Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1925 (25. évfolyam, 1-103. szám)
1925-05-02 / 35. szám
áne з К noitin, selő Jgol- ieti be OR A kai ut ság kát ezer, ináért ■i ь ban sz. alatt, . mögött MOZI ájus 30 asi is lovas- у. és a 3 műsor várak! urtl Slztoarfileti >ége igby iái, jég, és szasokat )b falté Jégfciz- ja őszig en hite- nő fize- eleb! fül élló t! XXV. évfolyam. 35. szám. Szombat, 1925. május 2. Kiskun-Halas Helyi Értesítője Közgazdasági, társadalmi és politikai heti néplap. Előfizetés! ár egy évre: Helyben . . 160.000 kor. j Vidékre - • 200.000 kor. Egy szám ára 1500 korona. Alapította PRAGER FERENCZ Hirdetmények dija: Egy cm. magas soronként Garmondból 10000 korona — Petitből 11000 korona Magán hirdetés szavak szerint. Szerkesztőség: Molnár-utcza 2. Megjelenik szerdán és szombaton Kiadóhivatal: Az uj városháza épületéig A mezőgazdasági termelés válsága ás annak elhárítása Borbás Imre beszéde a vasárnapi Gazdanapon Borbás Imrének a mezőgazdasági termelés válságáról tartott előadása úgy a megjelent szakemberek, mint az összesereglett gazdák osztatlan tetszésével találkozott; maga Ötéit!er Jenő legteljesebb elismerését nyilvánította és közlésre a Mezőgazdasági Kamara is elkérte. Teljes tárgyilagossággal kidolgozott, érvekkel alátámasztott értekezését módunkban van teljes egészében közölni, azokat a részeket le, amelyeket az előadó a beszéd idő korlátolt volta miatt csak épen érintett, vagy egészen kihagyott. A beszédet az alábbiakban adjuk : A válság jelenségei Amikor Halas és környékének gaz- datáraadalma összejött, hogy értekezzék a maga ügyes bajos dolgairól, nemcsak helyi kívánságok hangoztatásáról lesz szó, mert a helyzet nyomasztó súlyát Csonka Magyarország gazdatársadalma egyformán érzi Tiszántúl, Dunántúl és a Duna—Tisza közén. Epen ezért a mi állapotunknak, sérelmeinknek és kívánságainknak hangoztatása nem egy szőkébb körű érdekeltségnek helyi megnyilatkozása; hanem a nemzetfentartó gazdatársa- dalom nehéz helyzetének az őszinte feltárása. A gazdák nehéz helyzete Mindenekelőtt szembe kell nézni azz&i az általános és sokat hangoz tatott felfogással, bogy a gazdák a sok bajjal küzködő társadalmi osztályok között még a legjobb helyzetben vannak, hiszen a háború alatt 2 5 milliárdos jölzilogtehertől szabadultak meg, sok pénzre tettek szert és ne hány baromfi árából az egész adót kifizették. Erre csak azt felelhetjük, hogy a háborúban megszabadultak - ugyan a gazdák az adósságtól, de ellenértéke gyanánt ott az ármaximálások, rtqui- rálások, vörös uralom ás román megszállás rablásainak a számlája, 1921 júliusáig a gabona kötött forgalma, mikor pl. 1920-ban is 85 vaggon gabonát kellett városunknak beadni, mindezek a kécyszerrendszabályok kiegyenlítik, Bőt felülmúlták a régi jelzálogtartozás értékét és csaknem válságba sodorták gazdálkodásunkat. Hogy mennyire nem ment előbbre a gazdatársadalom, matatja az a Lőz tudomásu tény, hogy városunkban a gazdák egy-két konjunkturális esettől eltekintve, nem gyarspitották vagyonukat, legfeljebb megtartották takarékosságuk révén azt, ami meg volt a háború előtt. A megváltozott virilis névjegysék Tessék megnézni a város legvagyo nősebb polgárainak névjegyzékét: míg azelőtt esaknem kizárólag gazdák neveit találtuk, ma már 41 százalék erejéig kereskedők, iparosok, orvosok, ügyvédek szerepelnek benne, ami kétségtelen jele annak, hogy a gazdák hátrányára vagyoneltolódis történt. Hogy mily kevés tartaléktődét gyöj tettek a gazdák — ha agyán gyűjtőitek — mutatja az, ’ ogy egy rossz esztendő teljesen fc.ihöz sulytotta őket és országos krízist okozott. Kétszeresen érezzük ennek a súlyát a mi könnyű homoktalajunkon, a mi külterjes gazdálkodásunk mellett, ahol a szélsőséges időjárás miatt a legkockázatosabb a termelés és nagyobb a veszély, mint másutt az egész országban. Nemhogy hasznos beruházásokra, de még a gazdálkodás folytatására sincsen pénz, Tessék megnézni bankjaink adós könyveit, olyan gazdák nevei vannak ott, akik azelőtt az adósságot hiréből sem ismerték. Bérlőink egyre másra adják be a kulcsot. Mindez érthető, mert értékesíteni jóformán semmit sem lehet. A mostani tavaszi