Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1931 (31. évfolyam, 1-104. szám)

1931-10-17 / 83. szám

Kéiirat gyanánt I

Nyílt levél Halas város közönségéhez.

Akik megszoktuk őrizni azokat az emlékeket, amelyek nekünk kedvesek: — keressük elő a Kiskunhalas Helyi Értesítő 1931. évi augusztus 29-én megjelent 69. számát és szenteljünk pár percet az abban megjelent »Pirtó 143« cimü levélnek. Megtudjuk ebből, hogy Kiskunhalasnak két Pirtó ha túrrésze van. Az egyik a Budapest—belgrádi vasútvonal, illetve a Soltvadkert—kiskunhalasi országul keleti oldalán fekszik és nevét az ott elterülő nádas, mocsárgázas nagy tó-tól kapta, amelynek felszínére Pir-t varázsolt a hajnal s igy lett belőle a mai Pir-tó puszta. A másik ugyanezen országút nyugati oldalán, a 143 magassági pont körül terül el, hová, mint a környék legmagasabb helyére pásztor-elődeink nyájaikat, gulyáikat, kondáikat terelgetve, szalonnát s kenyeret pirítani jöttek össze s ezt »Pirtó domb«- nak nevezték, mely helyhatározóból lett a mai Pirtó főnév. (Jelen Írásomban az egyik részt »Pir-tó«, a másikat pedig »Pirtó«-nak fogom jelezni.) S ezek átolvasása után értsük meg, hogy a mi piritó-helyünk, a mi családi-tüzhelyünk, a mi Pirtónk, ez a nem kiskunhalasi, hanem Gau- zer-féle telepítés, ez a sivatagbeli oázis és a felbecsülhetetlen értékkel, verejtékes munkával, szorgalommal, nélkülözéssel és gigászi küzdelemmel megteremtett agri-kultur terület a halasiak szégyenteljes volt »Illancs«-a, de a mai legideálisabb pomológiai kert, a mi édes otthonunk oktalanul gúnyolódok védtelen céltáblája lett. Védekezzünk hát ellene az igazság fegyverével az előtt a nyilvánosság előtt, amelyet nem lehet megtéveszteni úgy, mint azt Tegzes Károly a képviselőtestület legutóbbi közgyűlésén tette.

Ezzel a bevezetéssel kellett kezdenem az alábbi tények ismertetését, mert Tegzes hamis beállítása igen könnyen korrigálhatatlan hibákat eredményezhetne vidékünk kultur-fejlödésében. Ő ugyanis azt állította a julius 16-án és október 12-én tartott képviselőtestületi közgyűlésen, hogy felesleges Pirtón 3 pusztai iskola, de ha már van, úgy abból egy az ö Pir-tóján, vagyis a Budapest—belgrádi vasútvonal keleti oldalán helyeztessék el, mert ott nincsen iskola és a gyermekeknek 6 klm-re, három óra hosszat kell a pírtól I., II. vagy III. számú iskolába járni. Tegzes ezt megtehette, hiszen a lelkiismeret vagy lelkiismereüenség bőségét szabályozó rendelet még nincs érvényben. De, hogy a képviselőtestület többsége ekkora maliciózus »sulyokvetés«- nek felült, azt elhitte és ez alapon határozott, az csak abban lelheti magyarázatát, hogy a polgár- mesteri javaslat ellen szavazók úgy ismerik a mi vidékünket, mint a Kongó legsötétebb dzsungeléit, vagy Páris legfényesebb főterét: — itt sem, ott sem voltak soha. Én pedig — érdekeltségemnél fogva — nem világosíthattam fel- őket ott, teszem tehát ez alkalommal, mint követ: kezik.

A Kolozsváriak Felsőkistelek—pirtói birtoka 24 évvel ezelőtt falunak, illetve nyaralótelépnek felparcelláztatván, 20 éve, 1911-ben magam is több parcellát vettem e birtokból. Akkor még sem rendes vasúti állomásunk, sem rendes iskolánk nem volt. Amikor pedig mind a kettő

építése nélkülözhetetlenné vált, egyik sem az egyedül hivatott helyen, a mi telepünkön, hanem Istenben boldogult Szathmáry Sándor gymn. igazgató birtokán épült fel. A vasútállomás kérdésével nem foglalkozom, mert az már változtathatatlan. De e cikkem tárgya az iskolák megfelelő elhelyezése lévén, megvilágítom, hogy mi történt akkor az állomás melletti iskolával. Telepünk: »Mancs« gyermekei egyszerre megtöltötték úgy, hogy mihamarabb 2 tanerőre volt szükség, délelőtt-délutáni megosztott tanítással. De mert 150—200 gyermek rendes iskoláztatása igy is lehetetlen volt, sürgettük a II. iskola felépítését, azon kifejezett és az igazságnak egyedül megfelelő érvvel, hogy az most már csakis a mi telepünkön »IUancs«-on épülhet fel. De bizony Tegzes Károly annak a felépítését is megakadályozta akkor, mert »mint pirtói földbirtokos, felelőssége tudatában állította, hogy a kijelölt helyen arra szükség nincs és Pirtón a meglevő egy iskola teljesen elegendő.« És a városi képviselők akkor is hittek neki. Hogyne. Hiszen ő pir-tói benszülött, mi pedig »pirtói«-ak vagyunk. (A köt- jel a homouzion és homojuzion jóttáját jelzi.) A hatóság azonban mihamarabb átlátott az emberi érzések Jegalantasából, a gyűlölet és irigység szálaiból szőtt szitán és a következő évben, a mi kérelmünkre általa kijelölt helyen — telepünk északkeleti sarkán — felépittstte iskolánkat. Soha el nem múló hálát érzünk érte. És csodák-cso- dájára — mi történt? A mi II. számú iskolánkban többen lettek a növendékek, mint az I. számú iskolánál volt. A mi II, számú iskolánkat is két tanerős iskolává kellett tehát minősíteni délelőtt és délutáni megosztott tanitással. A helyzet ekkor — három évvél ezelőtt — az volt, hogy az I. számú iskolába jártak a mi telepünktől délre lakók gyermekei, a II. számú iskolába pedig a mi telepünkön és attól északra lakók gyermekei. De mint gyakran megesik, hogy a későbbi alkotások helyesebbek, jobbak az előbbieknél, az történt nálunk is. Pedig amikor ez a két iskola már fel volt építve, akkor e környéken s a Budapest—belgrádi vasútvonal keleti oldaláról a Tegzes-tanya tájékáról senkinek sem kellett 2— 3 klm-nél távolabbról iskolába jámi, mert a fentebb érintett határvonal megszabása minden más állítást hamisnak mutat. Miért merte tehát Tegzes Károly az október 12-i közgyűlésen meg mindig azt állítani, hogy a mái iskola elhelyezés mellett az ö környékén lakóknak 6 klm-ről 3 óra hosszat kell iskolába járnia? Miért? — No! Hát miért...? Mert nincs lelkiismeretlenséget tiltó rendeletünk.

Az volt tehát a helyzet három évvél ezelőtt, hogy az uj II. számú iskolának több volt a tankötelese, mint a régi I. számú iskolának. Da mert az I. számú iskolában sem lehetett az ott beíratottaknál többet elhelyezni, gondoskodni kellett a II. számú iskola részére még egy tanteremről, ami a képviselőtestület bölcs intézkedéséből meg is történt úgy, hogy az az üresen álló csecsemővédő intézetben, mint a II. iskolához közel levőben és mint annak kiegészítője ,helyeztetett el. Voltaképen tehát nincsen Ili. számú