Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1932 (32. évfolyam, 1-105. szám)

1932-06-29 / 52. szám

junius 29 KlsknnhaJai Helyi ErteUtőJe 3 oldal Halasi küldöttség útja az igazságügyminiszternél Majsa elcsatolása ügyében Méltányos dolog, hogy Halas szemüvegén át is megvizsgáljam az ügyet és módot keressek Halas város kárpótlására — mondotta Zsitvay miniszter — Budapesti tudósitónktól. — Hétfőn délután fél 2 órakor fogadta parlamenti dolgozószo­bájában Zsitvay Tibor igazságügy­miniszter Halas város tíztagú küldött­ségét, hogy meghallgassa a várost ért ama- súlyos sérelmeket, amelyek Kiskunmajsának törvénykezésileg va­ló dcsatolásával állottak elő. A küldöttség Pestvármegye szék­házéban gyülekezett s onnan indult a parlamentbe. A küldöttségben részt vettek: dr. Fekete Imre polgármes­ter vezetésével dr. Szladits Károly egyetemi tanár, városunk nagy ba­rátja, dr. Fésűs György kir. körjegyző, dr. Kovács Vince esp. plébános, dr. Zeisz Károly ügyvéd, dr. Dolicsek Lajos, dr. Hollender Ig­nác, Nagy Pál Sándor, Nagy Ká­lóz! József, Weisz Ignác és Kiss Il­lés Antal ip. test. elnök, valamint Boross Ferenc, lapunk bpesti tudó­sítója. A halasi küldöttséget dr. Váry Al­bert országgyűlési képviselő társasá­gában fogadta a miniszter. Ney Géza vármegyei főjegyző, kinek vezétnie kellett volna a küldöttséget, más irányú súlyos elfoglaltsága miatt csak akkor érkezett meg, amikor már dr. Fekete polgármester befe­jezte a miniszter előtt beszédét. A polgármester az alábbi beszédben tárta a miniszter elé Halas város sérelmeit és kérelmét : Mit kért a polgármester? Nagyméltóságu Miniszter Ur! Kegyel­mes Uram! Kiskunhalas váírc>9 igazságos ügyét jött keresni Nagyméltóságod előtt ez a kül­döttség. Azét a Kiskunhalasét, amely sohasem kívánta a másét, de amely város mindenkor ragaszkodott az övé­hez. A jogunkhoz való ragaszkodás célja vezetett ezúttal is minket Nagy­méltóságod elé, kapcsolatosan azzal a városunkat ért súlyos sérelemmel, amely Kiskunmajsa községnek járásbíróságunk­tól való elcsatolása által ért bennünket. Az el csatolás több mint 40 százalékos veszteséget jelent a kiskunhalasi járás­bíróságra nézve és jelenti egyben azt is, hogy Majsa elszakilása, amely község minden vonatkozásban immár évtizedek óta hozzáforrott Kiskunhalashoz, gaz­dasági, ipari, kereskedelmi és forgalmi szempontból kimondhatatlan károkat okozott ennek az ősi kiskun városnak. Ezért arra kérem Nagyméltóságodat, hogy ha bármilyen mód és lehetőség volna rá, méltóztassék Kiskunhalas vá­ros vitális érdekeit tekintetbe venni és meghagyni Kiífcunmajsát Halas város törvénykezési keretében. Hiszen az el­csatolt Majsa község lakosságának sem fedi és fedheti érdekeit az, hogy tör­vénykezési szempontból egy tőle távo­labb fekvő járásbírósághoz csatoltassék. Nemcsak hogy nem előny, de egyenesen súlyos hátrány ez Majsára nézve, ame­lyet nemcsak anyagilag és időveszteségi- leg sújt ez a rendelkezés, hanem azáltal is, hogy széttépi azt a sokféle gazda­sági és egyéb vonatkozású szálakat, amelyek úgy Halasra, mint Majsára nézve csak előnyt jelentettek. Ha azonban semmiképpen sem volna megoldható ez a kérésünk, úgy arra kérem Nagy méltóságodat, rekompen- zálja városomat az elszenvedett nagy veszteségért, oly módon, hogy azokat a községeket, amelyek Kiskunhalas szü- kebb rádiuszában fekszenek s amelyek részben a kiskőrösi, részben pedig a bácsalmási járásbíróság illetékességi kö­rébe tartoznak, törvénykezésileg Halas­hoz csatoltassanak. Fekete polgármester beszéde további során részletesen vázolta a halasi járás­bíróságnak Majsa község el csatolása folytán bekövetkezett veszteségét. El­mondta a polgármester, hogy a halasi járásbíróságnak 19.000 iktató-száma volt az elmúlt évben, ami más járásbírósá­gokhoz viszonyítva, meglehetősen jelen­téktelen s ez a mérséke't ügymenet is mintegy 