Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1913 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1913-04-23 / 17. szám

1913. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. április 28. Mi történt a környéken? Sorozás. Félegyházán a 300 kato­na köteles közül 115 vált be. — Czeglódeu 665 közűi 155-öt találtak alkalmasnak, mig Nagykörösön 568 állítás köteles közül 137-re mondták ki a tauglichot. — A halasi eredmény e héten dől el. Meddig tud az ember koplalni. A koplaló művészeket alaposai* lefözte Szabó Lajos Ozeglédhez közeli Irsa pusztai ember, aki vallási rajongásból 60 napos szigorú böjtöt, valóságos koplalást szabott magára. Nem evett, nem ivott semmit, csak egy kevés vizet. Azonban nem bírta ki a 60 napot, mert az 56-ik napon óhenhalt. Ilyen koplalási rekordot még nem értek el soha s látható ebből, hogy az emberi szervezet mily sokáig elbírja az étlenséget. 56 nap táp­lálkozás nélkül igen nagy idő s az orvosok azt állítják, hogy étien és szóraján, tehát ha még egy csöpp vizet sem iszik valaki, 5 napnál tovább nem él az ember. Aki nem hiszi, próbálja meg. Lefülelt tolvajok. Szánkon birka- tolvajláson érték Kása Lajost. — Ugyancsak tetten érték Szabó Mihálynó, Puskás Sándorné és Merda Istvánnnó asszonyokat. Lopott a ló. Majsán Trója Ferencz egy lovat és hámot lopott. Fel­jelentették. Lakodalomban volt Kiskőrösön Dubai Pál s ott egy kapával fejbe­vágta Plichta Andrást. A kalocsai törvényszék az elmúlt héten vonta felelősségre és 3 havi fogházra Ítélte. Tolvaj asszony. Fekete Mária soltvadkerti asszonyt lopásért 2 heti fogházra ítélték. Hami3 kétkoronások. Nem is olyan régen jöttek forgalomba az ujveretü és a régi egy forintost pótolni hi­vatott két koronás ezüstpénzek, már is hamis példányok vannak forgalom­ban. A hamisítványokat, melyeknek pengése alig különbözik az eredeti, jó érmektől, csakis arról lehet felis- ni, hogy színük szürkébb és hogy élűkből hiányzik a szokásos körirat. A hamis pénz úgy városunkban, mint Majsa környékén el van terjedve. Tűz. Keczelen Ozuzi Fereucz ta­nyáján 250 kereszt szalma leégett. A tüzet a káros 10 éves István nevű fia okozta. Öngyilkosság félelemből. Czegléden Czárák Jánosné, aki ellen magzat­elhajtás miatt folyik bűnvádi eljárás, a büntetéstől való félelmében öngyil­kosságot követett el, felvágván balkezén levő összes ütőereket. Tettét idejekorán észrevették, úgy hogy a gondos orvosi kezelés megmentette, így a törvény méltó büntetését nem fogja kikerülni. Szerb katonaszökevényt keresnek! Még a háborús bonyodalmak leg­elején történt, hogy tizenhat szerb katona megunta a katonáskodással járó éhezést, az állandóan mezítláb járást, a törököktől is megijedtek egy kicsit, egy szép éjjelen bele­vetették magukat Belgrádnál a Dunába s Pancsováig úszva nemsokára kint voltak a vízből. A magyar hatóságok azonban nem engedték meg, bogy a menekülő szerb katonák sokáig élvezzék az aranyszabadságot, elfogták őket s Czeglédre internálták. Czegléden éldegéltek hosszú hóna­pokig, de úgy látszik, ezt is meg­unták. A napokban felkerekedtek s eltűntek a városból. A czeglédi rend­őrség valószínűnek tartja, hogy a szerb katonaszökevények valamelyik pestmegyei városba szöktek s éppen ezért többek között rendőrségünket is felhívták, hogy a szökevények után nyomozzon. Megtámadta a Kecskemét melletti Orgo vány-pusztán Nyikcs Mihály csendőrőrmestert Bobis Mihály munkás. A csendőr kivédte az ütést és Bobist szuronyával hasbaszurta. Hal a tejben. A Helyi Értesítő nem egyszer tette már szóvá az élelmiszerhami- sitást, amellyel lassan, de biztosan mérgezik meg a városok lakosságát. A felszólalásnak eredméuye is volt. Városunk érdemes rendőrfőkapitánya ismert erélyességével és szigorúságá­val segített ennek a lassan ölő mé­regnek hatását venni azáltal, hogy szigorúan bünteti az ólelmiszerhami- sitókat. Sok helyen azonban ez nincs meg. A tejet megvizgálás nélkül kapja az illető megrendelő. így történhetett meg Majeán a múlt héten a következő eset: Kora hajnalban szekér ban­dukolt Majsa község felé. Az egyik tanya legénye szállította minden reggel a maga porczióját. Talán még többet is, mert az országút