Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1935 (35. évfolyam, 1-104. szám)
1935-08-10 / 64. szám
KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE A száraz nyár fantáziaárakat teremtett a halasi hetipiacon is 20 pengős kukorica, 16 pengős búza, 14 pengős rozs, 15 pengős zab a piac favoritjai auguszuts 10 A piacok országszerte fantasztikus árakat produkálnak, mindenfelé ta- íiatm/as láitemiBfíteidésetkjet fehlet ész-* lelni, de ezek' az árak, mint megírtuk, nem jelentenek felelősséget sem a termelőnek, sem pedig akár melyik értékesitőnek, ezek az áraik mind a nagy és hosszantartó szárazságnak tulajdoníthatók. így történt meg azután, hogy a halasi piacon is egyre ugranak az árak, ér- deikes és figyelemreméltó tehát ha az alábbiakban közöljük azokat az .árakat, amelyeket egyes cikkek a szerdai hetipiacon elértek. Meg kel’- jegyezni, hogy értesüléseink szerint ezek az árak még tovább is emelkedni fognak: A szerdai piac árai a kővetkezők voltak: Csirke párja —.80—2 P-ig, liba hízott kg.l P, liba sovány párja3—4.50 I P, kacsa hízott kg. 85—95 fill., ka- ' csa sovány párja 1—1.80 P, tojás 1 drib. 7 fill., vöröshagyma kg. 14—18 fill., burgonya uj kg. 16—24 fii., ringlóta kg. 40—60 fii'., szilva kg. 10—40 fill., sző ö kg. 30—60 fii., őszibarack kg. 90—1.40 fill., d'ny- nye darabja —.20—1 P-ig, zöldbab kg. 14—22 fill., kelkáposzta kg. 20 —24 fül., zöldség kg. 20 fill, karaláb drb. 3 fill, paradicsom kg. 30—40 fill, paprika drb. 1—2 fii., ugorka drb. 2—3 fül., tök drb. 10—12 fül, kukorica csöves drb. 4—8 fii., alma kg. 10—50 fül, körte fog. 30 —70 fül, káposzta kg. 12—16 fii., méz literje 1—1.20 P, búza q 16 P, rozs ql4 P, árpa q 14—15 P, zab q 15 P, tengeri morzsolt q 20 P, szalma q 2—2.60 P, széna q 6—8 pengő. sok. E tájon legel egy tehéncsorda is, mely esténként bejárt a városba. A miai ; Iparszerük helyén és környékén egy bor- i jucpordát találunk abblan az időben. Az i alsóvárosi gazdák tehéncpordája Alsó- ; szálláson a 100 lánqcs tájékon hányko- i lódott. A vágómarhák részéra a mai j Járószék és melléke volt állandó Jegelőnek kihagyva. Az ökör csorda Felső- kisteleken a Sárvári, Biró és Kocsis tanyák mellékén tanyázott s lejárt az öregszőlők széléig. Pír tón a gazdák jószágát a kurtagulyások külön gulyában j őrizték. Zsana—-Kőkuton, meg B.a'otán i vo't még egy-egy nagy barom;. Mindegyiknél 1000 körül volt a jószáglét- j szám. A jószágállomány nagyrésze a i magángazdaságokban, kuríaigulyások kezére vo’t bízva. j A juhászok szertesszájjel szóródtak la határban, ami a cpmeies pásztorokra annyiban is előnyös vö t, hogy így köny- ; nyen el árnyékolhatták a tálkákból egész esztendei husszüktégletüket. Rekkenő hőségben a birka a lovak, marhák árnyékába iparkodott s ha a csikósok, gulyások árnyékozó birkát láttak, mindjárt csaptak egyet a barom szárnyán s a legközelebbi iitatókutná! már ki is vették a bőréből, húsát pedig rakták a gyephantok alá a »tolvajkut«-ba. Mindezek a múlté. A pásztorcseré- nyeknek is ma. már csak a helyét mutogatják az öregek. Eltűntek a föld színéről címeres pásztoraikkal, a »szilaj vadafckia1«, hogy emberi szem soha többé ne láthassa. Pusztáink hajdani szabad szép terein apró tanyáqskák körül egy-egy buga tehenet apró, kérges gyermekek őrizgetnek. Korán talpra álln|ak, nem a1us,szák meg a harmatot, mert mindjárt máséra lép a buga, akkor pedig jaj nekik, — más akasztja ki a szűrt a nyakukból Cz. L. Ezer holdnál több halasi veteményest tett főnkre az idén az Idő]árás Az ország tekintélyes részét sújtó | fagy- és jégkárok után kormányrendelet jelent meg, ame'y á különféle j elemi csapások által tönkretett kér- ; ti véleményterület&k összeírását rendelte el. E rendelet értelmében a ha- iasi határban is elvégeznék az ösz- szeirást. í ' j Az összeírás eredménye az, hogy a határban körülbelül 1200 hold kerti vélemény-területet