Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1928 (28. évfolyam, 1-104. szám)
1928-04-07 / 28. szám
10 Ki*kunhaia» Helvi Crtesitőie április 7 AZ AFRIKAI POKOL Bácskai magyarok pusztulása a francia idegen légióban Egy fiatalember szabadulása, az idegen légióból A magyar munka heroikus eredményei Állandó, a felszínről le nem ke» tüIő probléma : a vadvizek lecsapó* lása. Ezt a célt szolgálja a Pestmegyei Dunavölgy Lecsapoló és öntöző Társaság, amelynek miikö* déséről már több ízben irtunk. A viz levezetését egy 130 kilométer csatornával óhajtják elérni, amely Bajáig terjed és felveszi a különböző mocsarak mintegy 250 kiló* méter hosszúságú mellékcsatorna hálózatát. A csatorna kiásása 3 nagy — napi 1000 köbméter kiemelésére ké* pes — a parton vágányokon mozgó kotróval történt; ezen kívül dolgozik még egy, a csatorna régebben kiemelt részein fenntartási munkákat végző nagy és 3 kis uszókotró. A főcsatorna mélysége 2.50—3.00 méter közt váltakozik, legnagyobb mélysége a fenekén 8 méter. A mellékcsatornát kézi erővel — kubikusok — emelték ki. A víztől megszabadított területeket rohamosan veszik művelés alá (soha még ennyi traktor nem dolgozott ezen a vidéken, mint most). A föld forgalmi értéke növekszik, néhány évi művelés után az egykori mocsarak területén kultúra lesz, utak épülhetnek, uj gazdaságok fog* nak keletkezni, egészségileg is javul a helyzet s a dolgos és megértő nép vagyonosodására és szaporodá* sára nyílik meg a mód ; végered» ményben a nemzeti vagyon uj érté* kekkel gazdagodik, a nemzet maga uj déré* sarjadékkal lesz erősebb. Alább adjuk a szóbanforgó Pestmegyei Dunavölgy Lecsapoló Harasz* titól—Bajáig terjedő vázrajzát. Néhány nappal ezelőtt érkezett haza egy fiatalember: Reinhardt Miklós, aki több mint három esz* tendón keresztül szolgált Marokkó* ban a francia idegenlégióban. Alig 22 éves a volt legíonárus, aki az afrikai pokol borzalmairól és sok bácskai magyar pusztulásáról szá* mól be. A Helyi Értesítő munka* társa Tompán kereste fel Reinhardt Miklóst, aki a következőkben mon* dotta el kalandos utazását és afrí* kai szenvedéseit. — Fiatal gyermekkorom óta egyetlen vágyam volt: utazni és világot látni. Kalandokra vágytam, alig voltam 16 éves, amikor 1922= ben egy Sterapler Henrik nevű barátommal elhatároztuk, hogy ott hagyjuk szülőfalunkat és máshol próbálunk szerencsét. Temesvárra mentünk, ahol becsületes munká* val akartuk megkeresni mindennapi kenyerűnket. Hiába volt azonban minden igyekezetünk, munkát nem találtunk. Tovább utaztunk és így kerültünk el a Fekete»tengerparti román kikötővárosba, Konstanzába. Egyik napról a másikra tengettük életünket, sorsunkkal nem voltunk megelégedve, mire elhatároztuk, hogy Törökországba megyünk sze* rencsét próbálni. Embervá8ár Konstantinápolyban — Sikerült egy hajón Konstante nápolyba jutni, ahol magyarok társaságába kerültünk. Itt hallottuk, hogy egy ügynök fiatalembereket keres, kik a francia gyarmatokon munkát és rendőri szolgálatot vállalnak. Érdeklődé* sünkre azt a felvilágosítást adták, hogy lakást, teljes ellátást, ruhát és napi 35 frank /i* zetést adnak és csupán rendőri szolgálatot kell teljesítenünk. — Elhatároztuk, hogy jelentke» zünk. Az ügynök egy francia hi* vatalba vezetett, ahol végtelenül szívélyesen és udvariasan fogadtak minket. Egy nagy szó* bábán várakoztunk, ahol összesen hatvan jelentkező volt, kik túlnyomórészt Romániá* bői és Magyarországról jöttek. — Orvosi vizsgálat következett, nagyon szigorú orvosi vízit. A hat* van jelentkezőből csak harminc* nyolcunkat találtak alkalmasnak, a többit, köztük társamat visszauta* sitották. Bácskai és pestmegyei magyarok a francia kaszárnyában — Az alkalmasak kis csoportját a tengerparton egy kaszárnyába ve* zették, ahol szerződést Írattak alá velük. Egy francia tiszt tolmács utján értesítésünkre adta, hogy a rendőri szolgálattételre szerződtet* nek minket 5 évre és csak az ír* hatja alá a szerződést, aki 18 évet betöltötte. Idegen légióról szó sem volt. Erre elénk tettek egy francia nyom* tatványt, amiről senki sem tudta, hogy mit tartalmaz és azt kellett aláírni. — En még nem voltam 18 éves. Hogy azonban még is felvegyenek, hamis nevet mondottam be és etől a naptól Reichsfeld