Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1916 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1916-12-06 / 49. szám

deczember 6. KISKUN-HAL AS HELYI ÉRTESÍTŐJE, 3 A mi veszteségünk. A legutóbb hozzánk érkezett vesz­tesógi kimutatás szerint Halasról meghaltalc: Köházi Mihály (30. ! gye.), Szabó László (38. gye. 15. sz.), Korda Imre (30. gye.) Megsebesültek: Csorba Lázár Balázs (30. gye. 8. sz.) Pap Antal (306. gye. 9. sz.), Paska Antal (23. gye. 7. sz.), Bindis K. Károly (38. gye), Szombati Antal (38. gye. 15. sz.) Fogságba jutottak-. Kolompár Lajos, Kolompár Mátyás (Pensa, Oroszország), Matus Géza (Kaluga, Oroszország), Stern Lipót 23. gye. (Olaszország). A tejfogyasztás csökkentése Halason. Szekér Pál rendőrfőkapitány közli a közönséggel és az érdekelt üzlet- tulajdonosokkal, hogy az országos közélelmezési hivatal 2626/1916. számú rendelete alapján kiadott 42061/ 1916 számú alispáni rendelet folytán folyó évi november hó 27 ik napjá­tól kezdődően további intézkedésig ti­los tejnek, vagy tej felhasználásával készülő italoknak, vagy ételeknek délután egy és hét órák között ká­véházakban, czukrázdákban, tejcsar- I nokokban, Kávémérésekben, éttermek­ben, kifőzésekben, és általában min- J den ilyen italok és ételek forgalomba j hozatalával foglalkozó üzletekben, j nyilvános helyeken kimérésé kiszol­gáltatása, avagy bármilyen alakban való forgalomba hozatala. Aki ezen rendelet intézkedését meg nem tartja kihágásért két hó­napig terjedhető elzárással és 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssl büntettetik. Az események futóhomokja beta­karja, mély réteget szór a háború elején történtekre, ügy kell azokat kiásnunk s akkor sok értékes, meg­indító adatot örökíthetünk meg, amelyek összerakva, hű, igaz képét adják annak a kornak, népnek, ahol lejátszódtak. Egy ilyen megörökítésre érdemes adat az alanti. * Az alacsony, tömzsi káplár hallga­tagon szívta pipáját. A füst karikázva tóiult ki s valósággal beburkolta Egy ideig szótlanul ültünk, majd unalmam ban kérdeztem : — Mondd csak Jándrics, hol a hazád ? — Bácskában — volt a rövid, egy­kedvű választ. Tovább folytattam a társalgást: — Mondd csak, igaz az, amit rólad beszélnek, hogy szerb fogságból szök­tél meg? — Hát biz az a valóság. — No, akkor beszólj valamit arról. Ha érdekes lesz, kapsz egy pakli dohányt. Ez az ígéret megoldotta a káplár nyelvét. Lassan, szinte tagozva kezdte : — A hatos honvédekkel mentünk ki. Mindjárt a háború elején a szerb határra kerültünk és bementünk a görbe országba, Sok csetepaténk volt. Egyszer azonban rajtavesztettünk. Nagy csapat támadt reánk. Védekez­tünk. Hiába. A túlerő győzött. Leg­többünk otthagyta a fogát. Engem többed magammal egy Söffer nevű önkéntes is volt közte, elfogtak. — a szerbek bennünket Valjevóba vittek. Eleinte nem bántak velünk rosszul. Csak czipőnket szedték el. Minket ott munkára forditottak s az önkéntest, aki civilben doktorjelölt, a kórházba tették. Még most is jól emlékszem kerek arcára. Nem felej­tem el, mert sok nótát tanultam tőle. — A fogságban is sokszor talál­koztam az önkéntessel. Hisz ha vala­melyikünk beteg lett, ő gyógyított. A szerbek előtt egyedül neki volt némi becsülete; reá hallgattak. De később neki is rosszabb lett a dolga. — Egy napon nem láttam az ön­kéntest. Később megtudtam, hogy ragadós betegeket gyógyított és azok­tól megkapta a bajt és meghalt. Saj­nálom szegényt, jó ember volt, kár érte. — Nekem nem igen tetszett ez­után ott az ólett. Fogtam magam és megszöktem- Jelentkeztem és most itt kint vagyok. A káplár itt elhallgatott. Ennyi szó, gondolta, elég fogságából való kisza­badulásának elmondására. Minek oda színes, hangzatos szavak. Tovább pöfékelt, nyugodtan, csendesen. Nem zavartam. Felmerült lelki szemeim előtt a halasi gimnázium tömör emeletes épülete, a volt növen­dékekkel. Hol vannak azok ? Leg­többje kint a fronton; sok fölött kicsiny fakeresztes domb