző az, hogy még а XIX. században is aszerint számították egy orosz föl- desurnak a vagyonát, hogy hány léiteknek a tulajdonosa. A földbirtokot nem deszjatinákban számolták, hanem lelkekben. j Lelki depresszióba hull az orosz népiélek Ez a rettenetes nyomás azután a lelkekben egész különös forradalmat támasztott. A keleti egyháznak nem volt meg az az ereje, hogy a testvéri egyenlőségnek a tanítását legalább forma szerint megvédelmezze, mert az alsó klérus teljesen 'ki volt szolgáltatva a nemes uraknak s az alsó papságnak nem volt olyan tekintélye, hogy bármiféle embertelenség ellen is felszólalhatott volna. Az embertelenségeket majd később, amikor az orosz jobbágyfelszabadítás munkájáról lesz szó, fogjuk, ameny- nyire egyáltalán tehetséges, mert a túlságosain rikitó színek fájdalmasak, ismertetni. Most a papságnak a néppel való kapcsolatáról akarunk szólni. A papság kiszolgáltatott és alárendelt helyzetében csak gépies, külső istentiszteleti munkát végzett, úgyhogy mindig újabb és újabb szekták keletkeztek Oroszországban. Legjellemzőbb talán és leginkább kivetíti az orosz nép .telkét az a szörnyű szekta, melynek tanítása az vöt, hogy Istennek tetsző cselekedet az emberiségnek a íkimulása. Az öncsonkitók szektája bűnnek tartotta tovább folytatni a rabszolgák végtelen láncát és még ezeken is túltett az a szekta, mely tömegesen vezette az önkéntes tüzha álba híveit, akiknek azt hirdette, hogy nemuralma — s pusztulása cárok csak Istennek tetsző cselekedet, hanem a legjobb megoldás, asszonyos- tó*, gyermekestől a halálba menekülni az élet elől, amelyben nincsen semmi öröm. Elkeseredésében öngyilkossági epidémia rázza meg a birodalmat Az orosz parasztnak nagyon sok oka volt arra, hogy elforduljon az élettől. Különösen sok oka .lett az életunalomra, amikor a legnagyobb Romanow és talán a legnagyobb cár, sőt a legnagyobb orosz Nagy Péter jutott az orosz trónra. Nagy Péter óriási vo’t testben és lélekben és a mesebeli óriások kimélet- lenségével vezette a népét oda, ahova ő látta jónak. Az orosz tömegekben tevő végtelen erőt fel akarta használni és ezért európaivá akarta tenni. Gyerekkorában európaiak, nyugatiak barátságát kereste és mivel gyerekkora beleesett az orosz történetemben sokszor szomorú szerepet játszó cári gyámok veszekedéseibe és harcaiba, telkének minden erejével fordult szinte a saját kasztja, a dinasztiához legközelebb a"ló főúri, rend elten. Ezeket az ázsiai urakat erőszakkal bujtatta európai ruhákba, erőszakkal vágatta le a szakágukat, hogy nyugati formájuk tegyen, családos, felnőtt főurait kiküldte az európai nyugati iskolákba, hogy tiz-tizenkét esztendős gyerekekkel tanuljanak együtt és vasvesszővel nevelte őket a civilizációra. Az ö korában, XVIII. században a nyugati főurak gondolkozó, sőt a lázadással kacérkodó emberek voltak és Nagy Péter volt talán a forradalmi gondolatnak első magvetője, amikor erőszakkal nyugati urakat csinált az orosz bojárokból, akik úgy ahogy megtanultak franciául, megtanulták a rokokót és »akiknek a gyerekei, unokái már lázadó elégedetlenek voltak. Ebben az elégedetlenségben, meg volt a bojár ősök berzenkedése a cári autokrácia ellen és meg vote a nyugati ember szabadságkeresése, amely nem tudott teret találni Oroszországban. Nem vé- tettenség az, hogy az első orosz forradalmárok főúri családok gyermekei voltak és nem véletlenség az, hogy minden orosz forradalomban egészen a bolsevista forradalomig vo’-t valami palotatorrada'omszerü, mert a forradalmároknak, fennálló rend ellenségeinek mindig kapcsolatai voltak az úgynevezett legmagasabb körökkel. Oro&z parasztnak lenni — rabszolgaság volt Nagy Péter, akinek zsenialitásé, nyitotta meg Európa felé Oroszország ablakait, aki valóban többet tett Oroszországért, mint e ötté, vagy utánna bármely cár, végzetes hibát követett el akkor, amikor meg sem próbálta az orosz jobbágyak, a rabszolgatömegek helyzetén enyhíteni. Az autokratizmus bűvkörébe esett, teljesen ur lett fölötte az a gondolat, hogy minden azért van, hogy a cárnak legyen jó és az orosz embert egyáltalán nem vette emberszámba, se a föurat, se a parasztot. Ahogy a bojárokat küldte tanulni, éppen úgy vitte a parasztságot katonának. Akit besoroztak, étete végéig katona volt, hogy meg ne szökhessen, mint a barmot az izzó vassal, megbélyegezték. Nagy Péter nem szerette Moszkvát. Szomorú gyermekkorának emlékei elvették a kedvét a cárok ezertemptemos fővárosától és talán nem is tudott volna nyugodtan a'üdni abban a Kremlben, amelynek hírhedt vörös terén a strelle- ■ázadás után hónapokig mint valami mészárszéken fejezték He, törték kerékbe, hozták karóba az orosz bojárokat, köztük a cár legközelebbi rokonait, a cárét, aki miaga is segített néha, mikor nagyon részeg volt, a hóhéroknak szörnyű munkájukban. Az orosz