Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1933 (33. évfolyam, 1-104. szám)

1933-11-01 / 87. szám

A „zöldhalmi csárdában“ minden csendes Betyártörténet. Irta: Gaál Gyula dr, Szalmává’ volt te'e. Már be akarta csukni a kemence ajtaját., púkor arra neszeit, hogy dohos pinceszag ütötte meg az orrát. Ekkor félretolta a szalmát és nagy ámulatára’ a szalma aiatt egy félig nyi­tott kis vasajtó tátongott felém. — Meg van, — szólt a vizsgálóbíró a két komiszároshioz. — Ezen az ajtón meneküllek a betyárok a pincébe. Ha sietünk, még utolérhetjük őket. Ebben a pilanatban valami nagyot viliámíott. a csárda e'őtt, majd puska­lövés dördült el és a csárda végső ablakának üvegtáb’ája csörömpölve hul­lott az ivó agyagpadlójára. A puskagolyó a vizsgálóbíró feje fö­lött sivitva vágódott a falba. — Már elmenekültek a pineeajtón át! kirohant a csárda udvarára, hol saját — kiáltott az egyik komiszáros és kocsijuknak hültheyét tatába. "'Távoli lódobogás, kocsizörgés je'ezte, hogy a betyárok már valahol a hato­dik határban járnak. ­Közben az ivóban Ka,zinci pandúr behozta a vallatásnál engedékenyre pu­hított öreg korcsmárosnét, aki most már elmondta minden teketóriázás nél­kül, hogy Rózsa Sándor tizenketted magával menekült el a pincén keresz­tül. I ! 1 A szomszédos tanyákról kölcsönzött fogatokon másnap délre jutottak haza gróf Ráday emberei. Hogy Laucsek Máté vizsgálóbíró mit jelenthetett a királyi biztosnak, azt soha senki nem tudta írneg, egy azonban bizonyos, hogy ezen eset után pár nap múlva korcsmákban, pusztai csárdák­ban falragaszok jetentek meg, melyek­ben gróf Ráday Gedeon királyi biztos azt tette közhírré, hogy aki Rózisa Sán­dort a büntetőtörvény kézére juttatja, tízezer forint jutalomban részesül. Ez a hirdetés okozta azután a »Nagy- paraszt« vesztét, ugyanis »Katona Pál« nevű komája feleségével együtt kézre- keritet’ték és átadták Rádaynák. Szóval ahogy az akkori nóta mondja: — Mégis ráverték a vasat... Szöged! vár gangja alatt,.. , * Rózsa Sándor, a hírhedté vált aljas, kapcabetyár tehát tömlőébe került és mint csendes munkában élő ember a szabómesterséget tanulta ki és a sza- mosujvári fegyházban halt meg öreg­korában. * i A »Zöldhalmi csárda« gazda nélkül maradt. Hogy hova, de eltűnt a csárdából mindenki. A gyaluforgáesot is letépték a csárda végéről, az ajtókat és ablakokét pedig beszegezték. Hová tűnt ©1 Vaski Gyurika? És hová bandája? Hol van Darázs Laci és sze­retője, Vas Julcsa és a többi? A Da­dogó, a Güvás, Kabakos, Bunkó, Csu­tora, Cefre, Vakarcs, Putyi, Kurcina, Osörmő és Suba Péter, vájjon hová tűntek el? A föld nyelte el őket? Úgy látszik, Rádaytól n©m volt ezen a vidéken maradásuk. De mégis itt kellett lenniük, mert egyik rablás a másikat követte. Egyik lovat a másik után kötötték e’ és akad­tak olyan pásztorok, akik eskü alatt val­lották, hogy szemtő .^szembe látták Vas- ki Gyurkát és cimboráját, azonban sem ezek, sem a sok ezermjEió csillaggal pitykézett kék ég, sem a tartóa-barka tarlóvirágok nem árulták e Vaski Gyur­kát, de elárulta az ő egyetlen csillaga, egyetlen virága... * A nagy szél úgy félrevágta a pusz­Bekövetkeztek a förgeteges idők. ták boglyáit, mint részeg ember a ka­lapját. Elnémultak a pájSztorfuruíyák, elhalt a kolompszó. Csendesebb vidékre men­tek az énekes madarak. Távozó vadludak gágogása hallat­szott le a magasból. Fehérágyat vetett a tél és hó lepte el p határt. (Folyt, köv.) 4 oldal_________________________ KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE ' ' '2 ’ л október 30 к ref. egyliáz a régi temetői 4300 négyszögölet hajlandó adni a városnak a vásár­térén felajánlott 3000 négyszögöl ellenében Ismeretes és mi is több ízben ir­tunk már arról a régen húzódó ügy­ről, amely a ref. egyház és a város közt vár elintézésre. Ez a régen függőben levő kér­dés a vásártéren a ref. egyháznak felajánlott 3000 négyszögöles terültet - ellenértéke. A ref. egyház ugyan s területet kért a vásártéren, hason­lóan, mint ahogyan a kát. egyház is területet