Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1918 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1918-10-30 / 44. szám
KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. október 30. Elfogtak egjr halasi szökött katonát Levél az olasz frontról. — A határban rabolt társaival. — Kezd megelevenedni a régi betyárvilág A múlt hirhedt szegénylegényei mintájára tünedeznek fal most is a szövetkezett rablócsapatok, Akkor is a háború hozta magával, most is. Szökött katonák követik el a legtöbbet. Egy-két társsal összeáll va űzik betöréseiket. Apró László Zsana pusztai szökött katona két, eddig még ismeretlen társával régóta veszélyeztették környékünket. Rablásokból éltek. Legutóbb Fazekas Sándor Harka- Kötönyi lakoshoz látogattak el. Elloptak tóle 8-36 K készpénzt, egy sárga bőr vadásztáskát, egy pár bakancsot, egy zsebórát és több értékes dolgot. A csendőrsóg a lopás után üldözni kezdte Aprót ós társait, ez azonban nem riasztotta vissza őket a további gazságoktól. Zsanára mentek. Itt Farkas Lászlónét lopták meg. A rablás után menekülniük kellett. A csendórség üldözó gyűrűje mindinkább összébb szőrűit körülöttük. Halas ós környéke nem látszott számukra elég biztosnak. Szeged felé mentek. Itt akarták megismételni rablásaikat. Azonban megjártak. A szegedi ! rendőrség a halasi csendőrsóg órtesi- ; tóse folytán szintén nyomozni kezdett utánuk. S igy nemsokáig bírtak bujkálni a határ rejtekhelyein, 22-én elfogták őket. Aprót büuóórt a katonai rögtön j Ítélő bíróság elé állították. A SPANYOLJÁRVÁNY HALASON. Mint mindenütt az egész országban, úgy nálunk is pusztít a spauyol járvány. Szerencse, hogy nálunk — az orvosok szerint — ez csak köny- nyebb lefolyású a legtöbb esetben és minthogy úgy a hatóság, mint orvosaink is mindent megtesznek a járvány elfojtására, az csak igen kevés esetben volt katasztrófális lefolyású a betegre nézve s ma már mondhatni szünőfél- ben van. Átlag ugyan még ma is 20—25 beteget jelentenek b9 orvosaink, azonban ez a szám bizonyos csökkenést mutat az első tömeges megbetegedésekkel szemben. A bejelentett betegek száma nyolcszázon felül van. Az október 2S-áu tartott közegészségügyi bizottsági ülés az összes iskoláknak november 8-ig való bezárását javasolta s ez iránt a város polgármesterét kereste meg. Mi csak azt ajánlhatjuk mindenkinek, hogy tartózkodjék minden csoportosulástól s ha azt érzi, hogy megkapta a spanyolbetegséget, forduljon azonnal orvoshoz, maradjon ágyba s óvakodjék a további fokozottabb meghűléstől, mert akkor a baj a tüdőt támadva meg, már veszedelmes lehet. Érdekes jelenség, de leghíresebb orvosaink is azt állapították meg, hogy legjobb gyógyszer a spanyol betegség ellen a forralt borleves, forralt bor, forralt pezsgő. Szerencse, hogy bő termés volt az idén is s igy a legtöbb halasi embernek módjában áll ezt az orvosi tanácsot megfogadni, ha nem is az alkoholizmus előnyére. A crnjai katonatemető halasi lakója Saját munkatársunktól. — október hó. Lemenőben van a nap. Vérvörös sugárkóvói mind bágyadtabban vetik fényüket a tájra. Tüzes golyója mindinkább kezd letűnni az égről. Mindenütt néma csend, nyugalom. Körülöttem kicsiny halmok. Katonasi- rok. Egyszerű kis domborulatok nélkülözve minden díszt. Puritán egyszerűség uralkodik itt. Körülnézek. Szemeimet végigjáratom a sírok tömkelegén. Nézem, talán találok ismerőst közöttük, talán ez egyszerű hantok közt is akadok bajtársra, jóbarátra. De nem, mind ismeretlenek. Neveik után Ítélve különböző nemzetiségűek. Békés megértéssel fekszenek itt. magyar, német és szláv katonák. Itt megszűnt a gyűlölet, itt eltávozott szivükből az elkeseredés, itt csak nyugalom csend van. Összeborzadok. Mily kísérteties néma békesség