történettudósok szerint Nagy Péter azért akart uj fővárost, hogy nyugati fővárosa legyen. Mások azzal magyarázzák Szentpétervár megteremtését, hogy olyan fővárost akart, amely közel tegyen a tengerhez, hiszen Nagy Péternek örök szerelme volt a tenger és talán azért is a legnagyobb orosz államférfi, mert tengert szerzett Oroszországnak. Az uj főváros ki- váasztásánál egész bizonyosan ez a szempont volt a döntő és Nagy Péter különös emberpusztitó nagystilü- ségére jellemző, hogy a Néva mocsarai közt építtette fél az uj fővárost. A mocsaras területen az építés abban a túlhajtott tempóban, melyet a cári akarat megkövetelt, irtózatos emberpazar ás volt. Százezrével hajtották a parasztokat az óriási ország minden részéből a szentpétervári építkezésekhez, ahol a mocsara)!? egészségtetem vidékén addig dolgozott egy-egy munkáscsoport, amíg ott nem pusztult. A szentpétervári építkezés épugy é'etfogy- tíg’ani rabság volt, mint a katonáskodás. Aki egyszer odakerült, az élve nem szabadulhatott. Szentpétervár, az uj orosz főváros egyes orosz történetírók szerint nyolcvanezer paraszt életébe került, mások párszezezerre becsülik ennek az építkezésnek a halottjainak számát. Amikor legolcsóbb az emberélet Ez a mocsáron való építés szimbóluma tehetne a cári uralom nagy akcióinak. Ezekben az akciókban, ezekben a sokszor jószándéku és néha zseniális tervekben soha nem játszott szerepet az emberéltet. A jobbágy, paraszt és a közember étele olyan olcsó volt, hogy azzaí egyáltalán nem kellett számolni. Úgy, amint a szentpétervári építkezésnél tízezrével áldozták fél a parasztok életét, tízezrével és százezrével dobták oda a panasz téteteket az ázsiai hódításokban, a kaukázusi és tatár- törzsekkel való harcokban és azokban a telepítésekben, amelyeket sokszor minden komolyabb cél nélkül pusztán a presztízs kedvéért létesített a cári uralom. Friedrich Badenstedt, aki ezelőtt körülbelül hatvan esztendővel járta be a Kaukázust, útleírásaiban elmondja, hogy az egyik kaukázusi katonai telepen minden második esztendőben ki kellett cserélni a telepeseket, mert két esztendő alatt a kolóniát mindig kipusz- titotta a kaukázusi láz. Ezt mindenki tudta, kormányzó, katonai főparancsnok, a hajó parancsnoka, aki az uj áldozatokat odavitte,, az áldozatok is, de azért minden második esztendőben megjöttek az uj transzportok, mert volt válahöí egy rendelet, amelyet valamikor aláirt a cár, amely szerint azon a területen katonai kolóniát kell fenntartani és ezt a nen- detetet betüszeriní végrehajtották. A 3, 4+2 CSÖVES 403-as UniUERZftUS RÓDIÓ KAPHATÓ HiKDfK tPióN(i№IQ KEfliSKEtONti kolóniának semmi célja nem volt. Még annyi értelme sem volt, -mint a szentpétervári építkezésnek, mert az uj fővárost tényleg meg kellett csinálni, legfeljebb tehetett volna kevésbé mocsaras vidéken is ’'felépíteni, de tovább fenntartották a kolóniát, mert az emberélet nem számított. ; [ j 1 100 ezer ember élete lukszus kedvtelésből az oktalan háború vágóhid- jára kerül Ez a szörnyű tempó, az emberéletnek teljesen semmibevevése volt a cári uralomnak évszázadokon kereszt® egyik legjellemzőbb politikai sajátossága. Erzsébet cárnő minden ok nélkül avatkozott bele az európai háborúkba és szinte megmagy»- rázhatatain szeszélyből küldött százezres hadseregeket olyan harcterekre, melyekhez Oroszországnak semmi köze nem volt és amelyen az orosz mundérba öltöztetett parasztok tízezrei pusztultak el. Katalin cámő csajk azért folytatott háborút a törökök tetten, hogy hadidicsőséget szerezzen magnak és kegyenoeinek, az Ono w-tesí V éréknek. Ez a hadidícső- ség több mint százezer orosz katona étetébe került. Az egykorú diplomácia ezeket a háborúkat egyáltalán nem értette meg, mert Oroszországnak sem szüksége nem ток ezekre a háborúkra, sem haszna nem volt belőlük. Teljesen a cári akarat és az asszonyi hiúság eredménye volt ez a háborúskodás, mely százezrével követeit emberéleteket és amely az orosz telkében soha ei nem múló nyomokat hagyott hátra. A paraszt- tömegek az étet céltalanságának és teljes reménytelenségének tudatában vegetatív életet folytattak, belenyugodva mindenbe, csupán a túl világi életre tudtak már előkészülni. ’így alakult ki az orosz tömegek sötét és kis zárni thatatlan misztikuma, így alakult ki az az orosz lélek, arnelyi- ben egymás mellett volt a fehér és a, fekete, jó és rossz, igy született meg az az orosz paraszt, aki az egyik percben gyöngédelkü és érzelmesen jó, a másik percben ok nélkül szinte, gyermekmódra kegyeién és vérengző. (Folytatjuk.) •— Földrengés. A Budapesti Földren- gési Obszervatórium készülékei szeptember 11-én 15 óra 16 perckor 8800 kilométer távolságból erős rengést jeleztek. A műszer legnagyobb kilengése 35 milliméter vo"t. A földmozgás Budapestien hónom óra hosszat tartott, ( ,
