Halasi Hirlap, 1933 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1933-08-29 / 16. szám
2 HALASI HÍRLAP augusztus 29, kedd első írásos emlékű gyűlését 1863 január 18-án tartotta a kör, Farkas Lajos elnöklete alatt. Ez ölésien az elnök jelenti, hogy a kör alapítása tárgyában! kérvényt a városi tanács jóváhagyólag tudomásul vette. A város jegyzőkönyvei tanúsítják, hogy a vámosi tanács az első alapszabályokat 1863 március 1-én terjesztette fel a Jászkuntoerület fökapi- tányi hivatalához az alábbi kisérő sorokkal: »Méltóságos Főkapitány Ur! Halas várossá polgár osztálya »Polgári 01Vssókör«-t alakított és szabályait két példányban megerősítés végett bemutatja. E tanácsi testület a mivelődés szempontjából, de különben is, hogy a polgári elem helyes irányban haladjon, pártolja a »Polgári Olvasókör« eszmélyét, és kéri Méltóságodat, hogy annak helybenhagyását a NagyméUóságu m. klr. Helytartó Tanácsnál eszközölni kegyeskedjék.« A felterjesztett alapszabályokat 1866-ban hagyták jóvá. Ennek dacára, nagyapáink elbeszélése s magánosok feljegyzéseiből tudjuk, hogy városunk polgársága egyesületszerü társas összejöveteleket már a múlt század 30-as éveitől kezdve tartott. Az 1848—49-iki események után, azok hatása alatt fog össze polgárságunk s együttes erővel alakítják meg azt a társaskört, melyből «igy évtized múltán az alapszabályszerüleg működni kezdő Polgári Olvasókör kifejlődött. Az összefogás, az egyesülés lelkes szószólói között ott voltak a város vezérférfiai csaknem kivétel nélkül. A jegyzőkönyvek sárguló lapjait tovább hajtogatva, a kör első alapitó tagjai közöt is ott látjuk városunk csaknem valamennyi vezető emberét, a gazdák szinét-javát, az ipajrosok-kereskedök elejét: így Szilády Áron, Gyárfás István, Thuróczy István, Orsay Károly, Révész György, Kovács Imre, Török Elek, Varga Nagy István, Deák Péter, Po- iányi László, Gaál Gábor, Péter Pál, Kupa László, Muharos Károly, Szuper Imre, Ferencsik Károly, Hoffer István, Thorrna Ferenc, Svhön Lipót, Senyék Pál, Szabó János, Bori Sándor, Maríinyi Sámuel, Matkó József, Király Gy. László, Babó Sándor, Práger Lipót, Zseny Ferenc, Pethő Károly, Hollander Adolf, Nagy Czirok Sándor, Ré- bék Lajos, Nagy Löki András, Bibó István stb., stb. neveit. De forgassuk csak tovább a sárguló papirosokat: A kör elnökei ily sorrendben következtek: Farkas Lajos, Rajkó Lajos, Tóth Lajos, Nagy Antal, Szöllősy Sándor, Nagy Antal (másodszor), Gaál Lajos, Gyenizse Márton, Szentpétery Ferenc, Babó Sándor (ács), Kémery Gyula, Nagy Szeder István. Jelenlegi elnöke: Martinyi József. ' 1867-ben az alkotmányos uralom első évében tartott március 15-iki ünnepély utáni gyűlésén Kossuíh Lajost örökös disztagjává választotta la kör és hozzá »igaz hazafias érzéstől áthatott lelkes hangú feliratot« intézett, melynek szövege szó- szerint olvasható a jegyzőkönyvekben. Egyes kiválóbb tagjait is kitüntetésben részesíti a kör: így 1868-ban Szentgyörgyi Sándort, 1870-ben Kertész Gy. Jánost, 1893-ban Zádor Sándort, — a körrel szemben tanúsított bőkezű anyagi és szellemi támogatásukért. 1897-ber dr. Babó Mihály tisztelte meg örökös diszelnökséggel, a kör székhazának megszerzése körüli érdemeiért. 1912-ben Bátory Gábort, 1919-ben Kémery Gyulát és 1931-ben Nagy Szeder Istvánt választja a kör — érdemeik elismeréséül — oisztagjaivá. Jelenlegi székhazába 1893-ban költözött a kör. (Szép uj helyiségét többször bővíttette s apró- donként a mai kor igényeinek megfelelő kényelemmel rendezte be. Tagjainak ezidőszerinti létszáma 300. Az ünnepélyes alkalomból elfogulatlanul állapíthatjuk meg, hogy a társas érintkezés, az egy- tfnásiránti tisztelet és kölcsönös megbecsülés, tehát a helyes közszellem fejlesztése tekintetében, ez idők folyamán igazán jótékony és nevelői munkát, s szép hivatást teljesített a kör. Élete uj évtizedének küszöbén, az az óhiaj- ttásunk, hogy a kör vezetőit hassa át ezután js mindenkor az ősök szelleme, s a múltak emlékét és tanulságait lelkűkbe vésve, az alapítók által! kitűzött célokat mindenkor szemelőtt tartva, a Polgári Olvasókört még nagyobbá és virágzóbbá tehessék. E nemes törekvéseik megvalósitha- tásához pedig adjon nekik az Isten mindenkor erőt és jó