Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1933 (33. évfolyam, 1-104. szám)

1933-01-04 / 1. szám

6 oldal KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE január 4 SPORT A halasi sport jövője Kiskunhafos sportját ma két egyesület lelkes és áldozatkész ifjúsága ápolja és ezt a két egyesü'etbe tömörült ifjúságot egy cél vezérli: a magyar nemzeti gon­dolat felvirágoztatása a testedzés ne­mesítő hatása által. A súlyos gazdasági válság elháríthatatlannak látszó akadá­lyai megtörnek azon a kitartó, hősöket jellemző szívósságon, amellyel Halas sportoló ifjúsága a kitűzött cél meg­valósulása felé tör. A Kiskunhalasi Nagykátozi S. K. és a KAC vezetői a legteljesebb harmóniában, két utón, de egy célért dolgoznak és a nemes vetél­kedés hasznos, fejlesztő hatása már ma is észrevehetően fontos eredményeikkel gazdagította Halas sporthírét. A legki­sebb támogatás nekül, saját erejükre tá­maszkodva, önzetlen munkakészséggel dolgoztaik a halasi sportrajongók, nem pénzért, de a szép ideál iránti, rajongó szerétéiből. Kiskunhalas sportja ma a vidéki testedzés egyik legékesebb disz© és Kiskunhalas városát a híres halasi csipkén! kívül, de vele ugyanolyan mér­tékben a sport tette országosain, sőt európai mértékben is ismertté. Kiskunhalas spörtmuttja: színes és eredményekben gazdag, jelen©: orszá­gos viszonylatban is számottevő ténye­zője az egyetemes magyar testedzésnek. A jövő képe homályos és zavaros. La­bilis dolog volna jóslatokba bocsájtkoz­ni. De rá kel mutatnunk azokra a té­nyezőkre, amely szerint a halasi sport jövője visszaesést, vagy újabb, lendüle­tes fejlődést hoz. Kiskunhalas sportja az utóbbi két esz­tendőben (a KNSK megalapítása óta) rohamos fejlődést mutat, aminek a ne­mes rivalizálás a legfontosabb oka. A kiét egyesület körülbelül 300—350 aktív sportolót foglalkoztáit különböző sport­ágakban!. Ez a tény örvendetes jelen­ség, hiszen a fejlődés útja a tömegspor­ton keresztül vezet a magasabb sport- kuhura felé. A sportesemények néző­közönsége is napról-napra nő, ami nem­csak azt jelenti, hogy a nyújtott teljesít­mények megérdemlik az erkölcsi és anyagi támogatást, de jelenti azt is, hogy Halas város közönsége megismerte azt a nagy ©".hivatást, amit a testedzés nemzeti és társadalmi szempontból kö­vet és érdemiesnek, szinte kötelességé­nek tartja megsegíteni azt. A halasi spört jövője szempontjából igen fontos tényezőnek, tartjuk a sportszerető és ál­dozatra kész közönség lelkes szeretetét és önzat'en támogatását. A sportkuhura fejlettsége sokszor csodálatos módon érvényesül a nemzetközi politikában is. (A kicsi Finnország hatalmas összegű külföldi kölcsönöket kapott és pedig fiainak világraszóló sportteljesítménye miatt. A 3—4 milliós Finnországot a világ minden táján ismerik, nem had­ereje, krőzusi gazdagsága tették is­mertté, hanem Nurmi, Ritola, Jervin- mesz és a többi világhíres finn atléta.) Hogy a halasi sport jövője fényes ivü fellendülést mutasson, annak csak egyetlen egy akadálya lehet. Ez az egy akadály azonban annál rombolóbb ha­tású, mert hiszen ennek a ledöntésé nélkül a huszesztendős munka is hiába való