Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1928 (28. évfolyam, 1-104. szám)
1928-04-07 / 28. szám
április 7 Kiskunhalas Helyi Értesítője 9 eső csapkodott, mintha az ég le akarna szakadni a főidre. A vizek tajtékot hánytak. Egész héten tartott a viadal, szombaton aztán cxak= ugyan meghasadt az ég kárpitja s vakító fényességben megjelent Nap» sugár kisasszony. Zúzmara herceg megtorpant. — Ide nézz a szemembe, Zúz» mara herceg ha mersz — kiáltott rá Napsugár kisasszony. — Meg ne tedd édes gazdám — intette hű fegyvernőke izzadt űstő= két törölgetve. — Táguljunk innen, mert vesztünket érzem. Zúzmara azonban kőnyőrgőre fogta a dolgot s igyen olvadozott: — Légy az enyém aranyos szép kisasszony! Jöjj az én havas vá= ramba. Neked adom a tengersze» mek valamennyi kincsét, a fenyves» erdők hóvírágos bóbitáját. A ked» vedért bilincsbe verem a Tarpata» kot s lábadhoz rakom. — Vendégül elmehetek — kaca= gott Napsugár, — de hitvesedül soha. Itt van az én otthonom az alföldi rónán: ezt a tűzhelyet kell nekem melengetnem, mert kü= főnben nem szegnek az emberek kenyeret, nem isznak bort s a barmok nem találnak egy harapás füvet. En táplálok, ajnározok, minden élőlényt: téged te hidegek nagy» mestere csak a doktorok meg a patíkárusok szeretnek. — Édes, ragyogó Napsugár, légy az enyém — esengett Kikelet her» cég. Üljük meg nászunkat. Piros tojást rendelek a nyusziknál. Fehér bundás kis báránykát áldozok. Bodorfarku kis malacot vágatok. Öledbe szórom az arany kalászokat, a himes virágokat, a zamatos gyű» mölcsőket. Ezenközben Tőkász nagy rava» szül odasomfordált Zúzmara her* ceghez s lerántotta jégvirágos pa* lástját. —■ Ide, ide emberek! Hamar zárjátok verembe jégkőpőnyegét, hótakaróját, hogy kárt ne tehessen semmibe. Hívjátok a pacsirtát, ő lesz az éneklő kántorunk ; a gyöngy* virágok meg csilingeljenek: most esküszik Kikelet herceg, meg Nap* sugár kisasszony. Lakodalmát án» gyomaszony, Délibábnak termeiben tartja. A kiáltozásra a füvek s gyomok téli takarójuk alól kidugták fejüket, mint az álomból felriasztott gyér* mek a paplan alól s nem tudtak többé elszenderední. A fák derekán kipattant a rügy s Gyümölcsoltó» boldogasszony éjjel nappal tűstén» kedett. Sok virágnak a meglepetés» tői meghasadt a szive s szirmuk porát szerte hordta fuvalom, úgy hogy a levegő fuldoklóit s tettetett Eusszusággal prüszkölte : — Hát házasságközvetitő vagyok én! ? A madarak vijjogva keresték egymást s izgalmukban elhullajtották téli tollaíkat. A galambok a háztető gerincén csókolództak, hogy aki látta, menten az anyakőnyvvezetőre gondolt. A halak egész megné* múltak a nagy őrömtől, hogy jég» börtönüktől megszabadultak. A Balaton jege égzengető rianással meghasadt Tihanytól Révfülöpig. Ásók, kapák szorgoskodtak ; ekék fényesedtek; s az ostoros béres torkaszakadtából kiáltozta: Cselő, Csákó, Bimbó! S a lányok szór* galmasan dörzsölték tenyerükkel arcukat, mondván: Fecskét látok, szeplőt hányok. A bárányfelhőket meg beterelte az égi pásztor, kiterítette tejut su= báját; mellé heveredett meleg bún* dáju kutyája: a Csillag; fel» akasztotta a Kaszást s a tiszta lelkiismeretű földi pásztorok szinte liallották, mint ülteti a F i a s t y u k csibéit. Messziről már csilingelt a húsvéti bárány csengetyüje s