Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1933 (33. évfolyam, 1-104. szám)

1933-08-23 / 67. szám

augusztus 23 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE 3 oldal A HELYI ÉRTESÍTŐ KÖZGAZDASÁGI ANKÉTJA Adósságrendezés és kamaflábleszállifás nek a vasút helyt adott és a pirtói »rózsás állás« megállót a téli menetrendbe már be is állítják. ■ -==?n Az ingatlanterhek és az ingatlanárak katasztrofális csökkenése — A felmorzsolódott kisvagyon problémája Lapunk közgazdasági ankétja óri­ási érdeklődést váltott ki olvasóink köréből és hetek óta az egész vá­ros közönsége a legélénkebb érdek­lődéssel olvassa, ezeket a nagyon aktuális írásokat és a figyelem az an­két iránt egyre jobban fokozódik. A legújabb hozzászólást az alábbi­akban adjuk: j A felmorzsolódott kis­vagyon Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Nagy érdeklődéssel olvasom a Helyi Érte­sítő közgazdasági ankétjén megjelent Cikkeket s a sikeresnek ígérkező ak­cióhoz magam is hozzá óhajtok szól­ni. Mindenekelőtt tiltakozom az olyan általánosítás ellen, mintha túlsúlyban volnának az úgynevezett rosszindu­latú adósok. í|| A legtöbb ember önhibáján ki­viül adósodott el. Egyelőre csak a magam esetét ve­szem. Évék szorgalmas és fáradsá­gos munkájával megtakarítottam néhány ezer pengőt és 1931-ben kis családi házat vásároltam, abban re­ménykedve, hogy a rákebelezett tar­tozást lassanként letörlesztem. A bankzárlaí és a magas kamat* láb azonban mindéin számításo­mat keresztülhúzta. Jött a visszafizetés kíméletlen szor­galmazása. A házat 10.000 pengőért vásároltam, 2000 pengőért tataroztat- tam és 650 pengő illetéket fizettem. Egyetlen komoly vevőm alig 8000 pengőt ígért az objektumért, tehát az adósságaimat leszámítva, úgyszólván egész vagyonkámat ed vesztettem anélkül, hogy éle­temben öt pengőt könnyelműen elköltöttem volna. Az ingatlanbirtoklás és a mezőgaz­dasági termelés nem birta el a 17— 20 százalékos kamatterheket s ami­kor a világpiaci árak lemorzsolták a magyar terményárakat is, bekövet­kezett az a csőd, amely az ipari és j mezőgazdasági proletáriátus éppoly hatalmas, mint veszedelmes tömegeit termelte ki. Az adósságok kérdésének rende­zése és a konszolidáció müvének megmentése ma szorosan egybe­eső probléma. Vájjon melyik a megoldás felé ve­zető legrövidebb ut? | Kétségtelen, hogy az adósokat éve- ; ken keresztül ma már szinte elkép- 1 zelhetetlenül súlyos kamatterhek vállalására kényszeritették. Számtalan konkrét esetet sorolhat­nánk fel annak igazolására, hogy a 1 reálisnak tetsző kölcsönteher pár év alatt elnyelte az ingat­lant. ] Egy polgár hét évvel ezelőtt 10.000 ; pengő készpénzzel és 5000 pengő ; kölcsönnel házat vásárolt, amelynek mai értéke hatezer pengő — ötezer pengő adósággal, amelyet a fokozó­dó adóterhek és csökkenő házbérjö­vedelmek mellett törleszteni nem tudott. Egy másik háztulajdonos 20 ezer pengő értékű házát 12.000 pen­gő kölcsönnel terhelte meg. Háza ma 10.000 pengőt ér. Ha eladja, nem lesz háza, vagyona, de marad még 2000 pengő adóssága. Egy 200.000 pengős felépítmény tulajdonosa 160 ezer pengő adósságot csinált, erre évek alatt 310.000 pengőt fizetett ki. A teher nagy része ma is fennáll. Az ingatlan szekvesztrum alatt van és éppen csak a kamatterheket jőve* delmezi. Nagyon sok háztulajdonos az adósságok átvállalása me'tett bármikor haj aadó átengedni in­gatlanát. A kereskedelem helyzete ugyan­ilyen. A folyton csökkenő forgalom mellett legjobb esetben