Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1933 (33. évfolyam, 1-104. szám)

1933-08-23 / 67. szám

4 oldal KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE augusztus 23 i -j Á „zöldholmi csárdában minden csendes Betyár történet: Irta : Gaál Gyula dr. Csak ennyit mondott, puskáját ismét arcához emelte és úgy, de úgy agyon­lőtte tulajdon nemes, pedigrés vizsláját, hogy az még csak egy búcsú szót se vakkantott. — No, gyütt-mönt kapcabetyár, je­gyezd meg örökre, hogy én igy szoktam viccelni, — nevetett keserűen Péter Imre ur. t, — Ami azt illeti, én nálam is csak vicc volt az egész tekintetes uram, mert most már ugymondom, ahogy az igaz, a pulikutya makkegészségös volt, így iszonyú kár volt a gyón Ülni ezt a finom pulikutyát, mög azt a gyáva vizslát, — röhögött Vaski Gyurka, de az utolsó szót, már szaladás közben mondta, mert érezte, hogy baj lesz és ahogy csak lá­bától kitekéit, elrohant, de igy is az utánrna lőtt sörétszemek csak úgy füty- körésztek a füle körül. — Dániel, nem megyünk Kecskemétre, — fordulj azonnal vissza! — kiáltott ko­csisára Pétér Imre ur és mire a lemenő nyári nap bágyadtan lemosolygott Ha­lasra, a pötyke négyesfogat csendesen befordult a kúria udvarába. A nemesi kúriával szemben terpesz­kedő szárazmalom előtti pádon üldö­gélő és pipálgató gömbölyű kis molnár ijedten settenkedett át, mikor meglátta a hintót. — Ugy-e tekintetes uram, azért jöttek ilyen hirtelen haza, hogy mégis csak kirabolta a hintót gz a gézengúz Vaski Gyurka, mert látom, hogy ha mást nem is, de azt a finom kutyát mégis csak elrabolta tekintetes uramtól. — Nem kutya volt az! — förmedt a kis molnárra Péter Imre ur. — Hát mi? — hebegett ijedten a szé- lehossza egy emberke. — Vizsla! — felelt Péter Imre ur, — ezért fáj érte annyira a szivem. — Ne szomorkodjon tekintetes uram, jó lesz a yizsla bőre diplomának, — nevetett a tömzsi kis molnár. — Ne röhögj ember, nem látod, hogy szomorú vagyok, — szólt csendesen Péter Imre ur és Dániel kezéből az os­tort nagy hirtelen kikapta s olyat vá­gott az apró száraz molnár pyakaközé, hogy ekkora ütésre, eiég egy rúgott borjú is elbődült .volna... • Másnap reggel szokatlan csend bo­rult a kúria udvarára. Sem Dániel hangja, $em a lovak nye­rítése, vagy dobogása aem zavarta В reggeli csendet. Péter Imre ur felkelt, leballagott az istálóba. V * — Dániel, hasára süt kendnek a nap, bújjon már elő. ­Semmi válasz. s. Ebben a félelmetesein nyomasztó nagy csendben Péter Jmre ur belökle az istálóajtót és majdnem összeesett a nagy ijedségtől. Az istáló üres volt, Dániel pedig ösz- szekötözve, felpeckelt szájjal, hanyat­lók ve nyöszörgőit a szénásketrecben. Péter Imre ur nagy hirtelenséggel le­vagdalta Dánielről a köteléket, fogai közül kiszedte a fapecket. Dániel, hogy ekként beszélőképes ál­lapotba jutott, elsiránkozta, hogy az éj folyamán arra ébredt, hogy — már amint ezt a pislákoló istálómées vilá­gánál megfigyelhette, — két bekormo­zott képű férfi a négy lovat kivezette az is tálóból. ö segítségért kiáltott, mire az egyik rabló hozzáugrott, felpeckelte száját és kötőfékkel összekötözte. — Nem tudom, tekintetös uram, — végezte be nagy szomorúan mondóká- ját, — raem-e Vaski Gyurka állt bosz- szut rajtunk, az .agyonlőtt pulikutyájá­ért. ' — Mondasz vajamit pániéi, csak az vigasztal, hogy olyan egyforma szürké­ié, mint amilyen в mienk volt, a Ti- sza-Duna közt nincs több, igy könnyű nyomozása lössz a pandúrnak, — szólt Péter Imre ur és szomorúan íelbaüa­gott a kúria ámbitusára. • * Nagy sürgés-forgás volt p »Zöldbal- mi csárda« udvarán, v Mindenki a vadkerti vásárra készülő­dött. ' ' •< Malacok sivalkodtak, tinók bőgtek, lovak nyerítettek az eperfák alatt. Nyakai hangos vitában yolt Pújával, valami választási malacok felett. Nagy civakodás után valahogy megegyezyek és áldomásivás végett bementek az ivóba, ahol1 Manó Jrézi szolgálta ki a vendégeket. Az uj búzából készült kenyér árát tanulmányozza az árelemző bizottság Két héten belül várható az irányár megállapítása Kedves emlékekkel, jé hangulat­ban