Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1931 (31. évfolyam, 1-104. szám)

1931-09-05 / 71. szám

szeptember 5 Kishunhala» Helyi Ertetftöfe 5 oldal — Ä kereskedők sérelmeinek orvoslá­sát ígéri a kereskedelemügyi miniszter. A Füszerkereskedök Országos Egyesü­lete Kenéz Bé!a kereskedelmi miniszter előtt ismertette az élelmiszerkereskede­lem panaszait. Különösen a közüzemek leépítését, a szövetkezetek támogatásá­nak megszüntetését, a vasárnapi munka­szünet megvalósítását, a zárórakérdés és a cukor minimális árának megállapí­tását kérték. A miniszter utalt arra, hogy a kereskedők bajait jól ismeri, nem jár behunyt szemmel s igy látja a nap-nap után bezárt boltokat. Megígér­te, hogy a kereskedelem kívánságait ko­moly megfontolás tárgyává teszi és igyekszik a kiskereskedők szerény eg­zisztenciáját biztosítani. O r s z á g-V Hág Magyarország az idei legjobb ered­mények alapján atlétikában negyedik he­lyen áll Európa nemzetei között. — Úszóink első csoportja hazaérkezett. — Az üllői temető közelében av3rkorabe’i sírokra bukkantak. — Megrepedt az esztergomi bazilika nagyharangja. — A szatmári katolikus magyar elemi isko­lából román nyelvű ovoda lesz. — A szállodások és vendéglősök azt kérik, a kormánytól, hogy valamennyi kül­földi állammal szemben, szüntesse meg a vízumkényszert és tárja fel a kapukat a szórakozásból utazó idegenek előtt. — Szabolcsmegyében több gyermekpa- ralizis-megbetegedés történt. — Magyar- országon József főhercegnek van a leg­nagyobb életbiztosítása: 8 millió koro­na, amiből most a főherceg 30.000 P visszatérítést kap. — Nagykőrös piaca tele van hamis mérlegekkel. — A jövő héten folytatják a magyar—csehszlovák kereskedelmi tárgyalásokat. — A győri gazdagyülés a műtrágya-akció folytatá­sát sürgeti. — A Nemzeti Színház tagjai a jövőte.i nem vendégszerepelhetnek ide­gen színpadokon. — Vitéz Keresztes- Fischer Ferenc belügyminiszter fogadta a kerületi főkapitányokat, akikkel kö­zölte, hogy nem hajlandó messzemenő személyi változásokat eszközölni. — Károlyi Gyula gróf miniszterelnök ren­delkezése szerint nem lesz többé rend- őrőrszolgálat a miniszterelnökség kapu­jában. »Nincs szükségem diszőrségre« — mondotta a miniszterelnök. — Gazd. tanácsos lett Kálmán Géza büdszentmi- hályi tiszttartó. — Egészségügyi taná­csos lett Kemény Gyula dr. váci orvos. — A kormányzó érdemeinek elismerése mellett felmentette Sztranyavszky Sán­dor dr. belügyi államtitkárt, akinek a II. fizetési osztály jelleget adományozta. — Sipőcz Jenő, Budapest polgármestere átvette hivatala vezetését. — A 33-as bizottság hatos albizottsága szerdán a honvédelmi minisztériumban folytatta munkáját. — 25—30 százalékkal adóz­tatják meg hir szerint a nagyobb vagyo­nokat. — Letartóztatták Mélykuton Ár­vái József és Nagy Ambrus foglalkozás nélküli egyéneket, akik mint »miniszteri tisztviselők« az egész környéket végig- szélhámoskodták. — Mussolini ma fo­gadta a Rómában tartózkodó negyven- tagú magyar cserkészcsapatot. — El­ragadta a hegyről vihar után lezúduló víz Szekszárdon Molnár József és Hor­váth Sándor gazdalegényeket, akik a Séd patakba fúltak. — Kenéz Béla ke­reskedelmi minisztert ötventagu szolnoki küldöttség üdvözölte, mint Szolnok szü­löttjét. — Szétroncsolta egy budapesti autóbusz az