Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1931 (31. évfolyam, 1-104. szám)
1931-06-10 / 46. szám
juntos 10 Kiskunhalas Helyi Értesítője 3 pének iskoláztatását, hogy hatalmas választókerületek voltak szemben a nemzetiségi vidékek kicsi választó- kerületeivel, épen azért, hogy a többségben levő magyar gondolatot elnyomhassák. Nem véletlen, hogy most kell utakról és iskolákról gondoskodnunk az Alföldön, tudatosan hanyagolták el ezt a kérdést, mert tudták, hogy ha van valahol ma> gyár élet, gondolat és erő, akkor itt van. Nekem tetszik az, hogy 1848 áll e háznak homlokzatán és mégis azt mondom, nagy lépéssel haladtunk már előre és ez már csak hagyomány, ma függetlenségről beszélni fölösleges, mert függetlenek vagyunk, jóllehet, drágán fizettük meg függetlenségünket. Drágán, mert megcsonkították az országot, mert olyan politikai rendszer váltotta fel 1918- ban, amely pusztulást és sorvasztást jelentett. Én is ragaszkodom á hagyományokhoz, de mégis azt kell mondanom, elmúlt az az idő, amikor 48 és 67 szemszögéből néztük a világot, egy független államnak más problémái vannak. Ezért volt erő abban a gondolatban, amelyet a nemzet hivatott vezére hirdetett Nagyatádival együtt, amikor azt mondta, hogy az ur és paraszt fogjon össze, legyen egy gondolatkör, amelyben a nemzet kiéli magát, hiszen nem érünk rá pártos^ kodni, a történelem állandó cselekvést alkotó munkát sürget. Sokszor mondtam már, hogy jóllehet az egységespárt programmjával lépek fel, mégsem vagyok pártpolitikus. Azt tartom, hogy nehéz időben nem érünk rá pártpolitikával foglalkozni, én mint miniszter és mint magyar ember, mindenkié akarok lenni, aki becsülettel kíván dolgozni a magyar ugar szántásán. A rádió, repülőgép és villamosság korában, amikor az idő rendkívül gyorsan szalad, nem érünk rá pipázgatva lesni, mig magától kifejlődik valami, mert akik megértik az idők szavát, gyorsan tudnak cselekedni, elgázolják azokat, akik Pató Pál módjára kívánják életüket leélni. — Épen ezért bárhova megyek, azt mondják, hogy van ellenzék, nem érzem ezt az érzést, nem var gyok senki magyarnak ellenzéke, de ellenzéke vagyok mindenkinek, aki nem szereti a nemzet függetlenségét, aki nem ragaszkodik a magyar röghöz, nem valláserkölcsös, aki viszályt szit, aki a templomok között viszályt akar felidézni, aki nem a magyar gondolat világában él, aki idegen eszméket akar becsempészni és mérgezni, amelyek az építés helyett a rombolást jelentik. — A busuló nemzet nem a jövő nemzete — folytatta tovább a miniszter. Bizakodónak kell lenni. Elismerem, hogy sok az adó és hogy nem minden rózsás. De különösen Halasnak kell meggondolnia, hogy ez a város milyen szenvedésekkel teljes időket élt át például a török hódoltság idejében. Agitátorok jelszavakkal félrevezethetik a népet a gabonaár emelkedése ügyében, de én azt mondom, hogy a búza nem lesz semmivel sem drágább, azáltal, ha más korr mányzat jönne. Ez teljesen független a kormányzattól, ez az általánosan érezhető gazdasági válság tünete. Egyébként is köztünk és az ellenzék közt külömbség nincs. A nagy magyar célokért, amelyeket ők vallanak, mi is épenugy dolgozunk és ha megkérdeznék ma valakit, hogy miért ellenzéki, rájönne, hogy tisztán unalomból az. — Fogjunk össze valamennyien, ez igenis kellene már nekünk. Összár