kölfcsönter- heinek kamatait tudja fizetni s mert az ipar és mezőgazdaság teljesen megbénítva,, fogyasztóképtelen, a for­galom növekedése belátható időn be­lül nem várható. A segitség? Rendeleti utón keilen« gondos, kodni arról, hogy a maximális kamatot 1926-ig visszamenőleg 8 százalékban ál api sák meg és az igy fennmaradt összeget ír­ják az adósok javára. Egy ilyen rendelet hozzávetőlegesen 300 millió pengő segi’séget nyújtana az ingatlantulajdonosokinak, ipa­rosoknak és kereskedőknek. Ennek terheit a, vidéki pénzinté­zeteknek át kellene hárítani a Pénz­intézeti Központra, itt viszont állam- kölcsönrael keltene gondoskodói az akció fedezetéről. LJ I!' I ■ ■ Ez volna az egyik konkrét javas­lat, amellyel a közvélemény a prob­léma megoldását sürgeti. A vélemé­nyünk: segíteni úgy is lehet, aho­gyan a népszerű operettben éneklik egy félórán keresztül: a gróf a víz­be fül... a gróf a vízbe fül... és lehet olyan radikálisan és gyorsan, ahogyan a szükség parancsolja. A szükség itt most valóban égető és a gyors segitség élet és halál kérdése. I 1 II tea A bankzárlat miatt bekövetkezett események, a nemrég még tulmagas kamatláb, a kíméletlen árverések és az ingatlanok értékének katasztrofá­lis csökkenése valamennyiünkéi tönkre tettek és ijUitom, hogy az adósságok kér­désének rendezésével őszig várni nem lehet. Addig nagyon sokan kidőlnek so­rainkból és nem érdeke az állam­kincstárnak sem, hogy ennyire meg­ritkuljanak az adófizetők sorai. Arról pedig szó sem lehet, hogy csak a gazdákon segítsenek. Nincs különbség az önhibájukon kívül eladósodott magyar állam­polgárok közölt, amikor nem volt akkor sem, amikor fegyverbe kellett álliani, hogy vérük ontásával és életük kockáztatásával védjék meg az országot. Az ingatlanok árának katasztrófális csökkenése a pengő stabilizálása óta A pengő értékének stabilizálása az a deflációs pénzügyi politika, amely ezt szükségképpen követte, katasztrófális mértékben csök­kentette le az ingatlanok áralt. A hét esztendő nemcsak a bankok mobilitását veszélyeztette, de szinte lehetetlenné tette az ingatlantulajdo­nosok számára a legminimálisabb fi­zetési kötelezettségek teljesítését is. A voltaképpen csak értékmérő pénz értékének állandó emelkedése mól- lett a tényleges nemzeti vagyont je­lentő ingatlanok értéke szinte végzetesen lemorzsolódott, A Polgári Olvasókör szeptem­ber 2-ári ünnepli fennállásá­nak 70 éves évfordulóját Szép ünnepélyt s utána társas va­csorát rendez a Polgári Olvasókör vezetősége szeptember 2-án, szom­baton este a kör fennállásának 70-ik évfordulója alkalmából. A Polgári Olvasókört a város akko i vezérférfiai alapították oly időben, amikor még más társadalmi egyesü­let Halason nem volt. Kellemes találkozó és szórakozó helye volt ez a politikamentes kör minden időben a legkülönbözőbb foglalkozási és pártállása polgárság­nak mind a mai napig. Első irott alapszabályait a kin. kancellária 1866-ban hagyta jóvá, mig az első írásos emlékű gyűlését 1863 január 18-án tartotta a kör Far­kas Lajos elnöklete alatt. Ezideig 11 elnöke volt a körnek. Jelenlegi el­nöke Martinyi József. A kör vezetői mindenkor a legna­gyobb gondossággal jártak el a kör ügyei intézésében s a gazdálkodás te­rén. Ennek köszönhető, hogy 1893- ban már saját székházába,, a mostani helyére költözhetett. Székházát az egyesület több ízben gondosan ki­javít tatta és bővíttette s általában úgy külső képében, mint belső be­rendezésében is a mai kor színvo­nalára emelte. i