emelkedik már. Felbukkaut előttem egy arcz, Söffer Miklós arcza, akiről szólt a káplár elbeszélése, s akit halasi diák korából jól ismertem. A képet elhal­ványította egy másik, egy dombocska, amely Szerbia valamelyik városkájá­ban emelkedik s mely alatt nyugszik a halasi gimnázium szomorú sorsot ért növendéke. (Figyelő.) A poliiraisíer a üeMIIgsíi ériéül». Kérelem a n. é. közönséghez! Azzal a reménnyel ujitom meg már 3 szór a háború kitörése óta őszinte kérésemet a n. é. közönség­hez, hogy talán utoljára kértem és arra többé nem lesz szükség. Többször volt alkalmam jólelkűsé- gükről, áldozatkészségükről meggyő­ződni legyenek most is jóságos ado­mányukkal segítségemre, hogy sze­gény sebesült katonáinknak egy kis karácsonyi örömet szerezhessünk ! A legkisebb adományt is hálásan fogadom és hirlapilag nyugtázom. Loschitz Sándorné. Az élő halott. — A Helyi Értesítő uj regénye. — Soh’ sem szorult az emberi kebel­be oly sok keserűség, fájdalom ; soh’ sem öntött a szem oly sok könnyet, mint most. Hisz mindenkinek van siratni valója ; legtöbb családból van valaki kint a barcztéren, ahol a Halál orgiát ül. Senki sem tudhatja kit kaszál le a könyörtelen rém, nem e a kedvest, a férjet, az apát avagy fiat. Nem sejthetjük, csak rettegjük. Ez az érzés, amely legtöbb olvasónk lelkében visszhangra talál, dombo­rodik ki uj regényünkben, amelynek közlését mai számunkban kezdtük meg. A mostani szomorú életnek egy kisza­kított darabja uj regényünk, amely­nek „Elő halott“ a czime és melyet lapunk kedvelt tolla munkatársa: Figyelő ültetett át magyarra. Hisz- szük, bogy uj regényünk megfogja nyerni az olvasók tetszését. Karácsonyi és njévi levelezőlapok kaphatók : PRÄGER FERENCZ papirkereskedésében. Hogy Halason az ötödik hadiköl- csön minél fényesebben sikerüljön, Silling Ede polgármester mindent elkövet. A polgármester most a következő lelkes felhívást közli a hadikölcsön érdekében : A véres világháborúban a magyar királyság kormánya immár ötödször fordul a haza gyermekeihez, hogy az óriási vér és pénz áldozatot követelő háború költségei fedezhelóse czóljából a magyar államnak sürgősen és nagy kölcsönöket adjanak. Nem kell azt mondanom, mert mindenki tudja, hogy a mint vér- áldozat nélkül nem lehet háborút folytatni, úgy ehhez a véráldozattal egyenrangú pónzáldozatra is nagy szükség van. Ep ezért, mig véreink a csatasorokban hullatják a hazáért és a magyar nemzetért drága vérü­ket, — addig nekünk, akik itthon küzdünk, a pénzáldozatra kell elké­szülnünk. A gazdasági viszonyok itthon óriási pénzösszegeket juttatnak egyeseknek birtokába, amely pénzösszegek még mindig nagyon sok helyen elvonul­nak az elől a szent kötelesség elől, hogy a magyar államot segítsék, a nemzet létét fenyegető világháború pénzbeli terheinek viselésében. Az nem lehet, — annak nem szabad megtörténnie, hogy ilyen esetek ismétlődjenek, — joggal el­várhatja és követeli a magyar állam, hogy mindenki legfőbb kötelességének tartsa azt, hogy minden nélkülözhető pénzét a haza oltárára tegye le és a I hadikölcsön jegyzésére fordítsa ! Különösen ismételve hangsúlyoznom kell, hogy az eddigi bsdikölcsön jegyzé­sekből kivették részüket a kereskedő, az iparos osztály áltaiában az u. nevezett értelmiségi ooztilvok, azt kell mon dánom a kisebb b rtokosságiól is, — azonban épen az az osztály, a mely a gazdasági terményeknek és jószág­nak soha nem látott és hallott árai által, igen nagy pénzt vettek be, — mondom, ép ez az osztály, a nagyobb birtokosok osztálya nem akar erejé­hez mérten résztvenni a hadikölcsön jegyzésében 1 Magitól értetik, hogy tisztelet a kivételnek. Valamint a magyar állam minden polgárának, — úgy a birtokos­osztálynak is részt kell vennie a hadikölcsön jegyzésében, mert az államnak feltétlenül meg kell adni a világháború sikeres viteléhez és a tisztességes befejezést biztosító béke kivívásához a szükséges pénzesz­közöket 1 En lehetetlennek tartom, hogy minden