fogásban van erő és ezzel az erőivel megteremthetnénk gazdasági kultúránkat és mezőgazdasági érdekeinket. Egyesek azt mondják, hogy szőlőt nem érdemes termelni, mert a bornak alacsony ára van. Én ezt tagadom. Jön majd, mint ahogy volt is égy nemzedék, amely ismét fogyasztani fogja a bort. Nem esznek az emberek húst — mondják. Ez sem áll. A háborúban járt nemzedék irtózik a túlzott husevéstől, any- nyi vért látott a fronton. De ez nem jelenti azt, hogy zöldségekből éljenek az emberek. Általában a szervezettségben meg lehetne látni és állapítani azt, hogy mikor mire van szüksége a mindenkori piacnak és azt kell termelni. Gyönyörűséggel láttam a város határában a szép gyümölcsösöket és szerintem ez volna talán a legegészségesebb termelési ág— Általában a gazdasági és különösen a mezőgazdasági nehéz napokat nem sopánkodással és elkeseredéssel kellene kezelni, hanem inkább hittel dolgozni és szeretettel cselekedni kellene a termelési ágak terén. Én erősen vallom, hogy ez a mezőgazdasági válság csak átmeneti lehet. Ez az a programm, amelynek szószólója a kerületben én vagyok. Épen ezért szeretettel válasszanak meg, mert akkor boldog magyarrá tesznek. A miniszter látogatása a Gazdasági Egyesületben Gömbös Gyula miniszter lelkes ováció közben hagyta el az egységespárt helyiségét, ahonnan a gazdasági egyesületbe ment és itt Mészöly Károly, a gazdasági egyesület elnöke üdvözölte meleg szavakkal. Szólt arról, hogy a gazdatársadalom nehéz napokat él és ez a gazdaközöneég örömmel veszi tudomásul Gömbös miniszter képviselőjelöltségét, mert tudja azt, hogy a gazdatársadalom ügyét jó kezekbe teszi le és benne mindenkor őszinte támogatóra talál. A miniszter válaszában a következőket mondotta: — A kormány és én is ismerem a gazdák bajait. A gazdasági krízis rém országos tünet, hanem világre’.ációkban is egyformán nehéz kérdés. Nem a kormánly mentségére hozom fel, de jneg kell állapítanom, hogy a világgazdasági helyzet egyformán kritikus napokat él át. Szólt arról, hogy tárgyalások folynak buzafeleslegünk értékesítéséről és a kormánynak minden célja az, hogy biztosítsa azokat a piacokat, ahol el lehetne helyezni a magyar mezőgazdaság termékeit. Újólag biztosítom a gazdákat arról, hogy a kormánynak komoly programmja a gazdákon való segítés, mert jól tudja, hogy a gazdatársadalom olyan kemény szikla, amelyre mindenkor építeni lehet és vigyázzanak a gazdák, hogy ez a szikla ne legyen belső robbanás áldozata, mert ezzel önmaguknak ássák meg sirjukat. A miniszternek id. Nagypál Ferenc a Gazdasági Egyesület alelnöke mondott köszönetét a látogatásért. Délután fél egy órakor a miniszter tiszteletére a városi nagyvendéglőben nagyszabású bankettet rendeztek. A banketten a város társadalmának minden rétege résztvett, ahol a minisztert szintén lelkes hangulatban ünnepelték. Az első felköszöntőt Ney Géza várm. főjegyző mondta a miniszterre, hangoztatva azt, hogy Gömbös Gyula honv. miniszterben egy leikéig érző, hazáját szerető férfiút kap a város, akire büszke nemzete, fokozottabban büszke lehet ez a város, mely pár hét múlva képviselőjének mondhatja. Utána dr. Fekete Imre polgármester emelkedett szólásra és általános figyelem közt a következőket mondotta: — Minden nemzet életútja rögös és megpróbáltatásokkal tele. Európa nemzetei között egy sem