Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1933 (33. évfolyam, 1-104. szám)
1933-12-27 / 103. szám
4 oldal KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE december 27 — Ha’átozás. Papp Ilona ny. postamesternő december 20-án, 67 éves korában elhunyt. Temetése 22-én ment végbe nagy mészvét mellett. Az elhunytat kiterjedt rokonság gyászolja,. 5=====?=i.___ Anyakönyvi hir*eli — December 17. — december 24. — SZÜLETTEK: Nagy Biblia Imre és Lehőcz Eszternek Antal' nevű fiuk. Gyenizsa Antal és Agócs Gizellának Gize’la nevű leányuk. Gyeniztse Károly és Lakos Zsuzsannának Gizella nevű leányuk. Dudás Mihály és Győré Máriának János nevű fiuk. Trun- gei Mátyás és Oszfobányi Juliánnának halva szüléiéit fiuk. Kovács B. László és Szabó V. Teréziának Terézia nevű. leányuk. Bodicsi Imre és Horváth Máriának István nevű fiuk. Rokolya Lajos és Sebők Eszternek Lajos nevű fiuk. Vecsernyés Ferenc és Csipák Etelkának Mária nevű leányuk. Vida Sándor és Mészáros Erzsébetnek Sándor nevű fiuk. Horváth Sándor János és Gondi Jolán íremnek László nevű fiuk. Nagy Apáti1 Mihály és Kis V. Máriának István nevű fiuk. Tóth József és Berta Piroskának Irina: nevű leányuk. MEGHALTAK: Mozgai Mihályné Kovács Juliánná 82 éves korban, Sándor Balázs 68 éves, Mészáros Sándor 50 éves, Hegyesi Zoltán: '2 hónapos, özv. Brecska Benőné Tóth Burányi Kaltalin 67 éves, Bor Ferenc 18 hónapos, Kőházi János 83 éves, Pap Ilonái 67 éves korbían. KIHIRDETETT JEGYESEK: Tóth László József Kalmár Erzsébettel. Sörös Imre Ádám Juliánnával. Ádám András Senke M. Judittal. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Rolcsik Károly Kardos Rozáliával Ri- bánszki Péter Pál jánoshalmai lakos Angeli Borbálával. Patai János Zsoldos Etelkával. A kalocsai kir. törvényszék. P. 2580— 1928. 17. szám. A Magyar Állam nevében-! A kalocsai kir. törvényszék dr. Kellner Armin kiskunhalasi ügyvéd által képviselt Madarasi Papp István toUke- reskedő kiskunha’asi lakos felperesnek I dr. Csehó Lajos kiskunhalasi ügyvéd j által képviselt Kucsera József tollke- 1 reskedő, kiskunhalasi lakos alperes el- ■ len tisztességtelen verseny abbahagyása és jár. iránt az 1928. évi október hó 31. napján P. 2580—1928. szám a'att beadott keresetlevéllel megindított perében az 1930. évi január hó 10. napján befejezett szóbeli tárgyalás alapján az alul megjelölt napon meghozta a következő végítéletet: A kir. törvényszék a Bp. 49. §-a alapján kiszabandó pénzbírság terhe me’íett kötelezi az alperest, hogy tolílkereskedő versenytársaival szemben folytatott üzleti versenynek az 1923. évi V. te. 1. §-ában tiltott és az üzleti tisztességbe ütköző ama módját, hogy vásárló versenytársai ajánlatára ráígér, hogy versenytársai vásárlásai alkalmával ezek mögé állva az eladónak odaszól, hogy a toUnlak a versenytárs által megajánlott árnál magasabb az ára, azt ne adja el, vagy, hogy ugyanilyen alkalmakkor odaint az eladónak, hogy az áruját ne adja el a vevőnek, amely eljárásával |az ©’adókat maigához csábítja és azok áruját azonban nem az általa mondott áron veszi meg, illetve akarja megvenni, hanem a toll megtekintése után maga is alacsonyabb árat vagy a kialakult piaci árat ajánlja az áruért és veszi azt meg, — hagyja abba,. E'rendeli, hogy ez az ítélet annak "jogerőre emelkedése után az alperes költségén a »Kiskunhalas Helyi Értesítője« cimü lapban közzététessék. Kötetezi az alperest, hogy a felperesnek 66 P 90 f. tanúkihallgatással felmerült költséget és a felperes részére, ennek