mentén ott kevélykedtek — a gémeskutak. A legénynek az volt a véleménye, hogy az embernek gyönge gyomrát megterheli a zsíros tej, tehát fölhi- gitotta szép tiszta, egészséges vízzel. Történt azonban, hogy a legény elbóbiskolt a szekéren és egymás után maradt el mellőle a gémes kút. Már Majsa határában járt, amikor észbe kapott. A dolgon segíteni kel­lett, mert nem jutott volna tej mindenkinek. Az országút mentén kedvesen csillogott a vadvíz, meg a fakadás. Tiszta szép ragyogó volt a tükre, a legény tehát gondolt egy nagyot és óvatosan telemerte az egyik üres kannát és abból töltögette a vizet a tej közé. Azztl, mint a ki jól végezte dolgát, behajtott a községbe. Az első stáció a község egyetlen „kávéháza“ volt, a hol lemérte a szokott tejet, s azzal odébb állott. Elvitte a tejet a gyanútlan polgárok­nak és mint aki jól végezte dolgát, hazafele fordította a szekér rudját. Útja azonban a „kávéház“ előtt vitt el, ahol hadonászva rohanta meg a vendéglős: — Hej, földi! Mit csinált maga a tejjel ! — Már mint ón ? ! — Csakis. Mert a tejben czigány- hal úszik ! A legény gondolkozott, aztán a bal feliről a jobbikba tette át a pipáját és foghegyről válaszolt: — Hát az úgy van, hogy a tehén halastóból ivott . . . A feleletet már nem várta meg, hanem fültüvön durrantotta a két lovát. Az állatok dühös iramodással rohantak az egészséges tanya felé, ahol a tehén — halat iszik. Rovás. Van egy kérdés, mely régóta fog­lalkoztatta a város lakosait, de amely csak most valósult meg. Ez a haladás kérdése. Haladni előre ! Ez volt többó-kevósbó a jelszó, amely után akarták indulni nálunk a múltban, s csak az utóbbi időben indultak el. Kérdés, meddig haladunk ? Mikor állunk meg ismét ? Adja Isten, minél későbben következzék az be 1 * Nagy a törtetés, tülekedés a köz­ségi képviselőtestületi mandátum után nálunk is, másutt is. Ez a törtetés azonban csak a „disz“ meg­szerzéséig tart, a városatya ur aztán oldalba rúgja tisztségét, s csak akkor jelenik meg a gyűlésen, ha a „pótadó i erányában kell szavalni.“ így történ­hetett meg, hogy a múlt héten a I szomszédos Kiskunmajsán teljes rész- vétlenség miatt nem lehetett gyűlést tartani. — Elég szégyen ! 1111111111111II1111111 IU ■ 111IIII111111 ILI 111111111 Г A boldogság a legritkább virág itt a földön, gyökereit szinte hiába ke­ressük a eártekón. Hasztalan öntözi a reményharmat, bimbóját kinyílva alig látja ezer ember közül egy. Bagdadi élet. — A kétfejű borjú. — Merhabah effendik! *) Akiba, a vén dervis és magánjáró bölcs csöndeskén poroszkált Bagdad áprilisi-hólepte főterén. Amikor is meglátja azt, hogy egy csapat mu­zulmánpalánta nagy zsivalylyal áll körül egy tehenet. Oda ballag, megnézi, hát látja, hogy egy kétfejű borjú áll a tehén alatt és az egyik szájával szopik, a másikkal pedig már — kérődzik. Ez nem tréfa, mert a borjúnak csakugyan két feje van és pedig — egyszerre. Es igy monológizál — már tudniilik se nem a tréfa, se nem a tehén, se nem a borjú, hanem az öreg Akiba: — Mégis csak kifürkószhetlen Allah bölcsessége. Epen akkor ád Allah — a nagy, a hatalmas — egy madzsar borjúnak két fejet, amikor az összes madzsar politikusok azt az egy fejüket is elvesztették, ami állí­tólag szép egynéhány holdfordulás előtt még meg volt nekik. Mennyivel jobb lenne, vagy mennyivel volna jobb, ha Allah — a nagy, э hatalmas — ezt az egyik fejet a madzsar poli­tikusoknak adta volna . . . Vesével, velőve), tormával, vagy anélkül. Akiba tovább poroszkál. A muzul­mánpalánták pedig nagy sivaikodással viszik a boldog borjut a fotográfushoz. A fotográfus — az „Aranyember“ — fogja magát és betakarja a saját egy fejét egy nagy fekete lepedőbe és úgy fixirozza egy három lábú tőcsóren át a borjú két fejét. Közben betoppan a műezzim**) Bikah is. Jogtudóroe szömmel mór- csikéli a kétfejűt. Ha sas lenne, bi­zonyosan neki ugrana, amilyeu 48-as muzulmán vér csörög ereiben, t. i. a műezzim Rikahban. így azonban csak hangosan bólingat, miközben a többi bámészkodók közül odaszól hozzá egy fekete májú gyaur :***) — Öcsém — effendim, nehogy öcsém — effendim is odaállana a borjú mellé . . . Bikah, a műezzim a gyaurra sandít, aztán