alája került Kiss László nevű 4 éves fiúcskát, aki azonnal meg­halt. — A magasfeszültségű áram halál- rasujtotta munkája közben Oláh Imre 25 éves kőbányai géplakatost. — Fel­akasztotta magát Pesten Petrovics Teréz 31 éves iparmjüvésznö. — Egy éhező festőművész Grenobleban éjszaka a sze­metesládába feküdt és ott agyonlőtte magát. — Együttes fizetésképtelenséget akar jelenteni 2400 miskolci iparos és kereskedő a hitelkorlátozások miatt. — e* * ä os í* — Willy Fritsch, a nők bálványozott filmművésze játsza a vasárnapi UFA műsor »A szerelmi keringő« főszerepét. Ez a film egy dévaj, pajkos elevenségü vígjáték-attrakció. Willy Fritsch és Lili­an Harvey páratlan népszerű neve a legbiztosabb záloga annak, hogy ez az utolérhetetlen; filmremek diadalmas si­kert fog aratni. — Értesítés. Értesítem növendé­keimet, hogy a zongoratanitást 15-én megkezdem. Jelentkezés 14-én dél­után 3—6-ig órabeosztás végett Kos- suth-u. 3 szs (Hofmeister-féle ház.) Ráth Lili zongoratanárnő. — Ä tompái vásárt szept. 7-én, hétfőn tartják meg. Felakasztotta magit egy felsiszállisl ember Megdöbbentő öngyilkosságról értesült a rendőrség kedden a délutáni órákban­Az esetet Felsőszállásról jelentették, ahol az egyik tanyán Kis Rabata Sán­dor felakasztotta magát és már csak holtan találtak rá. A megindult vizsgálat folyamán csak annyit sikerült megállapítani, hogy Kis Rabata Sándor anyagi gondjai miatt követhette el végzetes tettét. — Ä filmművészet a mind fan- tasztikusabb témákban kereste az ér­dekességet, az újra való törekvést, most ép az ellenkező nézet dominál: minél egyszerűbb témákat választanak, hogy azután az egyszerű témán keresztül adjanak bizonyságot a filmrendezés, filmtechnika és a filmjáték fejlődéséről. Ilyen film a kedden és szerdán bemu­tatásra kerülő »Fehér barát« cimü han­gos film. A »Fehér barát« cselekménye a szív legmélyebb és legnemesebb ér­zéseihez szól A római Szent Péter dóm­ban mondott szent mise, a vatikáni fel­vételek és a gyönyörű olasz és tiroli tájak a szenzáció erejével hatnak. — Elrontott gyomor, bélzavarok, émelygés, kellemetlen szájíz, homlok- fájás, láz, székszorulás, hányás vagy hasmenés eseteinél már egy pohár természetes »Ferenc József« keserüviz gyorsan, biztosan és kel­lemesen hat. A gyakorlati orvostu­domány igazolja, hogy a Ferenc Jó­zsef viz használata a sok evés és ivás káros következményeinél igazi jótéteménynek bizonyul. A Ferenc József keserüviz gyógyszertárakban, drogériákban és füszerüzletekben kapható. SPORT Futballmérkőzés. A Nagykálozi Sportkör 6-án, vasárnap délután 4 órai kezdettel barátságos mér­kőzést játszik a Kalocsai Vass Levente Testedző Egyesületté’. A Sportkör ere­sen készül erre a mérkőzésre, hogy a múltkori irreális vereségéért revanschot vegyen. A kalocsaiak a bajnokságban startoló komplett csapatukkal állnak fel és igy igen szép mérkőzésre van kilátás. * A Középmagyar Labdarugó Alszövet- ség Sochr F. Zoltánt, a labdarugó sport terén kifejtett munkásságának elismeré­séül tanácstaggá választotta, * A Kiskunsági Alosztály sorsolása. A Kiskunsági Alosztály bajnoki for­dulóit az alábbi sorrendben sorsolták ki. Szeptember 13-án: Kiskőrösi Petőfi TE—Jánoshalmái TE, Izsáki Előre SC —Kalocsai Vass József SE, Kiskunhalasi AC—Kiskunhalasi Nagykálozi