Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1930 (30. évfolyam, 1-104. szám)

1930-12-06 / 98. szám

2 oldal Kiskunhalas Helyi Értesítője december 6 Kef magáréi megfeledkezett ingatlanügynek üzleti haszon­lesésből a magyar állam hiteléről súlyos kijelentéseket tett A két halapi ügynököt őrizetbe vette a rendőrség Tizenharmadik magyar Advent Egészen különös ügyben tett föl­jelentést a rendőrségen Horvá h Im­ire halasi lakos, aki a Jókai ucca 27 sz. házban lakik. Horváth Imre azon gondolkozott, hogy földet fog vásárolni. Ezt a földvásárló szándékot megtud­ták Csorba János és Nagy T. An­tal ingatlanügynökök, akik azon- I nal fölkeresték Horváth Imrét a * lakásán és neki egy birtokot i ajánlottak megvételre. Ahogyan az már ügynököknél szoká­sos, egekig magasztalták az eladó •birtokot és valóságos meséket mon­dottak arról, hogy milyen kitűnő befektetés volna, ha Horváth ezt az általuk ajánlott birtokot megvenné. Az ügynökök úgy látták, hogy ne­hezen megy Horváthot a vásárlásra rábeszélni és nyilván azért, hogy az üzlet sikere biztosabb legyen és hogy ők ezáltal az ügynöki százaléktól el ne essenek, nagyon valószínűnek lát­szik, hogy kizárólag haszonlesés­ből súlyos kijelentésekre ragadtatták magukat. Csorba János amikor látta, hogy nem sikerül Horváthot az üzletkö­tésre rávenni, a következőket mon­dotta. — Horváth sógor ne késleked­jék, vegye meg azt a birtokot, mert a magyar pénz leromlása már csak napok kérdése, hogy pedig magát ne érje veszteség, fektesse inkább ingatlanba a pénzét. Horváth erre a súlyos kijelentésre sem reagált a vétel iránt, hanem följelentette a két ügynököt. A rendőrség szigorú vizsgá'atot indított a súlyos államellenes kije­lentés ügyében és a nyomozás le­folytatása után úgy Csorba Jánost, mint Nagy T. Antalt őrizetbe vette. A vizsgálat teljes lefolytatása után a kalocsai ügyészség fogházába kí­sérik a letartóztatottakat Kedden folyt le Pest vármegye kisgyülésének idei utolsó ülése Pestmegye törvényhatósági kis- igyülése december 2-án, kedden tar­totta ez évben utolsó ülését, amely- inek rendes tárgysorozatán 346, pót- tárgysorozatán pedig 67 ügydaraab szerepelt. A kisü’ést 10 órakor nyitotta meg Preszly Elemér dr. főispán, enun- ciálván, hogy több kisgyülési tag íiapirendelötti felszólalásra kért en­gedélyt. Csik József tette szóvá a fővá­ros azon újabb törekvését, hogy tovább emelje az amúgy is horribili­sen magas kövezetvámot. Akkor, a mikor úgy a vm., mint az egész Pestkörnyék évek óta szívósan küzd v tulmagas és nagy területeket el­sorvasztó vámdij-rendszer ellen, vég­ié a főváros a megértő méltányosság álláspontjára helyezkedhetne. Fel­szólaló ezután statisztikai adatokkal illusztrá'ja, hogy a főváros kövezet­vám díjtételei a békebeli tarifájuk hétszeresére emelkedtek. Csik József beszéde további során a vámdijak kategorizálását is erő­ben kifogásolta, amelynek következ­tében már két-három mázsa áru után is annyit kell vámban fizetni, mint 10—12 mázsa után. indítvá­nyozza ezért, hogy a kisgyülés kérje fel a főispánt, miszerint jár­jon el a fővárosnál a kövezetvámnak békebeli nívóra való leszállítása ér­dekében. A főispán ezt nyomban meg is ígéri, de kijelenti, -hogy a felszólaló nyitott ajtót dönget, mert éppen a közelmúltban vezetett küldöttséget e tárgyban Budapest főpolgármesteré­hez és polgármesteréhez, akik a kér­dés rendezése körül legteljesebb jó­indulatukat helyezték kilátásba. Mi­vel jelenleg intervallum-féle van a fővárosnál, meg kell várni a válasz­tások lezajlását, mely után nem kés- hetik tovább a súlyos kérdés végle­ges rendezése. Okos Gyula református lelkész szólalt fel ezután. Igen érdekes be­szédben tette szóvá a gyermeknya­raltatási akciót, kiemelvén azt a bá­násmódot, ahogyan a főváros kezelte mindig a falai közt nyaraló vidéki gyermekeket, amelyért az egész me­gye részéről csak köszönet illetheti meg őt. A főispán válaszában utalt arra, hogy téves az a felfogás, mintha | a főváros többet nyújtott volna a nyaraltatás terén, mint a vármegye. Ellenkezőleg, a megye sokkal több fővárosi gyermeket nyaraltat, mint amennyi vidéki gyermeket nyaraltat a főváros. Az a felfogása, hogy társadalmi utón kell a gyermeknyaraltatásról gondoskodni. Sok pestmegyei köz­ség már szépen megoldotta ezen az utón a gyermeknyaraltatási kérdést anélkül, hogy egyetlen fillér terhelné ezáltal a községi pénztárt. Egyéb­ként azon lesz,' hogy a főváros is jobban kiszélesítse a jövőben a vi­déki gyermekek budapesti nyaralta- tását. Ezután a szőnyegen lévő ügydia- rabok letárgyalására tért át