Halasi Hirlap, 1933 (1. évfolyam, 1-34. szám)

1933-07-11 / 9. szám

Kiskunhalas, 1933. julius 11. kedd I. évfolyam 9. szám

A Gazdasági Egyesület félhivatalos közlönye. Politikai, gazdasági és társadalmi lap

ELŐFIZETÉSI ÁR:

Fél évre — — — — — 2 pengő 50 fillér

Negyed évre — — — — 1 „ 25 „

Vidékre fél évre — — — 3 ,, 50 „

Felelős szerkesztő lapvezér:

MEDVECZKY KÁROLY

gazdasági főtanácsos

Szerkesztőség és kiadóhivatal: HURT KÖNYVKERESKEDÉS

(Városháza épület)

Mi lesz

Magyarországból ?

A Halasi Hírlap részére frla: Az orsz. Gazdasági Liga társelnöke idb. gróf Csáky Gyula ny. főispán

A világ úgy véli, hogy az olyan test, amelynek levágták kétharmadrészét, két karját, két lábát, előbb-utóbb elpusztul. Az ellenséges és irigy szomszédok pedig, akik e pusztulásból keresik a maguk hasznát, mézesmázos arccal álnokul ön- tözgetik a mérget a beteg poharába, hogy siettessék a halált. A magyarság pedig úgy áll Európa közepén, mint egy öreg tölgyfa, amelynek minden élő ágát levágták és már csak a törzse áll, csak a törzse él. Komoly tehát a kérdés, hogy mi vár én magyar nemzetemre.

Kezembe jutott a »Halasi Hírlap« egyik száma és ez olyan hatást tett rám, mintha láttáim volna, hogy miként hajtja ki az ezeréves öreg tölgyfának halálrasebzett törzse a zöldelő kis rügyeket. És láttam, mily csodaerő él ebben a Törzsben. Igen: a Törzsben! Mert a magyar nemzet törzse az a hatalmas számú kisgazdanép, amelyen nem vett erőt ezer éven át sem tatár, sem török, sem Mohács, sem Világos, és nem is fogja tönkretenni sem Trianon bárdja, sem Prága, sem Belgrád, sem Bukarest mohó étvágyú irigy tehetetlensége. A mindenható Teremtő akaratereje oly életerőt oltott a magyar népbe, mely a leikéből fejleszti ki a maga testét. Amilyen a magyarnak a lelke, olyajn a teste, olyan a vére. Nemes, tiszta, Is'en akarata szerint való, igazság- szerető, mások vagyonára nem áhítozó, hóditó háborúkat r.em viselő, minden néppel barátságban élni tudó, az igazi világbékére teremtett nemes faj, melyet még a világháborúban fogságba került közlegényekről az angol tábornok is »uri- nép«-nek ismert el.

Ez a békés földművelő nemes nép, mely a világháborúig nem szorult volt soha senkire, most a közös világnyomoruságban egymásra talált. Sem a szegény, sem a gazdag, sem a földműves, sem a mágnás nem ment egymást keresni, de úri leikével megtalálta egymást mind a kettő. Mert a »mágnás«, ha igazi ur, aki nemzetének baját ismeri és azokon segíteni kő leiességének ismeri el, nemcsak saját személyes hasznára való tekintet nélkül, dj még áldozat meghozásával is beáll azoknak sorába, akik némán tűrik a nyomorúságot és nem tudnak magukon segíteni. Mind »mágnások« ők, azok is, akiknek ha nincs is címerük vagy nevük felett sokágú korona, de szivük, lelkűk teli van a gyengébb, szegényebb népréteg sorsa iránti megér lés sel és egész tudásuk és munkájuk erejét örömmel viszik utána a gyengéknek. Mind derék emberek ők, mind nemesek. A magyar földművelő kisbirtoku falusi gazdanép pedig úri, tudja és elismeri a magasabb, tudományosan müveit férfiaknak tekintélyét, hallgat rájuk és feltétlenül bízik bennük, ahol látja, hogy igazlelkü tisztaszivekkel, »magyar urakkal« találkozott, akik nem vök,sokra vagy haszonra spekulálnak, hanem testvéries együttműködésre jönnek hozzájuk.

Ebben az együttműködésben rejlik Magyar- ország jövője. Es ebben találom meg a »Halasi Hírlap« hasábjain a feleletet fenti kérdésemre, mert ez a lap nem jött volna létre, ha szakértője és lapvezére vidékének olvasóközönségével nem lépett volna arra a közmegegyezésie, hogy meginduljon egy lap, mely a gazdaközönséget folytonos érintkezésben tartsa egymással és a külvilággal, amelyből folyton csörgedezzen a forrás, melyből a falusi gazda földjének hasznát tetemesen magasabb fokra emelheti. Jó kézben van a lap az én régi igen tisztelt és kedves ba,*- rátom fővezérletében. Sok éven át dolgoztam vele együtt azon, hogy a magyar föld jövedelmét

magas fokra emeljük és bizton hiszem ma, hogy Halas vidéke példával fog előljárni az egész Alföldön, ahol az anyagi gyarapodással uj életre ébred az az erkölcsi erő, amely a magyar nenv- zeíet csekély képessége dacára is a nagyok hattalmi tekintélyére fogja felemelni, az egész vi- . lágon, mert a becsület, igazság és nemeslelküség i utóvégre is uralkodni tud még az ellenfél felett i is. Ez lesz hát Magyarországból- Ennek lenni kell. Es ez lenni fog! Apponyi lelke őrködik felette.