ez. A háború igazi ellentéte. Akik ezelőtt résztvettek a harcz borzalmas konczertjábau, békésen pihennek most egyszerű nyugvó- helyeiken. Lassan ballagok kifelé, ügy látszik nincs mit keresnem e sírok közt, úgy látszik ismeretlenek előttem pihenői. Elgondolkozva megyek. Elmélkedem. Agyamban lázasan lüktetnek a gondolatok. Hány életpályát takarnak ez egyszerű sirhalmok. Hány dicsőséges hőstetre borítanak néma leplet. Hány anya, hitves keservét fokozzák e csendes katonasirok. Merengésemből katonák zaja ver föl. ök is jöttek lerónni az itt pihenő bajtársaikkal szemben a kegyelet háláját. Jöttek megnézni csendes halmokat. Jöttek az elesett bajtárshoz az örömeikben, bánataikban egyaránt osztozókhoz. De e néma lakókat elszakította a földről a halál fagyos I keze. ök már csendesek, senkinek | sem ártok. A temető szólón egyszerű sir keltette fel figyelmemet. Tetején még zöldeltek a virágok. Az ősz nem hervasztotta el őket teljesen. Fejfája elferdült, de azért jól olvasható hetükkel állott rajta e név: HATHÁZI BALÁZS I. R. 38. Született 1875. Halas. Tehát sajnos, mégis akadtam ismerősre. Tehát a crujai (eraetóbeu egy halasi is alnssza örök álmát. Jól ismertem. Mindenre használható, semmitől sem visszariadó katona volt. Igazi tősgyökeres magyar ember. Mint afféle öreg 88-as, vidám, el nem csüggedő, a nehéz órákban is mindig lelkierőt felmutató egyén volt. A kapuhoz értem. Eszembe jutottak a többi katonatemetők lakói, ráeszméltem a háború sok szerencsót- leneire, elmémbe ötlött az a sok nyomor, amely mint hü kisórő, mindig a harc nyomában halad. Sok minden jutott az eszembe . . . ós e gondolatok közt, csendes áhítattal hagytam el a crujai temető hős I lakóit. Dr. K. J. Milliók könyve régi számai kaphatók lapunk kiadóhivatalában. A föld megremeg a két küzdő fél ezernyi ágyúinak dörgésétől s a tízezernyi gránát, akna, légi torpedó rettenetes robbanásaitól. Nappal a kék égen cikkázó repülők, éjjel a fényszórók éber szemei által figyelik egymást az ellenfelek. Itt nálunk a zászlóalj tartalékállásaibau mindennek mintha csak visszhangját hallanánk, szemünket, szivünket, lelkünket, érzéseinket és gondolatainkat egy nagyobb hatalom köti le, mint az embaré : a természet pompázó varázsa. A technikai szótár „olasz kultúra“ név alatt foglalja Ö3sze mindezt á szépséget, bájt, lelket vidító frissesó- get, emberi müvószkéz által soha nem utánozható szinpompát, amely a velencei tartomány őszi köntösét alkotja. Ukrajna „Steppe“ inek végtelen sivár buckái után ebben a harmatos kertben készülnek a budapesti vadászok az uj, a modern árok ós támadó harcra, melyet az angol, francia ós amerikai erőkkel felfrissített olasz hadsereggel jelenleg vivuak. Jellemző a magyar katonának minden harctereken való alkalmazkodó képességére az a könnyedség, amely- lyel ebben az „olasz kultúrában“ való sajátos harcmodort játszi könnyedséggel megtanulja. Ma már otthonosan érezi magát a szántóföldek barna barázdái között nevelkedett vadász a drótokon futó szőlővenyigék, az alacsony eperfák terepében, pedig szeme nem láthat itt el messze mérföldekre, legfeljebb húsz lépésre, a várost, tornyot is csak akkor látja meg, amikor az utolsó fasorból fölbukkanik. V.... di N ...............1918. október. Gyakorlatok után gondtalanul és vidáman, csoportokban sétáló katonákkal telnek meg a jellegzetes falucskák és városkák utcái. Hiába prédikálja ki vasárnaponkint a mou- signorö a campanilek mellett szerénykedő templomokban, hogy a vadászokkal való iárkálás és far 1, amore hazaárulással egyenlő, a szép fekete signorinák heves, ifjú szive csak azt súgja, hogy a szeretet érzése Isten adománya és nem szabad abból kivonni ellenségeinket sem. Ezeken a bájos velencei