pusztított el és Szárazságtól csapásos papjainkban sok szó esik a jószág tartó gazdák gondjairól Lesült mezőkön összerán- cplt homlokkal nézi a gazda s a pásztor egyaránt, hogy gyülekeznek-© a felhők az ég boltozatán? De mindhiába. Mintha azokniak is elébeájltak volna valahol A hajlatokban sincsen már zöld mező. A pásztoréletnek ugylátszik, egészen befellegzett. Pedig valamikor a szabad, Szép pásztorélet a Kiskunságban virágzó voilt. I lanvállása mintegy hetven esztendővé. ezelőtt, az önálló redemefoná is kun pukzták felosztásával kezdődött, mely folyamat a kilencvenes évek végéig egyre tartott. Mind több és több pásztorember lett kenyere vesztett, kik a változott viszonyokba igen nehezen törődtek be!©. Jó részük a betyárkodó »emberek sorait sűrítette, mindaddig, amig Rád|ay pontot nem tett, .bár a csöndes gamózásban, lopászkodásokban jóidéig azután sem volt még hiányosság. Hogy mit jelentettek a gulyák, ménesek, falíkák Halas közgazdasági életében, arról a miai nemzedéknek alig van fogalma. Polgárságunk a jólét és gazdagság magias fokára emelkedhetett s 48 után a'»elmosódás« is megkezdődött. A jó’étbe ni emelkedés az 1861-ben megindító1!! tagosítás s a baromjárásos puszták feVsztása után fokozódott ugyan, de a »küszöbig« való felosztás elvének diadala, népünk életmódjának s vagyoni erejének sajnálatos eltolódására vezetett. A tudósabbak előre sejtették a beA KÖZÖNSÉG PANASZKÖNYVE Őszinte, szeretettel telt hozzászólás a halasi fák védelmében tett a folyó évire terméket’enné az időjárás mostohasága. Ebben természetesen nincs benne a búzával, kukoricává! és egyéb gabonafélével és mezőgazdasági növénnyel bevetett olyan terület, amelynek termése elpusztult. Hogy az összeírás eredményez-e majd valamelyes segélyt a károsultaknak, arról egyelőre nem számolhatunk be. Elhamvadt pásztortüzek pislogó pernyéi varázsolják vissza a kipusztult halasi pásztorvilág könnyesemlékeit következő bajokat. A költő is panaszosan zengi már az 50-es évek vége felé, hogy ahol valamikor a délibáb rengő taván szi aj mán vágtatott — a pásztor- tüz s furulyaszó kialszik s elhal ott... Néprajzi gyűjtéseim során a nyár elején végzett pásztorösszeirás adatai szerint Haas roppant határában még mindig 1 csikós, 124 gulyás, 63 juhász é;S 160 kondás ta1 álható. A pásztorlétszám tehát még mindig tekintélyes, a hiba csak ott van, hogy pásztoraink kezére ma már cisak kevés jószág van bízva. A pásztorok egyre ritkuló sora jobbadán qsak suttyó legénykékből áll, akiket a régi pásztorfejedelmek, — ott a pusztai cseré- nyéknél aligha ülhettek voína a bogrács mellé. Megbuktak volna a vizsgán, ami va’amikor abban állott, hogy tud-e a bujtár legalább' egy; bagóbárányt szerezni a máséból — hasszükségre. Az ötvenes években még sok helyen térdigérő fűben gázolhatott a jószág. Más idők voltak azok, d© más- volt az időjárás is. I860 karácsony hetében, szaggattak el utoljára a halasi pásztorok az Ürgés4mrC)Sma me’tetti szabadtérség- ről, utoljára adván számba a gazdáknak a gulyákat, méneseket. Aztán következett a földosztás s hatolt az, ekevas beljebb az elevenbe, a jószágállomány pedig a negyedére csökkent. 1860-ban, a régi öregek bemondása szerint egy szfajménés, Árgyélus, De- beák, Akósik és Bogárzó pusztákon vágta a sűrű gyöpet, a másik Zsana— Kőtouton, a S-ik Balotán. A kezes ménest a Gyüdi síkon terelgették a csikóIdeálizmUiSsal telt, városszerte tisztelettel és szeretettel körülvett, régi hűséges olvasónk, Szombathy József küldte hozzánk az alábbi sorokat a halaki fák védelmének érdekéten. A komoly hoz- zászó'ást, olvasónk levelét itt közöljük: A villanyvilágítás kétségen felüt áll, hogy egyik leghasznosabb kényelemszol- gáltatója Kiskunhalas közönségének és egyben szépitője is a város formájának és védelme a későn járó' éjjeli járókelőknek. A pocsolya foltos járdákban nem toccsan bele a