Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1923 (23. évfolyam, 1-104. szám)
1923-09-08 / 72. szám
XXIII. évfolyam. 72. szám. * Szombat, 1923. szeptember 8. Kiskun-Halas Helyi Értesítője Közgazdasági, társadalmi és politikai heti néplap. Előfizetési ár egy évre: Helyben . . 13 200 kor. | Vidékre • • 14 000 kor. Egy szám ára 150 korona. Alapította PRAGER FERENGZ Hirdetmények dija: Egy cm. magas soronként Garmondbói 1000 korona . . — Petitből 1200 koroalj Magán hirdetés szavak szerint Szerkesztőség: Molnár-utcza 2.- ----------------■■■■...—О .............. -.... — Megjelenik szerdán és szombaton Kiadóhivatal: Az pj városháza épflictéfc^j Messze idegeiben küzd, harcol Bethlen miniszterelnök a magyarságért. Mi, akik látjuk a nagy nehézségeket: elismeréssel kell, hogy adózzunk neki, aki az ellenségek légiójával vette fel a küzdelmet. Az igazi hazafiság parancsolja: tömörüljön a magyarság Bethlen köré, mert csak az által juthatunk olyan helyzetbe, amely kielégítheti a lakosságot. Az összetartás, az egyenetlenség megszüntetése az, amely honpolgári kötelesség. A turáni átok, fájdalommal tapasztaljuk, még ma is érezteti hatását, á helyett, hogy aggódó lélekkel néznénk külföldre, ahonnan a segítés eszköze várható, egymást marrják az egyének. Az érvényesülni akarás viszi, hajtja most az embereket és elvakulttá teszi. Megfeledkeznek ezért a közről s csak egyet látnak: saját énjüket. Szeretnénk, ha a nehéz időben önmagukba szállnának a politikusok és félredobva a meddő pártpolitikát, egyedül és csupán a köznek, az országnak szentelnék idejüket, erejüket. Milliókatfizet a város a kutakra Alföldi városokban, igy Halason is, ahol folyó, patak nincsen, egészségügyi szempontból elsőrendű fontosságú, hogy megfelelő, jó kutak legyenek. A jó kút egészséges, iható vize erős gátja a megbetegedésnek, mig a szennyezett viz a veszedelmek számtalan faját rejti magában. Halason kevés házban van olyan kút, melynek vize ivásra alkalmas. A lakosság legnagyobb része a köz- kntakra van szorulva. Többen keresték fel az utóbbi időben szerkesztőségünket s panaszolták, hogy az alsóvárosi kút hetek óta rossz. Utána jártunk az ügynek s arra vonatkozólag a következőket Írhatjuk: A város mindent megtesz, hogy a kutakat használható állapotban tartsa. Sajnos azonban, ezen törekvése hajótörést szenved azon, hogy egyes lelkiismeretlen egyének mindig tönkreteszik a már kijavított kutat. Ha ma kijavítanak valahol valamit, holnap már újra elpusztítják. A város a kutak javítására eddig is hatalmas összeget — milliókat — fordított. A halasi kutak épségben tartása csak úgy lehetséges, ha a lakosság felügyel arra, nem rongálja s ha azt mástól látja, elzargatja az illetőt és feljelenti. A város vagyona a lakosságé is; aki azt pusztítja, a lakosságot károsítja meg. Betöltik a polgármesteri állást A közgyűlés kívánja az állás betöltését A szerdai közgyűlésnek egyik fontos tárgya az alispán leirata volt a polgármesteri állás betöltése tárgyában. A vármegye alispánja leiratot intézett a városhoz, hogy nyilatkozzon a képviselőtestület, kívánja e már most betölteni a polgármesteri állást, vagy vár ezzel addig, mig a városi képviselőválasztás megejtetik és újjáalakítják a képviselőtestületet. A városi tanács azzal a javaslattal járult a közgyűléshez, hogy a polgármesteri állás töltessék be és az alispán ntján kérjék ki a minisztertanács hozzájárulását. Itt Dr Darányi Mihály azt kérdezte, hogy az alispáni leirat mikor érkezett a városhoz? A h. polgármester úgy nyilatkozott, hogy a leirat még április hónapban leérkezett a hatósághoz, a v. tanács azzal töbszőr foglalkozott, de a tanács ezt azért hozza most ide, mert azt hitték, hogy a belügyminiszter közigazgatási reformja hamarosan törvény- nyé válik, amikor is a választásra nincs szükség, amenyiben a polgár- mestereket kinevezik. Volt halasi újságíró Rudolf trónörökösről, a mayerlingi tragédiáról és az udvari életről (Budapesti munkatársunktól) Legendák fonódnak a .magyar *1*0™ királyfi-', Rudolf trónörökös személye köré. A legkülönfélébb magyarázatokat, bírálatokat fűzik az elmúlt eseményekhez, amelyekhez a történések idején nem igen nyúlhattak. A szerencsétlen, jobb sorsra érdemes trónörökös úgy él szivünkben, mint aki mienk volt, aki megértette, átérezte a magyar törekvéseket. Ez az oka: halála, tragédiája után évtizedekkel is nagy az érdeklődés személye iránt. Homály, köd veszi körül a nagy tragédiát. Tisztán még ma sem láthatunk, még ma is a kortársak, a közellevők feljegyzéseire szorítkozunk. Ma, a nagy uralkodó család bukása, a monarchia összeomlása sok esemény megértését teszi lehetővé. A kartársak, az események színhelyén levők visszaemlékeznek szabadon, kényszer nélkül. Ilyen feljegyzésekhez juthatnak most