Miklósnak hívtak. — Amikor a szerződést aláírtuk, levezettek a kaszárnyába, ahol nyolc napot töltöttünk. Itt különleges el* bánásban részesültünk és nagyszerű kosztot kaptunk. A francia kaszárnyában nagyon sok magyar fiú» val találkoztam, kik valamenyíen (rendőri) szolgá* latra jelentkeztek. Az én szobámban kilenc bácskai magyar legény volt. — Nyolc nap elteltével mind* nyáján hajóra szálltunk és Merseil* lesbe vitorláztunk. A francia kikötő* városban már vártak minket és itt megváltozott a bánásmód is, szuronyos katonák között mintha fegyencek lennének egy várba vitték az uj transzportot. Ettől a naptól kezdve helyzetűnk elviselhetetlen volt. El Afrikába ... — Uniformisba öltöztettek és a különböző országokból összegyűlt (önkéntesek) nemsokára elindultak Afrika felé. Katonai fegyelem alatt éltünk, de felebbvalóínk leirhatat* lanul gorombák voltak, ütöttek, vertek benőnket. Az emberi bánásmód megszűnt és úgy kezeltek mint az állatokat. Itt közvetlen parancsnokom egy horgosi származású Szabó Sándor nevű bácskai magyar őrmester volt, aki amikor megtudta, hogy én is bácskai vagyok, amenyíre lehetett könyített sorsomon. Titokban élei* miszert adott és kőnyebb szolgá* latra igyekezett beosztani. Magyarok pusztulása ... — Nemsokára azonban parancs érkezett és háborúba mentünk. A ríff=kabilok megtámadták a francia állásokat és utánpótlásra volt szűk* ség. Az én századom is elindult, négyszázan voltunk, közöttük harminc magyar- országi és huszonegy megmegszállt területi magyar — A fronton leírhatatlan véreng* zések folytak. Foglyot egyik fél sem ejtett. Aki fogságba esett azt lemészárolták. Két napig tartott az ütközet, mely* nek eredménye lesújtó volt: szá* zadomból 400 ember közül tizenheten tértünk vissza, a magyar bajtársak mind elpusztultak, csak egy menekült meg súlyosabb sebesüléssel. —Néhány napi pihenés után is* mét frontra küldtek, ahol azonban könnyebb sebesüléssel kórházba kerültem. Itt az irodában kerültem össze egy zombori származású altiszttel, akivel hamarosan ősszebarátkoztam és ó igyekezett rajtam segíteni. Neki elmondottam, hogy nem vol* tam 18 éves, amikor a szerződést aláírtam és álnéven léptem be a légióba. Az ő segítségével sikerült egy levelet a cenzúra megkerülésé* vei hazaküldeni, amelyikben meg* írtam helyzetemet és kértem szüle* imet, kövesének el mindent, hogy ebből a pokolból megszabaduljak. — Az intervenció azonban ezut* tál nem járt eredménnyel. A szenvedések völgye — Fogalma sincsen Európának arról, hogy lenn a sötét Afrikában mennyit szenvednek azok, kiket az idegen légióba sodort szerencsétlen végzetük. Állati bá* násmód, hiányos étkezés és elvi* selhetettlen éghajlat. Egy emberélet ott semmit sem ér. Sokszor előfordult, hogy az afrikai homokpusztákon keresztül menetelés közben a melegtől és a fáradtságtól a katonák közül többen kídültek és összeestek. Ezeket ott hagyták sorsukra, nem törődött ve* lük senki és étien szomjan pusz* tultak el. — Előfordult az is, hogy nem érkezett meg az élelmiszer szállít* mány és akkor kutya és lőhust adtak a kiéhezett legénységnek. — A tisztek azonban fényesen éltek. Állandó pezsgőzésekkel igyekeztek kellemessé tenni afrikai szolgálataikat és a leg* finomabb ételeket szolgálták fel ét* kezőjükben, amikor mi éheztünk. Meglepően sok a magyar az idegen légió tagjai között, kik mind áldozatai a munkanélküliségnek és jóhiszeműségüknek. Nagyon sok bácskai és pestme* gyei magyarral találkoztam lenn Afrikában. Szabadulás — Végre azonban mégis elérke* zett a szabadulás órája. Három és félévi szolgálat ,‘után az újabb in* tervencíóknak eredményeként a francia hadügyminisztérium vissza adta szabadságomat. Ezt elsősorban annak az altíszttnek köszönhetem, aki mindenben segítségemre volt. Nem akarok neki kellemetlenséget és ezért a nevét nem mondom el senkinek. — Magyar bajtársaím, amikor meghallották, hogy haza megyek^ összetett kezekkel kértek, kövessek el mindent, hogy felvilá* gositsam a közvéleményt az ott uralkodó állapotokról, nehogy eszébe jusson még valakinek a francia gyarmatra jelentkezni. A huszonkét éves Reíchardt Mik* lóst teljesen összetörte az afrikai pokolban töltött három esztendő és megviselve, betegen érkezett haza. (X. X.)