9000 iktatószámot fog veszíteni Majsa dcsatolásával. Majd felsorolta a polgármester azokat a szomszédos köz­ségeket, amelyeket a ha’asi járásbíró­sághoz kért csatottatni, melyek törvény­kezési idecsatolása némi kárpótlást nyújthatnának a városnak az őt ért súlyos veszteségért. Fekete polgármester ezután egy tér­képet adott át a miniszternek. A térkép, — mondotta, — mindenben alátámaszt­ja és meggyőzően igazolja Majsa visz- szacsatolásának szükségességét. A mi­niszter élénk figyéemmel szemlélte a térképet s hallgatta meg a polgármester felvilágosító magyarázatait. Miután Zsitvay miniszter áttanulmá­nyozta a térképet, Fekete polgármester azzal végezte beszédét, hogy Halas ha­társzéli város, a város határától 15 km.- re szerb szuronyok csillognak s mint ilyen, minden vonatkozásban erős kell hogy legyen, mert csak igy állhat teljeis vértezetben őrt a trianoni határposzton. A miniszter válasza Zsitvay miniszter nagy figyelem közben az alábbi választ adta a küldöttségnek : — Uraim, köszönöm a bizalmat, mellyel hozzámfordultak s amellyel ügyükben felkerestek. Ki kell jelen­tenem, hogy csak hosszú latolgatás és több mint egy évig tartó fontol­gatás után szántam rá magamat arra a lépésre, amelynek eredménye Kis- kunmajsa községnek egy más tör­vénykezési keretbe való helyezése lett. Vezérelvem ugyanis, hogy a pénzügyi és az igazságszolgálta­tási területek végre kiigazittas- sanak. Egyiknek a másikhoz kell igazodnia s igy alig látom lehetőségét annak, hogy a megtörtént tényen változ­tassak. Méltányos dolog azonban, hogy Halas szemüvegén át is vizs­gálat tárgyává tegyem az ügyet s megkeressem azokat a módo­kat és lehetőségeket, melyeknek segítségével, elvi álláspontom megtartásával kárpótlásban ré­szesíthetem Halas város lakossá­gát. A miniszter végül kilátásba he­lyezte, hogy áttanulmányozza az ügykomplexumot s igyekezni fog olyan megoldást találni, amely Majsa elcsatolásáért rekompenzációban ré­szesíti Kiskunhalast. A küldöttség tagjai azzal az érzés­sel távoztak a minisztertől, hogy ha Majsát nem is kapjuk vissza, más községek idecsatolásával minden­esetre kárpótlásban részesülünk. A város közönsége hálás lehet, hogy a küldöttségben a magyar jo­gászvilág két kiváló reprezentánsa is részt vett és pedig dr. Szladits Ká­roly egyetemi tanár és Váry Albert országgyűlési képviselő, kiknek jó­indulatú támogatása nagy segítsé­günkre lesz kérésünk méltányos el­intézésénél. Egy megvadult ló fejberügott Göböljáráson egy kilenc éves fiút, aki azonnal meghalt Megdöbbentő szerencsétlenség tör- ' tént hétfőn délután Göböljáráson. Egy megvadult ló fejberugta Mikus László kilenc éves fiút, egy gőböl- járási vasúti pályaőr fiát. Д rúgás halálos volt és a kis­fiú még a helyszínen azonnal meg is halt. Az ügyben Göböljáráson a nyomo­zást a halasi csendőrség folytatta le és a szerencsétlenség részleteiről a következőket sikerült megtudnunk. Hétfőn délután, mint a nyári idő­ben az előző napokban is, Mikus László, aki még iskolásíiu, játszó- pajtásaival a rétre ment ki játszani. A gyerekek közelében lovak legeltek és közben a gyerekek ingerkedni kezdtek л lovakkal. Vékony kis vesszőkkel piszkálták a lovakat, mire a lo­vak nagyokat rúgtak ki a hátuk mögé. Ez a játék ugylátszik tet­szett a gyerekeknek, mert Mikus László is megpróbálkozott ezzel a vesszösdi játékkal, de szeren­csétlenségére, mert a ló kirúgott és mindkét hátsó lábával fejbe­rugta a fiút. Mikus László azonnal összeesett és erősen vérzett, de már eszméletre sem lehetett térbeni, mert ott helyszínen meg is halt. A csendörség intézkedésére beszál­lították a halasi hullaházba. A szerencsétlenül járt Mikus László szülei iránt nagy részvét nyilvánul meg Göböljáráson. Vasárnap az iparosok Is nagy lelkese­déssel csatlakoztak a Kunsági olcsó Vásárhoz A Kunsági olcsó Vásár ai maga teljes­ségében kibontakozott már. A gazdák után vasárnap délelőtt az Ipartestütetben tartották meg együttes értekezletüket atz iparosok és kereskedők és ezen elhatározták nagy lelkese­déssel, hogy az iparosság is résztvesz a Vásáron és pedig kiállítást is fog ren­dezni. A Kunsági olcsó Vásár egészséges gondolata egyre nagyobb tábort hódit, jeléül annak, hogy az elgondolás széles körben talált nagyszerű visszhangra. Az értekezletet vasárnap délelőtt 11 órakor tartották meg az Ipartestületben, Az értekezletet Kiss Illés Antal nyi­totta: meg, ismertette az összejövetel cél­ját, vázolta a Vásár gondolatát és rátért arra, milyen nagy szükség van itt Hala­son is erre a Vásárra. Utána Rácz János gyógyszerész be­szélt, aki nagy jövőt jósolt a Vásárnak és főképpen arra szorítkozott beszédé­ben, hogy a Vásár alkalmából a Halasra utazóknak ötven százalékos kedvezmé­nyes vasúti jegyet kellene kérelmezni és szerezni, ezenkívül pedig azokra a na­pokra, amelyek a Vásár tartama alatt munkaszüneti napok, a munkaszünet fel­függesztését. Ezután Kun Benő szólalt föl és a kö­vetkezőket mondotta: — A magam részéről négyes célkitű­zést látok a Vásár feladataként. A nagy forgalmat és olcsóságot, tehát páratlan vásárlási a'kalmat, felvenni a küzdelmet azzal a tévhittel szemben, amely teljesen indokolatlanul a budapesti kereskedel­met igyekszik favorizálni és feltétlen szükségesnek tártom, hogy minden üz­letkötés úgy történjen, hogy ne hagyjon vissza kételyt abban az irányban, hogy ez valóban olcsó vásár. Elsősorban er­kölcsi célokat szolgáljon ez a vásár és erkölcsi eredményei legyenek, hogy ha­lasi csak Háláson vásárol és itthagyja a városban azt a pénzt, amely azután a maga cirkulációs utján okvetlen itt is marad Halason. És, ami a legfontosabb, Halasnak meg kél mutatni azt, hogy való­ban versenyképes a kereskedelme és az ipara. Ezután Schön Dávid és Kiss László szólaltak föl, támogatták a gondolatot és lelkesedéssel csatlakoztak ahhoz. Az értekezleten egyhangúlag elhatá­rozták, hogy a legteljesebb egyetértés­ben a kereskedőkkel rendezik meg az iparosok is a vásárt és pedig kiállítást is rendeznek. Kiss Illés Antal elnök zárószavaiban további lelkesedésre és kitartásra hívta fel a jéen’evőket és bejelentette, hogy mindenkitől szívesen vesznék és fogad­nak el bárminő ügyes ötletet a vásárra vonatkozólag. Elhatározták még, hogy minden héten kétszer értekezletet tartanak. A legköze­lebbi értekezlet csütörtökön lesz. Készül a halasi Öreg­diákok albuma A »Véndiákok Lapja«, az öregdiákszö­vetségek emlékkönyvei sorozatában, ki­adja a halasi ref. gimnázium öregdiák- szövetségének emlékkönyvét is. Ez nem­csak nélkülözhetetlen kedves könyve lesz minden volt ha'asi diáknak, hanem pró­bája a diákszolidaritásnak és bizonysága annak, hogy akik egy Alma Mater em­lőin, egy szelemben nevelődtek, kint az életben is megtalálják egymást, — szí­vesen olvasnak, halanak egymásról. A mü diszes albumszerü kiadásban jelenik meg s tartalmazni fogja a volt diákok név- és lakjegyzékét, életrajzi adatait, arcképeit, irodalmi és közéleti tevékenységét, a gimnázium s a város történetét, utóbbinak fejlődését s jelenét stb. A száraz adatokon kivül közli a volt diáktársaik visszaemlékezéseit, cikkeit, a régi kedves múltról, megörökítve azo­kat, hogy feledésbe ne merüljenek. Az album szerkesztésével megbízták Zámbó Aurélt, aki ezt a könyvet még az ősz folyamán kiadja. A könyv adatai­nak nagyrésze már birtokában van, még csak a Halason lakó öregdiákok é etrajzi adatait nem tudta beszerezni. Miután ezt személyesen nem áll módjában be­szerezni, ezeknek az adatoknak a meg­szerzésére felkérte Gaál Jenő közig, jegyzőt. Gaál Jenő felhívja a halasi öregdiákokat, hogy az albumban közzé­teendő fényképeket szolgáltassák be neki és az egyéni kérdőíveket is nála ve­hetik át. , . . - _ I i j

Next

/
Thumbnails
Contents