SK. — Szeptember 20-án: Kalocsai Vass József SE—Kiskőrösi Petőfi TE, Kiskunhalasi Nagykálozi SK—Izsáki Előre SE, Já­noshalmái TE—Kiskunhalasi AC. —■ Szeptember 27-én: Kiskőrösi Petőfi TE— Kiskunhalasi Nagykálozi SK, Izsáki Elő­re SC—Kiskunhalasi AC, Jánoshalmái TE—Kalocsai Vass József SE. — Ok­tóber 4-én: Kiskunhalasi AC—Kiskőrösi Petőfi TE, Izsáki Előre SC—Jánoshal­mái TE, Kiskunhalasi Nagykálozi SK —Kalocsai Vass József LSE. — Októ­ber 11-én: Kiskőrösi Petőfi TE—Izsáki Előre SC, Kalocsai Vass József LSE— Kiskunhalasi AC, Kiskunhalasi Nagyká- iozi SK—Jánoshalmái TE. — Pályavá­lasztók az elől álló csapatok. Lefeküdtem, de álom nem jött sze­meimre. órákig töprengtem a másnapi viszontlátáson, de főleg afelett, hogyan kellene kíméletesen tudatni a halálhírt Sacharoffal. j Egyre jobban meggyőződtem arról, * hogy reám vár e feladat elvégzése. Re- 1 ám, az idegenre, nem pedig a gyerme­kekre. Úgy véltem, hogy még az éj folyamán tenni kell valamit. A leányok már alud­tak. Szabályos lélegzetvételük tisztán át- szürődött a szomszédos szobából. Az alkalom tehát kitűnő. Itt az idő, hogy felkeljek, hogy észrevétlenül kiosonjak s az éj sötétje alatt átlopjam magam a harmadik szomszédba s valahogyan ér­tésére adjam a tábornoknak érkezése­met. A gondolatot tett követte. Néhány pillanat múlva már kint vol­tam az éjszakában. Kitapogatóztam az udvarból, átvetettem magam a sövé­nyen s halkan, mint az árnyék, átoson­tam a harmadik szomszédba. A szibériai falvakban ritka az a ház, ahol kutya van. Szerencsémre itt sem volt. A rozoga, alacsony fakerítés se támasztott különösebb akadályt s igy néhány pere múlva már megkocogtat­hattam az ablakot. Sejtelmem sem volt, jó helyen járok-e s hogy nem ellensé­gem ablakát verem-e, de valami isme­retlen erő, amely mintha dróton ránga­tott volna, újból felemelte kezem s új­ból az ablakhoz ütögette. Semmi nesz. Hasztalan 'hallgatóztam, ki vagy mi sem mozdult belülről. Mint­ha élőlény nem is lakott volna a la­kásban. Újból és újból bátorságot vettem s harmadszor, negyedszer is megvertem az ablakot. óvatosságból most már erősen a fal­hoz lapultam. Arra gondoltam ugyanis, hátha rossz helyen járok s valami félvadember muzsik, akit felriasztok ott belül álmából, kérdezés helyett nyom­ban puskájához kap s fogadj isten he­lyett be’.ém ereszt néhány nyulra töltött sörétet. Alig hallhatóan, légiesen, mint a torok­ban maradt sóhajtás — végre hang ütődött át az ablakon. Első pillanatban nem tudtam kivenni, vájjon suttogás-e, vagy csak butorzörgés a hang, amely kísérte iesen szüremlett a viskóból kifelé. A hang erősödött. Már ki lehetett ven­ni, hogy egy, a szobában lépegető lábtól ered, amely öregesen csoszog egyene­sen az ablak felé. A függöny — csakugyan! — félrebil­lent és helyet adott egy sötétben go- molygó emberi ábrázatnak, amelyről — hasztalan meresztgettem szemeimet — nem tudtam kivenni Sacharoff vonásait. A fehérség, amely az arc folytatásaként lefelé futott, azt sejtette velem, hogy hatalmas őszbeesavarodott szakálla le­het az illetőnek. — Nem ő az! Nem a tábornok! — suttogtam hangtalan ajakka’. — Sacha- roffnak beretvált arca van. — Ki vagy? — hangzott tiszta orosz- sággal belülről. S mielőtt feleletet adhattam volna, újra szólt a ködalak: — Mit akarsz? Rekedten, idegenül