utaztak el az angol cserkészek Halasról А IV. viiágjemboree után, — mint már jeleztük lapunkban, — 23 angol és 1 ausztráliai cserkész érkezett városunk­ba, hogy itt három napon keresztüli élvezzék a város és a ref. egyház, to­vábbá a közönség vendégszeretetét. Az angol vendégek legnagyobb része lon­doni, vagy annak külvárosrészeiből va­ló volt, mig az ausztráliai cserkész Queesms’end álam fővárosának Bris- bane-nek lakója. A kitűnő idő nagyon kedvező volt arra, hogy vendégeink simán lebonyolíthassák az e őre meg­állapított programmed. A kisszáilási ki­rándulásról már bővebben irtunk la­punkban. i Pénteken reggel autókon Fehértóra mentek ki az angol vendégek, akik a legkitűnőbb hangulatban élvezték a fürdést és nem győzték hangoztatni, hogy milyen jó vize van Fehértónak. Csak azt csodálták, hogy ezt a szép nagy tavat és jó strandját nem hasz­nálják a halasiak. A vidám fürdőzöket kitűnő ebéd és vacsora várta az er­dészeknél, amelynek előkészítéséért Sándor József városgazdát és Gyenizse Balázs közgyámot illeti a dicséret, akik sokat fáradoztak azon, hogy az idegen vendégek minél jobban érezzék magu­kat. Szombaton került sor a város ne­vezetességeinek megtekintésére. Először a ref. reálgimnáziumban nézték meg a természetrajzi, fizikai szertárakat, a nagykönyvtárat, cserkészotthont és a diákhősök emléktábláját. Azután Szi- lády Áron szobrát tekintették meg. Nagy érdeklődéssel nézték a halasi csipke készítését és Markovics Máriától sok szép motívumot vásároltak me^, hogy azokat haza vigyék szüleiknek. Majd a róm. kath. és ref. templomokat tekin­tették meg és 'felmentek a városháza tornyába, ahonnan gyönyörködtek váro­sunk szép fekvésében. A kalauzolást mindenütt Gulyás Sándor tanár látta el, aki egész idő alatt sokat fárado­zott, hogy angol .tolmácsolása, által so­kat tudjanak meg és jegyezhessenek fel Halasról. Ebéden az internátusbán vol­tak, amelyen a város vezetőségei közül is többen vettek részt. Délután a Schnei- der-cég te’epeit nézték meg nagy érdek­lődéssel, ahol gazdag uzsonna várta őket. A céget elismerés Lieh. azért a magyaros vendégszeretetért, amelyben részesítette az angol vendégeket. Majd a Kuruc-szobor megtekintése után a Kőrösy-fürdőben frissítették fel magu­kat a napi fáradságos séta után. Este a városi színházban vendég­estet rendezett a város, amely alkalom­ból zsúfolt nézőtér lelkesen éljienezte a belépő angol fiukat. Az estén Nagy Cz. László ügyes és gondos rendezésé­vel régi halasi táncokat mutattak be a halasi szereplők. Dicséret illeti az ösz- szBs szereplőt, m©rt mindenki iparkodott felejthetetlenné tenni szereplésével az estét, nemcsak az angol vendégeknek, hanem a halasi közönségnek is. Majd színpadira léptek az angol fiuk is, akik angol é* * 1 nekekke! szerepelték elismerésre méltóan, majd M. Walter pedig igen ügyes áilathang utánzásáért kapott sok tapsot a közönségtől. A jól sikerült előadás után a n agy vend églőbe n hall­gatták meg Lakatos Bandi zenekarának cigánymuzsikáját. Vasárnap reggel fél 9-kor az angol cserkészek a hősök szobrához vonul­tak, ahol F. Haiigh parancsnok és Fle- wel Smits ausztráliai cserkésztiszt egy szép koszorút helyeztek el az emlékkőre halasi látogatásuk emlékéül. Innen a ref. temp’omba mentek és resztvettek az istentiszte'eten, amelynek keretében Szabó Zsigmond lelkész angol, nyelven is szólt a fiukhoz. Utána a levente ze­nekar lüktető indulóinak hangjai mellett a vasútállomásra mentek ,ki az angol fiuk, kisérték őket a halasi cserkészek és a nagyszámú közönség. Megkezdő­dött a bucsuzkodás és a jókedvű angol fiuk szivük mélyébe vésve a három nap minden emlékét, beszálltak kocsijukba. Nem győzték hangoztatni, hogy milyen jól érezték itt magukat és milyen szíve­sen maradtak vo’na még itt továbbra is vendégszerető körünkben. Mit jelent ez? Azt, hogy barátokat szereztünk, újabb barátokat, ennek a sokat szenvedett, ed­dig oly kevéssé ismert magyar Hazá­nak. , i i i -| Beszámolónk nem vo'na teljes, ha meg nem emlékeznénk mindazokról la­punk hasábjain, akik oly sokat