Az egyesületnek ezidőszerint há- j romszáznál több tagja van. Disztag- ' jai: Bátory Gábor,, Kémery Gyula és Nagy Szeder István. Jelenlegi vezetőségé nagy buzga­lommal munkálja az egyesület anya­gi és szellemi ügyeit s igy bizakodó hittel és reménységgel nézhetünk a Polgári Olvasókör jövője e]é. A téli menetrendbe beállítja a MÁV. a „rózsás állás“ megállót Többi zben irtunk már arról, hogy síi sen a MÄV. a pirtói lakosság egyhangúan meg- Ilyen irányban felterjesztést is ín­nyilvánult kívánsága, volna, hogy Pír- téztek a MÁV. igazgatóságához kér- tó és Soltvadkert között, á pirtói ál- ve, hogy 1 lomástól körülbelül három kilómé- í a megállói »rózsás állás« névvel terre j i lássák el, az egyik őrháfcaáí megállói léte- í Mint most értesülünk, a kérelem­113 éves korában meghalt Rózsa Sándor utolsó betyárja Az újpesti szeretetházban szerdán meghalt Bakó Ferenc 113 éves ápolt. Bakó Ferenc volt Rózsa Sándor utolsó betyárja. 1820-ban született s 25 éves volt, amikor egy verekedés miatt összeütközött a törvénnyel és elbujdosott. Rövid hányattatás után Szeged határában, a Tisza melletti nádasban összetalálkozott Rózsa Sán­dorral és a betyárvezér bevette a bandába. »Nagyon jó ember volt a mi Sándor gazdánk — beszélte Ba­kó — pontosan kiadta mindenkinek a részét, a szegény embert soha nem bántotta,, sőt megsegítette«. Rózsa Sándor ostoros csapatával vett részt a szabadságharcban, — utána 5 évet ült, — majd elszegődött csordásnak, megőszült, fia,, unokája lett s öreg korára az újpesti szeretetház vette gondjaiba. Itt éldegélt csendben, bé­kében az egykor rettegett banda utolsó betyárja. ____ '.........'-r~=1 KÖZVÉLEMÉNY Végre! Az hírlik a városházáról, hogy a vá­ros vezetősége Sóstó rendbehozásával .komolyan foglalkozik. Végre belátják odafenn, hogy nem a Helyi Értesítő s egy-két »fee.ötlen« egyén rosszmájú­sága szülte azon cikkeket, amelyek az utóbbi három évben e lap hasábjain a Sóstóról megjelentek, hanem tollúkat mindenkor a közérdek vezette. Mi nem bujkálunk a sötétben, sőt úgy élőszóval, mint írásban a nagy nyilvánosság előtt hangoztatjuk Sóstó már botrányos álla­potának tarthatatlanságát; vármegyénk alispánja is egy véleményen van ve.ünk. Csak Halas város1 vezetősége nem akar­ta eddig programmj ába venni, közkin­csünknek: a Sóstónak rendezését. Hogy miért, azt józan fővel megérteni nem is lehet De hála Istennek, végre oda- fönn is reá eszméltek, hogy valamit adni is kell ama sok-sok ezer főbőt álló közönségnek, amely é vetik int ne­héz százezrekkel adózik te a köznek. Nem elegendő a fii’.érés gyorssal fűsze­rezett szüreti mulatság s a kunok tán- coitatása a vásártéren, komolyabb el­lenszolgáltatásra is van szükség- Ez pedig egyelőre nem lehet más, mint a közkedvelt Sóstónak kiemelése a mai, »hihetetlenül piszkos« állapotából. Mó­dot és alkalmat kell nyújtani a tisztál­kodást, üdülést s egy kis szórakozást kedvelő lakosságnak, hogy ezt minél közelebb s minél kevesebb költséggel érje el. Erre pedig legalkalmasabb hely a Sóstó! Csak rendbe kell hozni, de mielőbb, mert a mai állapotában csak szégyene Kiskunhalas város vezetőségé­nek. Д. Uj nagy exportlehetőségek nyíltak meg a magyar mezőgazdaság számára Fabinyi kereskedelmi miniszter haza­érkezett Rómából. Elutazása előtt ki- je’entette, hogy a legteljesebb mértékben meg van elégedve a tárgyalások ered­ményével. Olaszországban uj nagy ex­portlehetőségek nyílnak meg Magyaror­szág számára, i i ! , i

Next

/
Thumbnails
Contents