tört elő a hang. Úgy véltem, hogy nem Sacharoff hang­ja. Nem habozhattam azonban, a választ gyorsan és határozottan meg kellett adnom. — Jó ember vagyok. Vándor, aki utón van Tomszk felé s aki betévedtem a faluba. Jó szivet keresek, aki meg­szán és hajlékot ad az éjszakára. — Úgy? — dörmögött a felisrr.erhe­tetlen valaki. — Jó szív az csak volna, csak azt nem tudja az a szív, hogy nem. döföd-e át gyilkoddal, ha beereszt a lakásba. — Ne félj, jóember — szóltam alázat­tal. — Ha gonosz szándék vezetne, nem a te szegényes hajlékodon kopog­nék. —- Csórt znáity! — Az örödög tudja — mormolta a szakállas. — Ki tudhatja, kiben mi lakozik. Kivált ilyenkor... éj­szakának idején. A függöny újból összeomlott. Nehéz percek teltek e!. Álltam és vártam, mi fog következni. Jó jelnek vettem, amikor meghallot­tam a tapló csiholást, amiből könnyű volt a következtetés, hogy világosságot akarnak belülről gyújtani. Valóban, hamarosan fény vetődött az ablakra s az olajmécses lobogása kí­sértetiesen rezgett a függönyön. — Tehát beeresztenek! — ujjongtam csendes izgalommal. A keresztvas, amivel a muzsik-házak­nál a bejáratot szokták elreteszelni, nye­keregve csörömpölt, jeléül annak, hogy szabaddá teszik előttem az utat. Egy perc és felpattant az ajtó is. Méccsel a kezében egy fantasztikusan torzonborz vénség állott a küszöbön s dús szemöldöke alól szúrós tekintettel vizsgált jóidéig, ahogy ott álltam gör­nyedtem alázattal előtte. — Nos, hát te vagy az a vándor? — szólott kissé barátságtalanul, de le­ereszkedően. — Én vagyok, panyi — nyöszörögtem olyan keservesen, hogy az öreg látha­tóan megszánt s lobogó mécsesével köz­vetlenül az arcomba világítva, beinvitált hajlékába. Igyekeztem a fáradt ember benyomá­sát tenni s vánszorogva kapaszkodni be a fülledt levegőjű odúba, amelynek mélyében egy másik embert is nyom­ban felfedeztem. Ott kuporgott egy földre vetett gyé­kényen, sáppadtan és szomorúan s mint akit semmi sem érdekel, reám: a várat­lan éjszakai vendégre is alig hajított egy unott pillantást. Nyomban megismertem: Sacharoff tá­bornok volt. * Anélkül, hogy ügyet vetettem volna a gubbasztó Sacharoff tábornokra, a jó­szívű házigazdával elegyedtem rövid be­szélgetésbe. — Itt meghúzhatod magad az éjsza­kára — ásitozta unottan gazdauram. — Feküdj oda az öregur mellé, elég széles a gyékény, kelten is megfértek rajta. Az öregur, a tábornok felütötte fejét. Fürkészve kémlelt egy darabig, hossza­san vizsgálgatta arcomat, amit persze felismerhetetlenné tett számára az el­múlt hetek szörnyű szenvedése. Megöre­gedtem, megráncosodtam az alatt a né­hány hónap alatt, amióta utoljára beszél­gettem vele s három szépséges leányát letéptem kebléről. Borostás szakállam idegenné tett előtte és sejtelme sem volt arról, kit kapott bennem hálópajtásul melléje. Anélkül, hogy cafattá tépett, rongyos gúnyámat levetettem volna, lehevered- tem az öregur mel'.é s pár pillanat múl­tán már úgy tettem, mint aki az igazak álmát alussza. A gazda is nyugovóra tért s hatalmas horkolással álomba szé­dült. Elérkezettnek láttam a pillanatot, hogy felfedjem a tábornok előtt kilétem. — Alszik? — suttogtam a fülébe. A tábornok megrezzent. Villámgyor­san ülőhelyzetbe emelkedett. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents