Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1931 (31. évfolyam, 1-104. szám)

1931-10-17 / 83. szám

iskola, hanem van iá régi I. számú, alsó iskola 1 tanteremmel 2 tanerővel és van az uj II. számú felső iskola 2 tanteremmel három tanerővel, a következő számú tanköteles iskolába járó gyerme­kekkel. Az I.-be jár 93 gyermek 2 tanítóhoz. A II.-ba jár 91 gyermek 2 tanítóhoz és a II. ki­egészítését képező III.-ba jár 66 gyermek 1 ta­nítóhoz. Pedig a II. és III.-hoz sokkal közelebb fekvő Nagy-major, Imgrund stb. tanyák gyerme­kei — 10 15-en — tanszabadságból és egyéb családi okokból mind a távolabb levő I. számú, alsó iskolába járnak. így tehát a II. számú, felső- iskolának 91 meg 66, összesen 157 tanköteles növendéke van. Hogy merte tehát Tegzes Ká­roly az október 12-i közgyűlésen még mindig azt állítani, hogy a II 1-nak nevezett iskolára, vagyis a II. számú iskola kiegészítésére itt nin­csen szükség? Hogy? — Hogy...?? Mert tág a lelkiismerete és nincsen annak bőségét szabá­lyozó rendelet. Történt azonban, hogy a csecsemővédő inté­zetet átadandó közegészségügyi hivatásának a vár­megyei főispán ur rendeletet küldött Kiskunhalas városhoz, hogy az iskolát ezen intézetből más­hova helyezze át és azt haladéktalanul 'adja visz- sza eredeti rendeltetésének. Ezen rendeletnek ele­get téve a képviselőtestület, utasította a város polgármesterét, hogy a pirtói III. számú iskola megfelelő elhelyezéséről gondoskodjék. Ennek alapján az iskola ügyekkel foglalkozó városi fő­mérnök a helyszínén kinn járván megállapította, hogy az I. számú iskola növendékei a pirtói vasútállomás, a kecskeméti ut és Pir-tó alsó ré­széről, a Tegzes-tanya környékéről regrutálódnak s ezen körzetben —■ hol az iskolától a tankötelesek közül senki sem lakik 2—3 klm.-nél távolabb több iskolára szükség nincs. Megállapította a vá­rosi főmérnök azután, hogy a II. számú iskola növendékeit az u. n. »Mancs« faluban, a soltvad- kerti határon és a Pir-tó felső részén lakók gyer­mekei képezik, kiknek lakóhelye központjában fekszik a II. számú iskola és akik ezen 1 tan- termü iskolában nem férnek el. Ez okból feltét­lenül a meglevő II. számú iskola közvetlen köze­lében kell egy tanteremről, illetve egy másik is­koláról gondoskodni, mire az én tulajdonomban levő legrégibb iskola épületet tartja a legalkalma­sabbnak. Kiemelte ez a főmérnöki jelentés azt is, hogy most az én lakásomat képező épület volt Pirtón a legelső, legrégibb iskola és tanítói lakás, tehát a parcellázáshoz feltétlenül a leg­megfelelőbb helyre, a középpontra tétetett. De mert az politikai okokból megszűnt iskola lenni s magán tulajdonba került, most okvetlenül visz- szaállitandó iskolának, annyival inkább, mert az a II. számú iskola közelében lévén, annak ki­egészítését fogja képezni és e sűrűn lakott terű­iét népművelési ügye beláthatatlan hosszú időre meg lesz oldva. Ezen jelentés alapján a vallás- és közokta­tásügyi minisztérium utasította az államépitészeti hivatalt, hogy helyszíni szemlét tartva állapítsa meg, hogy alkalmas-e az én 4 szobás lakóházam iskola céljaira? Mi annak a forgalmi- és becs­értéke? Mennyibe kerül annak iskolai tanterem és tanítói lakás céljaira való átalakítása? Az államépitészeti hivatal egyik főmérnöke a helyszínén megjelenvén, megáliapitotta, hogy lakóházam iskola céljaira tökéletesen megfelelő