Halasi Hirlap, 1933 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1933-06-27 / 7. szám
Kiskunhalas, 1933. junius 27. kedd I. évfolyam 7. szám A Gazdasági Egyesület félhivatalos közlönye. Politikai, gazdasági és társadalmi lap ELŐFIZETÉSI ÁR: Felelős szerkesztő lapvezér: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fél évre — — — — — 2 pengő 50 fillér Negyed évre — — — — 1 „ 25 „ Vidékre fél évre — — — 3 ,, 50 „ MEDVECZKY KÁROLY gazdasági főtanácsos HURT KÖNYVKERESKEDÉS (Városháza épület) Ba llag már* a vén diák... Ismét elsuhant mellettünk egy iskolai esztendő, az intézetek becsukták kapuikat, s elbocsátottak egy-egy sereg fiatal életerőt, »vén di- ák«-ot, hogy mostmár magukra hagyva ballagjanak az élet rögös, sáros és tövises utján. Minden ilyen utrabocsátás elgondolkoztat bennünket, de különösen elgondolkoztat ma, midőn tudjuk, hogy az az ut, melyre lépnek, rögösebb, sárosabb és tövisesebb, mint valaha. Vájjon mit ad nekik az édesanya, az ősidőktől »alma mater«- nek nevezett iskola, vagy mit kell, hogy adjon, hogy a rögökben meg ne botoljanak, a sár be ne szennyezze és a tövis meg ne tépje őket? »Non schoiae, séd vitae diseimus« — nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk — mondták már a régiek is és ez az életnek való tanulás, ez az életre való nevelés valóban gerince minden kor nevelésének s természetes, hogy erről az oldalról is éri az iskolát, a nevelésit mindenkor a legtöbb kritika. De talán sohsem volt annyira divat az iskola bírálata, mint éppen ma. Ez egyrészt örvendetes, mert azt jelenti, hogy a szülők é,s a nagy- közönség érzik, hogy az iskolában eltöltött évek egy egész lejkiélet alapját, talaját hordják össze sok-sok apró porszemből s minden, ami későbben kivirágzik, ebben a talajban fogamzik, ebben nő és ebben él. Másrészt azonban elszomorító, mert ja nagyközönség bírálata legtöbbször túlságosan anyagi, hasznossági szempontú. Ma nagyon sokan azzal a felkaipott válasz- szal fejőimének kérdésünkre, hogy az iskolából kikerült ifjak, a ballagó vén diákok ,nem kapnalk semmit vagy legalább is nagyon keveset, aminek az életben igazán hasznát vennék. Nem tanulnak — mondják — elég praktikus, gyakorlati tárgyat, s az iskola, mint valami különáHó elefántcsonttorony, nem akar számolni az élet hullámzásával. Pedig, akik így gondolkoznak, nagyon, de nagyon tévednek! A középiskolai nevelésnek, s általában a nevelésnek nem szakoktatás a főcélja, hanem jellemképzés; ez pedig nem haszontalan munka s eredménye sem hasznavehetetlen. Hiszen maga az élet hullámzása — amit annyira szeretnek emlegetni — sokszor dobja olyan zátonyra az embert, ahol nem használ sem a kettőskönyvVítel, sem a német nyelv, sem a eserebomlás, sem a sinus-tétel alapos tudása, hanem ahol csak a józan belátás, az erős hit, a kemény akiarait: és nemesen érző szív segíthet. S éppen ezeken a zátonyokon játszódnak le az élet legnagyobb, sorsdöntő pillanatai. A mai élet hullámzása meg éppen tele van ilyen zátonyokkal, s hányán és hányán vannak kint e hullámzásban életrevaló, hasznos ismeretek birtokában, mégis e zátonyok áldozataivá válnak-, mert lelkűk nem eléggé vértezett: a kétségbeesés úrrá lesz rajtuk. Sohsem volt tehát ilyen nagy szükség éppen erre a sokaknak haszontalannak látszó humanisztikus vonásra, a> lelkinevelésre, mint éppen ma. Ne kívánjuk a, középiskolától, hogy kész mérnököt, kész kémikust vagy kész bankembert adjon, elégedjünk meg azzal a sokkal nagyobb eredménnyel, hogy kész emberi ad, akinek van határozott világszemlélete, vannak ideáljai, van szive, ■ van hite ék ereje is a küzdelemre! És ha ezt I elvégzi a középiskola — márpedig elvégzi! — i ballagó diákját ne féltsük, mert »alma mater«-jie nagyon is hasznos utravalót csúsztatott tarsolyába. Sorsdöntő fordulatok a világpolitikában Mussolini terve Ki ne emlékeznék arra a reményteljes, lázas várakozásra, amellyel néhány hónappal ezelőtt a világ népe, de különösen a revizió harcosai Mussolini nagyszabású tervét fogadták? Egy csapásra elmujt a{z a nagy levertség, amelyet azelőtt nem régen a kisantant revizióellenes tüntetése okozott. Mindnyájan föilélegzettünk és bízni kezdtünk a józan ász és igazság politikájának közeli1 diadaléban. Reménységünket fokozta az a teljes megértés, amellyel MacDonald angol miniszter- elnök is magáévá tette Mussolini revíziós tervét. Ám az igazság bajnokának fegyverzete még gyöngének