a kis­gyülés. Az egyes előadói javaslato­kat, kevés kivétellel, vita és hozzá­szólás nélkül magáévá tette a kis­gyülés: Nagyobb vita a 191. pontnál kerekedett először. Az előadó el­mondotta e pontnál, hogy Cegléd város annak idején oly értelmű ha­tározatot hozott, hogy gazdasági kisvasutakkal hálózza be a környé­ket. Egyik kisvasutja, amely Jász­karajenővel és Törtellel köti össze a várost, már kiépült. Ezenkívül még 3 uj ág létesítése vétetett tervbe: az ugyeri, tápiószelei és nagykátai ágak kiépítése. Az érdekelt közsé­gek maguk is kívánják a gazd. kis­vasút kiépítését, sőt a vasúthoz va­ló hozzájárulás késdésében is dön­töttek. Viczián István felteszi a kérdést: vájjon képesek lesznek-e az érdekelt községek a gazdasági kisvasút kö­rül vállalt kötelezettségüknek meg­fejelni. A kereskedelmi és pénzügy- miniszter megkérdezése után csak a belügyminiszter dönthet ebben a nagyhorderejű kérdésben. Ezután ismét gyors menetben pe­regtek tovább az egyes ügydarabok, mindaddig, amig Szabadszállás köz­ség szanálása nem került szőnyegre. Körülbelül fél egykor végeztek a négyszáznál több ügydarabbal. A fő­ispán bezárván az ülést, jókívánsá­gait fejezte ki a kisgyü'ési tagoknak a közelgő karácsonyi ünnepek al­kalmából. I LE AZ ARAKKAL JEGYÉBEN FOLYTATJUK OLCSÓ ÁRUSÍTÁSUNKAT! Néhány újabb szenzációsan olcsó cikkünk : p f Női lakk pantos 10 90 cipő ,rot^é?írancia IZi Női hócipő c 20 bársony kézelővel |J| Férfi félcipő bar- 10 90 na es fekete “SjZs p f Selymes sokéi 0 85 igen tartós ll| Selyem mellű férfi ing 0 93 külön gallérra), fe< hér és színes alapon Férfi és női pnllo- 0 80 YQI» tiszta gyapjúból Q, Többi cikkemnél is hasonlóan leszállított hihetetlen olcsó árak! KUN BENŐ úri és női divatáruháza — a ref. templommal szemben Nehéz és fojtó ködökkel, később decemberi felhőkkel, ime ismét itt van közöttünk az esztendő utolsó hónapja és a nagy idökörforgá ban, a rózsaszínű várakozások sejtelmes és reményteljes időszaka a lesések és fülelések Advenlje. A karácsony már zászlócskákat lenget a látóha­tár peremén, körülfon bennünket is­mét megifjitóan a krisztusi Megvál­tás hatalmas ténye. Bent szegény­ség, kint tétovázás, szomorú és le­hangoló tegnapok után senkinek sincs kedve holnapokat lesni és ta­lán meg is feledkezünk arról, hogy immár tizenharmadszor köszöntött be a magyar portákra lángoszlopai­nak messzevilágitó reflektoraival a speciális magyar Advent. Bennünket a magyarságot ez az évtizedet meg­haladó idő-rokka egészen különleges sóhajzátonyokkal barrikádozott kö­rül, előttünk soha nem látott vi­harvillámokat cikkádk és jövőnkben váltakozó panorámát vetít. Ez a pa- panoráma furcsa és groteszk panop­tikum. Ha megnézzük és főképen igyekszünk meglátni, akkor öklöket tükröz, izomros o', at vetit a szemek tükrébe, akkor ez lázbaejtö és meg­rázó valósággá válik, amelyen tul- tenni magunkat a halá'os csapással egyenlő. Ez a mi Adventünk négy esztendő vérgőzében fogant és sok halott, még több nyomorék statisz­tál ehez az ördögi színjátékhoz. Hol a mi derült égboltunk és hol a zöld pázsitunk, bázisunk, termő csi­rája a gondolatnak és termő fája, megrakott gyümölcsökkel a tettnek. Hova sikkadt el a mi mosolygásunk, ki lopta ki szemünkből a lélek fel- fel’obtanó pajzán parazsát, ki tudná ezt a rejtélyt megoldani? * A franciaországi békegya'ázat li- dérce macskaszemekkel lesi a léleg­zetünket, hogy vájjon élnek-e még a kiszúrt szemek, a lemetszett lá­bak, a lefejezett kezek, müködnek-e tüdők, csapraütött szivek és kiszi­vattyúzott lelkek. Mialatt tort ül a lesipuskás gyűlölet, a farizeus kép­mutatás és szemforgatás, az állan­dóan fegyverkező »béke« — azalatt lehet-e itt boldog öröm, nászos jó­kedv, pajzán vigasság és kurjonga­tó bokrétás felujjongás? * Hát nem lehet — és ezt meg kell mondani, ki kell hangsúlyozni, alá kell huzni, dűlt betűvel kell szedni. Hogy mit? Azt, hogy itt a magyar életet, megöli, legyilkolja, vérét ki- uzsorázza az 1921-es szégyendátum, amely kétvállra fektetett itt már mindent. Közgazdaságot, társadalmi életet, az idegek energiáit. Nem sza­bad erről megfeledkezni és a köny- nyen felejtő magyar temperamentum legalább ilyenkor elmélked.en fölöt­te. Azért mégis a tizenharmadik ma­gyar Advent legyen a magyar biza­kodások ideje, várjuk a mécsvilágos várakozás helyett a tizenkétszer el­maradt magas lángoszlopu világitó fáklyákat a még mindig szomorú­nak ígérkező karácsony szürke és sovány szüretjén. M-y. JÓT TESZ!!! önmagával és rádiójával, ha V AL VO csövet használ. Ne logadjan el mást!

Next

/
Thumbnails
Contents