energia fecsérlés volt csak. A kis­kunhalasi testedzés jövője csak ügy le­het virágzó és lendületesen magas Íve­lésű, ha a pályakérdés minél előbb megoldást nyer. Sporttelep nélkül nincs fejlődés, ha a fejlődés megakad, akkor nincs sportélet. Dr. B. A. na SAKK S D A gyorsversienyek folytatása. A december 30-iki, кiгálycscl-megnyi- tásu gyorsverseny eredménye: 1. dr. Grosz József 6, 2. Grosz László 4 és fél, 3. Hegedűs József 3 és fél ponttal. Az eddigi három verseny összeredmé- nye alapján: 1. Grosz László 16 és fél, 2. Hegedűs József 14, 3. dr. Szombathy Károly 9 és fél ponttal. A január 6-iki gyors versenyen köte­lező lesz a Garo-Kann megnyitás, mely 1. ©4, c5 lépésekkel kezdődik. Ebben, az elsőizben Caro és Kann osztrák meste­rek által elemezett megnyitásban a cent­rumért való küzdelem lezárása után a szárnyakon finom poaciójáték indul meg a győzelemért. Az alábbi játszmát az 1923-iki karlsbadi mesterversenyen játszották: 9. számú játszma: Világos: Spielmann, sötét: Nimszovitsch. 1. e4, c6, 2. d4, d 5, 3. exd, cxd, 4. c3, Hc6, 5. Ff4, Ff5!, 6. Hf3, e8, 7. Vb3, Vd7, 8. Hd2, f6!, 9. Fe2, g5, 10. Fg3, h5, 11. h3, Hge7, 12. 0-0, Fh6, 13. Hel, g4, 14. Vdl, Fxd2, 15. Vxd2, gxh, 16. Hd3, Ъ6, 17. В fel, h4, 18. Fh2, kf7!, 19. g4 (világos lebecsüli a menetközben! ütés következményeit), hxg, 20. Fxg, h2f, 21. kg2, Fe4f, 22. Ff3, Hf5, 23. Fxe, dxe, 24, Hf4, e5!, 25. He2, Hh4f, 26. Fxh, Vg4f, világos feladta; a matt e’kerül- hetetlen. MEGHÍVÓ. A Kiskunhatesi Sakkor január 13-áin, határozatképtelenség esetén január 20- án este 8 órakor tartja évi rendes köz­gyűlését a körhelyiségben.. A tárgysoro­zaton szereplő alapszabálymódosjtás miatt kéri a vezetőség a tagok minő nagyobb számban való szives megjele­nését. Halasi gabonaárak Január 3 Búza 72 kgr»os 8'50—9, rozs 4'20 P. boletta nélkül. Ferencvárosi sertésvásár. Árak könnyű sertés 78—80, közepes 83—86, nehéz 84—86 fillér. Irányzat változatlan. И ;■ „.VTВ Nyomtatványokat-—készít lapunk nyomdája :. Anyakönyvi hírek — December 24. — december 31. — SZÜLETTEK: Brecska Viktóriának Gizela nevű leánya. Keller József és Weppert Jusz­tinának Éva nevű leányuk. Kovács János és Tóth T. Etelkának János nevű, fiuk. Báli Benő és Horti Eszternek Benő nevű fiuk. Sch’iska Balázs és Magyar Jolán­nak Balázs nevű fiuk. Kolompár Máriá­nak Péter nevű fia. Somogyi Ferenc és Balla Etelkának Ferenc nevű fiuk. Egyed Izsák Sándor és Tóth G. Juditnak halva született leányuk. Véghi Borbálá­nak Lajos nevű fia. Demkó József és Fodor Adnának Anna nevű leányuk. Huszta Istvánt és Szilágyi Jusztinának István nevű fiuk. Harczi Béla és Varga Idának Ernő nevű fiuk. Kardos Máriá­nak Sándor nevű fia. MEGHALTAK: Darázs József 77 éves, Birkás György 51 éves. Borbás Imre 83 éves. Varga Juliánba 2 éves. Egyed Izsák Sándorné Tóth G. Judit 20 éves. Szonidi Sándor 4 éves. Kuzsel Terézia 3 hónjapos. Bá­lint Mihály 43 éves. Orbán Istvánná Grosz Terézia 57 éves. Samu Mihály 77 éves. Horváth Eszter 3 hónapos. Keresztes Józsefeié Patkós Erzsébet 68 éves korban. KIHIRDETETT JEGYESEK: Papp György pusztamérgesi lakos Paplógó Margittal. KálDó István Mihály Balla Teréziával. Császár Szilveszter Papp Erzsébettel. Kovács Búkor István Gyurászovics Erzsébettel. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Horváth Benő László JuliánnáVal. Bá- ránfy Imre Kulcsár Krisztinával. Nagy B. László SZalai K. Eteóniórávail. Hor­váth Benő Ujfaíusi Máriával. Raesmán Imre Dalos Annával. Topálovics Bránkó zombori lakos Horváth Piroskával. Szé­kül® Benő Csapó Juliannával. Felelős szerkesztő és kiadó: PRAGER JANOS Amerika Felfedezése-HilfHIHIIIIHIIHmmimilHIHII IDEGENBÖLFORDI I orrArASONIM IIIIIIIllllllllliHIIHIIilllinillllli1' Folytatás 7 — Azonnal be- kell tömni a rést! — kiáltottál a kagylóba Kolumbus. — Tömjük uraim, de úgy látszik, a viz erősebb, mint mi! — jött vissza a fe­lelet. A lenti hang többé nem válaszolt. Hasztalan szóit, beszélt, kiabált Kolum­bus, kérdéseire senkise felelt. — Jóságos Isten, — ja|jdu&t fel Ko­lumbus — megful'adtak az embereim! A viz perceik muívla^ végezni fog vetem is s egy rajongó lélek .minden remé­nyével. Néhány sóhajtás és Kolumbus nincs többé. És nincsenek többé azok sem, akik hozzám kötötték sorsukat s akiknek máris gyilkosa vagyok. A kormányost kivéve már csak magam vagyok a süllyedő hajón mint múló élet, mint elröppenő vágy s mint a halálnak közeli jegyese. Az erős lélek mintha megtört volna. Minthai a halál fuvalma megroppantotta volna, lelkét-testét egyaránt. A nagy szál ember térdre vetette, ntagát s úgy verte kezével a mellét: — Mea kulpa!... óh, vétkem, éti vét­kem! — hajtogatta, bűnbánóan. — Uram, mennyeknek irgalmas Ura, ne ítélj el, ha eleidbe lépek, ha( számot keli! adnom lelkes akarásomról és szörnyű bukásom­ról, amelynek célja pedig az emberi­ség boldogitása, lett volna. Uram,, jót akartam és nagyot akartam s nagy bu­kásom pillanatában a Te nevededel aj­kaimon hallok meg! E szavak után, úgy, ahogy volt, ösz­szeku'esolt kezekkel révetegen körül- tejkintett. És csodálkozott, hogy még mindig nem ömlik 0| viz, nam zuhog sisteregve be ai kabinba:, hogy pontot tegyen szent-nagy álmaira, pontot te­gyen felfedező útjára;. De a viz nem ömlött. A hajó nem süllyedt. Kolumbus arcán remény su­hant át. Talán mégis... mégis sikerült betömni a rést. Talán útját állták az utolsó pillanatban odalent... útját állták az emberek a zuhogó halálnak... Talán, nincs veszve minden s az Albatrosz végtére mégis csak diadalmaskodik... Talán? Kolumbus kinézett az ablakon. És szeme előtt fény villant fel a szuroknál feketébb, sötétségben. Vilám volt. Min­dent bevilágító fénysugár. S a fényben meglátta a tengert. S a tenger hátán megvilágosodott az Albatrosz. Tisztán látta: szabályosan és nyugodtan ült a víz hátán, mint amelynek semmi baja sincs. — Most már bizonyos, hogy betöm­ték a rést! ujjongott fel boldogan s elszántan és határozott mozdulattal fél- revonta az ajtó reteszeit. Majd óvato­san kinyitotta az ajtót s körültekintett a sötétben. Távolról villámfény gyulladt, megvilágítva az egész láthatárt. A ten­ger háborgása szemmel láthatólag szü- nőben volt. Az Albatrosz pedig, orrával kelet felé, szabályosan ringott a csen­desedő vizen. — Nincs ennek semmi baja