Ügyvédje kezéhez 350, azaz háromszázötven pengő perköltséget 15 nap alatt 'végrehajtás Terhével megfizessen1. Indokolás: A fe’peres keresetében és 5. sorsz. előkészítő iratában- foglaltak szerint előadottak alapján kérte’az alperest megfelelő pénzbírság mellett az 1923. évi V. te. 1. §-ába ütköző tisztességtelen magatartástól eltiltani és elrendelni, hogy a hozandó ítélet a »Kiskunhalas Helyi Értesítője« cimü lapban az alperes költségén közzététessék, kérte továbbá az alperest a felmerült perköltségek megfizetésére végrehajtás terhével kötelezni. Az alperes a 3. és 4. sorsz. előkészítő irataiban foglaltak szerint előadottak alapján kérte a felperest keresetével e'utasiíani és a perköltségek megfizetésére kötelezni. A kir. törvényszék a tényállás felderítése céljából elrendelte a peresfelek által hivatkozott tanuk kihallgatását. A felperes által megnevezett tanukat ki is hallgatta és a tanuk vallomását a 9. és 14. sorsz. alatt eslatolt jegyzőkönyvek tartalmazzák míg az alperes által megnevezett tanuk kihallgatását mellőzte, mert az alperes a tanúkihallgatás foganatosítása céljából szükséges költséget nem előegezfca és kije’entette, hogy azt előlegezni nem tudja. A kir. törvényszék Papp Sándomé sz. Bodor Mária, Fischőf Adolf, Löbl Béla, Dévics Menyhért, Bárány Rozá’ia, Schveiger István, Magyar Ernő, Fekete Lajosné sz. Csá- nyi Rozália tanuk vallomása alapján bizonyítottnak találta és megáHapitotta a következő tényállást :Az alperes toli- kereskedéssel foglalkozik és tollvásár- lás céljából megjelenik Soltvadkenten és Kiskunha'ason a piacokon. Ez alkalmakkor az alperes 1928. év október havában, de ezt megelőző időben és október óta is olyként jár és járt el toli- kereskedő társaival, igy a felperessel szemben is, hogy amikor ezek, a vevővel az árura alkudnak, o-daszói aiz ©’adónak, hogy né adja el a tollat, meirt a -tollak ára magasabb és ekkor a piaci árnál: magasabb árat mond1, máskor meg ráígér a vevőtársai által ajánlott árra, majd kikiáltja, hogy hozzák ide a tollat, mert feljebb ment az ára, ismét máskor odaáll a vásárló társa mögé és szól vagy int az eladónak, hogy ne adja oda az áruját, vágy hogy vigye hozzá aiz árut, mert a tolnak az ára, magasabb, ilyen módon azután magához csábítja az eladókat és amikor csak hozzá viszik az árut, az alperes azt megtekinti, azután maga sem к SÁRGA VESZEDELEM! REGÉNY van. 12 — Kezet fel! — Szólít rá Tong teljesen más hangon, melyben nyoma- se volt már a puha alázatnak. — Az ördögét, fiatalember, merjen csak ugra-bug- rálni! Ehhez ön nekem meg nagyon is fiatal! Mind a két ur tíz lépést hátra! rgy-ketto! Olyan volt ez, mint a memnykőeSía- pás. Tong túljárt az eszünkön. A csatát elvesztettük. Mi mást tehettünk? Engedelmeskednünk kellett. Hatalmában voltunk ennek a nyomorult kinainkk; -a revolver akkora hatalmat adott neki, mely ellen semmit se tehettünk. Meg voltam róla győződve, hogy ő egy pillanatig se veszi, fontolóra és lelő minket. Hátráltunk ezért tíz lépést és megálltunk féemelt kézzel. Jó, hogy Nóra nem látott bennünket ebben a nyomorúságos helyzetben. ' Ekkor Tong harsogó kacagásba tört ki. — Ha, ha ha!... még jó, hogy az urak észbe kaptak! Sohasem fogom elfelejteni, hogy most mi következett: Tong alaposan átváltozott és ez olyan hirtelen és váratlanul ment végbe, hogy mind a ketten der- medten álltunk a csodálkozástól. Tong gyors mozdulattá’, balkezével hosszú hajfonatába kapott, levette fejéitől s a homloka bőrével együtt a sárga fővényre