lapunk olvasói is. Aki elmondja: munkatársként működött évtizedeken keresztül Rudólf trónörökös legmegbízhatóbb barátja, a Neue Freie Presse bécsi világlap főszerkesztője mellett. A közlemények szaggatottak; az összetartozóság egyes helyen talán nem lesz meg. Oka: úgy adjuk, ahogy elmondotta előttünk Karbing János Bécsben élő újságíró, aki negyven évvel ezelőtt Halason, a lapunk nyomdájának kiadásában, 1882 ben megjelent Halasi Újság c. lapnál dolgozott. Egy héttel ezelőtt szerkesztőnk a következő levelet kapta : Mélyen Tisztelt Szerkesztő Ur 1 Bécsből itteni ismerőseim látogatására jöttem. Ha feljön Pestre, tudassa velem, mert olvasóit közelről érintő és érdeklő eseményekről számolhatok be. Maradok kiváló tisztelettel Karbing János, volt halasi ujságiró. A levél Írója nyomdai feljegyzősemk szerint lapvállalatunknál 1882- ben fél esztendeig működött, mint kisegítő. Elénk, ügyes fiú volt, aki Szabadkáról a Bácskai Hírlap szerkesztőségéből jött hozzánk. * * * A megirt helyen, délben találkozott budapesti tudósítónk Karbing Jánossal. Ősz hajú, egyenes tartásu, jó megjelenésű férfi mátatkozott be. Egész alakja, önbizalma magán hordozta, hogy életének nagy részét müveit, befolyásos egyének között töltötte. Beszéde, hanghordozása nem a volt halasi újságíróra, hanem a világlátott, képzett emberre vallottak. A bemutatkozásokon átesve, Karbing halasi visszaemlékezéseit szegezte le: — Kicsiny, csendes alföldi város volt akkor Halas. Ujságkulturája hiányzott s nemrégiben megalakult nyomdája igyekezett a betű, az ismeretek szeretetét beolvasztani a lakosság közé. Nevekre, akik akkoriban csoportosultak a megalakított újság köré, részletesen nem emlékszem. Korda tanár, egy német nevű ügyvéd és Präger Ferenc voltak azok, akik erős hittel bíztak abban, hogy Halason is talaja van az ismereteknek, a tanításnak. Ők fogtak össze s írták a lelkesedés szent buzgalmával cikkeiket. Soha se felejtem el, mily figyelemmel kellett készítenem a kéziratokat; mily aggódva gondozták a szerkesztők lapjukat. Az idő azóta nagyot fordult. Halasról elkerültem világlapokhoz. Azt azonban megállapíthatom : sehol se láttam oly lelkesedést, az akarat oly szent tüzét, mint a halasi régi kis szerkesztőségben. — Bócsbe jutottam, a legnagyobb világlaphoz. A halasi ki3 újságíróból befolyásos éjjeli szerkesztő lett s mint ilyen, dolgoztam a Préssé fő- szerkesztője mellett, aki akkoriban Rudolf trónörökös bizalmasai közé tartozott. Sűrűn, szinte hetenként találkoztak s nem egy cikk jelent meg Rudolf trónörökös sugalmazása alapján. Gyakran vittem üzenetet a fő- szerkesztőtől a hatalmas trónörököshöz. így nyilt alkalmam egyet mást látni, hallani. — Életem végén, vissza pillantva pályámon: a halasi kis nyomda, a még kisebb szerkesztőség és a már elköltözött derék emberek jutnak eszembe. — Irántuk rovom le hálámat, azért a szeretetért, amelyben annak idején részesítettek : ha megmaradt alkotásuk számára adok közre nehány feljegyzést. Rudolf trónörökösről, a mayerlingi tragédiáról, és a bécsi udvari életről szólnak azok. Történetet, krónikát adok; azt, amit megtudni módomban állott. Tömör Béla. (Sseuíáeiós cikksorozatunk szerdai számunkban jelenik meg) E^i52«plújáM — A bátorság — Ha elült a harci zaj és hátra, a front mögé kerültünk pihenőre : naplóm volt az, amely lefoglalt. Átgondoltam ilyenkor az elmúlt napokat я papirra vethettem már kiforrt gondolataimat. A rögtöni pillanat szüleményei, érzései ugyanis egészen mások, mint a későbbi időké. Akkor már bírálat után alkothatunk valamiről véleményt, amely sokszor egészen más, mint a pillanat szülteé. Sokat gondolkoztam: bátor vagyok- e? Társaim annak tartanak. Sokszor bámulják nyugalmamat, amelyet a legnagyobb harc, a halál aratása közepette is megőriztem. „Bátor vagy“ — mondják ők. En azonban ezt önfegyelmezésnek tartom. Bansőm az fél, aggodalmaskodik, — külsőm azonban nem árulja ezt el. Bátorság a szó absolut értelmében nincs. Mindenki, akinek van az élettől várnia, fél. Senki se akar meghalni. Az élet féltése mindenkiben ösztönként él. A bátorság bennem tulajdonképpen kötelességtudás. Megyek előre, állom helyemet: mert ezt parancsolja a katonai becsület és hazám érdeke. Az ilyen önbeismerte bátortalanság, amely mégis mindenben helytáll, szerintem sokkal értékesebb és becsülésre méltóbb, mint az életet hiábavaló módon, céltalanul kockáztató vakmerőség. Láttam ennek példáját: amikor szükség volt reá, kibújt a szolgálat alól; bravurdolgot csinálandó életét adta. En vigyázok magamra. Kerülöm a veszélyt, óvatos leszek. De ahol kell: nem félek. Senkitől. Még a haláltól sem ! — Megint drágul a cukor. A cukorérdekeltségek a következő drágább cukorárat állapították meg: kristálycukor 6160, kockacukor 6720 korona kilónként.
