Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1932 (32. évfolyam, 1-105. szám)

1932-06-29 / 52. szám

4 Kiaknnhalai Helyi Értesítő}« junius 29 HALASI EMLÉKEK Á шшШ ésa szorgalomnak aöom át ezt а Шelismeri oklevelet - mondotta Teleti Jézsef gróf, őzt. Szatmáry Móráé iDiejeltetésén PASZTORKlALLlTAS. A múlt század dereka táján a feJsőbb- ség pásztorkiállitást rendezett Rákoson, mely alkalomra a Halas—Kecskemét vi­déki pásztorok elejét is feUdvánta. A különös alkalomra a halasi pászto­rok is nagy előkészületet tettek. Ott voltak a menetben, a pásztorfejeddmek közül: Pomozi Imre, Bazsa János, Bíró Mihály számadőgulyások, Paprika Béni feles számadógulyás, Jakab Mihály mé­nes számadó. A juhászok is felküldték megbízottaikat. A bojtárvilágot is számo­sán képviselték, igy Rácz Nagy István, Orbán János gulyás, Sas Mihály csikós­bojtár. Az utóbbinak felmenetelére nagy súlyt helyeztek a pásztorok, mivel úgy mint ő, nem tudott lovagolni senki. Fek­tében ugrott rá a vadcsikókra s szőrén megülve, vágtatás közben bottal po­fozta őket s nem bírta levetni soha egy sem. Később arról lett nevezetes ez az ember, hogy ő viselt Halason utoljára befont hajat. A csikósok, gulyások nyerges, jó pari­pákon, a juhászok rózsákkal kivarrott bársony nyerges fekete csilás szamara­kon mentek. Legérdekesebb volt a juhászok me­nete (neveiket s öltözetüket nem sikerült kitudakolnom). Kiforditott suba volt mindnyáján, a fejükön meg élesztőszá­ritó forma nagy szélű leálladzós kalap. A kalapok álladzója fekete gallantbót. Nyakuk körül egy-egy kettérepitett kalap ez eső ellen. Minden nyerges szamár meiett 2—2 gunyás szamár haladt. A gunyás szama­rak előírásos felszerelése ilyen volt: A nyergek alá birkabőr volt terítve, hogy a csacsik hátát ne törje; két-két terhellő a hasuk alatt leszorítva. Az egyik — a fiatalabb csacsin a nyereg szarvába akasztva jobbfelöl a kenyeres, külön a szalonnás iszák. Ezek iszákra nyúzott báránybörből voltak, — meg­hagyva rajtuk a lábak s a farok is. — Balról öregbirkabőrben a 10 iccés vizes csobolyó. Az iszákok mindkét felől öreg- birkabőrrel leteritvei s ezek is még egy- egy kenderzsákkal lebontva. Egy hosszú csülkösKötéllel a, könnyebb gúnya a nyereghátán lekötve. A bokráncs zsák- acskóba kötve s madzagánál fogva szin­tén a nyereg szarvába akasztva, jobb­fel öl. A szolgafa a gúnya legtetejéhez erősítve A másik, — az öregebb csacsi hátán is nyereg, alatta birkabőr. Két terhelője ennek is leszorítva. A nyereg zsókpokróccal leteritve. Tetejében a szűr (némelyiknél a suba is) összehajtva s kenderzsákkal leteritve. Ennek a he­gyében egy nagy átalvetős kenderzsák, egyik felében az egész kenyér, másik fe­lében a megkezdett kényér, sajt s benne kisebb acskóban külön-külön a szárított |ius, a tarhonya, kása s egyéb aprólékos miegymások. így haladt a .pásztormenet a pesti Rákos mezőig, hol ünnepélyes fogadta­tásban részesültek. A sok ezernyi néző közönségnek bemutatták a pásztorélet különféle rejtelmeit. Még futtatás is volt, mely alkalommal, a juhászok külön fut­tattak. így mondta ezt ed a halálos ágyán pár évvel ezelőtt B. S., a második utolsó halasi régi szabadvilágbeh (tagosítás előtti) pásztorember. A pásztorkiállitás lefolyását is megtu­dakolandó, néhány nap múlva újból fel­kerestem a jó öreget, de már azt nem mondhatta el, mert életideje lejárván, indulnia kellett s igy tudományának részletei az örök feledés végtelen sötét­ségében elmerültek. Cz. L, Megírtuk annak idején, hogy a földművelésügyi miniszter és a Du­na—1Tiszaközi Mezőgazdasági Ka­mara elismerő oklevéllel tüntette ki özv. Szatmáry Sándlornét, elis­meréséül annak a kiváló munkának és annak a kitartásnak, amelyet felsökisteleki és pirtói birtokán a gyümölcstermelés és főleg a kieffer- körte termesztés körül elért. Ezéket a kitüntetéseket díszes és szép ok­levél formában berámázva, adták át a kitüntetettnek. Ugyancsak jeleztük azt is, hogy ezeket a kitüntetéseket vasárnap dél­előtt a közgyűlési teremben adják át özv. Szatmáry Sándornénak és az átadás