ejtette. Most ragyogó fekete haja volt. Aztán: néhányszor végigsimi- tott az arcán — és Tong eltűnt. — így ni és most gyertek ide, vén cimborák! — szólt hozzánk és zsebébe csúsztatta a revolvert. — Hiszen- meg kell beszélnünk kissé a dolgot, melyet véghez akarunk vinni. Nemde? Mit gondol Cetoni ur? És megint nevetett. Az az ember, aki nevetett, nem volt más, mint — Pertis. De hiszen ez valóságos csoda, Pertis ur! Hát ez hogyan- történhetett meg. — Úgy történhetett meg, kedves Winipeg ur, hogy aki Japán titkos ügyeinek osztályát téves útra akarja vezetni, annak sokkal, de sokkal körmönfontabbnak kell fennie, mint amilyen ez a fiatal ur, aki az imént volt olyan szives és felemelte kis kacsóit. Ezt már a két ur jelenléte ezen a szigeten efliö- gendőképpen bizonyítja, nemde? Azon a nézeten voltam, hogy ha azt akarjuk, hogy ez az ügy sikerüljön, в fiaital, könnyen lobbanékony umaik játékon 'kívül- keli maradnia. Nemde? — Mégis csak kérnem keli arra Pertis ur... — kezdte Cetoni vérvörösen és mélyen megsértve. — Mégis csak fel kell világosítanom arról, kedves Cetoni ur, hogy ha én nem őrködtem volna ön felett — tulajdon életem: kockáztatásával — ön már : régen zsákmánya lett volna a cápáknak, amelyek a Jáva hajót nyomon kő- , vették. Háromszor vagy négyszer meg- j tettem a világnak azt a megváltom, j kissé kétséges szolgálatot, hogy megmentettem igen tiszte't életét. — Ez bizony igaz — mondottal Ce- i lőni és még jobban elpirult. — Hiszen I ön volt Tong, a matróz. Ezt elfelej- j tettem. Bocsásson meg kérem. — Igen, én Toág voltaim... ez igy > — De hogyan lett önből Tong, kedves Pertis? — kérdeztem. — Elgondolhatja, hogy égünk 'á kíváncsiságtól. — Később, Winipeg ur. Később megtiszteltetésnek fogom venni, hogy megtehetem önnek a szükséges jelentést. Pertis ezt az »önnek« Cetonit sértő módon hangsúlyozta!. Különös lelki ellenségeskedés uralkodott kettejük között, — Pertis hideg, csakis a tényekkel foglalkozó Bgyvelejiei ellenkezett Cetoni merész, felhők felett való lebegésévé!. A külömbség az volt, hogy Pertis állandóan csak a felhőket, Cetonit, meg az ©get látta. Cetoni becsületén© meg kei mondanom, hogy megtett minden tőle telhetőt, hogy meg ne hallja Pertis kihívását, ő volt a fiatalabb és Pertis megmentette életét... ezt a két tényt nem felejtette el. — Úgy vélem — folytatta Pertis — hogy biztosan őrizetbe vették két hadnagyomat, mert le tudtak jönni. Elmondtam, hogy mit végeztünk s hogy mi a tervünk. — Áldja a jó sorsát, Winipeg ur, hogy nem került abba a helyzetbe, hogy saját kezével kormányozza a csónakot. Ott, ahol ön valószinü’eg igyekezett volna partra SzáŰani, hemzseg az akna, meg az elektromos áram s ön kétségtelenül hom’okegyenest beleszaladt volna a halálba. Még egy óira volt naplementéig s ml csak akkor akartunk indulni, ha már itt az esti szürkület. Közben Pertis mégis beszélni kezdett: — Miután Cetoni ur vigyázat’aniságá- val, meg ...érzéseivel felborított mindent — mondotta —< s miután a szép női nem is bevonatott a játékba, be’át- tam, hogy nekünk megint egészen előliről kell kezdenünk. De Pertis urat nagyon is ismerik; tehát lehetőleg nagy hűhóval abba hagyattam vele az egész Nyomatott • Helyi Értesítő Lepráfteitt ■jemdájaba*, Kiskunhalas, Memár-u. 2 veszi meg az általa mondott árért, hanem azért alacsonyabb árait kínál azzal hogy nem ér annyit a toll és azt, ha a vevő nem adja ezen az áron, nem veszi meg. Az alperesnek ez az eljárása arra alkalmas, hogy az eladó árut versenytársai elől elvonja és a vevőket magához csábítja és versenytársainak az üzletkötést megakadályozza vagy megnehezítse. Az üzletszerzésnek ez a módja azonban az üzleti tisztesség rovására esik és az üzleti versenynek ez a módja tilos, mert az az 1923. évi V. te. 1.. §-ába ütközik. Minthogy az 1923. évi V. te. 32. §-a értelmében mint versenytárs, a felperes követetheti, az 1. §. 