Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1932 (32. évfolyam, 1-105. szám)
1932-06-29 / 52. szám
4 Kiaknnhalai Helyi Értesítő}« junius 29 HALASI EMLÉKEK Á шшШ ésa szorgalomnak aöom át ezt а Шelismeri oklevelet - mondotta Teleti Jézsef gróf, őzt. Szatmáry Móráé iDiejeltetésén PASZTORKlALLlTAS. A múlt század dereka táján a feJsőbb- ség pásztorkiállitást rendezett Rákoson, mely alkalomra a Halas—Kecskemét vidéki pásztorok elejét is feUdvánta. A különös alkalomra a halasi pásztorok is nagy előkészületet tettek. Ott voltak a menetben, a pásztorfejeddmek közül: Pomozi Imre, Bazsa János, Bíró Mihály számadőgulyások, Paprika Béni feles számadógulyás, Jakab Mihály ménes számadó. A juhászok is felküldték megbízottaikat. A bojtárvilágot is számosán képviselték, igy Rácz Nagy István, Orbán János gulyás, Sas Mihály csikósbojtár. Az utóbbinak felmenetelére nagy súlyt helyeztek a pásztorok, mivel úgy mint ő, nem tudott lovagolni senki. Fektében ugrott rá a vadcsikókra s szőrén megülve, vágtatás közben bottal pofozta őket s nem bírta levetni soha egy sem. Később arról lett nevezetes ez az ember, hogy ő viselt Halason utoljára befont hajat. A csikósok, gulyások nyerges, jó paripákon, a juhászok rózsákkal kivarrott bársony nyerges fekete csilás szamarakon mentek. Legérdekesebb volt a juhászok menete (neveiket s öltözetüket nem sikerült kitudakolnom). Kiforditott suba volt mindnyáján, a fejükön meg élesztőszáritó forma nagy szélű leálladzós kalap. A kalapok álladzója fekete gallantbót. Nyakuk körül egy-egy kettérepitett kalap ez eső ellen. Minden nyerges szamár meiett 2—2 gunyás szamár haladt. A gunyás szamarak előírásos felszerelése ilyen volt: A nyergek alá birkabőr volt terítve, hogy a csacsik hátát ne törje; két-két terhellő a hasuk alatt leszorítva. Az egyik — a fiatalabb csacsin a nyereg szarvába akasztva jobbfelöl a kenyeres, külön a szalonnás iszák. Ezek iszákra nyúzott báránybörből voltak, — meghagyva rajtuk a lábak s a farok is. — Balról öregbirkabőrben a 10 iccés vizes csobolyó. Az iszákok mindkét felől öreg- birkabőrrel leteritvei s ezek is még egy- egy kenderzsákkal lebontva. Egy hosszú csülkösKötéllel a, könnyebb gúnya a nyereghátán lekötve. A bokráncs zsák- acskóba kötve s madzagánál fogva szintén a nyereg szarvába akasztva, jobbfel öl. A szolgafa a gúnya legtetejéhez erősítve A másik, — az öregebb csacsi hátán is nyereg, alatta birkabőr. Két terhelője ennek is leszorítva. A nyereg zsókpokróccal leteritve. Tetejében a szűr (némelyiknél a suba is) összehajtva s kenderzsákkal leteritve. Ennek a hegyében egy nagy átalvetős kenderzsák, egyik felében az egész kenyér, másik felében a megkezdett kényér, sajt s benne kisebb acskóban külön-külön a szárított |ius, a tarhonya, kása s egyéb aprólékos miegymások. így haladt a .pásztormenet a pesti Rákos mezőig, hol ünnepélyes fogadtatásban részesültek. A sok ezernyi néző közönségnek bemutatták a pásztorélet különféle rejtelmeit. Még futtatás is volt, mely alkalommal, a juhászok külön futtattak. így mondta ezt ed a halálos ágyán pár évvel ezelőtt B. S., a második utolsó halasi régi szabadvilágbeh (tagosítás előtti) pásztorember. A pásztorkiállitás lefolyását is megtudakolandó, néhány nap múlva újból felkerestem a jó öreget, de már azt nem mondhatta el, mert életideje lejárván, indulnia kellett s igy tudományának részletei az örök feledés végtelen sötétségében elmerültek. Cz. L, Megírtuk annak idején, hogy a földművelésügyi miniszter és a Duna—1Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara elismerő oklevéllel tüntette ki özv. Szatmáry Sándlornét, elismeréséül annak a kiváló munkának és annak a kitartásnak, amelyet felsökisteleki és pirtói birtokán a gyümölcstermelés és főleg a kieffer- körte termesztés körül elért. Ezéket a kitüntetéseket díszes és szép oklevél formában berámázva, adták át a kitüntetettnek. Ugyancsak jeleztük azt is, hogy ezeket a kitüntetéseket vasárnap délelőtt a közgyűlési teremben adják át