Halasi Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1920-12-15 / 100. szám

Hiszek egy Istenben, hiszek egy Hazában, Hiszek egy Isteni örök Igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. II. évfolyam 100. szám. Kiskunhalas, 1920. Szerda, december 15. ELŐFIZETÉSI DIJAK: Egynegyed évre • ... 40 korona Egész évre...............................160 „ Egyes szám ára 2 korona. Főszerkesztő: Dr.Nagypál Ferenc. J Lapkiadó; Farkas Ären. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombatén reggel. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Városházépület. Nagytözsde. Hirdetési dijak: Garmond soronként , . 3 korosa^ A kommunista tárgyalások. Hat vádlott: Bokros, Horváth, Huber, Schreier, Lengyel, Töröcsik. A Vörös kloáka szennyé­nek újabb hat atkja felett ítélkezett a kir. törvényszék Halason. A tárgyalások lefolyásáról tudósítónk az alábbiakat jer lenti: II rovott emelt. Múlt számunkbaa már közfii* tünk tudósítást arról, hogy dec. lf-én, pénteken reggel a Kalo­csáról Halasra kiszállt törvény­szék ötös tanácsa Jámbory kir. táblabiró elnöklete alatt ismét megkezdte tárgyalni több kom­munista bűnügyét a közgyűlési teremben. Az első napi tárgyalás vádlott­jai — mint már jeleztük is — Schreier Dezső, Horváth Sándor, Huber József, Lengyel Dénes és Töröcsik Jenő voltak. Más vá­rosokból ideküldöit vörös ka­landorok voltak ezek, akik rész­ben Halason, részben a környé­ken raboltak és ellenforradalmá- rokra vadásztak. Három közű- ifik rovott múltú ember, már a béke idejében is börtönben ül­tek. Schreier (tipikus arcú zsidó) 2 évi fogházat ült már csalásért, Horváth fi hónapot ült orgazda­ságért és Tőrficsik is ülte a fogházat okirathamisitásért. Ezé* két a banditákat küldték a pro­letárok Halas nyakára, itt azután — mint a tárgyaláson bebizo­nyosodott — féktelenül garáz­dálkodtak. Bttnösnek érzi-e magát! Az első vádlott, Schreier Dezső, állandóan olyan arcot vágott, mintha kettőig sem tudna szá­molni. Az elnök kérdésére elő­adja, hogy nem érzi magát bű­nösnek. A megélhetés késztette arra, hogy beálljon a vörös ka­tonák közé. Májusban került Halasra. Elismeri azt, hogy Kis* szállásról 12.000 korona értékű tárgyakat elvitt különböző sze­mélyektől, de ő „terror" alatt állt és eeért cselekedett igy. El­ismerte, hogy ezekből az ingó­ságokból ő is kapott részt, de mások is kaptak. Horváth Sándornak van a leg­nagyobb bűn lajstroma, de ő mégis csak „részben* érzi ma­gát bűnösnek. A halasi vörös katonákhoz küldték „politikai biztosnak", de azért állandóan a civileket üldözte. Ö tartóztatta le Thuróczy dr-t és Zilah Jánost. Azt állítja, hogy Hódi paran­csolta ezt a letartóztatást s a „foglyok" elszállításához szük­séges kocsiról Bundzsák gon­doskodott. A gőhölyjárási rab­lást. amelyet a vád szerint ő vezetett, tagadja. Szűcs dr. vö- rösőrparancsnok letartóztatását is 6 végezte, de ezt nem is ta­gadja, ezt azért tette, mert Szűcs dr. t ellenforradalmárnak tartotta. Huber József vakmerőén ki­jelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek, ö mint „belügyi meg­bízott* szerepelt Halason és a „halasi kinövéseket jfitt ellen­súlyozni." A vád szerint Horváth- tal együtt operált. Lengyel Dénes vasutas azzal védekezik, hogy ö parancsszóra cselekedett, amikor házkutatáso­kat eszközölt és „rekvirált." Töröcsik Jenő a kisszállási direktórium tagja veit s besúgta a halasi vfirösőr vezetőknek, hogy az ő községében kitől lehet és mit elrabolni, A rablások. A kisszállási rablásokra vonat­kozólag Jeney Andort, ifj. Ban- kovics Istvánt és Vájná Sándort hallgatta ki. Itt Horváth, Schraier és Töröcsik végezték a rablást. Kömpöc pusztára Horváth és Schreier 41 marhát hajtottak el a gazdáktól. Majsán is garázdál­kodtak s itteni