járókelő a cipőjével. — És talán szabad lesz megjegyeznem, hogy az éjszakai lebunkó- zások, attól az időtől mentek ki a divatból a mi zeg-zttgois ucpáju városunkban, amióta a villanyvilágítás be van vezetve nálunk is. Amidőn áldani kell a néhai magisztrátust azért, hogy bevezettette a villany- világítást, egyben kérnünk kell a jelenlegi hatóságot, hogy ha már ilyen dicséretesen szorgalmazza a város fásítását, egyben gondoskodjék karöltve a villanygyár vezetőségével árrá’, hogy, а vezetékhálózatának megóvása; végett ne tegyék úgy csúffá a huzalalatti élőfákat a vezeték menetében. Az a szép törekvés és nagy anyagi áldozat, amelyet a jelenlegi városfő elkövet azért, hogy erdővárost létesítsen Kiskunhalasból, — mind veszendőbe megy, hogyha a villanygyár emberei minden hozzáértés nélkül nekiesnék az é'-őfáknak, nyár derekán, amikor a fa,csonkításnak semmi helye sinc,s és fé’olda'as nyomorékokat csinálnak a növendék fákból, majd úgy, mint mikor leütik az ember féloldalát és csonkán kénytelen vánszorogni tovább végig az é'etén keresztül Egy gyönyörű széles uceánkra, a Széchenyi uecára méltóztasséjk csak az illetékes tényezőknek reátekintem, látni fogják, hogy egyes szakaszán ennek a remek u.tnak, végig — a vidám embere járt. Kiamputált, felétől és kétharmadától megfosztott élőfák panaszkodnak felénk: a természet öröktitkos néma nyelvén, hogy tönkre tett ez a vasmunkásember: levágta a к é faromat, vagy kivette a betemet a hasamközepéből. Szem’é'em, Egyetemmel a vezeték menetét, mindenütt az élőfák során fut az végig abban az uccábain, ahol három kocsiút is van, sőt ha akarnók, akár egy negyedik is lehetne Г Minden törekvése a polgármester urnák, a mérnöki és a, városgazdái hivatalnak a fásítást Jlletőteg kárbavesz, — ha ezt valami lelkiformációval át nem hidalja', a vrif lány gyárral megértőén. Hozzon áldozatot egy kevéssé a villanygyár is és a huzaltartó oszlopokat helyezze él a fák fölül. Például, ha szabad javaso’nom, egyik oszlopot az ut egyik o'dalám talán és igy nagyrészt a kocsiüt fölött lebegne a vezeték. A Jókai ucca állandóan porfüstben szenved, lakói ablakot nem' nyithatnak és az udvarban is köhéesel a gyermek. Mi tessz igy abból a szépséges szépe-n fogamzott sor fából épen akkor, amikor rendeltetését, a levegőtisztítást Szolgálná, ha pár év múlva felér mpjd a sudara a villanydrótig- és egy picinyke üzemgátló óikért levágja majd az érc- müVes tövön az egész ágát?.. . Nem ilyen vaskapesos íamászókra kell bizni az élöfanyesést, hanem szakmunkásra, amiből, miként Шот, nincsen hiányosságban a város; ezt fizetné talán a villanygyár és mindjárt meglenne o’dva a kérdés: az igazi favédelem. Vért kívánt a tangó az egyik halasi korcsmában Ifjú Modok Benő halasi gazdale- gény több társával az egyik korcsmában borozgatott. Éjféltájban cigányok tévedtek az ivóba és a legények muzsikáltatrú kezdtek. Német tangót akart huzat- ni, de, a többiek ellenezték, mondván, hogy nem kell a »modern nóta.« Ezen összevesztek s tetflegesi- ségre került a, sor. A veszekedés közben valamelyik legény szódásüveget vágott Német Imre fejéhez, kit súlyos sérüléssé® kórházba száUitottak. A verekedés résztvevői elmondották, hogy rendkívül felháborította őket a tangó elmuzsikálásániak megrendelése. Ebben a régi miagyar nóta mellőzését látták és haragjukat főképpen az váltotta ki, hogy magyar földön akarják egyesek meg- esufolni a szép magyar muzsikát. Egyre emelkedő érdeklődés a Kiskunviadal iránt Pest vármegyéből, de másfelől iS igen sokan neveztek be a Viadalra, most pedig mint lapzártakor értesülünk, benevezett két főiskolai világbajnok is, Gyöngyösy Imre és Ják- ry, előbbi a 400—800—1500 méteres síkfutásra, utóbbi pedig szintén síkfutásra és rúdugrásra is. Itt írjuk meg, hogy az összes számokban az idén is indul a Viadalon Báesalmásy Péter világbajnok, európai hirü sportférfí.
