Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1932 (32. évfolyam, 1-105. szám)
1932-05-28 / 43. szám
1932. május 28, szombat XXXII. évfolyam, 43 szám. / // Politikai, társadalmi és közgazdasági lap ELŐFIZETÉSI ÁR EGY ÉVRE, Ktiyben ...........IS P SS ML - Vidékre............ EGY SZÁM ÁRA IS FILLÉR IS P Alapítottál PRÄGER FERENC MEGJELENIK SZERDÁN ÉS SZOMBATON Szerkesztőségi Molnár u. 2. — Telefon 45 (mellékállomással) Kiadóhivatal i Városháza épületében A jelvény Legutóbbi számunkban irtunk arról, hogy a kormányfőtanácsosok körében már régi kívánság, hogy a kormány készíttessen megfelelő jelvényt a kormányfőtanácsosi rang dokumentálására. Elgondolásuk szerint az ünnepélyes Alkalmakkor viselendő díszes jelvényen kívül úgynevezett kis gomblyukjelvényt, vagy szalagjelvényt kellene statuálni, a mely a társadalmi életben megadná a reprezentálási lehetőséget a kormányfőtanácsosok számára. Ebben az ügyben mozgalom is indult meg a kormányfőtanácsosok különböző csoportjai részéről. Bizonyosra vesz- szük, hogy vannak tiszteletre méltó kivételek, akik lélekben távol vannak ettől a nagyjelentőségű megmozdulástól... Nem irigység, hanem valami fájdalmas, sajnálkozó érzés lett úrrá rajtunk, mikor a hirt olvastuk. Hát így elszakadt, igy elzárkózott a megközelíthetetlenség' elefántcsonttornyába ez a háromezer tanácsadó a nemzet egyetemétől. Ilyen kicsinyes hiúságokon gyötrődnek ők álmatlan éjszakáikon, mikor a nemzet túlnyomó többsége a lét és nemlét borotvaélén recitálja Hamlet monológját? Mennyit szavalunk demokráciáról, összefogásról, szociális szellemről, együttműködésről s a valóság az, hogy talán soha olyan mohó izgalommal nem kerestük az embertársainktól elválasztó és megkülönböztető jeleket, mint ebben a pöffeszkedö, nagyképü korban. Lehet, hogy érzéketlenek és süketek vagyunk a nagy loholok cimkórsága és ambíciói iránt, de nem tudjuk megérteni, hogy felnőtt, komoly emberek a nemzetnek ebben a rettenetes sorsában csak azt a tátongó sebet látják legnagyobbnak, hogy nincs jelvényük a méltó- ságos eim mellé, mely őket másoktól megkülönböztesse. A nemzet millióinak szárnyaszegett vergődése, ezreknek és százezreknek a csupasz létért, a száraz kenyérért vívott — akárhányszor meddő — küzdelme mintha teljesen hidegen hagyná kitüntetett nagyjainkat. Eddig úgy gondoltuk, hogy akik a kormányfőtanácsosi címet kapták, ezzel a kitüntetéssel az illetőknek a társadalmi, tudományos, gazdasági működésűket akarták külsőleg is elismerni és jutalmazni. Azt hittük, hogy a szellemi, erkölcsi kiválóság, a szaktudás már régen megkülönböztette és az egyszerű halandók fölé emelte őket s a kormánykegy mintegy fe- lülbélyegzi és hitelesíti azt, amit a közszellem már régen tudott és elismert a kitüntettekröl. De mit gondoljunk ezután az üres feltűnést kereső közéleti kiválóságainkról, mi szürke halandók, mikor önmaguk sem bíznak abban, hogy egyéni kvalitásaik megkülönbözteti őket a többi adóalanytól. Hát a jelvény adja meg az embernek a reprezentálási lehetőséget? A gomblyukjelvény, a szalagjelvény és nem a belső értétek? Nem olvastam és nem hallottam, hogy Apponyi Albert valaha, is panaszkodott volna, hogy szükségét érzi valamilyen jelvénynek, amikor európai tekintélyével egy félvilág gyűlölete és bosszúja ellen védelmezi a jogot és igazságot. A haza bölcse élete végéig egyszerű »Tekintetes ur« maradt, gomblyukjelvény nélkül, de ínég haló poraiból is olyan tekintély árad a nemzetre, hogy a díszes jelvényviselők is megirigyelhetnék érte. Az életet a szív, a lélek, a lelkiismeret kell, hogy irányítsa — hirdette Bethlen gróf a legutóbbi revíziós gyűlésen. S azt látjuk, hogy a társadalom | elitje a hazug pompa üveggyöngyeiben gyönyörködik, címek és kitüntetések után lohol s a stréberség szelleme kezdi beiszapolni a magyar közéletet. Maholnap már több méltóságos ur születik nálunk évente, mint ahány csecsemő. És a sok hazugság mögött egy szörnyű történelmi katasztrófa reménytelensége ásít, alatta a mélyben pedig egy le- tepert és kifosztott társadalom szociális és erkölcsi meghasonlása liheg. A fényes múlt ragyogásából csak az idétlen gőg, a cifra felvonulások és a hazug pátosz akar csillogni sok jelvénytől ékesítve... Preszly Elemér főispán vállalta a Kiskunviadal védnökségét A viadal idején a jőispán Halasra érkezik Lapzártakor értesülünk arról, hogy Preszly Elemér főispán