Vámpolitikánk helyzete és agrárkiviteli

lehetőségeink

A Halasi Hirlap részére Irta : VAJA BÉLA mezőgazdasági kamarai

h. igazgatója Kecskemét

A nemzetközi kereskedelmi szerződések által szabályozott nemzetközi árucsere-forgalom, valamint a vámpolitika helyes megállapítása és célkitűzése erősen befolyásolja az egyes nemzetieknek gazdasági fejlődését és úgy a termelőnek, mint a fogyasztónak maga iránt is elsőrangú kötelessége, hogy a vámpolitikai kérdések iránt érdeklődjék, hogy annak alakulására lehetőleg befolyást gyakorolni igyekezzék, mert amint a nemzetek és országok, úgy egyesek gazdasági boldogulásának is egyik fontos alaptényezője a vámpolitika alakulása.

Sajnálattal kell megállapítani, hogy a magyar gazdaközönségben nem alakult ki e kérdések körül közvélemény, nem érdeklődött a magyar gaiz- daközönség kellőképen a vámpolitika és külkereskedelmi politika kérdése: iránt és ennek káros hatását most érezzük a legjobban. El kall ismerni azonban, hogy nem is volt olyan nagy fontosságú az, hogy a magyar gazda vámpolitikai és kereskedelempolitikai ügyek iránt érdeklődjék, mert hisz rendelkezésre állott az 50 milliós vámegységet képezett monarchia és ennek keretén belül a feleslegek nagy részben elhelyezést találtak és egyáltalában nem okozott gondot a mezőgazdasági termények és termékek értékesítése. Igaz ugyan, hogy a kilencvenes években bekövetkezett árzuhanás valósággal megtizedelte a gazdákat, de célszerű vámügyi intézkedésekkel ezt a pusztítást sikerült megakadályozni s attól kezdve a háború kitöréséig a mezőgazdasági termények és termékek értékesítése gondot egyáltalában nem okozott. Ez az oka annak, hogy a magyar gazdaközönség ezekkel a kérdésekkel nem foglalkozott, de épen e miatt nagyon kevés gazdaságpolitikusunk volt, mert hisz békében leginkább közjogi kérdések érdekelték az embereket, e téren kellett állandó harcot folytatni Ausztriával és ezek mellett a gazdaságpolitikali kérdések meglehetősen háttérbe szorultak és nem volt nagy számban gazdaságpolitikusunk. Ez is elég károsan befolyásolja a mai helyzetet.

Amióta az 50 milliós vámegység felbomlott és Magyarország területe önálló vámterületet képez és amióta Magyarország önállóan intézi vám- és kereskedelempolitikáját, azóta vesszük észre, hogy különösen mezőgazdasági szempontból nehézségeink vannak. Egyrészt nagyon kevés szakképzett és tapasztalatokkal rendelkező gazdaság- politikusunk van, másrészt a mezőgazdasággal foglalkozó lakosság nem tud még egy olyan közI

I

1

l

i

i

i

i

i

i

i

i

i

i

í

véleményt kialakítani, amely pedig feltétlenül szükséges volna azért, hogy a mezőgazdasági lakosság érdekei és kívánságai vámpolitikai téren megvalósulást nyerjenek. Szükséges volna tehát egy erőteljes egységes állásfoglalás és szükséges volna, hogy a mezőgazdasági lakosság ilyen kérdésekben egyöntetű állásfoglalást tanúsítson, mert ezzel az egységgel lehet a kormányra olyan befolyást gyakorolni, amely lehetővé teszi a vámpolitikának a mezőgazdaság érdekei szempontjából való kezelését.

E téren tehát feltétlenül szükség van felvilágosító és propaganda, tevékenységre abból a célból, hogy a gazdák a vámpolitika, kereskedelempolitika egyes fontos irányelveit megismerhessék és ha megismerték, akkor ki kell alakítani a gazdák között olyan közhangulatot, amely a mezőgazdaság egyetemes érdekeinek szempontjából kívánatos. E cikk keretében nem áll módomban a vámpolitikát alapelveiben megismertetni, csak a főbb szempontokra óhajtok kiterjeszkedni.

Az egyes országok termelési feleslegeinek külföldi elhelyezéséről, valamint a belföldön szükséges fogyasztási szükségleteik fedezéséről a, külkereskedelem gondoskodik. A külkereskedelem által ilyképen teremtett nemzetközi áruforgalmat a vámpolitika irányítja és a kereskedelmi szerződések szabályozzák.

A vámpolitika tehát az egyes országok csereforgalmának az irányítója. Ebben a cserefor- galomban pedig minden termelő és minden fogyasztó érdekelve van, mert minél könnyebben és jobb áron tudjuk az ország termésfeleslegeit elhelyezni, annál könnyebben és jobb áron, értékesítheti minden egyes termelő, legyen bár ipari üzem, vagy földbirtok tulajdonosa, saját üzemének a feleslegeit. S viszont minél olcsóbban szerezheti be valamely ország a külföldről olyan szükségleteit, amelyet nem termel, annál köny- nyebben bonyolíthatja le áruforgalmát s elégítheti ki az egyesék szükségleteit.

Az ideális á lapot bizonyára az volna, hogy ha a külföldtől teljesen függetleníteni tudnák magunkat, azaz sem feleslegünkkel a külföld fogyasztására és illetve termelésére nem volnánk ráutalva, mert az a termelés, amely a külföld: fogyasztásától függ, ingatag alapon nyugszik s a fogyasztó állam erélyesebb vámvédelme, termelésének fejlődése, vagy egy nálunk olcsóbban termelő versenytárs könnyen válságba döntheti az egész termelési ágazatot. v

Egyes szám ára 10 fillér