Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1931 (31. évfolyam, 1-104. szám)

1931-03-18 / 22. szám

4 oldal Kiskunhalas Helyi Értesítője március 18 Gyönyörű ünnepségek sorozatával hódolt Halas hazafias népe a nagy márciusi emléknek Háromezer ember vett részt a délutáni ünnepségeken — Preszly Elemér főispánt kivételes szeretettel ünnepelte a város közönsége A magyar szabadságharc messze kimagasló dátuma ismét egy nagyon szép ünnepségben mutatkozott meg Halason is. A 48-as magyar idők szelleme a történelem betűiből élő valósággá lett, olyan, amely valóban örök életre rendezkedett be. Amig magyarok csak élni fognak ezen a földön, ez a dátum mindenkor leg­gyönyörűbb ünneplésük tárgya fog maradni. Ez a szellem élesen szem­betűnő volt a vasárnapi halasi ün­nepségek során is, ahol a hazafias lelkesedés legszebb példáit nyújtották azzal is, hogy az ünnepségeket több ezer ember áhítata hallgatta végig. Az idei halasi március 15-iki ün­nep azzal is nagyon kiemelkedett, hogy megjelentek azon a vármegye vezetői is, Preszly Elemér főispán, Erdélyi Lóránt alispán és Keviczky Sándor min. tanácsos, az államépité- szeti hivatal főnöke is. A város lakossága attól a naptól fogva, hogy nyilvánosságra jutott a főispánnak Halasra érkezése — me­leg szeretettel és ünneplő szívvel ké­szült fogadni a főispánt a város fa­után két órakor már gyülekezni kezdtek a szobor körül az emberek. Valamivel három óra előtt már az egész hősök szobra körüli terü­letet elöntötte a közönség, ember­ember hátán szorongott, amikor a 48-as kör elől a levente zenekar és a tűzoltó zenekar hangjai mellett vo­nult fel nagy közönség. Elől a le­venték festői menetben, majd & tűz­oltóság, utána pedig a, különböző egyesületek és a közönség. Nemso­kára a város vezetőségével és külön­böző hivatalok vezetőjével az ün­nepélyre érkezett Preszly Elemér dr. főispán, Erdélyi Lóránt alispán és Keviczky Sándor miniszteri taná­csos, az ál'amépitészeíi hivatal ve­zetője. Vele voltak többek között dr. Fekete Imre polgármester, dr. Pető Je­nő, a járásbíróság elnöke, dr. Babó Im­re kormányfötanáesos, dr. Gusztos Ká­roly h. polgármester és dr. Domokos Sándor, a rendőrség vezetője és mások. Az érkezettek elhelyezkedtek a hősi szobor mellett és kevés idő végzetszerüsége diktálta. Azért ütött vissza minden támadást, hogy Euró­pa fejlődhessék és nyugodt élete biztosítva lehessen. A magyar nép azóta is keményen dacol minden vi­harral, kutassuk, hogy mi tette őt vihar állóvá? A közös sors adta nemzeti összetartás és a nemzeti ön­tudat. Ezek voltak azok az erők, amelyek képessé tették őt a misszió elvégzésére. A magyar főnemesek, köznemesek vére együtt folyt, csont­jai együtt porladtak a munkásnép­pel a harcmezőkön és ezek az ösz- szekeverődött csontok mindennél be­szédesebb példái a magyar őserő összetartásának. Ez magyarázza meg, hogy egyetlen Nemzetnél sem él erősebb hittel az összetartozandó- ság és öntudat hite. Ez az erő ve­zette Bocskait, Bethlent és Rákó­czit az ő szabadságharcukban és ez az erő adott kitartást az 1848-iki márciusi ifjaknak is. A Nemzet meg­találta önmagát és megtalálta az utat, amelyen haladnia kell. A sza­badság, egyenlőség és testvériség iái között és hálásan vették tudo­másul, hogy a főispán a várost je­lenlétével tünteti ki, ami bizonyítéka annak a szeretetnek, amellyel a fő­ispán mindig viseltetett Halas város­sal szemben. Ez a szeretet mutatkozott meg ezenkívül a külömböző banketteken is, ahol nagyszámú közönség spon­tán szeretettel és tüntető melegség­gel fogadta Preszly Elemér főispánt. ! Március 15-én, a délelőtt folya­mán valamennyi templomban Isten­tiszteleteket tartottak. Ugyancsak dél­előtt az iskolák rendezték meg már­ciusi ifjúsági ünnepségeiket és köz- I tűk a ref. Szilády Reálgimnázium és ; polgári leányiskola is igen szép már- i ciusi emlékünnepélyt rendezett, a j melynek keretében megkoszorúzták a ■ gimnázium diák hősi halottjainak j emléktábláját. Márciusi ünnepséget ; rendeztek még a központi iskolában, j a levente egyesület ünnepélyét dél- j után tartotta. ! I A délutáni ünnepély j Az ünnepség lefolyásáról munka­társunk következő jelentése számol be Vasárnap reggel Lobogódiszbe öl­tözött a város és ezzel a bevezetés­sel várta a hagyományos márciusi ünnepség kezdetéi. Halas városa mindig áldozatos lélekkel hódolt a magyar szabadságdátum évfordulói előtt és az idén ez a hódolat semmi­vel sem maradt mögötte az előző évekéinél, sőt annál fényesebb és ünnepiesebb jelleget öltött már csak azért is, mert ezúttal a vármegye vezetői a főispánnal az élen is meg­jelentek, hogy Halast kitüntessék az­zal, hogy ünnepségükön személyesen vesznek részt. A meteorológia