egészséget. Cz. LHalasi kiállítás. Kultur-het. Kunsági-vásár okt. 1-8-ig Az Ég Teremtő;'© mosolyát küldte a Magyar Alföldre, szép minőségű nagytermest adott. Körte nevet körtén, piros alma mosolyog piros almán, szőlőfürt szőlőfürtökön, mint Hellas költője énekelte. Csonkamagyarország több helyén egyre-másra nyílnak meg a kiállítások, nagy buzdító és oktatási hatással és eredményekkel a kivitet termelés feítendítéséré. A kecskeméti híres barackkiálíitás már lezajlott, a ref. kollégium cifra palotájában. A budaörsi őszi baraek- kiállitást az egész külföldi idegenforgalom és világtáborozás megbámulta. Szombaton kezdődött a Szegedi Hét és kiál itási sorozat. Balatonfürelen a Faluszövetség rendezésében nyitotta meg Barcza Ernő államtitkár a , balatoni gyümölcs- és tenmánykiálitást. Szeptemberben Nagykőrösön, Maikon lesznek termény tárlatok. Orosházán nagyszabású á’íatkiál'itás. Halas megyei város köztermelési testületiéi a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem vezetői a kultur- társadalom bekapcsolásával nem óhajtván elmaradni a nemes versenyből, már a mű t év őszén elhatározták megyei jelegű, szélesebb keretű kiállítás rendezését, melyben a feésőbb kormányhatóságok, vármegye , mezőgazdasági kamara, iparművészeti társulat is teljes erejű támogatásukat és hozzájárulásukat ajánlották fel. A kiállítási iroda szeptember elején kezdi meg állandó működését, a tájékoztató felhívások és jelentkezési ivek a napokban mennek szét. A központi áll. el. iskola épületét és telkét a tanügyi hatóság engedélyezte. A kiállítás rendezésében a Kecskeméti Mezőgazdasági Kamara is résztvesz. A kiállítási hét egyik napján a Duna-Tiszaközi Gazdakamara alföldi szakosztályi nagygyűlést tart, melyen Purgly Emil ny. földlmivelíési miniszter, a Kamarának tiz éven át népszerű szervező e'nöke fog elnökölni. f A kiállítók díjazására a Kamara gépeket, gazdasági haszná’ati cikkeket és műtrágyát fog a díszokleveleken kívül rendelkezésre bocsájíani. A diszvéde’.nökséget elfogadták Marschall Ferenc, az Országos Mezőkamara h. igazgatója, Staub Elemér államtitkár, Kamarai elnök, gr. Te'eki Mihály nagybirtokos, S. Bálint György felsőházi tag, Wagner Adolf gazdasági tanácsos, kamarai alelnökök és Gaszteiyi- Nagy László gazdasági főtanácsos, kamarai igazigató. Hajdú Géza és Korondy Károly dir. nagybérlők, a kis- szállási uradalom igazgatói, akik az urada'om kiállításával is résztvesznek az összes csoportokban. A föktmi- ve'.ési kormányzat az állami gazdaságok gyűjteményeinek részvéte ét szintén engedélyezte Székács Eteméinek, az OMGE alelnőkének vezetésével. A kereskedelmi kormányzat az Iparművészeti Társulat magyar háziipari és népművészeti gyűjtemény csoportjának behozatalát is zintén engedélyezte; a budapesti fényes kiállitás- ról, melyet szeptember végén zárnak be, a Technológiai Intézetben és a Halasi Kunsági Vásár után Kaposvárra visznek el bemutatni. A vasúti kedvezmények, filléres gyorsvonatok elintézés a'att álnak. Felkérjük a halasi termelőket, minél szebb összeállítású anyaggal és állatokkal résztvenni a verseny- in érkezésben. Személyesen is körüljárni fogjuk a halasi határ mintagazadságtit kiváló összeállítások bemutatására és az ipari és kereskedelmi szakembereket is impozáns gyűjtemények előkészítéséire buzdítjuk. A kiváló vezetés a'att álló halasi Hangya Szövetkezet megígérte gazdasági ipari csoportjának bemutatását. A gyüinö.cskiaüiitás művészies megrendezését Síéin Sándor kivitel cég vállalta magára. Városunk 'egbagyobb külkereskedelmi háza is a Cég világeredményeihez méltóan lógja szakcsoportjait a kiállítás díszévé tenni. ' Várjuk és kérjük a szántóföld és leert gazdaság versenytermelőinek tömeges jeéntkézéseit, hogy néesak a kiállítás legyen Kiskunhalason, hanem Kiskunhalas szerepeljen a kiállításon. A kulturhét rendezésére külön művészi vezetőséget szervezünk; a ki ál itási főosztályokat hamarosan megalakítjuk. (M. K.) ( Rendező Bizottság Elnöksége. Sóstó — Fehértó Az a halasi magyar, aki azt se’ tudja, holi » áll a feje a gbndoktól ebben a fenekestül fél- j fordult világban, furcsát gondolhat, amikor egymásután olvassa azokat az újságcikkeket, amelyekben a cikkírók valósággal hajbajkapnak egymással a halasi szabad fürdők állapota miatt. »Ugyancsak: jó dolguk lehet az uraknak — gondolja magában a verejtékező adófizető —, hogy a mai világban nincs más gondjuk-bajuk, mint a kényelmes és zavartalan strandolás követelése.