szenvedett annyit, mint a magyar, egynek sem volt oly keserű az iitalla, mint a magyaré. Trianon sebei a nemzet szivéig hatottak. A határmeghuzások a modern technika minden vívmányával a magyar nemzetet el akarták törölni a föld színéről. Elveszett sok mindenünk, bányáink, ipar, kereskedelmünk jórész© s ennek dacára elmondhatjuk, hogy nem jól számítottak ellenségeink. Számításaikból kihagyták, hogy ebben a nemzetben a nemzeti őserő, a katonai és polgári erények egyaránt virágoznak. S ha kell, megszületnek a vezérek! A katonai erények megvalósítója vitéz nagybányai Horthy Miklós őfőméltó- sága, a polgáriak gróf Bethlen István egyéniségében találkoznak. E két nagy ember összefogása teremtette meg a nyugodt életet. Amikor a kormányzó és miniszterelnökről emlékezem, gondolok arra a férfire is, akiben e két tulajdonság a katonai és polgári erény kifejezésre jut, Gömbös Gyula honvédelmi miniszterre, városunk képviselőjelöltjére. Lendülettel teli élete biztos Ígéret. Nyugodtak lehetünk, hogy amit üzent, az beteljesül: »Nem tudok elképzelni határmenti várost katonaság nélkül.« A banketten félszólalt Kovács József ny. városi tanácsnok és a következőket mondotta: — örömmel és nagy lelkesedéssel üdvözlöm Nagyméltóságodat, akivel én ! már régebben is találkoztam. Én a magam részéről azt állapítom meg, hogy a miniszter ur képviselője lesz Halas városának. Itt ezen az örömünnepen egy kevésbé örömteljes részt is bekapcsolok a beszédembe és megemlítem, hogy amig mi itt jól érezzük magunkat, addig az egységespárt elnöke dr. Babó Imre betegen fekszik Budapesten a kórházban és mi aggódva figyeljük betegségét. Én kívánom, hogy szeretett elnökünk mielőbb felgyógyuljon és ha itt nem is örvendezhetik velünk, együtt örüljünk majd a sikernek. Jakabcsics Ernő az alábbi felköszön- töf mondotta: — Kegyelmes Uram! 100 holdas gő- bötjárási kisgazda vagyok. Tized magammal jelentem meg. Ma csak tizen, de a pár nap múlva bekövetkezendő választásokra egy szálig, az utolsó szálig itt leszünk. Tegzes Károly a következő üdvözlő szavakat mondotta: — Válaszolok a Kegyelmes Ur szavaira. Egyik körben mondotta, hogy szeret az oroszlánokkal szembenézni. Legyen meggyőződve, hogy a gazdakör többsége szélsőségekre nem kapható. A magyar gazda szebb és jobb életéért küzdünk. Kiskunhalas gazdakör» ■ hive gróf Bethlen Istvánnak. öt nem nélkülözhetjük. Az ö zászlaja nem fog megbukni. Gömbös Gyula a következőképen válaszolt az üdvözlésekre. — Már is köszönöm a szere te tét, melyet a város polgársága felém irányított. Hivatásomnál fogva nem lehetek más, mint szolgája a közérdeké nek. A képviselőségben ezt a megbízatást látom. Azt, hogy vannak 10-en, 10 ezren, akik rám várnak. Úgy van, ahogy a polgármester ur mondotta: E faj leküzdhetetlen. Ezt imádom hibáival. (Éljen!) E faj sokkal többet produkálna, de örökös torzsalkodás van. Az ördög elfog sokunkat és oly utakra kényszerit, melyen nem 1 szívesen járunk. S mi megyünk csu- I pán azért, mert egyszer rátettük lábunkat. Nincs tehetségesebb nép, mint a miénk, csak nincs kiművelve. Kezdem a falun. Ha az egyszerű embertől többet akarok, taníttatnom kell. Sokaknak jói volt e tudatliapi nép, mert baromnak nézte. Tökéletesség felé kell menni. Mélyebbre ásni a magyar lélek kútjába, mert annál nagyobb erőforrásokra