Halasi Hirlap, 1933 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1933-07-11 / 9. szám
2 HALASI HÍRLAP julius 11 kedd Az említett ideális állapot felé ugyan állandóan és következetesen törekednünk kell, de azt elérni sohasem fogjuk. Amint nincs gazdaság', üzem, legyen az bármily nagy terjedelmű, amely összes szükségleteit maga tudná előállítani s az összes termelését maga tudná felhasználni, úgy nincs olyan ország sem, amely minden .terményét maga fogyaszthatná el és minden szükségletét maga állíthatná elő. Minden ország oda törekszik, hogy saját fogyasztási szükségletét saját termelése utján fedezze, viszont, hogy minél többet tudjon exportálni. Ez ma rendkívül nehéz, mert ha valamelyik állam a másikkal szemben vevőként nem lép fel, akkor nem igen számíthat arra, hogy tőle vásároljanak. A dolog természete úgy hozná magával, hogy a nemzetközi áruforgalom teljesen szabad legyen, mert hisz csak ha az áruk kicserélődése elé akadályok nem gördülnek, tudjuk .feleslegeinket könnyen elhelyezni, szükségleteinkét pedig olcsón beszerezni. Ez az irányzat, amelyet szabad kereskedelmi irányzatnak nevezünk, a valóságbain érvényesülni nem tud, de nem is volna 'kívánatos, ha teljes mértékben ez az irányzat volna <iz uralkodó, mert akkor csak azok az államok ^ boldogulnának, amelyek a legolcsóbban tudják terményeiket, termékeiket előállítani, míg a többiek tönkremennének. Épen emiatt kénytelenek az egyes államok saját termelésük védelme szempontjából bizonyos védő vámokat életbe léptetni s ezt az irányzatot védővámos poétikának nevezzük. A véd- vámos politika célja és feladata az, hogy a bevitelre vámot vessen, még pedig olyan mértékben, hogy az elég legyen az egyes országok között mutatkozó termelési költségkülönbözet teljes fedezésére. Ez annyit jelent, hogy ha a magyar gazda csak 14 pengő költséggel tud egy métermázsa búzát előállítani, más országok pedig 10 pengő költséggel, akkor az ezen államokból felénk törekvő buzabevitelre 4 pengő vámot kell vetni. Ez esetben vagy be sem jön az idegen termény, vagy ha bejön, — például nem elég a búza az országban és szükség va,n rá — akkor sem adható olcsóbban, mint a magyar termény. Világos tehát, hogy ha mezőgazdasági feles- " legeinket a külföldön értékesíteni akarjuk, ahhoz az szükséges, hogy az egyes külállamokkal megfelelő kereskedelmi szerződést tudjunk kötni. Ezekben a kereskedelmi szerződésekben szabályozzák a szerződést kötő államok, hogy milyen vámot fognák alkalmazni a másik állam cikkeivel szemben és lehetőleg olyan vámokban egyeznek meg, amely a bevitelt lehetővé is teszi, A kerejskie- tíelmi szerződések megkötésének lehetőségét a vámpoli.ika szabályozza. Magyarország vámpolitikája, mint azt Gömbös miniszterelnök több Ízben egyenesen, őszintén és félreérthetetlenül leszögezte, a következő: a magyar kormány hajlandó miniden országgal megfelelő kereskedelmi szerződést kötni, ami azt jelenti, hogy vámpolitikáját úgy irányítja, hogy az egyes kiviteli feleslegek exportja lehetővé váljék és nem állapit meg olyan vámokat, amelyek egyes cikkek . behozatalát lehetetlenné teszik. A magyar kormány r.em akar tehát elzárkózni a külföldi cikkek behozatala ellen, csupán szabályozni óhajtja, oly irányban, hogy amellett a hazai termelés érdekei csorbát ne szenvedjenek. Nagyon helyesen van ez a vámpolitika lefektetve, mert egyrészt tekintettel van a nemzet érdekeire, de lehtőlég figyelembe veszi a külföldi államok helyzetét is, és nincs olyan hátsó gondolata, hogy egyes államokkal egyáltalában nem hajlandó kereskedelmi szerződést kötni. Van ugyanis olyan ország, amelynek vámpolitikáját a teljes elzárkózájs jellemzi és pedig direkt abból a célból, hogy Magyarország helyzetét megnehezítse. Ilyen ország Csehszlovákia, amely ország nem akar Magyarországgal rendes kereskedelmi szerződést kötni, jóllehet ez a saját kárára is történik. Magyarország 1929-ben 58,600.000 pengővel, 1930-ban 19,681.000 pengővel és 1931-ben 26,000.000 pengővel több értékű cikket hozott be Csehszlovákiából, mint amennyit oda kiszállított. E Számok mutatják, hogy Csehszlovákia saját érdekei rovására nem akar velünk kereskedelmi szerződést kötni és pedig abból a célból, hogy megélhetésünket veszélyeztesse és megrontásunkra törjön. (Folytatjuk.) S ok hűhó se m mi ér . Legutóbbi külpolitikai szemlénkben igyekeztünk összefoglaló képet rajzolni azokról a nagyszabású tervekről, előkészületekről, folyamatban lévő megoldásokról és távolabbi lehetőségekről, amelyek nem csak a hivatásos politikusokat, hanem az egész világ népét naponta foglalkoztatják. Szóltunk röviden Mussolini meghiúsult revíziós tervéről, a nagynehezen nyélbeütött négyhatalmi szerződésről, a kudarccal fenyegető londoni világgazdasági konferenciáról s' uz Európát izgalomban tartó Anschluss kérdéséről. A londoni konferenciával kapcsolatban kifejezett kétkedésünket az események — sajnos — nagyon lis igazolták. Akkori baljóslatunk valóra vált s most már tényként állapíthatjuk meg, hogy a világgazdasági konferencia valóban nem volt egyéb, mint »sok hűhó semmiért«. Ez a világraszóló kudarc méltán sújtja le a jobb jövőért áhitozó és bizakodó népeket, azonban egyúttal olyan tanulságot is nyuijt, amely uj reménység forrása lehet számunkra. Ez a tanulság pedig nem más, mint az az elemi Igazság, hogy a politikai bűnöket csak politikai eszközökkel lehet jóvátenni. A gazdasági gyógyulás elengedhetetlen föltétele a politikai revízió. Ezt ma már mindenki tudja és csak idő kérdése, hogy hivatalosan ás napirendre kerüljön a világpolitikában. Ä magyar—osztrák szövetség terve. Tulajdoniképen ez sem egyéb, mint a revíziós politikának egyik (módosulása. Nem hiába tulajdonítják tehát ezt is Mussolininak. A régi osztrák —magyar monarchia részleges felújítására legalább is a két állam gazdasági egységbe való kapcsolására gondolnak e terv pártolói. Hogy ez az elgondolás, bár egyelőre csak távoli lehetőség formájában, egyáltalán fölmerült, szintén annak a politikai belátásnak cáfolhatatlan bizonyítéka, hogy a mai európai politikai helyzet tarthatatlan. Ebből a .belátásból pedig önként következik a revizió gondolata. Tehát minden olyan elgondolás és terv, amely a mai tarthatatlan politikai helyzet megváltoztatását célozza, a revizió fogalomkörébe tartozik. Ezért volt a magyar—osztrák szövetség tervének fölvetése olyan riasztó hatással a kisantant államaira. Egyszeriben megindult részükről a tiltakozások és fenyegetések áradata, hogy a tervet még csirájában elfojtsák. Fenye- i getésükben odáig mentek, hogy a szövetség esetleges megvalósítását egyenesen háborús oknak nyilvánították. Kétségtelen, hogy a feiisantant 'harci riadója egyelőre a politikai elméletek világába űzte a magyar—osztrák szövetség tervét, azonban mint lehetőséggel továbbra is számolnunk kell vele. Ä dumái szövetség terve. Ezt azok akarják, akik belátják ugyan a politikai helyzet tarthatatlanságát, azonban nem hajlandók őszintén levonni a következményeket. A revizió esküdt ellenségei még ma sem tudnak abba beletörődni, hogy bármit is áldozzanak az igazi békéért, Európa s az egész emberiség javáért. Minthogy azonban maguk is látják, hogy az eddigi politika előbb-utóbb mindenkit s igy őket is romlásba dönti, a rettegett revizió ellensúlyozására kieszelték a dunai államok szövetségének tervét. Olaszországgal szemben Francia- ország természetesen ezt a tervet támogatja és a kisantanttal együtt .mindent elkövet, hogy Ausztriát is, meg Magyarországot is belekényszeritse a Dunaszövetségbe. E terv szerint a két kirabolt és megcsonkított ország is gazdasági szövetségre lépne halálos ellenségeivel, fátyol'! boritana a véres múltra és eltemetné revíziós álmait örökre. Kétségtelen, hogy gazdasági fö'lendülést mindaddig nem várhatunk, mig a vámhatárokkal szétdarabolt s egymással gazdasági háborút folytató kis államok helyét nagy gazdasági egységek