búgott a pünkösdi bucsusok allelujája. Meg» született az első fűzfapoéta s most már jogerősen tavasz lett : Kikelet győzedelmeskedett* a Tél király fián. Porzott az ut, amerre a csúfosan kíkosarazott Zúzmara herceg cím» bóráival együtt elrohant. Nagy sö* tét felhő lógott nyomukban. Nap» sugár, az újdonsült menyecske ka» cagva nézett utánuk. Nevetése nyo» mán hétszínű szivárvány támadt s láttára az embereknek menyégbe törő kórusa zengette: — Béke, Béke, béke!!! Sárguló papirosok... Régi emberek — régi gondjai Gózon István, Bacsó László és Egyed Izsák János halasi népkőltők sárguló iratai feküsznek előttem. A nagy tisztesség, gon» dosság, a kőzügyekben való önzetlen sáfár« kodás s mindig okos, megfontolt és tévé« kény magatartás mellett éles előrelátás jellemezte mindhármukat. Irataik között — a verses elbeszéléseken kívül — prózai dolgozatok s egyéb értékes feljegyzések is kerülnek. így Bacsó László iratai között megvannak 1852=től kezdve a század végéig az időjárásról s a termés eredményekről szóló feljegyzései is. Minthogy mostanában sok szó esett arról, hogy 1875 óta nem volt ilyen esőt« len és hideg március, átnéztem Bacsó iratait s az 1875 évről vezetett jegyző» könyvecskéjében az akkori időjárásról és terméseredményről ilyenformán ír: Az 1875«re hajló tél nagyon kitartós, havas és hideg volt. A husvét március 28 ra esett s a Tísza»partról hozzánk jött emberek mondták, hogy Husvét hetében még a Tisza jegén jártak át az emberek. Ezen havas, hideg telet követő tavasz mégis igen száraz lett. A tavaszi vetések, nevezetesen az árpa, zab, tavaszi tiszta» búza — sok helyen a magjukat sem adták meg. — Az esőzések Keresztelő János nap táján indultak meg iszonyú égiháborukkal. Ezen a héten lett — junius 26. napján szombaton ama hallatlan nagyságú budai veszedelem (felhőszakadás). A megindult esőzések folytán gyors fejlődésnek indult minden még eddig ki nem száradt növény. Széna — különösen a lapájos földeken középszerűen termett — de a magasabb és szárazabb helyeken igen kevés, mert a nagy szárazságban el« emésztették a szöcskék milliói. Kukorica és köles bőségesen termett, mely aztán a különben magasra emelkedő gabonaárakat az egész országban megállította. Gyümölcs is elég bőséggel, de különösen szilva, — mindenféle fajokból oly bőséggel termett, hogy az akkor élő emberek még ilyen bő szilva termésre nem emlékeztek. Még szüret után is bőséggel volt a fákon, mert a gazdák edény hiányában nem szedhették le tisztára. Bor ez évben szintén elégséges bőséggel termett. Mélykuton ez év április 22«én nagy szélvészben tűz támadt és leégett 63 ház, 3 száraz malom és négy bolt. Ez év végével töröltettek el a régi mértékek és behozattak helyettük a francia tizedes rendszerű mértékek. A mai öregek közül kevesen tudnak már ilyen hosszú időre visszaemlékezni. Gyenízse Lajos (Bodoglár) bácsi azonban egyetlen szavamra 30 oldalas Írásban adott leírást — az akkori időjárásról és terméseredményről. Ó ilyen formán írja le az akkori időket emlékezetből, 1874«ben jó időjárás lehetett, mert 1200 kereszt kalászos gabonájuk s 130 vontató — 8 ökörrel vontatható — szénájuk tér» mett Bodogláron. A széna oly szálas volt, hogy favellávalí gyűjtés után a helyét nem kellett nagygereblével felkaparni, mert egész