kapott és ezt a város haj­landó teljesíteni, úgy, ha a ref. egy­ház ennek ellenében rekompenzáció- jkat ad a városnak. A ref. egyház annak idején már leszögezte azt, hogy pénzben nem tudja, kifizetni a telek értékét, legfel­jebb úgy, ha, hasonló területtel re­kompenzálhatná a várost, i A város ezt a, megoldást el is fogadta és városrendészeti szempon­tokból a régi temetőből való terü­letet kért. J Ez az ügy került most vasárnap délelőtt a presbitérium elé, ahol több hozzászólás után úgy döntöttek, hogy a ref. egyház a vásártéri telek el­lenében a, temető keleti felében a vasúti pályával párhuzamosan egy földsávot enged át ut céljára, a te­metőnek a nyugati oldalán pedig ugyancsak egy földsávot a Széchenyi ucea. meghosszabbítására. Ezenkívül az egyház átengedi a temetőn ke­resztül eddig is használt gyalogjá­rót, ami szintén a ref. egyház tu­lajdona. Ez, mint munkatársunkkal közölték, összesen 4300 négyszögöl terület ,tehát 1300 négyszögöllel több, mint a, vásártéri telek, ame­lyet az egyháznak felajánlottak. A presbitérium döntéséről értesí­teni fogják a várost és igy remél­hető, hogy ez a. régen húzódó ügy végleg megoldást nyerhet. Dömötör után az idő Mikor még virágzott a pásztoré'.et Halason, sok vidámság, mulatozás fű­ződött a pásztorié'ette kapcsolatos ese­ményekhez. Sajnos, ezeknek is ma már csak az emléke él. Mikor az idő kinyílott, — úgy Szent- györgy nap táján történt a jószág »ki- verése« a pásztorok elé. A gazdák so­kadalma már ezt az alkalmat is fel- j használta, hogy a puszták mélyén, ott ; a »meleg állások« körül, jó napot csi­náljon a pásztorokká'. Ilyen meleg állá sok voltak pl Fe'sökiste'eten az ökör csorda számára a botosi részen a »Me leg állás.« Más barmok részére Pirtón a »Kenderes állás« meg a »Rózsás *1 lás.« — Az állások körül talált mene déket a pásztor, a jószág, míg jaz idő járás jobbra fordult. Még fel sem füveit a jószág, mikor a gazdák, — úgy május dereka táján, — mintegy vezényszóra, újból felkere­kedtek s bcrák uraimékikal együtt a bar­mok, ménesek, juhnyájak számbavéte­lére »jószágo!vasás«-ra, jó kocsikon kora reggel elindultak. A kocsik dere­kában itt-ott egy »csobolyó« lapított:. Úgy értsük, hogy teli borral. A lőcsök­be akasztva ©gy-két szőrtarisznya Is ékeskedett a kocsikon, megrakva gaz­dagon sertés oók-mókkal és más földi javakkal. Másutt a lőcsökön 10—15 iccés kulacsok fesze'egtek, amilyeneket a mai nemzedék nem nagy dicsőségére, ma már pápaszemmeil is hiába keresnénk. Ha már elrúgtuk is magunktól ezeket a pótolhatatlan kedv©» »házi igazságo­kat«^ ©gy-két utolsó példányt mégis csak a múzeumba kelett vo'na helyez­nünk belőlük. A jószágolvasás célja az volt, hogy 3 pásztorokat ellenőrizzék, vájjon a ma­guk erszénye javára idegen jószágot nem-e rejtegetnek a barom, a ménes vagy falka között. Ezért a jószágot- vasás mindig váratlanul történt. Az ol­vasás, a rovások, dögrovások számba­vétele után egy-egy jó harmadfü tinó, vagy néhány kövér ürü rendszerint bog- ráncsba került s az ©szem-iszomok mu­zsikaszó mellett, napkeltétől napáldoza­táig tartottak. A gazdák éven át látogatták a cseré- nyékét, hogy saját jószágaikban gyö­nyörködjenek. A pásztorok, ha nem jgaz utón is, ellátták a cserény fáját hússal, borral, mert hát szégyen lett volna rájuk, ha ilyen alkalmakkor a gyephantok alatti iszákokból egy kis szárított hús (pattogatoti kukorica), meg egy-két kábák jó bor élő nem kerül. Junius elején volt mindig a »osilkó- nyirás.« Ez is nagy ünnepséggel ment végbe. Az elöljárókat s eleje pásztoro­kat még a szomszéd helyiségekből is meghívták a csikósok a szép pusztai ünnepségre. Cigány muzsikaszónál hat akós hordókból folydogált a jó bor. Д csikók sörénye és fark sudárjáért jó pénz állt a ©serényhez. Ez vo t a csi­kósok mellék jövedelme. Junius dereka táján kezdődött a »bir- kausztatás.