Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1932 (32. évfolyam, 1-105. szám)

1932-01-06 / 2. szám

január 6 Kiskunhalas Helyi Értesítője 3 oldal Egy félóra az emberbőrzén, ahol rendkívül nagy volt a kinálat, de kevés a kereslet, egy közgazdasági ripor­ter azt Írná, hogy „az irányzata lanyha volt“ О r s z á g—V Hág Egy angol lap szerint Szerbiában olyan nagy a nyomorúság, hogy min­den nap kirobbanással fenyeget. — Több erdélyi falut elöntött a Sza­mos áradása. — Angol és holland tőkések állítólag 65 milliót hajlandók befektetni Magyarország villamos há­lózatának kiépítésébe. — A tavasszal megkezdik a Boráros-téri hid épí­tését. — Árverésen 186 ezer 500 pengőért kelt el a csődbejutott Ma­gyar Színház épülete. — Agyonlőtte magát Kőszegen újév napján Puchnik Ferenc százados. Tettének oka is­meretlen. — A gyermekbénulás ba- cillusát felfedezte a kaliforniai egye­tem egyik tanára. A bacillussal be­oltott majmok megkapták a beteg­séget. — Az Egyesült Államokban 34 ezer személy vesztette életét autóbalesetek következtében. — Szil­veszter éjszakáján Budapesten 60 ezer ember jelent meg a különböző szórakozó helyiségekben. Eladtak 6 ezer üveg pezsgőt, 10—12 ezer üveg palackos bort. — összeverték a mosonmegyei Püski községben Körtvélyesi Antalné 57 éves napszá- számos asszonyt, rövid idővel kórházbaszállitása után meghalt. — Halálra gázolta a vicinális Pestújhe­lyen Czörnyi Mihály szobafestőt. — Leesett a lépcsőn és szörnyethalt Nagy Sándor budapesti lakos. — Felakasztotta magát Sávolt Pál bu­dapesti postamester. — Megfojtotta újszülött ikreit Turóczi Józsefné fü- zérkajátai asszony. — Bejelentette öngyilkosságát és eltűnt Kárpáti Jó­zsef Máv. tisztviselő budapesti la­kos. — Félmázsás harcsát fogtak ki a Dunából Bajánál. — Félmillió munkanélküli tisztviselő van Német­országban. Sziriusz mester jóslata 1932 első feléről Kérséhe f tél, szeszélyes tavasz, kánikulai nyár A népszerű bpesti időjós, Sziriusz mester kiadta jóslatát az 1932. év első felére. A következőket jöven­döli: Januárban borult, ködös, gyen­gébb hideg idő ígérkezik. Az ország nagy részében lesznek havazások. Esni fog 1-től 6-ig, 20, 21, 22, 29. és 30-án. Februárban több derült napban lesz részünk. Nagy hideg nem Ígér­kezik. Eső s hó fog esni 3, 4, 5, 11, 12, 13, 21, 22, 25, 27. és 28-án. Márciusban több szép, enyhe nap ígérkezik, amely után hűvös, szeles időjárás következik, sőt pár napon erősebb éjjeli fagy s még március­ban is lesz havazás. Márciusban 19, 20, 28. és 29-ike zivataros esőt igér, utána újra hűvös, szeles idő jön. Április első felében jön egy pár szeszélyes, sőt kritikusnak mondható nap 3, 6, 9, 12, 13. és 15. A má­sodik felében már szép meleg na­pokat állapíthatok meg. Májusban igen nagy viharokban lesz részünk. Éjjeli hőmérséklet fagy­pont körül ingadozik és jeges zi­vatarokat igér. Junius első felében nem sok eső ígérkezik, második felében nagy hő­ség és utána zivataros eső, egyes helyeken jéggel keverve. Júliusban nagy hőség lesz. Helyen­ként zivataros eső. Julius száraz jel­legűnek mondható. Ebben a hónap­ban 28, sőt 30, 32 és 35 C. me­leget állapitok meg, egyes részeken még melegebb is lesz. Szilveszter délutánja volt, öt óra előtt néhány perccel, az emberek siettek a borbélyhoz, hogy sima arccal lessék