felkaczag, mondván : — Hogyisne! Hogy az anyja — apasági keresetet indítson ellenem! — No, no, — öcsém effendim, hiszen nem is olyan nagyon hasonlít magához! De azért a műezzim Bikah, — turbánját szokott módon balszemére csapva, elsasirozik a veszödelmes tócsér közeléből. Bajusza alatt még a következő megjegyzést morzsolja szót: — Ez se borjúnak született ára, hanem — Jánusnak . . . Amire a fekete májú gyaur csendesen megjegyzi: — Igaz, igaz, mert Jánusnak, a „törvények őrének“ is két feje van, — hanem itt az a baj, hogy a borjú egyik feje — hogy is mondjam csak — bika, a másik pedig — üsző. Műezzim Rikah nagyot néz, aztán odasördül a kétfejű háta mögé, egy pillanatig szakértősködik, aztán letörten jelenti ki: — No, ehhöz nem értők. Lőhet, hogy se nem bika, se nem üsző, hanem — ökör Mivelhogy azt látjuk, hogy ilyenek is születnek. Erre meg a fekete májú gyaur ódalgott hátrább. A fotográfus közben kikeczmereg a fekete lepedő alól és csupa megszo­kásból udvariasan odaszól a kétfejű borjúhoz: tessék barátságosan mo­solyogni; — amely jókívánságra mű­ezzim Bikah akként dupláz rá, — de mind a két szájával I . . . A fo­tográfus még egyszer felkéri a kétfejű szörnyet a barátságos mosolygásra, aztán megnyom egy makarónin lógó beprózlizett túrós gombóczot és . . . most a bagdadi muzulmán politikusok nem kis irigységgel csodálják Bagdad legújabb csodáját a „Bagdadi Értesítő“ berakatában. Ejvallah effendik! *) = jé napot, urak **) műezzim = előimádkozó pap ***) gyaur = hitetlen Levél nőtlen barátomhoz. Nősülj meg minél elóbb, barátom ! Ha megakad szemed egy szép leányon, i Csak úgy kerülsz ki hálójábul épen, Ha asszonnyá teszed őt hevenyében. Mert a leány veszélyes egy dolog, Körüled bája mint örvény forog. Hiába vagy hős, jó úszó, hideg, Övé vagy, ha egyszer elszóditett ! De hogyha asszonnyá lesz a leány, Mind megszelídül szépen, valahány I Egy kis hízelgés, jólét, pipere, — S kedvedre bármit megtehetsz vele. A jóra sose mondja, hogy: elég ! Ha te szikrát fogsz, már ő lánggal ég. Hát jer barátom, légy bőven megáldva: Házasodjál : benőttmár fejed lágya ! (Satyr.) Esetek. Félreértés. Többszörösen büntetett előéletű ember áll a bíróság előtt. Most is lopással volt vádolva — de ez alka­lommal véletlenül semmit sem tudnak reábizonyitaui — igy kénytelenek felmenteni. — Hát felmentettük — mondja a biró és ón remélem, hogy sohasem fogom többé látni magát. — A biró ur már nyugdijaztatni akarja magát ? — kérdi udvariasan, de sokat jelentőén a vádlott. A liszt. A fiatal pár nemrég érkezett haza a nászutról és a fiatal asszony ma már úgynevezett tűzről pattant gazd- asszony. Ő maga főz és már egészen belejött a gazdasszonykodásba. A múltkor például a fűszereshez állított be. — Panaszom van — mondta —ja liszt, amit tegnap küldött, nagyon kemény volt. A kereskedő nekiesett egy zsáknak meglepetésében. — A liszt ? Kemény ? — kérdezte elbámulva. A fiatal asszony azonban haragosan folytatta : — Igen, igen. A süteményt, ame­lyet belőle csináltam, alig tudta az uram szétvágni. Apróhirdetés. Egyik fővárosi lapban olvastuk : Két fiatal csinos és vagyonos nő keres oly előkelő urat, aki egyiket a másik után nőül veszi. Ez nem is rossz ! Kiváncsiak vagyunk akad-e vállalkozó. Jó viczcz. Tannak emberek, akik minden áron meg akarják javítani a világot és az embereket. Ebből á fajtából való az az ur is, aki egy utczasarki koldusnak, aki épkézláb ember létére nem szégyelte magát, mások jószívű­ségéhez folyamodni, a következő súlyos problémát adta fel: — Mit szólna hozzá, ha ón most alamizsna helyett munkával kínálnám meg ? A koldus azonban nem jött zavarba hanem, mosolygó arcczal igy felelt : — Ó, nagyságos ur, ón értem ám a tréfát I Balesetek. Ez egyszer engedjék meg a k. ol­vasók, hogy a tárgyat idegenből ve­gyük. Nem is kell sokat írnunk, mindössze nyírnunk egy rövidke kis hirt, mely a legutóbb hozzánk csere- példányként érkezett amerikai lapban látott napvilágot. Szól ekkóp. Balesetek: Megölték, mig a síneket igazgatta Oscar Moore ellenőrt. Lelőtték verekedés közben Tom Negál négert. Wihon Cox feleségül vette Taniire Harriet.

Next

/
Thumbnails
Contents