hajadoaokon nem fog ki semmiféle háborús uszítás ós szívesen elbeszélgetnek a szemek és szivek nemzetközi nyelvén barna magyar vadászainkkal. Mikor a nap a tengerbe omlani készül és utolsó sugaraival tüzbe boritja az északon vouuló havas csúcsokat, az olasz ég sötétkék azúrja halaványabb lesz, az emeletes sajátos olasz házak, a magas campanilék kontúrjai ellenben határozottabbak, az utcácskák, a rétekről hazavezető utak megtelnek munkából jövő földművesekkel, akik párosán vagy csoportosan énekelve közelítenek otthonuk felé. Daluk messziről megelőzi őket é3 a forró, szenvedélyes dallamot, a közelgő pásztoróra szerelmes dalát mint egy csalogány viszonozzák férfiúikat a loggián váró s jötíüket kémlelő fiatal kreol menyecskék és a promessa 8posa-k. Minden megtelik a buja növényzet a lágy esti szellő langy illatával, az élet vágyával ós szeretetével. Hefty Richárd tart. vadászfóhadnagy. NINCSENEK MEGELÉGEDVE a beszolgáltatandó gabonamennyiséggel. Az átvevő bizottságok már elvégezték munkájukat. Közszükségleti célokra beszolgáltatták a gazdák felesleges gabonamennyiségeit. Az alispán azonban nincs megelégedve az eredménnyel. Átiratban fordult a városok vezetőihez, melyben tudtukra adja, hogy a közélelmezési miniszter ragaszkodik a kivetett mennyiséghez, mert arra a hadsereg és a hazai nemtermelők ellátása miatt szükség van. Felhívja az elöljáróságokat, hogy nézzenek utána és győződjenek meg arról, vájjon minden egyes átvevő bizottság úgy a termés, mint a szükséglet megállapításakor szigorúan alkalmazkodott e a rendeletekhez és feltártam valóban az igazi fölösleget. Utal arra az alispán, hogy a szigorított katonai rekvirálást és a fejadagok leszállítását csak úgy kerülhetik el a városok, ha a kivetett mennyiséget egészen beszolgáltatják. Rámutat azon körülményre is, hogy nagy hiba volna, ha egyesek miatt, ezrektől lenne elvonva a mindeunepi kenyér egy-két falatja. Keresik a felsőkisteleki gyilkosság tettesét. Múlt heti számunkban közöltük, hogy Felsókistelek pusztában megölték Méláik Kiril nevű orosz hadifoglyot. A csendőrsóg — támogatva a rendőrségtől — erélyesen kezdett nyomozni, hogy a gyilkost kézre keríthesse. Nyomravezető adat azonban egyáltalában nincs. A tettes alaposan eltisztitott mindent, ami esetleg támpontot nyújthatott volna ellene. Semmi olyan megvilágító körülmény nem merült fel, amely mintegy fénylő pontul szolgálhatna a homályban. Az azonban bizonyos, hogy a tettes orosz hadifogoly. Csak azok közül akadhatott valaki, akinek érdekében állhatott, hogy Melníket el tegye láb alól. Megnehezíti a vizsgálatot az is, hogy semmit* sem tudnak Melnik legutóbbi életkörülményeiről, amelyből talán akadna egy nyomravezető szál. A csendőrség már többször tapasztalt ügyességére van szükség, hogy a sötétség elháruljon és tisztán láthassunk a feisökisteleki gyilkosság ügyében. Halasiak az olasz harcztóren. Most megint dühöng a harcz az olasz fronton. A háború fúriái utoljára végzik rettenetes munkájukat. De bizton tudjuk, hogy nem sokáig. Ha a krónikás kezébe fogja venni a tpllat, tapasztalni fogja, hogy a halasiak túlságosan részt vettek a háború véráldozataiban. Nincs front, amelynek földjét haasi katona ne ta- podta, veiével ne áztatta volna. A halasiaktól mindenünnen töme1 gesen kapjuk a leveleket. — Soraikból ki ki csendül az az erős tudat hogy hamarosan vége lesz a fegyverek zajának. Most az alábbiak tudatták velünk hogylétüket. Német Benjámin, Nagyapáti Elek, Juhász Mihály, Leuk József, Szabó Lajos, Gyöngyi Sándor, Láncos Lajos, Szalai P. István, Szent- péteri Imre, Nagy Pál Imre, Szabados Benő, Bernáth Sáudor, Szabados István, Huth József, Zubor Sándor, Törteli Flórián, Hatházi Sándor, és Seres Balázs.