ünnepélyes aktusát Te­leki József gróf, a Vármegyei Gaz­dasági Egyesület elnöke végzi. Vasárnap délelőtt már tizenegy óra előtt jóval gyülekezett a közön­ség a közgyűlési teremben, ott vol­tak a város tisztviselői sorából igen sokan, dr. Vaja Béla a kecskeméti Gazdasági Egyesület alelnöke, özv. Szatmáry Sándor né nagyon sok tisz­telője, a gazdatársadalom sorából is igen sokan és nagyon nagy számú hölgyközönség. Tizenegy óra elmúlott már, ami­kor a közgyűlési terembe érkezett Teleki József és fia Teleki Mihály gróf, velük érkezett meg dir. Fe« kete Imre polgármester. Az érkező­ket nagy éljenzéssel fogadták a je­lenvoltak. Valamivel később érke­zett meg az ünnepelt özv. Szatmáry Sándorné, akit Szekér Pál ny. fő­kapitány karonfogva vezetett a te­rembe. Ezután Tegzes Károly gazd. ta­nácsos elmondotta pár szóban, hogy ez az összejövetel a Mezőgazdasági Bizottság diszülése és egyetlen tár­gya, hogy a kitüntetéseket átadja özv. Szatmáry Sándornénak. Medveczky Károly üd­vözlő beszéde Utána Medveczky Károly gazd. fő­tanácsos tartotta meg megnyitó be­szédét és többek közt a következő­ket mondotta: — A kulturtársadalom nevében üd­vözlöm Teleki József gróf őnagy- méltóságának megjelenését ezen az ünnepélyen, aki soha egyetlen al­kalmat sem mulaszt el, ha arról van szó, hogy lelkesítsen a föld ápolása terén. Gróf Teleki József tettekkel és nem szavakkal dolgozik és ezáltal is méltó azokhoz a nagy ősökhöz, akik a dicső és nagy családfán he­lyet foglalnak. Ott van a nagy er­délyi kancellár Teleki gróf, ott van Teleki László, aki a szabadsághar­cot követő tragikus idők áldozata, ott látjuk Teleki József grófot az egy­kori erdélyi kormányzót, á történe­lem dicső lapjain foglal helyet Te­leki Sándor gróf, Bem egykori ve­zérkari főnöke. Ezek kivétel nél­kül a magyar név dicsőségén és nagyságán munkálkodtak, valameny- nyien odairányitották íigyelmüket en­nek a népnek a boldogulására és mindezt a Telekiek sohasem csak szóval és Ígéretekkel, de valóságos tettekkel végezték. Ez a nagy lélek a nagy ősöknek ez a hite száll Teleki József leiké­ből is, aki eljött ide közénk erre az ünnepségre, eljött ide Mihály fiá­val, akit csak nemrégen választott meg helyettes elnökévé a Duna)— Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara is. De meg kell itt szeretettel emlékezni a kegyelmes ur feleségéről, a ke­gyelmes asszonyról is, aki a magyar baromfitenyésztőknek hosszú idő óta nemcsak vezetője, de leglelke­sebb támogatója is. Teleki József gróf eszménye a Széchenyi eszméje, ez vezeti utain és ez lelkesíti a ma­gyar gazdatársadalmat. „A munkának és a szor­galomnak adom át ezt a két kitüntetést“ Nagy éljenzés fogadta a beszédet, utána pedig gróf Teleki József emel­kedett szólásra és a következőket mondotta: — Nagy elfogódottsággal kérek itt szót, akit érdemeimen felül tüntetett ki Medveczky Károly barátom. Én mindenkor hazafias és emberi kö­telességemnek tartottam, hogy azt a kevés jót és akaratot, amely szá­momra megadatott, ne tartsam véka alatt, hanem felhozzam á mélységek­ből és embertársaim boldogulására fordítsam. Amit tettem, hűségesen és emberi érzéssel végeztem, amit tettem, úgy érzem a kötelességtelje- sités parancsa volt csupán. Engem a tisztelet és a szeretet vezet min­denkor Kiskunhalasra, megkülönböz­tetett tisztelet fog el ezzel a vá­rossal szemben. Én a munka em­bere vagyok és minden tiszteletem és nagyrabecsülésem azoké, akik a munka katonáivá állnak be. Most is lejöttem azért, hogy köszöntsem az ünnepeltet, Szatmáry Sándorné úr­nőt, aki szorgalommal és munkával megmutatta, hogy a silány homokból milyen eredményeket lehet produ­kálni és megmutatta, hogy export szempontjából is milyen lendületet lehet a homokon teremteni. Én most a munkának és a szorgalomnak adom át ezt a két kitüntetést és arra ké­rem a Mindenhatót, sokáig éltesse még az ünnepeltet, hogy megkez­dett szép munkáját tovább fejleszt­hesse. Nagy és hosszas éljenzés fogadta a szavakat. Szatmáry Sándorné kö­szöneté A beszéd után Szatmáry Sándorné állott