vásárokon az őszi árakhoz képest a jószágárak 80—60 százalékot estek, de eladni még ilyen áron sem lehetett, mert nem volt vevő, A gabona emelkedésiből nem volt haszna a gazdiknak A gabonának igaz, hogy meg van az ára, csakhogy ami kevés termett, az már eeéplée után eladódott, a gazdának semmi haszna az áremelkedésből. Gazdáinknak semmi haszna abból, hagy a gabona egyik napról a másikra 250C0 koronát, tehát majdnem 3 aranykoronát emelkedik, vagy esik, mert tőzsdei spekulánsok üzleti játéka lett az ország kenyeréből. Hogy milyen lelketlen játék folyik itt, mutatja az a tény, hogy januárban, amikor a búza ára a legmagasabbra emelkedett, a pesti közraktárakban 1 */, mii jó mm. búza volt felhalmozva, 300000 mmval több, mint az előtte való esztendőben, A belterjesség előfeltétele: a hizlalás sem jövedelmezett, a legjobb esetben a gazdák esak a feletetett takarmány értékét kapták vissza, sok esetben még azt sem. Szintén nines jövedelem a mi vidékünkön annyira fontos szőlő- és bortermelésből sem Városunk mellett és határunkban 5000 kát. hold van beültetve szőlővel, olyan homokterület, ami másként nem is lenne használható. Ezen a területen a tavalyi rossz termés mellett is legalább 15000 hl borunk termett, melynek 3/s-a 10 milliárd korona értékben eladatlanul pincében fekszik és még arra sem jó, hogy mint heverő holt tőke, a gazdának hiteifődözetet nyújtson Borkivitelünk esaknem egészen megszűnt: míg 1922-ben 858000 hl. volt a Csonka- országból a borkivitelünk, 1923-ban már esak 161000, 1924-ben 125000 hl., tehát a kivitel az előző évek átlagának */, ére szállott alá és pedig azért, mert 1922 ben Ausztria, Németország. Csehország és Lengyelország a borvámokat felemelték, borkivitelünk elé a magas vámokkal tiltó korlátokat állítottak és ez Lengyelországot kivéve, még ma is érvényben van Pénz kellene a hasznos beruházásokra : épületek rendbehozatalára, gépek, eszközök beszerzésére, tenyészállatok pótlására, műtrágya vásárlására: hiszen a termésátlagok a habom óta megcsappantak, a jószág minősége csökkent és a legfőbb ideje volna a hasznos befektetéseknek Minderre azonban ninosea pénz. mert ami van, elmegy a gazdálkodás fenntartására, eselédbérekre, szőlő- mnnkálatokra és adékra. Mennyi adót liset Halas t Az országos statisztika igazolja, hogy a mezőgazdaság fizeti a jövedelemadó 80 százalékát, az egyeues- adó 50 százalékát, a felemelt földadót és a megfelelő forgalmi és fogyasz tási adókat, Pénz pedig sokszor a szükséges adók előteremtésére sin csen .* Halas város lakosságára pl. az 1914. évben 7 milliárd 484 millió korona adó volt kivetve, ebből összesen esak 4 milliárd 373 millió koronát fizettek be, tehát a múlt évi adóknak több mint 40 százalékát az idei válságos időben kell megfizetni a megfelelő bírságokkal együtt. Hogy az adózás milyen nagy tehertétele s termelésnek, a múlt évi adózás is igazolja. Halas város lakosai az 1924. évben fizettek 2 418 milliárd államadót, 415 millió vármegyei, 1118 milliárd községi adót, 80 millió korona illetéket, 890 millió kincstári házhaszonrészesadóst, összesen a fent kimutatott 4 milliárd 873 millió koronát. Éhez járulnak a forgalmi és fogyasztási adók (2 142 mii liárd) és a múlt évben kifizetett kényszerkölcsön (1 610 milliárd) úgy, hogy Halas város lakosai az 1924. évben adók, illetékek és közterhek elmén összesen 11 milliárd 300 millió koronát fizettek, amit a 26000 főnyi lakosságra elosztva egy-egy főre, 485000 korona megterhelés jut akkor, ha még az újszülötteket is beleszámítjuk. Egy 8 tagú családnak múlt évi adója, eszerint 1,805000 koronát tett ki. Természetes, hogy miután a lakosság 80 százaléka mezőgazdasággal foglalkozókból áll, a befizetett adók megfelelő hányada is a mező- gazdaságot terheli. Az idén, dacára a nehéz helyzetnek, az adózás terén még további emelkedés várható, inert az adóelőirási összegek sehol sem csökkentek, sőt inkább emelkedtek. Az év első 3 hónapjában pl. csaknem 50 százaléka befolyt a fogyasztási adók mait évi összegének és éhez járul természetesen a múlt évi adóhátralékoknak a nagy summája (adókból 3 milliárd korona, könyszerköícsönből 0 5 milliárd korona