az uj esztendő közeledtét, haza is siettek átöltözni, hogy a sok mulatság valame­lyikén ott legyenek, mindenki mondhat­nánk a megfiatalodott friss ujesztendőt várta meghatottan, mint annyi száz esz­tendő óta szoktuk ilyenkor, amikor az uj év előestéje beköszönt. Ebben az ünnepélyesnek nevezhető pillanatban a városháza főbejárata előtt sok száz ember szorongott, mint az szintén hosszú évtizedek óta szokásban van és várta a gazdáját, várta a kenyér­adóját, gondolkozott azon, hogy az el­következő évben milyen mértékű lesz az a »karrier«, amit be fog futni, vájjon akad-e olyan gazdára, aki többet ad neki, mint amit az elmúlt évben elért és hogy az élete hogyan fog alakulni az elkövetkezendő esztendőben. Egészen különös, azt lehetne mondani halasi specialitás, iz és zamat ez a szil­veszteri cselédfogadás. Ilyenkor megje­lennek a városháza előtt azok, akik sze­gődni akarnak, de eljön ide minden év­ben az a gazda, aki cselédet akar fo­gadni. Ez a szokás annyira átment az idegekbe, mint az országos vásár. Csak az a jó áru, amit a vásárban veszünk — mondja a néphit és csak az az igazi cseléd, akit itt fogadnak fel, miért eb­ben van valami tradieiófé'e, öreges me­semondás, van benne valami, amivel multat tisztelnek és szokásokat ismernek el újból és újból. Tehát mint mondtuk öt óra van. A vá­rosháza előtt nyüzsög a tömeg, messzi­ről feketélHk a sokaság. Kemény hó­fúvás van, vesékig hatoló hideg szánt végig az uccákon, de a börze áli kemé­nyen és szilárdan a maga helyén, öre­gebbek és fiatalok, vannak köztük su­hanó legénykék, ködmönbe burkoltan áll­dogálnak, topognak a hidegben. Sokan közülök a hidegről beszélnek, a tél zordságairól, az egyik kemény vonásu magyar megjegyzi, hogy északról, onnan fölülről jön a szél, ez kemény hideget jelent. A másik cáfo’gatni próbálja a szél irányát, a harmadik a pipadohány­ról beszél, hogy milyen komisz Itett a trafik, a negyedik az ujborok zamat­járól, az ötödik családi eseményekről és igy tovább mindegyik felhoz egy-egy témát de érezni, hogy végeredményben mindegyik a következő évi gazdájára vár és az egész diskurzus csak időtöltés okából történik. A halasi emberbörzének természetraj­zához szorosan hozzátartozik az a tudni­való, hogy ilyenkor Szilveszter idején csak kocsisokat, gulyásokat, kanászokat és kommenciós cselédeket fogadnak. Mást nem. Juhászok, baromfikertészek és más cselédfélék fogadási ideje Dö­mötör napján van. Itt áll előttem egy gomotyagban sok száz ember, lehetnek vagy kétszázötve­nem is és ezért lehet megállapítani azt, hogy a kinálat nagy. Nem azért, mert sok volna az ajánlkozó cseléd, hanem annál az egyszerű oknál fogva, mert a nehéz gazdasági viszonyok közepette a gazda is leszanálta a személyzetének a számát. Valahogy úgy ahogyan a 33- as bizottság most a tisztviselőkkel csi­nálja. Kevesebb cselédséggel próbálja a gazda is a maga gazdaságát irányítani — összébb huzza a költségvetését, mert nem telik az olcsó terményárakból. Di­cséretre méltó és feltétlenül meg kiéli ál­lapítani, hogy az ajánlkozó cselédek is átérzik ezt a helyzetet és ők is leredu­kálták igényeiket arra a fokra, amelyet a gazda, ha nehezen is, de követni tud. Az olvasó most joggal kíváncsiskodik arra, hogy hogyan történik ez a cseléd­fogadás, mik a külsőségei és általában milyenek azok a körülmények, ahogyan jez a fogadás végbemegy. Hát sajnos, ezt nagyon fogas kérdés volna megírni, töb­bek közt azért is, mert ez egészen egyszerűen suttogva és csoportokba visz- szavonulva történik. Itt legfeljebb jó­Szemü megfigyelésekre szorítkozhatunk. Például jön egy gazda, aki mindenes kocsist keres. A tömeghez érkezik, kö­rüljárja, végigmustrálja az embereket, majd »kinyomozza«, hogy kik a kocsi­sok, megint széjjelnéz, kihúz egyet kö­zülök és félrevonul vefe tanácskozni. Ha nem 'tudtak megegyezni, másikat húz félre a szabad ég alatti »meghitt sa­rokba« és azzal tanácskozik tovább, de mindig úgy“ hogy mások ne hallják. En­nek az a magyarázata, hogy ez is olyan­féle üzlet, ahol harmadik személy füle káros lehet. A gazda sem akarja, de a szegődni akaró cseléd sem kívánja. Ez a duruzsolás aztán tart egy óra hosszá­ig és ugyanolyan külső körülmények közt a gulyásnál, kanásznál, kommenci- ósnál, mint fentebb mondottuk, a ko­csisnál. Hat óra van. Már egészen sötét. Az emberbörze helye kiürült. Csalódottak vannak, akik nem akadtak gazdára, nem tudtak elszegődni és vannak jókadvüek, akik a mai világválságban újból el tud­tak egy esztendőre »helyezkedni.« Ezek a szerencsések nem is csinálnak titkot az örömükből, mert félhét tájban már zeng az éneklésük a városházához leg­közelebb eső kiskorcsmákban, ahol vi­gadnak. Ezek az emberek nem a Szil­vesztert ünnepük, hanem azt, hogy egy évre elvetették az életük gondját. Ez az örömpoharazgatás nagyon szép és nagyon megható, amikor az élet zengi el himnuszát a mindennapi kenyérhez, amelyet megtalált, úgy, mint a bibliában az égi mannát. Egy ilyen kis korcsmában az asztal melleit meséli egy nagyon szimpatikus, megnyerő arcú tanyai cseléd, akinek si­került elszegődni. Gulyás lett, az arca kipirult, eszes fiú és a társai nagy he­lyeslése, bóüngatása közben mesél: — Elszegődtem ismét, mostan egy évig nincs ám nekem gondom semmire. Tavaly is rendesen éltem, az idén is majd csak megleszek! Mögvan a könye- rem, mög aztán a csizmám, mög bort is kapok, mög ételt, osztón majd far­sangkor elveszem a Julist. Ugy e ez megható? Egy darab életfilozófia né­hány szóba sürítve. Nem tud modern táncokról, nem ismeri a rádió fortélyát, nem ismeri a hazugságot ,azt a hazugsá­got, amelynek eredete a 'gonoszságban van. Egészséges ember, a puszta gyer­meke, a becsületes magyar fajtának ez a típusa az, melyből a magyar élet na­gyon sokat kívánhatna. És még egy nagyon érdekes része van ennek a csoportnak, amelyik elszegődött. Vidámak, örömmel vannak tele, nyoma sincs a zúgolódásnak, itt egyik sem mondja, hogy keveset kapott, mint bér­összeget, üt ismeretlen fogalom az, ami az ipari munkásoknál szinte mindenna­pos jelszó. Itt senki sem mondja, hogy »kiuzsorázzák.« Aki megelégedett embereket akar lát­ni, aki kiváncsi arra, hogy ki az, aki még a mai valóban nehéz időkben is gondta­lanul mosolyogni és minden mesterkélt­ség nélkül dalolni tud, annak felüditö és frissitő látvány volna egy ilyen tanyákon felnőtt egészséges léleknek a megfigye­lése. Ahogy beszélgetünk velük, lassanként ráterelem a szót arra, hogy mit kapnak ők munkájukért. Mi az a bérösszeg, amelyért egy esztendőn keresztül dol­gozni fognak. Ez volt a legnehezebb kér­dés. Rávenni az elszegődött cseléde­ket arra, hogy erről beszéljenek. Igazi magyarok, akik a pénzről pláne a saját pénzükről nem kívánnak diskurá'ni és a legkényesebb fortélyokhoz kellett nyulL ni, amíg majdnem harapófogóval ki le­hetett venni belőlük a munkájuk bérit. Megtudtuk a következőket: Kocsisnak a bére a következő: Nyolc mázsa gabona, 100 pengő, 2 darab mar­hatartás és koszt. A gulyás a kővetkezőket kapja: 160 pengő, 1 pár csizma és koszt» Kisebb gulyás 14—15 évesnek a bére: 70 pengő, két mázsa gabona és koszt. Vannak olyan gulyások, akiknek több marha van a gondjaikra bízva és több dolga is van, ezenkívül több szakérte­lemmel bír. Ennek a bére a következő: 240 pengő, csizma, ruha, marhatartás és ellátás. A kocsisok legmagasabb bére, amit el tudnak érni: Havi 30 pengő és teljes ellátás-. A házi cselédek bére 5—20 pengő közt váltakozik. A kanász bére: azonos a 14—15 éves gulyás bérével, ugyancsak azonos a bére az úgynevezett béresnek is. Vanak azután béresek és kanászok, akiknek bére a kommenciós cselédeké­vel azonos. A kommenciós cseléd bér© a követ­kező: 16 mázsa gabona, 25 kilő szalonna, 25 kiló só, 25 kiló kása, fél hold kukorica- föld, 400 négyszögöl krumpli föld, tüz- revaló fa és 25—50 pengő készpénz évente amit azonban mostanában szin­tén átszámítva természetben szoktak a legtöbb helyen kiadni. Vannak magasabb bérösszeggel is komimenciósok, de ezek ritkábbak. Az ilyennek bére 20 mázsa gabona és 500 pengő készpénz, vagy ennek megfelelő természetbeni járulék. Megtudtuk azt is, hogy ezek a járan­dóságok néha emelkedni is szoktak, de egészen egyéni módon, Illetőleg úgy, fwgy a gazda saját elhatározásából eme­li annak a cselédjének a bérét, akivel meg van elégedve. Az ilyen esetek azon­ban szórványosak és nem irányadók. Az itt megemlített bérösszegek azok, amelyeket a kü ömböző formában elhe­lyezkedett cselédek az idei szilveszteri fogadáskor el tudtak érni. Beszélgettünk gazdákkal, akik szintén megvannak elégedve a cselédfogadás végső eredményév©!. Hogy helyzetképünk egészen hü le­gyen, meg kell említeni, hogy 50—60 cseléd nem, tudott elhelyezkedni. Ezek a tavasszal napszámra kénybe enek fa­nyalodni, de he.yzjetük nekik sem tragi­kus, mert mint a helyzetet jól ismerő gazdákkal beszélgetés közben informá­lódtunk, a mezőgazdasági munkások Halason kivétel nélkül még ma is el tud­nak helyezkedni és munkát találnak, ha dolgozni akarnak. És ez az utolsó mondat a legvlgasz- talóbb ennek az egész cikknek a lénye­gében, az ugyanis, hogy mezőgazdasági munkanélküliségről, legalább itt Halason beszélni sem lehet. A halasi pénzügy­őrséget a kecskeméti pénzügyigaz­gatósághoz osztották be A m. kir. pénzügyminisztérium a budapestvidéki m. kir. pénzügyigaz­gatóság kecskeméti kirendeltsége te­rületének és hatáskörének kibővítése tárgyában az 1931. évi november hó másodikén kiadott rendeletével kapcsolatban a kecskeméti m. kir. pénzügyigazgatósági kirendeltség hatásköre alá a ceglédi, kalocsai, kecskeméti, kiskunfélegyházi, kiskun­halasi, kunszintmiklósi m. kir. pénz­ügyőri biztosi kerületeket a hozzá­juk tartozó ceglédi, kalocsai, sükösdii, kecskeméti, nagykőrösi, kiskunfélegy­házi, kiskunmajsai, kiskunhalasi, kis­kőrösi, kunszentmiklósi és solti m. kir. pénzügyőri szakaszokat osztotta be- Г;, и1 LM.J

Next

/
Thumbnails
Contents