napi kaparás eredménye nem ért fel egy napszám árával, ami aKkor 80 kr. volt és élelem, de ennyi volt egy véka rozs ára is — szénagyüjtéskor. Az aratás nagy remények között folyt le, de a nyomtatás nagy csalódást hozott. A rozs keresztje szűkén egy vékát, a búza egy és egynegyed vékát, az árpa, zab két=két vékát adott. A rozs és búza rossz hozamát a rozsda okozta. Ez idő óta sem fordult elő a rozs termésben ekkora rozsda okozta kár. Fel is ment a gabona ára, a rozs vékája 2 írtig, a búzáé 3 frt 40 kr.»íg. Az 1875 évi terméseredmény az előző évihez képest is nagy visszaesést mutatott. Rozsuk csak 240 kereszt lett, a búzából meg csak 60 keresztet lehetett felkötni, mert kötélnek valót nem lehetett találni benne. Az árpa és zab termés mind pet« rencékbe lett gyűjtve, mert kéve kötelet nem lehetett közte verni- A kaszálókon pedig az előző évi 130 vontató helyett csak 20 vontatónyít lehetett ősszegereb« lyézní. A széna közt sok volt az árva gané, meg a száraz béka. — A vörös szilva termés oly nagy volt, hogy Majsára hordták eladni, ahol egy pálinkafőző korcs« máros 25—30 kr.«ért vette meg vékájátA tél megint hamar, már a novemberi majsaí vásárra beköszöntött, elsőbb beállt a fagy, aztán havazott, A hó úgy lefa« gyott, hogy a rakott szánkó csapása s az ökör vagy ló köröm hegye helye csak néhol volt látható. Lett is nagy kereslete tavasz felé a takarmánynak. 400 forintot is adtak egy szekér szénáért. Egy lánc jobb szántóföld ára pedig csak 200 forint volt. E miatt sok gazda adósságba is ke» veredett, ha azt akarta, hogy jószága ki« teleljen. Az 1876 évi tavasz már jól indult. A rozsok Orbán napjára (május 25) virág« zásban voltak. Ezen napra esett a félegy» házi vásár. Az előtte való két nap hideg, sziporkázó esős, durva szeles nap Volt. A kukoricákat kapálták az emberek, de a szél oly hideg volt, hogy a fejekre sapka került, a hegyébe meg kalap, de leállad« zózva azért, hogy a szél el ne vigye. A szűröket meg derékon istránggal kürülkő« tötték, hogy alá ne fújjon nagyon a szél j a nadrágok, csizmák szintén felkerültek, de még a téli keztyük is, hogy az ujjak el ne gémberedjenek a kapanyélenA vásárban egy szíjjhátu, fekete sörényű és farkú csikójuk, mely ritkaság, 300 forintért lett kérve, de mikorra a dér el« olvadt, meglátszott, hogy a rozsvírágok megfeketedtek. Ennek hire futván, a vásár egyszerre szétoszlott s a szijjhátu csikó féláron sem kellett, pedig kínálva lett. Mindenki hazafelé törtetett, úgy hogy már délre a bodoglárí emberek is otthon voltak. A fagy a búza, árpa és zabban nem tett kárt, de a rozsokat le kellett kaszálni, csak a partos helyeken maradt egy kevés. A rozs helyére kölest vetettek, már ak'nek volt vetőmagja. Ez termett is bőven: Ke« nyérnek a búza árpával őrlődött meg s uj termésig a gazdagabbak is árpás kenyeret ettek. Ilyen mostoha idők jártak 52«»54 évvel ezelőtt. Bizony akkor még a jármos ökröknek is sanyarúbb sorsuk volt nyáron is, mint manapság, de a béreseknek is, mert az éjjeli legeltetésnél hamar eltévedt az ökör a más kaszállójára, csapatostól s majdnem napirendü esemény volt, hogy az éjjeli legeltető béres éjjeli mencsvára, a virá« gokkal kívarrott 7 bőrös suba vagy a kapsgalléru szűr, mely rózsás kívarrások« kai ékeskedett, mire megvírradt, zálogban