« Valóban tragikomikus jelenség, hogy most, amikor a gazdasági válság pusztító viharában egyéni és nemzeti sorsunk forog kockán, amikor csak máról-holnapra tengődünk s a legböicsebb sem tudja közülünk, hogy mit hoz a holnap, van kedvük egyazon város polgárainak jelentéktelen kérdések miatt sárral és piszokkal dobálni egymást. Mert, valljuk meg őszintén, a mostanihoz hasonló ítéletidőben, amikor a kenyérért, az állásért, a holnapért eped és harcol a nagy tömeg, akkor még nekünk, halasiaknak sem lehet elsőrendű fontosságú a strandolás kényelmének mindenáron való biztosítása. Vannak sokkal súlyosabb, megoldásra váró kérdések, amelyek miatt ugyancsak főhet valamennyiünk feje, s amikor majd ezeket megoldva a nagy többségnek olyan jól 1 megy a dolga, hogy már csak a strandolás örö- 1 mei hiányoznak boldogságához, akkor ám fogjunk össze és tegyük azokat is elérhetővé mindenki számára. Addig pedig az a néhány száz fürdőző bi- 1 zonyára meg fog alkudni az adóterhek alatt ros kadozó ezrek súlyos helyzetével és nem támaszt a várossal szemben teljesithetetlen igényeket. Különben is legutóbb komoly lépések történtek az OTT-n,ál, hogy a Sóstón versenyuszoda létesit- tessék s ezzel együtt az egész rendezés ügye, megoldást nyerjen. Sajnos, a terv egyelőre meghiúsult, mert az idén Kunszentmiklós volt soron s igy Halas igényét nem lehetett biztosítani. Reméljük azonban, hogy ez csak elodázást és nem végleges elejtést jelent. Másodszor igen fontos volna a sóstói ut portalanítása, különösen a gyalogos kirándulók, vagyis a valószínű többség érdekében. Ha erre olyan eljárást tudna valaki ajánlani, ami a város mai helyzetében pénzügyileg keresztülvihető, azt az illetékesek és érdekeltek bizonyára hozsánnával fogadnák. MinThogy azonban erre egyelőre semmi kilátás sincs és azt sem valószínű, hogy az adósságoktól és adóterhektől roskadozó polgárság a Sóstó fejlesztéséhez szükséges tízezreket ki tudná magából izzadni, a cikkíró »vérbeli sóstói«-ra vár a kötelesség, hogy egy reális, tehát a miai pénzügyi helyzetnek megfelelő fejlesztési programmal álljon elő. Ennek ő maga is, meg a köz is több hasznát látná, mint annak, hogy a Sóstó piszkát, sarát igyekszik másokra kenni. Higyje el, csöppet sem épületes látvány a nép előtt az urak saralása; meg aztán az is bizonyos, hogy aki sárral bánik, az maga is könnyen sárba keveredik. Fogjanak össze az urak egymással, azután a néppel, mert csak közös erővel és jóakarattal lehet vészben, viharban megállni. Ami pedig Fehértót illeti, erre nézve eleget mondanak a puszta tények. Az angol cserkészek látogatásakor egy 32 emberrel megrakott teherautó könnyedén a vízhez vitte a társaságot s ut — igen kevés kivétellel — kerékpárral is járható. Minthogy mai szegénységünkben az útszakasz kikövezésére nem is gondolhatunk, hiszen az legalább 50 ezer pengőbe kerülne, örüljünk, hogy a homoki viszonyokhoz képest jól járható földúton megközelíthetjük Fehértó áldott vizét. Mert ez éllen aztán igazán nem lehet senkinek komoly kifogása. Ha mégis akadna valaki, az Ostendeig akár meg se álljon, mert legföljebb az felelne meg kényes ízlésének. Aki nem átallja Fehértó vizét élvezhetetlennek mondani, annak látnia kellett volna, hogy a világ első tengerész nemzetének fiai milyen kitörő lelkesedéssel és élvezettel temetkeztek a lágyan simogató, hits hullámokba. Legnagyobb kellemetlenség az, hogy a vetkező kabinok s a vendéglő zárva vannak, ami azonban elkerülhetetlen, sajnálatos következménye a bérlőkkel való poros állapotnak. Majdnem bizonyos, hogy a verejíékes afló- fillérekből, amelyek egyelőre be sem folynak, belátható időn belül nem igen telik tervszerű fürdőfej észtésre. Ha mégis ennek az ellenkezője következnék be, annak valamennyien épugy örülnénk, mmt a »vérbeli sóstói« és társad. Addig pedig igényeinket leszállítva elégedjünk meg azzal a kevéssel, amit szegénységünkhöz képest a (város közönsége áldozott és a jövőben is áldozni fog fürdőink fejlesztésére. (Laikus.)