találunk. Osztályellentétek mindig voltak. Fontos, hogy a nemzet társadalma, az értékek arisztokráciája megértse, hogy befelé nyúlván, oly erkölcsi nivóra emeljék e nemzetet, hogy végeredményben megfeleljen történeti hivatásának. Mert az történeti hivatásunk, különben 1000 év óta szétzüV lőttünk volna. Tolleranciánk arra. pre- destinál, hogy vezető szerepünk legyen, amely nem vehető el bármely békediktátummal sem. Az igazi magyar ur soha sem szé- gyelt kezet fogni a kérgestenyerü gazdával. Elsőrendű állami kötelesség ügyelni, hogy a vérátömlés megj- legyen, mert elsatnyulnak. Szembe szeretek nézni az egyenlőség és a demokrácia szavával. Szerintem az nem volt más, mint, hogy a Hungária szállóban azok ettek kacsapecsenyét, akik kacsákat árultak. ' s Istenfélelmet hirdetek. Sokszor le kell borulnunk. A magyarnak előbb önmagát kell legyőznie. Lemondani, daráéba járni magasztos programmal. Nem demokráciát hirdetni s selyembe járni! Állati ösztönöket ébreszteni egy fajtában veszedelmes. Államot építeni csak az tud, aki etikai erővel rendelkezik. Ez jellemzi a magyart. Arra a szellemre ürítem poharaim, amely a magyar szabadsághoz vezet. Látogatások a különböző egyesületekben A Kereskedők A miniszter a bankett után körülbelül fé( óra múlva a Kereskedők Egyesületét j kereste fel, ahol nagy éljenzés fogadta, j A minisztert Kun Benő köszöntötte és j többek közt a következőket mondotta: j — A Halasi Kereskedők Egyesületének megbízásából, Kiskunhalas város haza- j fias kereskedő társadalma nevében ne- I kém jutott a megtisztelő Szerencsei, i hogy Nagyméltóságodat, hasonló ünnepséghez nem szokott igen szerény he- j lyiségünkben hódo’atteljes tisztelettel, , igaz szeretettel és hazafias lelkesedés- j sei üdvözöljem azon alkalomból, hogy Excellendád kegyes vo’t bennünket ott- 1 honunkban felkeresni. ■ — öröm és lelkesedés érzése tölti el ! sziveinket, hogy itt üdvözölhetjük közöttünk a magyar nemzeti hadsereg egyik megteremtőjét, a mdndannyiónk reményét és büszkeségét képező magyar honvédelem kiváló reprezentánsát, a hűség, hazaszeretet és áldozatkészség szimbolikus megtestesítőjét, a jelenkor legnagyobb diplomatájának gróf Bethlen 1 István miniszterelnöknek hűséges, kemény kötésű, de igazságos munkatársát, kiknek mindkettőjüknek hervadhatatlan érdeme marad az, hogy a nemzet éleb Egyesületében erejébe vetett szilárd hitükkel visszaadták, a forradalmak által, a pusztulás szélére sodort nemzetnek étoiakarásához szükséges önbizalmat. Mi magyar kereskedők Excellenciád törhetetlen hitében és reményében, hitet és reménységet találunk a magunk jobb sorsára vonatkozólag fs és hisszük, hogy az elmúlt súlyos tiz esztendő alapvető munkáit, melyekben Nagyméltóságodnak is bőséges része volt és azt még szilárdabbá fogja tenni. Ebben a szent hitben és reményben üdvözlöm Nagyméltóságodat. Gömbös Gyula Kun Benő üdvözlésére a következőkben válaszolt. — Az összetartozandóság gondolatát hirdetem. Nem tudok kereskedelmet elképzelni ipar nélkül, ipart mezőgazdaság nélkül. Hirdetem egymásra utalságukat. Szükségét látom, hogy együtt dolgozzunk minden erőt koncentrálva. A magyar kereskedelemnek egész Európát be kell hálóznia. Nagy feladatok előtt állunk, miket csak összefogva tudunk megoldani. Jól esett, hogy frontharcos üdBankett a városi nagyvendéglőben