bizonyult a gonoszság törekvéseivel szemben. A kisantant erőszakos föllépésének hatása alatt Franciaország csak olyan lényeges módosítások árán volt hajlandó a tervezethez hozzájárulni, hogy az már egyet jelentett a javaslat bukásával. A négyhatalmi szerződés A diplomáciai tárgyalások nem fejeződtek be Mussolini javaslatának elejtésével, hanem tovább folytak azzal a céllal, hogy ha egyebet nem, legalább vagy 10 évre szóló békét biztosítsanak Európa meggyötört népei számára. Kinos huzavona után végre megszületett a négyhatalmi szerződés. Enneik értelmében a négy európai nagyhatalom, Anglia, Franciaország, Németország és Olaszország kölcsönösen biztosítják Európa békéjét legalább 10 évre. Amilyen megnyugvást keltett ez a megállapodás a maga egészében az általánosan óhajtott béke szempontjából, olyan csalódást és újabb levertséget okoiz a revizió harcosainak lelkében azzal a pontjával, amely a revízióról váló tárgyalásnak még a lehetőségét is kizárja. Egy doiqg azonban megnyugtathat bennünket. A négyhatalmi szövetségben helyet foglal az az Itália, amelynek népe és vezére nekünk őszinte barátunk. Mussoliniról még csak fö. sem tételezhetjük, hogy a magyar igazság ügyét cserbenhagyja. Ha ő belépett az uj hatalmi szövetségbe, ez azt jelenti, hogy egyelőre ezt látja a revizió legbiztosabb utjának. Talán nem fognak róla nyíltan tárgyalni, de hogy az uj alat- kulat végeredményben mégis csak a revizió ügyét fogja szolgálni, az kétségtelen. Ha nem igy volna, akkor Olaszország és Németország semmi szin alatt sem járultak volna hozzá a megegyezéshez. A világgazdasági konferencia Joggal hihettük, hogy a négyhatalmi szerződés a Londonban ülésező világgazdasági tanácskozásra is kedvező hatással lesz. Azt reméltük, hogy Európa négy vezető hatalmának! összefogásából már Londonban meg fog születni, a világ gazdasági békéje s ennek nyomában fokozatosan megszűnik majd az a gyötrő válság, amely ! már-már pusztulással fenyegeti az évezredes e:n- j béri kultúra javait. Hitünket és reménységünket ■ azonban az első hetek tanulságai egyáltalán nem erősítették meg. Szomorúan kell megállapítanunk, hpgy üres elméletek és semmitmondó frázisok ; áradatába fullad bele a lényeg s a nagy p arádé - i val megnyitott értekezlet aligha tudja visszafor- i diíani a világgazdaság lejtőre jutott szekerét. Amikor ezt sajnálattal megállapítjuk, lehetetlen nem látnunk e sikertelenség okát is. 'Ez pedig j nem egyéb, mint az a tévhit, hogy tisztán gaz- i dasági természetű intézkedésekkel jóvá lehet tenni I a politikai bűnöket. A világgazdasági konferen- !• cia résztvevői olyan orvosok, akik tünetit kezeléssel, kétes értékű lázcsülapitókkal próbálnak j meggyógyitani egy halálos beteget, holott maguk j is jól tudják, hogy csak .azonnali, gyökeres mull tét segíthet. Ez azonban már nem gazdasági, i hanem politikai művelet. Ha erre nincsenek fölkészülve, akkor nincs mit várnunk a szakértők tanácskozásától. Akkor a londoni konferenciát semmi sem fejezi ki találóbban, mint a szin- belyéül szolgáló hatalmas birodalom költő fejedelmének, Shakespearenek szá lóigévé lett mondása: sok hűhó semmiért. Az Anschluss Ausztriának Németországhoz való csatlakozása állandóan visszatérő probléma, amely igen sok gondot okozott és fog is még okózni a világpolitika intézőinek. Ennek bármilyen irányú j megoldása, akár megvalósítása, akár végleges, •: vagy legalább, is tartós megakadályozása sokkal | nagyobb jelentőségű következményekkel járnia, j mint a tisztán gazdasági természetű londoni kon- | ferenda esetleges sikere. Mert az tagadhatatlan, hogy a nemzetek életében a politikai tényezők i az elsőrendű fontosságúak, mig a gazdaságiak csalk ! amazok függvényei. Az egészséges gazdasági élet I kialakulása szinte magától jönne, h:a előbb a szük- J séges politikai föltételek megvalósulnának. Kétségtelen, hogy & föltételek egyike az állandóan kisértő Anschluss-kérdés nyugvópontrajutásia. Ez nemcsak a közvetlenül érdekelt országok, hanem egész Európa s különösen hazánk szempontjából is kívánatos. Azt is be kell ismernünk, hogy a németek és osztrákok csatlakozási törekvése mindenképen jogos és természetes. Azonos nyelvű és kultúrájú, összefüggő területen élő testvérnépek ösztönös vágya nyilatkozik meg benne, amelyet politikai mesterkedéssel, hatalmi szóval ideig- óráig elfojtani igen, de a telkekből kitépni aligha Egyes szám ára 10 fillér.