szereplésükről Király Sándor, Katona Ferencz, Süli István, Korom Andrásné és Király Gy. Erzsébet tettek tanú­vallomást. Az elnök ezután a gőbölyjárási piacrablásra hallgatta ki a tanu­kat. A rablást Horváth Sándor vezette több vörösőrnek kí­séretében 1910 julius 31-én — tehát három nappal a proletár­diktatúra bukása előtt, — Hor­váth körülfogatta az árusító asz- szonyokat, portékájukat (ruha­félét, selymet, vásznat, élelmi­cikket stb.) kocsikra rakatta s az asszonyokkal együtt behozatta Halasra. Egymásután vonultak fel most a törvényszék emelvénye elé azok a gőbölyjárási árus asszo nyok, akiket Horváth a proletár­diktatúra nevében megrabolt. Erről eskü alatt vallomást tet­tek ; Rác Pálné, Bruchnitz János- né, Magyar Lajosné, Slezák Sin- dorné, Szávai Józsefné, Födi Istvánné, Sándor Aatalné, Stan- kovits Róza, Dakó Antalné, Bez- dán György né, Falusi Istvánné, Buchnitz Péterné, Király Gy. Er­zsébet, Abrahám Erzsébet, Stau- kovits Viktória, Lévai Jánosné és Nemes Imre. Ezekkel a szerencsétlenekkel nagyon brutálisan bánt el Hor­váth, amellett hogy elrabolta portékáikat, egy ingre levetkőz­tette őket és „kék pénzt* kere­sett náluk. Horváth védekeiéie. A terhelő vallomásokkal szemben Horváth Sándor úgy védekezett, hogy Göböly- járáson volt egy Horváth nevű városparancsnok, az is beretválta a bajuszát, s azzal tévesztik össze. — Különben is sok Hor­váth működött a proletár- diktatúra alatt, — mondotta Horváth, amely kijelentésé­vel nagy derültséget keltett A tanuk egyrésze azonban úgy vallóit, hogy annak az embernek, akik a portékát és a pénzt elvette tőlük, a jobbkezének egy ujja hiány­zott. Az elnök felszólította Hor- váthot, hogy mutassa meg a jobb kezét, amelyen egy uj csakugyan hiányzik. — Más embernek is hiá­nyozhat egy uj a kezéről, védekezett cinikusan Horváth A tárgyalást vezető elnök a tárgyalás folytatását azutan más­nap reggel 9 órára tűzte ki: Nagypál dr-t is leakarták tartóztatni. Szombat reggel 9 órakor a tárgyalás vezető Jámbory kir. táblabiró először Prá­t er János lapszerkesztőt és iusztos Károly dr. városi számvevőt ha Igatta ki, akik nek hallomás utján tudomá­suk volt arról, hogy Huber József Nagypál Ferenc dr-t is leakarta tartóztatni. Az esetet Sztakó Mariskától hallották. A bíróság Sztaké Mariskát is kiakarta hall­gatni, de mert az beteg volt egy bírót küldött ki, aki a tanút a saját lakásán hall­gatta ki. Sztakó Mariska ágyban fekve előadta, hogy nyitott ajtón át hallotta, hogy Huber az? javasolta a direktóriumbeli bűntársainak, hogy Nagypál Ferenc dr. ügyvédet, lapunk főszerkesz­tőjét is tartóztassák le. Hu­ber és társai hónapokon át itták a Városi-vendéglő bo­rát, de sohasem fizettek, ezt szemébe mondta az ott jelenlevő Hubernek. Huber „mentő“ tanul Muber védője most mentő­tanura hivatkozott Bori Benő dr. rendőrtanácsosra, de Bori dr. kijelentette, hogy Hubertet a kommun alatt erőszakos ember­nek ismerte, sőt őt is megtá­madta, hogy a „burzsujok* ügyeit jebban pártolja, mint a „prolikét* Adám Gyula kereskedőre is, mint mentó tanúra hivatkozott a védelem. Adám csupán annyit adott elő, hogy Huber közbon- járt, hogy ne tegyék őt ki a vá­rosháza épületében bírt üzletből. Sót egy h armadik mentő tanúra is hivatkozott Huber, Horváth Antal detektivre, de ez a vallo­más sem hizelgett az ő proletár- diktaturabeli szereplésének. — Hubertet mi — mondotta Horváth detektív — valameny- nyien zord természetű, durva embernek ismertük, akiktől sokan rettegtek. Voltaképpen ő gyako­rolta a „hatalmat.“ Volt eset, hogy éjnek idején küldött ki házkutatást tartani, de én ennek a parancsnak nem engedelmes­kedtem. Huber és Horváth Sán­dor voltak azok, akik leginkább terrorizálták a város közönségét.

Next

/
Thumbnails
Contents