özv. Szatmáry Sándornénak és az átadás ünnepélyes aktusát Teleki József gróf, a Vármegyei Gazdasági Egyesület elnöke végzi. Vasárnap délelőtt már tizenegy óra előtt jóval gyülekezett a közönség a közgyűlési teremben, ott voltak a város tisztviselői sorából igen sokan, dr. Vaja Béla a kecskeméti Gazdasági Egyesület alelnöke, özv. Szatmáry Sándor né nagyon sok tisztelője, a gazdatársadalom sorából is igen sokan és nagyon nagy számú hölgyközönség. Tizenegy óra elmúlott már, amikor a közgyűlési terembe érkezett Teleki József és fia Teleki Mihály gróf, velük érkezett meg dir. Fe« kete Imre polgármester. Az érkezőket nagy éljenzéssel fogadták a jelenvoltak. Valamivel később érkezett meg az ünnepelt özv. Szatmáry Sándorné, akit Szekér Pál ny. főkapitány karonfogva vezetett a terembe. Ezután Tegzes Károly gazd. tanácsos elmondotta pár szóban, hogy ez az összejövetel a Mezőgazdasági Bizottság diszülése és egyetlen tárgya, hogy a kitüntetéseket átadja özv. Szatmáry Sándornénak. Medveczky Károly üdvözlő beszéde Utána Medveczky Károly gazd. főtanácsos tartotta meg megnyitó beszédét és többek közt a következőket mondotta: — A kulturtársadalom nevében üdvözlöm Teleki József gróf őnagy- méltóságának megjelenését ezen az ünnepélyen, aki soha egyetlen alkalmat sem mulaszt el, ha arról van szó, hogy lelkesítsen a föld ápolása terén. Gróf Teleki József tettekkel és nem szavakkal dolgozik és ezáltal is méltó azokhoz a nagy ősökhöz, akik a dicső és nagy családfán helyet foglalnak. Ott van a nagy erdélyi kancellár Teleki gróf, ott van Teleki László, aki a szabadságharcot követő tragikus idők áldozata, ott látjuk Teleki József grófot az egykori erdélyi kormányzót, á történelem dicső lapjain foglal helyet Teleki Sándor gróf, Bem egykori vezérkari főnöke. Ezek kivétel nélkül a magyar név dicsőségén és nagyságán munkálkodtak, valameny- nyien odairányitották íigyelmüket ennek a népnek a boldogulására és mindezt a Telekiek sohasem csak szóval és Ígéretekkel, de valóságos tettekkel végezték. Ez a nagy lélek a nagy ősöknek ez a hite száll Teleki József leikéből is, aki eljött ide közénk erre az ünnepségre, eljött ide Mihály fiával, akit csak nemrégen választott meg helyettes elnökévé a Duna)— Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara is. De meg kell itt szeretettel emlékezni a kegyelmes ur feleségéről, a kegyelmes asszonyról is, aki a magyar baromfitenyésztőknek hosszú idő óta nemcsak vezetője, de leglelkesebb támogatója is. Teleki József gróf eszménye a Széchenyi eszméje, ez vezeti utain és ez lelkesíti a magyar gazdatársadalmat. „A munkának és a szorgalomnak adom át ezt a két kitüntetést“ Nagy éljenzés fogadta a beszédet, utána pedig gróf Teleki József emelkedett szólásra és a következőket mondotta: — Nagy elfogódottsággal kérek itt szót, akit érdemeimen felül tüntetett ki Medveczky Károly barátom. Én mindenkor hazafias és emberi kötelességemnek tartottam, hogy azt a kevés jót és akaratot, amely számomra megadatott, ne tartsam véka alatt, hanem felhozzam á mélységekből és embertársaim boldogulására fordítsam. Amit tettem, hűségesen és emberi érzéssel végeztem, amit tettem, úgy érzem a kötelességtelje- sités parancsa volt csupán. Engem a tisztelet és a szeretet vezet mindenkor Kiskunhalasra, megkülönböztetett tisztelet fog el ezzel a várossal szemben. Én a munka embere vagyok és minden tiszteletem és nagyrabecsülésem azoké, akik a munka katonáivá állnak be. Most is lejöttem azért, hogy köszöntsem az ünnepeltet, Szatmáry Sándorné úrnőt, aki szorgalommal és munkával megmutatta, hogy a silány homokból milyen eredményeket lehet produkálni és megmutatta, hogy export szempontjából is milyen lendületet lehet a homokon teremteni. Én most a munkának és a szorgalomnak adom át ezt a két kitüntetést és arra kérem a Mindenhatót, sokáig éltesse még az ünnepeltet, hogy megkezdett szép munkáját tovább fejleszthesse. Nagy és hosszas éljenzés fogadta a szavakat. Szatmáry Sándorné köszöneté A beszéd után