és azért is alkalmas, mert eredetileg is iskolá­nak volt építve. Annak forgalmi- és beesértékét, a telek árával együtt 9500 pengőben, az átalakí­tási költséget pedig 5500 pengőben állapította meg. Ezen előzetes szakértői szemlék és szakvé­lemények alapján a vallás- és közoktatásügyi mi­nisztérium elrendelte lakóházamnak iskola cél­jaira leendő megvételét, átalakítását s e célra Kiskunhalas városnak 9500 és 5500, összesen 15.000 pengő államsegélyt utalt ki. Tárgyalva ezt a város képviselőtestülete július 16-án tartott köz­gyűlésében, a Tegzes Károly indítványára úgy határozott, hogy ne az én ingatlanom, hanem más, a Budapest—belgrádi vasútvonal keleti ol­dalán fekvő ingatlan és ház vétessék még, vagy uj iskola építtessék, mert az én lakóházam árra nem alkalmas. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye törvényható­sága ezen ügyet 1931. évi szeptember 5-i gyű­lésében tárgyalva, a város képviselőtestületének julius 16-án tartott közgyűlésében hozott határo­zatát feloldotta és más határozat hozatalára uta­sította a város képviselőtestületét. Mert a Tegzes Károly állításaival szemben bekérve a vármegyei Főügyészség és vármegyei kir. Tanfelügyelőség szakvéleményét is, — megáliapitotta, hogy Teg­zes állításai nem fedik a valóságot és a város­nak igen nagy érdeke, hogy a mai nehéz gaz­dasági viszonyok között a szükséges iskolához és tanítói lakáshoz ingyen jusson. A vármegyei véghatározat leérkezte után most, október 12-i közgyűlésében újra tárgyalta ezt az ügye: a város képviselőtestülete, fle a pol­gármesteri javaslattal szemben, Tegzes Károly in­dítványára a régebbi feloldott határozatát ismétel­te meg. Tegzes Károly ugyanis a számtalan hamis adaton felül azt is állította, hogy ö személyesen beszélt a kir. tanfelügyelővel, aki neki azt mon­dotta, hogy az én ingatlanom iskola céljaira nem alkalmas és hogy ő — t. i. a kir. tanfelügyelő ur — a vármegyéhez semmiféle szakvéleményt nem adott. Gúnyos megjegyzések, kárörömtől maró kacagások hangzottak fel erre a »város­atyák« orcájára és hiába volt az elnöklő pol­gármester minden tárgyilagos felvilágosítása, tan­felügyelői írásos szakvélemény bemutatása, fel­olvasása, sőt hiába való volt az elnöklő polgár­mesternek még az a végső javaslata is, hogy Tegzes ezen bejelentése után vegyék le ezt az ügyet a napirendről s tisztázzák, hogy kinek van igaza? Mikor mondott a Tanfelügyelőség a valóságnak megfelelőt? Akkor és azt-e, amit írás­ban adott a vármegyének, vagy akkor, amit Teg­zessel szóban közölt? Vagy közölte-e egyáltalán Tegzessel azokat, amelyeket Tegzes állít? Minden hiába való volt. A többség a hely­zet teljes ismerete hiján Tegzesnek hitte el, hogy igazat mond s úgy határozott, hogy régi, meg­semmisített határozatát a vármegyével szemben is fenntartja. Nem gondolt senki ssm arra, hogy nem csonkitotta-e meg Tegzes Károly az Igaz­ságot egyik betűjétől? És ha a képviselőtestület többsége elmulasz­totta ezt a distingválást; felettes hatóságának igaz­ságos intézkedése tudatában védelmünkre a köz­véleményt, a nagy nyilvánosságot hívom, hogy mondjon véleményt és Ítéletet abban a kérdésben, hogy meg lett-e ez ügyben csonkítva az Igazság? s ha igen: melyik betűjétől? s mit jelent a mara­dék? rásonyi PAPP GEDEON pírtól telepes. fitly! ÉrtaalU Lapvállalat Hálái

Next

/
Thumbnails
Contents