hátralék. A jövedelmezőséghez viszonyítva, az adó ma már nagyon nagy tehertétel. Onnándy János, a Feisődunáa- tuli Mezőgazdasági Kamara igazgatója 11 gazdaságnak 1924. évi adóterheit összegyűjtötte, közte 8 kis-, 2 közép- és 1 nagygazdaságét és kát. holdanként 8 ar. korona adót hozott ki, átlagos jövedelem gyanánt pedig 15—30 ar. koronát. Tehát a birtok a jövedelemnek 30—35 százalékát fizeti adóban. A halasi földek átlagos kát. tiszta jövedelme 3 50 aranykorona, ha ennek ötszörösét vesszük tényleges jövedelemnek, 17 5 aranykorona ho- zadékot kapunk. Az arány tehát még rosszabb, mint országos átlagban. Le kell szögezni végeredményében azt, hogy a főid annyi adóval van megterhelve, amennyit meg nem birhat. Jövedelem nines, fizetni azonban keil, igy a gazda kénytelen a pénzintézetekhez fordulni és amikor a gazdaságából legjobb esetben 20 százalékos jövedelmet hozhat ki, kamatokban 35—40 százalékot kell fizetnie. Ilyen hitelviszonyok mellett a termelés nem rentábilis, sőt ha tovább esen az utón haladunk, el kell következnie az összeroppanásnak. Termények és Iparcikkek árviszonya A helyzetet még viszáesábbá teszi az a körülmény, hogy nincs meg a megfelelő arány a termelői és piaci árak, a mezőgazdasági termények és az i,ari készítmények árai között. Amíg a jószágárak félév alatt 80— 50 százalékot estek, a hasárak csak 15 — 20 százalékot, az iparcikkek jóformán semmit. Csak a legutóbbi időszakban, márciusban pl. a mezőgazdasági termények 18—15°/o ot estek, az iparcikkek csak 8 százalékot. A Népszövetségi főbiztos jelentése is rámutat arra, hogy az iparcikkek nálunk drágábbak, mint külföldön és szomorú dicsőségünk, hogy pl a cipő, csizmaféle nálunk legdrágább egész Európában. A bákeárakhoz viszonyítva az emelkedés jószágárakban 0, kenyér, bus és zsirfólékben 40—50 százalék; szükségleti iparcikkekben 100—150 százalék. Pedig fordítva kellene lennie, mert Bernáth István Öméltósága, a Gazdaszövetség elnöke egy értekezésében kimutatja, hogy az ipari termelés 300 százalékkal, a gabonatermelés csak 140 százalékkal emelkedett 45 év alatt; az iparnak tehát kétszerannyit termelvén, áralakulás tekintetében a mezőgazdasági terményeket meg kellene előznie. Ha pedig nines meg az arány a termények és az iparcikkek árai között, ha az iparcikkekért a gazda két- annyit fizet mint békében, terményeit pedig legfeljebb abban az ár- ban értékesítheti ; ezzel fokozatosan nő az üzemköltség, fogy a jövedelem, ez hovatovább a helyzet fölbomlásához és a gazdálkodás csődjéhez vezet. Csak nehány példáját soroltam fel az aggasztó jelenségeknek és még sok fontosat mellőznöm kell, de meg kell még említenem azt, hogy a nyomasztó helyzet a munkáskérdésre is kihat: A gazda ha azelőtt a gazdaságában, vagy sző-iőjében 10 napszámost foglalkoztatott, most esak öttel dolgoztat, ha 20 embernek adott harmados főidet, most esak 10-nek juttat, mert a pénzszűke miatt takarékoskodni hányfélén s csak a legszükségesebb munkálatokat végezteti. A helyzet nyomasztó súlyát igy a gazdával együtt a munkásság is megérzi. A vált égős helyset ekei Kimutatván a válságos helyzet jelenségeire, nagyjában az okokkal is tisztában vagyunk, melyek azt előidézték. Tőkeszegénység, nagyadóteher, rossz termés, az értékesítés lehetetlensége. Súlyosbítja a helyzetet kormányunk merkantil jellegű vámpolitikája, amelyből csak egynéhány nagybanknak és a nagyipari kartelleknek van baszna, de semmi előnyét nem látja a kisipar és hat&rozattan káros a mezőgazdaságra. Csak a bőrkartell favorizálására mutatok rá. A nyersbőrt nem engedik kivinni és igy azt 50°/o al a világparitis alatt vásárolják össze a bőrgyárosok; a külföldi készbőrökre viszont horribilis behozatali vám vaa kivetve. A lakbőrnek az ára pl. Bóes- ben 40 ar. fillér, nálunk 16 ar. korona. Arról azonban már gondoskodnak gyárosaink, hogy az olesó nyersbőrből világparitási árak fölé emeljék a kész gyártmányok árait. Tekintsük a gyufát: 1 doboz gyufa gyártási költsége 180 korona, a kincstári haszonrészesedés ezután 170 korona, tehát az állam maga 125°/o-al drágította az árát. Ehhez jön a forgalmiadé annyiszor, ahány kézen a gyufa keresztülmegy, úgy, hogy a