nem foglalják el. Ebből kiindulva tehát nekünk is pártolnunk kellene a dunai szövetség tervét- Azonban nem adhatjuk el örökségünket Ézsauként egy tál lencséért. A magyar igazságot bem áldozhatjuk fel azért, hogy koldus-morzsák reményében halálos ellenségeinkkel egy asztalhoz telepedjünk. Először a revíziónak kell jönnie s azután mint egyenlő felek nyíltan és őszintén kezet foghatunk egymással. Csak az őszints politikai béke teremtheti meg számunkra a gazdasági közeledés és összefogás feltételeit. A revizió. Eddigi fejtegetéseinkből kitűnik, hogy tulajdonképen minden külpolitikai mozzanat mögött, a dolgok mélyén ott rejtőzik a revizió eszméje. Sokan nem akarnak még tudni róla, vagy szívósan küzdenek ellene, de az bizonyos, hogy ma már mindenki gondol rá és számol vele. Ez a hatalmas eszme a világpolitika legfőbb mozgatója még akkor is, amikor ellene hoznak létre szerződéseket, állapítanak meg tiltó paragrafusokat. Ez jelentkezik az európai politika minden mozzanatában, egyrészt mint a szenvedők reménye, másrészt mint a gonoszok réme. Újabb szerződések papirbástyáiva! tákolhatják ugyan ideig-óráig a trianoni kártyavárat, de hogy a revíziónak majdan viharrá fokozódó tisztító szele egy szép napon mégis csak halomra fogja dönteni, az kétségtelen. Ennek a nagy fordulatnak be kell következnie, mert csak az igazságtalan békék romjain lehet egy uj és jobb világ építését megkezdeni. Az emberiség jobbik fele pedig ezért harcol egyre fokozódó erővel és nyíltsággal. Ez a nagy cél lebeg az angol képviselők szeme előtt is, amikor most a világ -első parlamentje elé viszik a trianoni béke revíziójának ügyét. A mi ügyünk immár a világ első hatalmának s rajta keresztül az egész európai politikának elintézésre váró problémája. Az angolok támogatásában pedig bízvást bízhatunk, mert ők az egyszer fölismert igazságot nem hagyják cserben. Hiába igyekezett legutóbb is elhitetni velük a MacDonalddal tárgyaló Titulescu, hogy a revizió háborúhoz vezet; az angolok jól tudják, hogy ellenkezőleg: a mai állapot erőszakos fenntartása teszi puskaporossá Európa levegőjét. Akik tehát szilárd és biztos békét akarnak, azok szívósan küzdenek tovább a revízióért. Az eszmét r.em lehet semmiféle szerződés papirrongyaiba temetni; tovább él és terjed az a lelkekben s előbb- utőbb át fogja alakítani a világ képét. Helyreigazítás a Halasi Villanyügyben Laptársunk a Helyi Értesítő legutóbbi szombati számában kifogásolja közérdekű álláspontunkat a villanyvilágítás olcsóbbitása kérdésében és a kötelező udvariasság határait túllépő kifejezéseket használ közgazdasági rovatunknak »megtévesztő közléseiről«(?) melyek szerinte »légből kapott alapnélküli mende-mondákon »épültek fel«(?) Ezt a szokatlan és egymás kölcsönös megbecsülésére vonatkozó irányelvünket semmibe sem vevő nem jó h'szemü h-ingöl, amidőn leghatározottabban visszautasítjuk — megjegyezzük: a vi lamossági árak leszállításánál nem holmi »különböző egyesületeknek«, hanem a Köztermelést képező három nagy Mezőgazdasági-, Ipari- és Kereskedelmi Testületeknek; mint a lakosság többségének közérdekű hivatalos álláspontját képviseljük; melyet Halason a Várost kormányzó képviselőtestület is magáévá tett és amelyet Vezérvármegyénk kiváló ágilitásu alispánja Erdélyi Lóránd dr. is hivatalos álláspontként hangoztatott a legutóbbi pestmegyei nagy közgyűlésen; az összes pestmegyei villanyvilágitási részény társaságok kai, mint a bank kartelnak és egyéb ipari ka.rtelek.nek egyoldalú magánérdekü tömörüléseivel szemben. Közgazda- sági száraz szakkérdésekben nyugodt tárgyilagos hangú vonalvezetés szokásos. Aki haragszik, annak rendszerint nincs igaza. Kérjük a sajtótörvény alapján a nemszerencsés; sőt megnemangedeít minősítésű kifejezéseket, melyek valószinüleg elkerülték a Szerkesztők figyelmét — helyesbbiteni és helyettesíteni Békességnek okáért. Részletadatokkal később foglalkozunk. (M. K.) A világpolitika újabb fordulatai