szívesen és készséggel elvállalta a Halason rendezendő Kiskunviadal védnökségét. A főispánt a védnökség elvállalá- lására dr. Fekete Imre polgármester kérte fel, akinek a főispán kijelentette, hogy nagy örömmel vállalja a védnökséget és mindent megtesz abban az irányban, hogy a viadal idején személyesen is eljöjjön Halasra. aAltt említjük meg, hogy a Kiskun- : vjádal rendezőbizottsága a legserényebben készül arra, i hogy a város életében ezeket a nagyfoniosságu és nagyon jelentős napokat mentöl fényesebbé tegyék. A Kiskunviadal teljes képe kibon- i takozott már és kétségtelen, hogy nagyszerű és minden várakozást felülmúló eredményekkel fog lefolyni. Nem indul Halasról filléres gyorsvonat sem Szegedre, sem pedig Budapestre Városszerte nagy felháborodással fogadta a közönség az Államvasutak érthetetlen és példátlan Amikor híre ment országszerte, hogy az Allamvasut filléres gyorsvonat ebnen olcsó tértijegyeket bo- csájt ki, örömmel fogadta a közönség a vasútnak ezt a méltányos elhatározását, mert hiszen ez a filléres gyors annyit jelentett, hogy az emberek a mai nehéz viszonyok közt és a mostani nagy pénztelenség mellett is hozzájuthatnak egy- egy kedves és szép kiránduláshoz, ugyanakkor pedig a vasútnak is egészen kifizetődő vállalkozása volt ez a megvalósított terv. Napról-napra olvastuk újságok hasábjain, hogy hol innen, hol onnan indulnak filléres gyorsvonatok, egészen természetes volt, hogy Halason is megmozdultak és először Szegedre kértek filléres gyorst, később pedig egy másikat Budapestre terveztek. Halason az ötlet nagy elismeréssel intézkedését találkozott és a szegedi filléres gyorsvonatra már közel ezer utas lett volna, tehát sokkal több, mint amekkora létszámot a vasút kiván. Az egész városban mindenki utazás előtti örömmel készülődött arra, hogy Szeged nevezetességeit megtekintse, szülők gyermekeiket akarták vele megjutalmazni, mások tanulmány céljára akarták felhasználni ezt az olcsó utat, általában ünnepi hangulatban készülődött a város arra, hogy sokszáz lakója egy szegedi kirándulás kellemességeit élvezheti. Lakosságunk tervezett és a MÁV. üzletvezetősége döntött. A MÁV. méltó maradt a maga tradíciójához, amelyből kifolyólag már annyi kellemetlensége volt. A MÄV. már megint és ismét megfeledkezett arról, hogy ő nem hivatal, nem hatóság, hanem üzlet és az üzleti érzék egyenesen diktálja azt, hogy minden bürokrácia nélkül udvariasan és előzékenyen kell a közönséget kiszolgálni akár a fűszeresnél, Vagy a rőfösnél szokták. A MÁV. üzietvezetősége az utolsóelőtti napon jelentette ki hivatalos szárazsággal és hiva- I talos rideg hangon, hogy Halasról nem indítható filléres gyors sem Szegedre, sem pedig Budapestre, nem pedig annál az egyszerű oknál fogva, mert nincs vasati kocsi erre a célra. Ugyanakkor a MÁV. illetékes tényezői annak idején tudomásul vették, hogy Szegedre filléres gyorsvonat készül, jelenleg pedig még egyre-másra szaladgálnak ország- ; szerte a filléres gyorsvonatok, min- j den ilyen vonalra jut kocsi elegendő i számban, [ csupán Halas az, amelyet kihagytak ebből a csekély kedvezményből is. i A város fellovalt és eképen lóvá tett közönsége óriási felháborodással és megüt- közzéssel fogadta azt a hirt, I hogy nem lesz filléres gyors Halasról és mindenesetre annyi tényképen állapítható meg, hogy az Államvasatnak ez az indolenciája nem jó szolgálatot tett abban az irányban, hogy a vasút mellett hangolja véleményében a város közönségét. Miniszteri elismerésben részesült özv. Szatmáry Sátidorné Mint megbízható forrásból budapesti tudósítónk értesül, a földművelésügyi miniszter a legteljesebb elismerését fejezte ki özv. Szatmáry Sándornénak a gyümölcstermesztés körül elért érdemeiért. Ez a kitüntetés minden tekintetben méltóan jutott özv. Szatmáry Sándornénak, aki valóban nagyon kiváló kuliurér- zékkel fedezte fel, hogy itt nálunk a homokos talajon mennyire fontos jelentősége van a gyümölcstermesztésnek és hogy milyen messze kiható az a munka, amelyet ennek szolgálatára szentelünk. Özv. Szatmáry Sándornénak felsőkisteleki és pirtói gyümölcsöse olyan élményszerii látvány, gazdasága annyira elsőrangú és példát mutató, amelynek csak természetes következménye volt most ez az illetékes felsőbb helyről érkezett elismerés. Az elismerő okirat már megérkezett a vármegyéhez és azt a közeli napokban már le is küldik Halasra.