2. bekezdése alapján, hogy az alperes eme törvénybe ütköző magatartását hagyja abba, minthogy keresete, tekintettel arra, hogy az 1923. évi V. te. 37. §-a értelmében előirt hat hónap az alperes folytatólagosan véghezvitt cselekményének elkövetésétől ejmenesztelt, el nem évült, az alperest a felperes keresete folytán a rendelkező rész értelmében a Pp. 49. §ча alapján kiszabandó pénzbírság terhével kötelezni kellett, hogy fentebb megállapitott törvénysértő magatartását és az üzleti versenynek ilyként való folytatását hagyja abba, továbbá a felperes kérelmére! az 1923. évi V. te.. 36. §ча érte’mében kimondani keltett, hogy az ítélet az alperes költségén a »Kiskunhalas Helyi Értesítője« cimü lapban közzététessék és végül az alperest, mint pervesztes felet a Pp. 424. és 425. §-ai értelmében a perköltségek viselésére is kötelezni kellett. Kalocsa, 1930. január 10. napján. Dr. Be’ágyi József s. k., kir. törvényszéki bíró. Ezt az ítéletet в bíróság dr. Kellner Armin ügyvéd felperesi képviselő és dr. Kolop Gyula ügyvéd alperesi képviselő helyettes jelenlétében 1930. január 10. napján kihirdette. Dr. Be’ágyi József s. k. kir. tszéki bíró, dr. Rimgenbach s. k. jegyzőkönyvvezető. A kiadmány hiteléül: Pásztor h. iroda tiszt. Felelős szerkesztő és kiadó: PRAGER JANOS i dolgot és haza utazhattam New-Yorkba. Volt rá gondom, hogy kémek tartsanak Í szemmel s ezeknek játszottam el azt a kis komédiát, mely a mi elválásunkat I eredményezte. Jegyet váltottam a gő- I zöisne, Triscoba s egy ember, fdöli- i tözve és felszerelve mint én, szállt ha- ■ jóra s utazott, bizonyára kémektől kí- i sérve egészen lakásomig. Az igazi Per- ! tisből e'lenben Tong lett, kinai ferde j szemmel, mély alázattal, meg hajtmes- . csel. Rá keltett szednem a kémeket és j önt Winipeg ur, első sorban pedig ezt a mélyen tisztelt fiatal urat, aki olyan I kitünően tud hallgatni, még pedig j olyan titokról, melyeket nem ismer. Nemde? Elszegődtem a Jávára és ajánlottam önnek is, hogy ezen a hajón ! utazzék. Tahitiig együtt voltunk s én i őrködtem az urak felett. i í — Tahitin egy éjjeli tárgyaltam... de nem, ezt inkább később fogom elmondani önnek. Ennek a tárgyalásnak az volt az eredménye, hogy nem bocsáttattam el magamat Amikor íát- í tam.,hogy önöket elfogták, kedvem támadt megvárni a történet végét, mely, úgy véltem, most került a helyes útra. : Elhatároztam, hogy a hajón maradok. Nemde, vannak véletlenek, melyek úgy hatnak, mint gondolatok; ép azon a I napon lett a legénység közül négy be- j'teg, úgy, hogy a parte, keltett őket í szállítani. Mellesleg megjegyzem, adian- I dó alkatommal, Winipeg ur, az ilyen ! esetben az ember, hogy javítson a rizs t izén. egy bizonyos szernek néhány j cseppjét használja s ez e őidézi a sár- t galáz minden tünetét. Ennek következtében lett hiányos a legénység (Száma s én rá hagytam magamat venni, hogy maradjak. Megmondhatom én is, munkámban kitűnő voltam, meg tudtam magamat kedvelitetni a kapitánnyal,, kedvence lettem mindenféle apró szolgálatok révén... Barátokat szereztem Mammon segítségével, velük maradtam és — láttam. (Folytatjuk),