fáradoz­tak, tettek azért, hogy angol vendégeink igazán jól érezzék magukat városunk­ban. Elismerés, köszönet illeti Szabó Zsigmondné urhölgyet, Forrai Vilma diakonissza testvért és azokat a kedves magyar ruhás leányokat, akik az inter- nátusi Ellátásnál olyan sokat fáradoz­tak. Elismerés hangján kelt szólnunk Gusztos Károly dr. h. polgármesterről, Szabó Zsigmond ref. lelkészről, Hurt A. Ferencről, Gulyás Sándor és Sütő József tanárokról, akik sem időt, se.m fáradságot nem kímélve, azon voltak, hogy minél emlékezetesebbé tegyék an­gol vendégeink számára az itt töltött napokat. Az ő érdemük, hogy az előt­tük eddig ismeretlen Magyarország is­mertté lett és mint igaz magyarbarátok fogják ilthagyni hazánkat. J—s. CIRKUSZ Szerkesztőségünk belső humoristája elmélkedik Elszomorodva olvasom lapunk mai számában, hogy Pesten meghalt Bakó Ferenc, Rózsa Sándor utolsó betyárja. 113 éves volt a vén be­tyár, a romantikus kor utolsó élő tanúja s kissé szomorú, hogy nincs már ember, aki latoból a világból el tudna mondaná néhány regényes kálamdot. Az egészben csak az a vigasztaló, hogy azért a betyárro­mantika nem vesz ki velük végleí- gesen. Mert ha végigböngésszük a napilapokat, megnyugodva állapíthat­juk meg, hogy maradtak még, kü­lönösen szeretett székesfővárosunk politikai és közéletében szép számmal vénbetyárok és ifjabb betyárok. De míg Rózsa Sándorék csak a gazdai- gokat sarcolták, addig az ujabbkori betyárkodásoknak mi isszuk meg a levét. • A cséndzselés, a dzsembori nép­szerű üzlete, rohamosan terjed. Már a malmok is át akarnak térni a cséndzse. Be akarják hozni a ese- reőrlést. i I ! 1 1 • Hova lett az [busz 18.500 pen­gője? Egész Pest ezen tűnődik. Nyil­ván azt is elcséndzselték. • Londonban konefrenciáznak, a ga­bona ára esi,k. Újabb konferencia a megmentésére, az ár újra esik. Még pár konferencia és az ára már nem is lesz jegyezhető. Talán helyes volna egyszer azokat az igen tisztelt ura­kat ,akik a gabona árával ezt a spekulációt véghez viszik, kiadni egy hetes mezei munkára. Mondjuk, ara­tásra, hogy megtudnak, mi az a lá­tástól vakulásig... ."J—-------::r —~ц Hogy áll a búza ára a vidéken Szentesen a búza 7.50—7.80 pen­gőn áll s méltán panaszkodnak a gaz­dák a rossz ár miatt. Azonban a vidéki gabonapiacokon általában lanyha az irányzat és vidékenként a következő árakat fizetik a búzáért és rozsért: Makó: búza 7.50, rozs 5; Szombathely: búza 8, rozs 4.50; Békéscsaba: búza 80 kg-os 7.20— 7.70, rozs 4—4.50; Debrecen: búza 6.50—7, rozs 3.30—3.60 pengő má­zsánként. ..................... -в Júliusban ismét nagyobb lett az agrárolló A Központi Statisztikai Hivatal köz­lése szerint a nagykereskedelmi árak in­dexszáma júliusban az előző havi 79-ről 73-ra esett vissza. A csökkenés főleg a boletta árának leszámításával, valamint az agrártermékek árhanyattásávah függ össze. Ha a boletta- ára változatlan ma­radt volna, az indexesére csak 3 pontot tett volna ki. A gyarmatáruk indexe változat án maradt, mig az egyéb ipari termékek indexénél 1 pontos emelkedés mutatkozott. Az agrárindex az előző havi 66-ról. 57-re csökkent. A létfenn­tartási költségek indexszáma lakbérrel együtt számítva a hó folyamán 92.1-ről 89.5-re hanyatlott, a lakbér nélküli in­dex pedig az előző havi 93.9-ről 90.5-re esett vissza. A csökkenés kizárólag az élelmezési cikkek jelentékeny olcsóbbo­dása folytán állt elő. Az országos árelemző bizottság ' most két dologgal foglalkozik. Egyik a szénárak felülvizsgálata, a másik a hihetetlenül alacsony nívóra sü- iyedt uj búza árak mellett a kén­nyé rárak megvizsgálása. A bizottság munkáját nagy figyelemmel kiséri a közönség, mert sem a szén, sem a kenyérárakat nem tudja összeegyez- 1 tetni a gjazdasági helyzettel, illetve a buaía árával. A kenyérárak tekintetében az a szempont érvényesül, hogy meg kell várni, amig a búzaár kialakul, en­nek megfelelően, tehát az árelemzö biztotság a kenyérárakra vonatkozó javas­latát is csak két-három hét múlva terjeszti döntés céljából a kereskedelmi; miniszter elé.

Next

/
Thumbnails
Contents