becsületes magyar ne hozza meg pénzáldozatát a haza oltárára és a hadikölcsön jegyzéséhez hozzá ne járuljon. Ezen minden hazafira egyedül iránytadó szent kötelesség mellett még azt is figyelembe kell venni, hogy a hadikölcsön jegyzés a leg­hasznosabb üzlet is, mert nincs semmiféle pénzintézet, a mely 6°/0-os kamatot fizetne a kölcsöntől, mint a magyar állam, amely a mellett a leg­biztosabb elhelyezés is. Midőn felhívásomat ismételve aján­lom polgártársaim figyelmébe, azzal zárom be felhívásomat, hogy remény­iem, miszerint minden polgártársam a tőle telhető módon részt vesz az ötödik kölcsön jegyzésben. A kölcsönjegyzést eszközölni lehet a halasi kir. adóhivatalban, a posta- hivatalban és minden halasi pénz- intézétben. Polgártársaim I Hordjátok pénzete­ket és pedig gazdag és szegény egy­aránt — a haza oltárára — és jegyezzetek hadikőlcsönt. A feltámadt országban. — Alkalmi munkatársunktól. — | Bizalom, a jövőben való teljes re­ménykedés tölti be a feltámadt ország lakosainak keblét. Lelkesíti őket a tudat, hogy végre megvalósult azon reményük, hogy lerázzák az orosz jármot, ami súlyosan nehezedett vállukra. Megszűnik ezután a foly­tonos rettegés; amelynek következ­tében a lakosság nem merészelte gon­dolatait kinyilvánítani. Szabad, nyu­godt élet következik, amelyben a te­hetség, munka érvényesül. Egész regényeket mesél a lakosság arról az üldözésről, amelyben különö­sen a lengyel szocziálismusnak része volt. A titkos rendőrök egész raja figyelte a lakosságot, s jaj volt annak, akire a gyanúnak csak az árnyéka esett. Százak és százak vándoroltak Szibéria hólepte mezői felé, szám­kivetésbe. Különösen a női kémek alkalmazása volt divatban. A szép külsővel meg­áldott sötét foglalkozású nők rend­kívül ügyesek voltak s nem egy meghiúsított terv fűződik hozzájuk. Most már ennek a világnak vége van. Bend, nyugalom uralkodik s alig emlékeztet valami a múlt szo­morú napjaira. Hr. Honig Adolf. A bajai tisztujitás. Baja város törvényhatósága deczem­ber 2 án nagy érdeklődés mellett I tartotta meg a tisztujitást. Polgármesterré ismét egyhangúlag I dr. Vojnics Ferenczet választották meg, a kinek eddigi rövid vezetése alatt is sikerült kiváló hivatalnoki képességeivel, szeretetreméltóságával társadalmi tevékenységével az egész város bizalmát és szeretetót meg­nyernie. Kívüle a legtöbb állásra az eddigi tisztviselőket választották meg. Itt említjük meg, hogy Nagy­kőrösön deczember 12-én lesz az általános tisztujitás. Szentendrén is deczember 20-án tisztújító közgyűlés lesz, amelyen a főbb tisztviselői állásokat töltik be. Visszaélések a hatósági liszttel. A pénzügyőrség városunkban az elrejtett és fölös terménykészletek felkutatása czéljából foganatosított helyszíni vizsgálatok és házkutatások alkalmával azt tapasztalta, hogy több olyan lakos és konvenciós cseléd, akik maguk és családjuk részére a kor­mány rendeletben megállapított és szükséges gabona és lisztkészlettel rendelkeznek, magukat és családjukat az ellátatlanok névjegyzékébe felvé­tetik s ily módon kiszolgáltatott liszt­utalványok ellenében, hatósági liszt ellátást is igénybe veszneii. Miután a konvenciós cselédek és más lakósok által, a valóban ellátatlan la­kosság kárára és hátrányára követett ezen eljárás a legnagyobb mértékben szabálytalan és törvénybe ütköző cse­lekmény, figyelmeztetik a lakosság, hogy mindenki, aki kellő gabona és lisztkészlet felett rendelkezik s mint ellátatlant a kézélelmezési hivatalnál felvették, magát az ellátatlanok név­jegyzékéből haladéktalanul töröltesse — s jövőben az ilyen lakos ellátatlannak ne jelentkezzék, — mivel az olyan lakosok és konvenciós cselédek gabona lisztkész­lete, akik mint ellátatlanok hatósági lisztutalványukat is használják, a pénz­ügyőrség vagy más hatósági közegek : által elkoboztatik s ezen kívül az il­letők kihágásért szigorúan is bűn­tetteinek. Egy volt halasi gimnazista fogsága és halála.

Next

/
Thumbnails
Contents