Szatmáry Sándorné állott fel és nagyon meghitten és meghatva a következőket mondta; — Én úgy érzem, csak kötelességemet teljesítettem, ezért soha sem köszönetét, sem hálát nem vártam. Ha mégis elismerést kapok, mint a jelen esetben, azt nagyon szépen köszönöm és érte hálámat tolmácsolom. Özv. Szatmáry Sándorné szavait nagy éljenzés követte. Ezután Tegzes Károly szólalt föl és elmondotta, hogy ez a két kitüntetés feltétlenül megérdemelt volt és a kitarkó munkát, a szorgalmat és takarékosságot kívánta jutalmazni. Gondoljuk el — mondotta Tegzes Károly, hogy körtéből 3300 méter- mázsát exportálnak özv. Szatmáry Sándorné birtokáról és gondoljuk meg azt is, milyen paradicsomi élet volna szerte az országban, ha mindenki úgy gazdálkodna és úgy gyarapítaná közvetve a nemzeti vagyont, ahogyan Szatmáry Sándorné. Majd indítványozta, hogy a Mezőgazdasági Bizottság jegyzőkönyvileg örökítse meg az ünnepséget és Szatmáry Sándorné érdemeit, amit a jelenvoltak nagy lelkesedéssel egyhangúan fogadtak el. A polgármester köszöntője A következő szónok dr. Fekete Imre polgármester volt, aki lényegében a következőket mondta; — Ma, szerte a vüágban azt halljuk, hogy kollektiv munkáé a jövő és mindjobban háttérbe szorul az egyéni munka. Erre cáfolat például ez a mostani ünneplés is, amikor az egyéni munka jutalmát dicsérjük. Tömeg például a fü és a fák sokasága, egyéni ugyanakkor a magányosan álló hatalmas tölgy, a rózsatő és a kőszáli sas. A tömegmunka produkálni képes a legkiválóbb téglák sokaságát, de, hogy abból gyönyörű épület nőjjön ki, ahoz egy zseniális tervező szükséges. Ilyen erősség a maga nemében Szatmáry Sándorné, aki dicséretes szorgalommal olyat teremtett a homokból, amilyenre nem is gondoltunk volna. Sok ilyen erősségre van szüksége a városnak és a hazának és ezért köszöntjük öt a legnagyobb elismeréssel kitüntetésekor. Erőt és kitartást kívánunk Szatmáry Sándornénak munkája továbbfolytatására. Teleki Mihály gróf dicsérő elismerése Teleki Mihály gróf volt a következő szónok, aki dicsérettel emlékezett meg arról a munkáról, amelyet Szatmáry Sándorné végzett, aki rájött arra, hogy a gabonafélékkel a silány homokon nem lehet és meddő kisérletezni, aki rájött arra, hogy a gyümölcs az, amely- lyel nemcsak el lehet érni, de túl is lehet szárnyalni a gabonatermés anyagi eredményeit. Ez a két kitüntetés — mondotta — a munka erkölcsi része és további ernyedet- len kitartást kivan Szatmáry Sándornénak. . .... Ezután szeretettel és tisztelettel Ónodi Balázs köszöntötte Szatmáry Sándornét a Gazdasági Egyesület nevében. Kristóf József, a gimnázium ^tanári kara nevében köszöntötte özv. Szatmáry Sándornét és fölemlítette nagynevű férjét, a gimnázium egykori igazgatóját, aki kezdeményezője volt a gyümölcstermesztésnek. Bátory Gábor főgondnok, a ref, egyház nevében ugyancsak közvetlenül üdvözölte az ünnepeltet és neki még hosszú életet kívánt. A Református önképző-Kör nevében dr. Gusztos Károly h. polgár- mester köszöntötte az ünnepeltet. — A munka ünnepére jöttünk most itt össze ezen a munkaszüneti napon — mondotta. Azért jöttünk ösz- sze, hogy érezze mindenki, hogy a munka nemesit és közbecsülést ad annak, aki a munkának a barátja és lelkes követője. Eljöttünk mi, a Református önképző-Kör is, hogy a Kör díszét és jótevőjét ünnepeljük és diadalmas életét annak, akit most ez a szép kettős elismerés ér. Mi az ő életét követésre méltó és követésre érdemes életnek tartjuk és épen ezért tiszteletünk, szeretetünk és ragaszkodásunkat fejezzük ki neki, akinek annyi hálával tartozunk. Kérem a mindenhatót, hogy sokáig éltesse özv. Szatmáry Sándornét A beszédet nagy és hosszantartó éljenzés követte. Végül Tegzes Károly néhány szóval megköszönte Teleki József és Mihály grófoknak a megjelenést és kérte, hogy Halast továbbra is tartsák meg szeretetükben. Az ünnepség a Himnusz eléneklé- vel ért véget. Az ünnepség után a bpesti vendégeket és a halasi meghívottakat ebéden látta vendégül özv. Szatmáry Sándorné.