« Mély tavakhoz hajtották a falkát, gyakran jó messzire. A kijelölt helyen, — a tónál gyülekeztek a .gaz­dák. Egy-egy tok juh ilyen alkalmak- j kot* suttyomban mindig lejebb nyoma­tott a vízbe a kelleténél, hogy a pára élsz álljon belő'e s bogránosba kerül­hessen a husia. Eszem-iszommal mentek végbe и birka pyirások is. A gyapjúért szép pénzeket láttak a gazdák. A dolgok ilyetén állására Dömötör napja tett pontot, kivált a juhász élet­ben. Dömötör napján volt a »számadás.« Itt már aztán gyakran bajok is voltak. A dögrovás se by-t pl mindent. Hiába mesterkedett a sok juhász, a jó élet­mód, a ísok kártérítés, .meg a »csöndes gamózások« bizony apasztották a fal­kát. Ha lakodalomba hivták a juhászt, illő volt néki oda is egy ,»vágót«i vin­ni, természetesen nem a magáéból, ha­nem a szomszéd juhász tálkájából. Ame­lyik juhászt aztán jól körül lopkodtak, ! biz annak a maga jószágából kellett a kárt pótolnia. Az ilyen kárvallások emléke él még az alábbi pásztomótában: A Dömötör közelödik, A juhásztól a birkákat számon vöszik Alig van ©gy-két ürüj© Azon ©gy-két csöngője, Tologatja alátété A kükuti csárda felé... A csikósok, gulyások legtöbbször csak úgy Kata’in feé számoltak, az őszi j »szétverés«-kor, mikor már nem igen I dalolt a szúnyog. A szétveréskori számonadás is nagy áldomással imént végbe. A juhászokat, kik kevés kivétellel vi- I dékről beszármazott emberek voltak, amellett verekedősök, meg egy kicsit toposak is, — a csikósok, gulyások nem igen szívelték. A járásuk összeért ugyan, de ebből a csikósoknak, gulyá­soknak meg volt a hasznuk, .mert a 1 fáikéból néhány darabot többször »©!- ' árnyékoltak«, hogy ingyen hússal él­hessenek. A juhász aztán maradt a kárral. j A juhász bálák verekedés nélkül rit- ; kán mentek végbe. Dömötörkor mind­egyik ki akart tenni magáért s bizony ilyenkor egymáson 'maid mindig vért eresztettek. Egy-egy ilyen dömötöri ju­hász verekedésbe gyakran a distriktus hadnagyainak is foe’e kellett avatkoz- niok. Gózon nagyapám is, mint város hadnagya, ölre ment egyszer velük. Az ütközet után 13 juhász maradt a csa­tatéren. Ám azért doktorra nem lett szükség. Pedig a kifolyt juhász vér három ágra birt szakadni. Nagyapám ezt az ütközést versben is megörkitette, (melynek utolsó sorai ezek: Gyöpbül van (mindnyájuk széke, Most már áll köztük a béke Békében lesznek mindaddig Egy pásztori alkatomig Majd ott újra fel gyürk őznek Egymáson vért eresztenék Nem kell doktor beíáslizni Bottal szoktak eret vágni, > Cz. L. Rendkívül nagysikerű lesz vasárnap a kát. Legényegylet szinielő- adása A Kaffiölflnas Legényegy'et november 5-én, vasárnap délután fél 5 órai kez­dette! műkedvelői előadást rendez. — Műsor: Magyar tánc, bemutatja: Simon Magda. — Gazdag Dezső mókái. — Színre kerül Fáy—Ujházy: Csók a pusz­tán cimü 3 felvonásos komédia. Ren­dezi: Huszár Dezső ale’nök. Szereplők: Feri bácsi: Kovács B. István, Teréz néni: Simon Magda, Magda: Szőnyi Has, Laci bácsi: Mahocsek István, Áb- ris: Árvay József, Lenci néni: Torma Rózsi, Pista: Béényi Lajos, Juci: Kiss Manci, Nagy Miska: Belényi Béla, Já­nos: Torma Bá’a. — Történik Feri bá­csi kúriáján, 1890 körül, nyáron, esté­től reggelig. — Jegyek ,elővételben a Legényegyto: tagjainál és délután a pénztárnál kaphatók. E őadás után a körben Béies Erzsik© tart .vendégestét. A város egész közönség© rendkívül nagy érdeklődéssel várja a Legény- egylet szinie őadását, amely a jelekből Ítélve nagysikerű lesz. A Legényegylet műkedvelő gárdája estérő-estére lelke­sen készül erre az előadásra, képes­ségének és tudásának legjavát fogja adni minden szereplő. A Kát. Legényegy'el kiváló gárdája, mint értesülünk, újabb és (íjabb kuItur- te’.jesitményekkel kívánja a jövőben is megle-pni hálás közönségét. Szekeres Imre káplán pompás tehetsége, kö­rültekintése és bölcs vezetése я Le­gényegylet e'nöki székében biztosíték arra, hogy az egylet minden célkitűzé­sét ©1 is fogja árai. , A vasárnapi előadásra egyébként a jegyek nagyszámban elkeltek már. Tűzhelyek, Kályhák Háztartási cikkek olcsón kaphatók, Langen Sándor vaskereskedónél (a postapalotával ___________szemben)__________

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents