Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1932 (32. évfolyam, 1-105. szám)

1932-12-03 / 97. szám

1932. december 3, szombat XXX11. évfolyam, 97 szám. JÜbkunhalojs 3&lui£rie*tíői£ Politikai, társadalmi es közgazdasági lap ELŐFIZETÉSI ÁR EGY ÉVRE. MEGJELENIK SZERDÁN ÉS SZOMBATON «elvben... -. 13 P SO fül. — Vidékre ................... EGY SZÁM ÁRA 13 FILLÉR ...... »© P Alapította, PR.I lGER FERENC Szerkesztőségi Molnár n. 2. — Telefon 45 (mellékállomással) Kiadóhivatal i Városháza épületében Szerdán adták át Gömbös Gyula miniszterelnöknek halasi csipkéből készült nemesi cimerét A miniszterelnök nemzeti összefogásra hívta fel a város közönségét Jáhfai Gömbös család címere A magyar nép és a magyar Nem­zet kétségtelenül most éli azokat a korszak-napokat, amelyeket az egyes ember lábadozó korában áll ki. Ez a nép és ez az ország a maga vi­haroktól megtépázott és vérrel fel­öntözött történelmi nagy utján ke­resztül sok gyászt és sok sötét fel­hőt élt át és könnyezett végig, sok mostohaság ostorcsapását jajongta át az örök időben, ez a nép a maga tündöklő és históriás utján keresz­tül megtanult tűrni és eljátszotta a kálváriajárés minden stációját. És ezekben a történelmi, nagy időkben talán most éljük át a legsúlyosabb napokat, most szenvedjük végig a Golgotát és amikor erre a legna­gyobb szükség volt, akkor emelke­dett föl Gömbös Gyula miniszterel­nök, akit hit fogadott és reménység kisért azon a nagy pályán és azon a sok szúrós tövisen, amelyet napja­inkban a magyar kormányelnökség díszes, de nagy és sok felelősséggel- teljes pozíciója jellemez. Egy ország, amely fásult aléltságban hever, egy nép, amelyet már-már a kishitűség kezdett megszállani, lélegzett fel ar­ra a hírre, hogy sorsának igazgatása Gömbös Gyula izmos jobbjában pi­hen. Egy ország egész népe kö­szöntötte szive mélyén viharos taps­sal és örömlelkendezéssel Göm­bös Gyulát, a fajtájáért és Nemze­téért aggódó igaz magyart. Gömbös Gyula az, akit ez az ország várt és akire ennek az országnak épen most legsorsdöntőbb napjaiban szüksége volt. És Gömbös Gyula a remény­sugara is ma minden magyarnak, láthatatlanul is feléje szegeződnek a tekintetek, tőle várja ma mindenki sorsának jobb iránybafordulását. Gömbös Gyulától a mindenkor való tettek emberétől, az ö energiájától, az ő nagyvonalú célkitűzéseitől. Ez az erő Gömbös Gyulában az ő ne­mesi címerének tündöklő múltjában gyökeredzik, nemességének fényé­ben és ezért Halas város közönsége értékesebb, szebb, maradandóbb ba­ráti ajándékot nem is nyújthatott volna át számára, mint a jákfai Göm­bös család nemesi cimerét. Azt a csipkéből készült címert, amely ott lesz szobájának falán, emlékeinek tá­rában és amely minden bizonnyal szépséges büszkesége marad késői Unokáinak is. A cimerátadás körüli események­ről munkatársunk a következőket irja: Halas kedves ajándéka A halasi csipke országos hirt és dicsőséget szerzett már akkor, amikor az országos MANSz. halasi csipkéből előállított térítőt I adott át Mussolini olasz miniszter- I elnöknek. Most, hogy a város kép­viselőtestülete Gömbös Gyula minisz­terelnököt díszpolgárává választotta, ugyanakkor felvetődött az a gondo­lat, hogy Halas város közönsége ne­vében ősi cimerét halasi csipkéből készítsék el és még díszpolgári okle­velének átadása előtt juttassák el hozzá. Markovics Mária iparművész- nő, Stepanek Ernő tanár rajza után több mint két hétig tartó munkával halasi földműves leányokkal elkészí­tette a csipkét, ami egyike a leg­szebben sikerült példánya a halasi csipkének. A csipke elkészülte után dr. Fe­kete Imre polgármester a miniszter- elnökséghez fordult és kérte, hogy jelöljék ki az átadás időpontját. Ezt a napot, mint legutóbbi szá­munkban megírtuk, november har- mincadikában állapították meg. A miniszterelnökségen Kisebb küldöttség vitte azt föl Bu­dapestre dr. Fekete Imre polgár­mester vezetésével. A küldöttség tag­jai voltak: Dr. Fekete Irnréné, Frid- rich Lajosné, Mészöly Károlyné, Teg­zes Károlyné, Nagypál Sándor, Ste­panek Ernő és id. Halász. D. Sán­dor. A fogadás a miniszterelnökségen történt.’ A hivatalos idő két órában volt megállapítva, a küldöttség tag­jai már negyedórával előbb fent voltak a miniszterelnökségen. A mi- terelnöknél többen várakoztak kihall­gatásra, amikor azonban tudomást szerzett a halasi küldöttségről, azon­nal soron kívül fogadta őket. A polgármester beszéde Halas város közönsége nevében dr. Fekete Imre polgármester az alábbi nagyon szép beszédben adta át a város ajándékát: »NagyméltciSágu Miniszterelnök Ur! A magyar nép ha valakit nagyon szeret, nemcsak szivébe zárja, ha­nem igyekszik szereteíének külső ki­fejezést is adni. Halas város közön­ségének szeretete küldött fel min­ket ide Buda várába Nagyméltósá­god színe elé, hogy hozzunk ked­ves ajándékként valamint abból, amit a halasi néplélek művészi ihlettel megalkotott. A halasi csipke ragyogóan iga­zolja Nagyméltóságod magyarige hirdetését, hogy a magyar föld tele van javakkal, a magyar föld mélyén ott szunnyadnak az értékek, csak ki kell munkálni, a magyar föld pora csupa gyémánt, csak ki kell csi­szolni, keretet és életlehetőséget keli neki adni és akkor egy világ cso­dálja gyönyörű megejtő varázsát. Halas város közönségének szere- tete és őszinte tisztelete Nagyméltó­ságod ősi címerét egyszerű földmű­ves leányokkal csipkéből elkészí­tette és ragaszkodásának szimbólu­maként bele szőtte köszönetét, hű­ségét és háláját mindazokért, amit városunkért Nagyméltóságod már ed­dig is cselekedett. "Nagyméltóságod szobáinak falát sok érték disziti. Pénzzel megmérve vannak ennél sokkal többet érők. De ezt a csipkéből vert cimerpäjzsot egy évszázadokon át magára ha­gyott város szive küldte ide. Be­lőle kidobban ennek a népnek szív­verése, ami a világ minden kin­csénél többet ér. őrizze Kegyelmes Uram ezt az ajándékot, mint a győz­tes hadvezér a csaták emlékét azzal a különbséggel, hogy itt nincs győ­ző és legyőzött. Itt egy mélyen le­kötelezett város vágyódva ráemlé­kezik arra az időre, amikor Nagy- méltóságodat rövid időre bár, de mégis magáénak vallhatta. Evett kenyerünkből, ivott borunkból s kö­zöttünk járva szavaival és tetteivel történelmet csinált. Mi azóta ma­gunkénak tartjuk s boldog örömmel állapítjuk meg, hogy ma már ma­gáénak vallja, vezérének ismeri el az egész ország. Kérjük az Egek Urát, hogy nemzetmentő nagy mun­kájában segítse, oltalmazza és védje meg. A Magyarok Istene sokáig él­tesse !« Válaszol a miniszterelnök A polgármester beszéde után Göm­bös Gyula miniszterelnök közvetlen hangon köszönte meg ezt a gyö­nyörű ajándékot. Kifejezésre juttatta, hogy ő Halas várost nem felejtette el és a város iránti szeretetéröl a város közönsége már meggyőződ­hetett. Örömének adott kifejezést, hogy Halas városa ilyen páratlanul szép népművészeti kincsekben gaz­dag. Felhívta a küldöttséget, hogy a nemzeti összefogás szellemében dolgozzanak, ápolják azt az egyet­értést, amelyre ma a nagy célok megvalósítása érdekében mindenek­előtt szükség van. A küldöttség tagjai érdeklődtek a miniszterelnöknél, hogy halasi láto­gatását mikorra tervezi. A miniszter­elnök azt válaszolta, ahogy irtamj is, Halasra ellátogatok, valószínűleg március hó folyamán. Megjegyezte még a miniszterelnök, hogy tudja március 15-ike Halas város közön­ségének milyen nagy ünnepe és hogy azon a napon tud-e lejönni, az még bizonytalan. A miniszterelnök beszéde közben a küldöttség férfitagjainak személye­sen tűzte fel a Nemzeti Egysbg jel­vényét, megjegyezve, hogy a hölgyek; részére csak későbbi időpontban fog jelvényt küldeni. Ekkor a polgármes­ter felé fordult és a következőket mondta: — »Téged kérlek meg, hogy ezt tartsd nyilván és majd nevemben te fogod a hölgyeknek átadni.« , A miniszterelnök ezután külön megköszönte a hölgyeknek a kül­döttségben való részvételt és a kül­döttség tagjaitól szívélyesen elbúcsú­zott. A fogadás után dr. Antal Ist­ván sajtófőnök és vitéz Vass Elek a miniszterelnök titkára beszélgettek el a küldöttség tagjaival. Dr. An­tal István megígérte, hogy mihelyt ideje megengedi, meglátogatja Ha­last.

Next

/
Thumbnails
Contents