pihent. A lótartás sorsa is egészen más volt, mint manapság. A ló éjjelre sem lett a jászolhoz kötve, mint ma, hogy zöld lu« cérnát vagy száraz szénát ropogtathasson, hanem ha este lett, ki lettek békózva a gyöpre s ott legelték a harmatos, késő ősszel meg a deres füvet. Gazdauram meg a kifordított báránybőrös subájában fél« kőnyékre dőlve heverészett egész éjjel mellettük, gyakran változtatva a fekvő helyet aszerint, amint a lovak bucorogtak, de minden helyváltoztatásnál az egyik suba szárnyból fejaljat gyűrt. Erre azért volt szükség, hogy a ló tilosba ne menjen, vagy az asztagokhoz ne férkőzzön, hogy ott az asztaghajazatból vagy összetolt garmadából megzabálva felpukkadjon. De meg azért is őrizni kellett a kíbékózott lóállományt, mert még akkor élt az öreg Kolompár Péter sátoros cígánykovács, ki arról volt nevezetes, hogy megtudta répa« rální a felelős békót s olyan üllőt s kalapácsot is tudott csinálni, meg vasat vágó fűrészt, mellyel kis idő aíatt könnyű szerrel el lehetett távolítani a ló lábáról a békót. Ilyen készülékkel voltak ellátva az akkori» ban élő és még javában dolgozó szegény» legények is, kik közül nem egy, mint vá« rosunk szülötte Kormos Lehőcz Jóska is napközben igen csak a cigánysátorokban lapított s ott kovacolt s minél közelebb haladtak el a pandúrok a sátor előtt, annál jobban verte a felelős békót is megszé« gyenítő vasat. Cx. L. Egy ismert csengődi kereskedő* ről folyik a szó ; — Látod, neki mindig nagy szerencséje volt a nők körül — mondja valaki. — Ezzel az ábrázattal ? — Ezzel. Egy nő sem akart hoz» zámenni feleségűi. $ — Halja, ne beszéljen állandóan a kezével. — Bocsánat, de én nem szegyei» lem a vallásomat. TAVASZI CIPÓ ÚJDONSÁG férfi, női és gyermek. Harisnya, kestyű, ing, gallér, nyakkendő legjobb minőség« ben és kivitelben TIRHANN KONRAD ÜZLETÉBEN, FŐ ü. 30 Szolid árak, Városi figyelmes menet|egyiroda t kiszolgálás ! Tisztelettel tudato n a n é. bözör.» ségge>, hogy fűszer- és trafiküzletemet vármegyehatári állomáshoz helyeztem át. Ő,'«e> pártié,. Uj[(||||nj Fajtiszta ELLA vető burgonya kaphatd BEBGl'tiél Szabadkai-ál 3 CIPŐ! CIPŐ! Közismert, hogy a legjobb és legelegánsabb cipőt csakis Frommer Samu clpőUzfetében, Hangya sorában kaphatók. Nagy választék lakk, színes és fekete férfi, női és gyermekcipőkben Legolcsóbb árak! Metszöoltó acélból, eredeti kecskeméti ........................2*— P R ézgálic . •...................—*76 P V ermorel rendsz. permetező 40'— P Keritéslonatok és másegvéb vasáruk olcsó áron kaphatók Langertnann Sándor vaskereskedőnél, Murgács hentessel szemben JÖJJÖN EL p 0.60 CSODÁLKOZZON | mert Kalapot. harisnyát, játékot csak husvétig i vehet a es VHÍUKULZVÍH P 2.60 P 1.60 bámulatos olcsőr Párizsi Bazárban (a Mázsaházzal szemben) H I»....... Ilii— IIIMIIM-" ■ A H elyi Értesítő Zsanán Magyar Kálmán vendéglejében Teréz malom, ABózsanán a 15 km. né! levő Acs Ferenc kovácsmühelyében, Kígyóson a Csikós féle csárdában és Rekettyén az országút mellett levő iskola tanítói lakásában, Fehértón Orentsák János vendéglőjében, a bogár- zóiiskolánál,a pirtói Gazdakörnél,a bo- doglári Iskola mellett özv. Egyed I. Sándornénál, szarkási iskolánál és Kubina István gőböljárási szatócsüzletében kapható minden szerdán és szombaton.