is kedvesen bánt velünk ezidén, március ti­zenötödikén, mert verőfényes napsü­tés várta a budapesti vendégeket és ez a szép idő nagyban hozzájárult ahoz, hogy az ünnepségnek sikere is méltó legyen ahoz az igyekezet­hez, amellyel ezt előkészítették. A déli órákban már kiváncsiak tömege lepte el a hősök szobra kö­rüli helyet, mintha keresni akarna ■azt a helyet, ahonnan a legjobban hallani lehet a beszédeket és dél­Pressly Elemér dr. Pesfvármegye főispánja után az ünnepély kezdetét vette a városi dalárda énekével. „Ezer év óta él egy nemzet nyugat bástyájaként kelet ka­puján" Utána dr. Fekete Imre polgármes­ter lépett a pódiumra, A polgármester megnyitó beszé­det tartott és a következőket mon­dotta többek között: — Ezer év óta él egy nemzet nyugat bástyájaként kelet kapuján. Ezer év óta dacol századok öldöklő viharaival. Ezt a nagy feladatot j minden polgár eszménye és ezt az eszményt a márciusi ifjak vetették meg. Ezért kell őket a Bocskainak, Bethlen és Rákóczi alakjának sorába illeszteni, hogy emlékezetes marad­jon mindvégig a március 15. Ez az eszme világítson be a magyar puszta minden kis bogárhátu kunyhójának ablakán, küldje el fényét a megszál­lott területek magyarjainak. Hirdesse, hogy ha összefog és megérti egy­mást a magyar, lesz még virradat, lesz még kikelet. A polgármester beszédét nagy él­jenzés fogadta, utána Holló József levente a Talpra magyart szavalta el. A főispán ünnepi beszéde Ezután a közönség nagy érdeklő­dése mellett Preszly főispán indult a pódium felé, hogy elmondja mély értelmű, gazdag tartalmú, szép be­szédét, amelyet a jelenlevők felfo­kozott érdeklődéssel hallgattak vé­gig­A főispán beszédében többek kö- izött igy szólt. — Vannak korok, busák, amikor uj alakra tör a lét. Ha a mostani szomorú időben visszapillantunk a háború előtti időre, azt nagyon bol­dog korszaknak látjuk. De ha job­ban, mélyebben bele nézünk, akkor ott is megtaláljuk a lemondást ezen túl pedig a vallásnak és erkölcsi ér­zéknek kihalását az emberi szívből, de ugyanakkor a cinizmust és a kö­zönyt is. Egyszóval mondhatnám mindazt, ami a háborút előidézte és a népet nyomorba döntötte. Ma há­ború után, amikor már milliók vére áztatta Európa földjét, szintén elé­gedetlenek az emberek, elégedetlenek régi formákkal és újakat keresnek helyettük. Uj formákat a költészetben, a művészetben, egyszóval uj alakra tör a lét. Az emberek uj elhelyezke­déseket keresnek. Ebbe a munkába és törekvésbe beállt a tudomány és a történettudomány, amely iparko­dik a nagy hősöket leszállítani az eddigi piedesztáljukról. Ebben a nagy ujjátörekvésben mégis van egy dá­tum, amely örökké élni fog és fény­ben tündökölni és ez a március ti­zenöt. Március idusa világháborún és minden közönyön keresztül él és élni fog. Túlél minden közönyt és keresztültör minden cinizmuson, min­den poklon keresztül is fennen ra­gyog a számunkra, ezért dobogtas­son meg minden magyar szivet ma is a március tizenötödike és ha ez megtörténik, akkor a magyar nép méltó lesz önmagához. A magyar nép 1848-ban megvetette fejlődésé­nek, szabadságának alapját, fenn­maradásának minden lehetőségét. Ma ittmaradt számunkra a megcsonkí­tott ország és túl a határokon ti­tokban és félve küldik felénk és a márciusi nagy dátum felé sóhajtásai­kat. Mindenesetre számításba kell vennünk, hogyan tudunk uj tartal­mat adni március idusának? Olyan tartalmat, amely programmja legyen századokon keresztül a, magyarnak. Ez a programm ma sem lehet más mint béke a felekezetek, osztályok és társadalmi rétegek között, mert minden magyar ember kézfogása szükséges az alkotó munkában. — Ünneplő közönség, ma is csak ez lehet a programm, ha azt akarjuk hogy összetörjenek Trianon béklyói és helyreálljon épségben a régi nagy Magyarország. A régi 48-as március programmját kell vallami és megva- lósitani. Mi háborúra nem gondol­hatunk. Érdekes és jelentős tény, hogy épen most kötött három nagy állam: Anglia, Franciaország és Olaszország egyezményt a leszerelés­re és mondotta ki, hogy semmi szükség sincs a háborúra. Mi is ezt tartjuk, de az állandó béke jeléül és biztosítására kívánjuk, hogy or- vosoltassék az az igazságtalanság, amely hazánkat széjjel darabolta. Töltse be lelkünket a tiszta nemzeti érzés és utasítsunk vissza, fordul­junk szembe minden nemzetietlen tö­rekvéssel. Nekünk és nálunk is na­gyon fontos a tiszta erkölcs, mert már a régiek is megmondták, hogy ha hiányzik az erkölcs, összedől az ország. Mindenki ragaszkodjon be­csületesen a maga vallásához és le­gyen béke és egyetértés. Ma ösz- szefogva kell dolgozni az országban í mindenkinek, ha célt akarunk nemze­tünk és hazánk feltámadásában érni

Next

/
Thumbnails
Contents