fel és nagyon meghitten és meghatva a következőket mondta; — Én úgy érzem, csak köteles­ségemet teljesítettem, ezért soha sem köszönetét, sem hálát nem vár­tam. Ha mégis elismerést kapok, mint a jelen esetben, azt nagyon szépen köszönöm és érte hálámat tolmácsolom. Özv. Szatmáry Sándorné szavait nagy éljenzés követte. Ezután Tegzes Károly szólalt föl és elmondotta, hogy ez a két kitün­tetés feltétlenül megérdemelt volt és a kitarkó munkát, a szorgalmat és takarékosságot kívánta jutalmazni. Gondoljuk el — mondotta Tegzes Károly, hogy körtéből 3300 méter- mázsát exportálnak özv. Szatmáry Sándorné birtokáról és gondoljuk meg azt is, milyen paradicsomi élet volna szerte az országban, ha min­denki úgy gazdálkodna és úgy gya­rapítaná közvetve a nemzeti vagyont, ahogyan Szatmáry Sándorné. Majd indítványozta, hogy a Mezőgazda­sági Bizottság jegyzőkönyvileg örö­kítse meg az ünnepséget és Szatmáry Sándorné érdemeit, amit a jelenvol­tak nagy lelkesedéssel egyhangúan fogadtak el. A polgármester köszön­tője A következő szónok dr. Fekete Imre polgármester volt, aki lénye­gében a következőket mondta; — Ma, szerte a vüágban azt halljuk, hogy kollektiv munkáé a jövő és mindjobban háttérbe szo­rul az egyéni munka. Erre cáfolat például ez a mostani ünneplés is, amikor az egyéni munka jutalmát dicsérjük. Tömeg például a fü és a fák sokasága, egyéni ugyanakkor a magányosan álló hatalmas tölgy, a rózsatő és a kőszáli sas. A tömeg­munka produkálni képes a legkivá­lóbb téglák sokaságát, de, hogy ab­ból gyönyörű épület nőjjön ki, ahoz egy zseniális tervező szükséges. Ilyen erősség a maga nemében Szatmáry Sándorné, aki dicséretes szorgalom­mal olyat teremtett a homokból, amilyenre nem is gondoltunk volna. Sok ilyen erősségre van szüksége a városnak és a hazának és ezért köszöntjük öt a legnagyobb elisme­réssel kitüntetésekor. Erőt és kitar­tást kívánunk Szatmáry Sándorné­nak munkája továbbfolytatására. Teleki Mihály gróf di­csérő elismerése Teleki Mihály gróf volt a követ­kező szónok, aki dicsérettel emlé­kezett meg arról a munkáról, ame­lyet Szatmáry Sándorné végzett, aki rájött arra, hogy a gabonafélékkel a silány homokon nem lehet és meddő kisérletezni, aki rájött arra, hogy a gyümölcs az, amely- lyel nemcsak el lehet érni, de túl is lehet szárnyalni a gabonatermés anyagi eredményeit. Ez a két ki­tüntetés — mondotta — a munka erkölcsi része és további ernyedet- len kitartást kivan Szatmáry Sán­dornénak. . .... Ezután szeretettel és tisztelettel Ónodi Balázs köszöntötte Szatmáry Sándornét a Gazdasági Egyesület ne­vében. Kristóf József, a gimnázium ^ta­nári kara nevében köszöntötte özv. Szatmáry Sándornét és fölemlítette nagynevű férjét, a gimnázium egy­kori igazgatóját, aki kezdeménye­zője volt a gyümölcstermesztésnek. Bátory Gábor főgondnok, a ref, egyház nevében ugyancsak közvet­lenül üdvözölte az ünnepeltet és neki még hosszú életet kívánt. A Református önképző-Kör nevé­ben dr. Gusztos Károly h. polgár- mester köszöntötte az ünnepeltet. — A munka ünnepére jöttünk most itt össze ezen a munkaszüneti na­pon — mondotta. Azért jöttünk ösz- sze, hogy érezze mindenki, hogy a munka nemesit és közbecsülést ad annak, aki a munkának a barátja és lelkes követője. Eljöttünk mi, a Református önképző-Kör is, hogy a Kör díszét és jótevőjét ünnepeljük és diadalmas életét annak, akit most ez a szép kettős elismerés ér. Mi az ő életét követésre méltó és kö­vetésre érdemes életnek tartjuk és épen ezért tiszteletünk, szeretetünk és ragaszkodásunkat fejezzük ki neki, akinek annyi hálával tartozunk. Kérem a mindenhatót, hogy sokáig éltesse özv. Szatmáry Sándornét A beszédet nagy és hosszantartó él­jenzés követte. Végül Tegzes Károly néhány szó­val megköszönte Teleki József és Mihály grófoknak a megjelenést és kérte, hogy Halast továbbra is tart­sák meg szeretetükben. Az ünnepség a Himnusz eléneklé- vel ért véget. Az ünnepség után a bpesti vendé­geket és a halasi meghívottakat ebé­den látta vendégül özv. Szatmáry Sándorné.

Next

/
Thumbnails
Contents