se! — kiáltotta fel megkönnyebbülten s betéve maga mögött az ajtót, odasietett a lejá­rat ajtajához. Egyszerre két lábbal ug­rott az ajtóra, hogy minél alaposabban meghallják dörömbölését. — Ki az? — halatszott egy siri hang. — Kolumbus! — mennydörögte a ve­zér. Az ajtó felnyílt és Kolumbus meredt szemmel kémlelt be a nyíláson. Valóban viz csillogott a fenéken. Derékig gá­zoltak benne az emberek. — Betömték?! — kiáltott rá fékezhe- tetlen, kíváncsisággal a csuromvizes em­berre. — Nehezen! Nehezen, uram, betöm­tük! — mormolta az iménti izgalmaktól bosszúsan a kérdezett. — Hála Istennek! — fohászkodott fel Kolumbus s gyors iramban lesietett a lépcsőkön. Belegázolt a vízbe s kézzel gondosan kitapogatta a viz alatti szakaí- dást. Majd intézkedett, hogy valameny- nyi szivattyú működésbe kerüljön s mi­nél előbb eltávolítsák a nagysulyu víztö­meget. — Hát mért nem avizálták, hogy még éetben vannak — fordult a szivattyúk körül fogla'atoskodókhoz, akik a kiál­tott izgalmak hatása alatt még mindig halálsápadtak voltak. — Mert a viz ellepte a jelzőnyilást. A viz a'att pedig, hasztalan próbáltuk, nem tudtunk, felüzenni — magyarázko­dott egyikük. Jó кétórai munka után nyoma sem volt se víznek, se bajnak a hajón. A réseket o’y alaposan rendbehozták, hogy Kolumbusnak minden reménye vissza­tért. A kormányost azonban te kell vál­tani é s a’aposan megbüntetni, gondolta, mert önhatalmúlag visszafe’é fordította a hajót. Az Albatrosz ugyanis nyugati irány helyett kelet felé állott az orrával'. Kolumbus felsietett a kormányos fül­kéjébe. — Halló! — kiáltott magából kikelve — meg van maga bolondulva, hogy saját feje után intézkedik? Háló, kormá­nyos!... Ezeket a szavakat a kormányfőké csukott ajtaja előtt mondotta Kolum­bus. De mert szavaira senkise válaszolt, benézett a kormánykerék előtti ablakon. Az ablak törött volt. S a fülkében egy hatott feküdt elnyúlva, a földön. Oh, Istenem, meghalt a kormá­nyosom! — csapkodta kezeit Kolumbus. Az emberek összefutottak. És kíván­csian testek ba az ablakon. — Csakugyan meghalt!... Oh, sze­gény, szegény!... — zúgta, a megfogyat­kozott matrózsereg. — Hősi halál! — kiáltotta égre vetve szemeit Kolumbus. — Látjátok _ embe­rek, igy hal meg egy hős! Kötetességét utolsó leheletig teljesítve, minden' vész­ben és viharban kitartva s ha kell, é'etét is feláldozva. — így hál meg a hős! — suttogták: erről is, arról is a sáppadt alakiok, akik­nek szeméből kisugárzott a halál rémü­lete. A holttestet rövidesen elnyelj© a ten­ger. Kolumbus személyesen dobta a hullámsirba az Albatrosz hősét, aki utolsó tehelletéig ott állt a poszton és jajszó és zúgolódás nélkül bukott el a nagy eszme szolgálatában. A temetési ceremónia után Kolumbus maga állott a, kormánykerék mellé s újból nyugatnak: irányítván a hajó útját, parancsot adott a vitorlák felvonására. A matrózok ekkor már tökéletes apá­tiába merültek. Leszámoltak sorsukkal és számukra már minden mindegy volt. Az Albatrosz pedig tovább siklott a viz hátán, dacolva Istennel és az ele­mekkel. (Folytatjuk). Helyi Értesítő Lap vállalat-nyomda, Kiskunhalas

Next

/
Thumbnails
Contents