Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1913 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1913-03-26 / 13. szám

1913. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. márczius 26. Kövezik az utczákat. A nagyvároshoz közelebb viszi városunkat azon gyűlési határozat, amely kimondja, hogy nehány fél­reeső utcza Kivételével most már az összes utczák járdával látandók el. E határozat fontosságát csak az tudja, aki esős időben a járda nél­küli utczákon ment keresztül, aki már tapasztalta, hogy a sár hogy huzza magához az embert. Járdával ellátandók : A Hunyadi utczától nyugatra fekvő kelet—nyugoti irányú utczák, a Magyar utcza be nem épített telkei, a Fő utcza Bessenyei tértől északra eső részének nyugoti oldalán fekvő utczák, az Akáczfa, Berzsenyi utczák, továbbá a város körül újabban kelet­kezett Bessenyei-, Gál , Dobó- és Nagy Pál-féle földbirtokon keletke­zett telepek utczáinak kivételével az összes többi beltelki utczák. A gyalogjárók tégla járdával látan dók el 8 köteleztetnek a háztulajdo­nosok, hogy a szükséges járdákat f. évi október hó 1. napjáig a városi mérnök által kijelölendő nivon és méretekben saját költségükön kiépít­tessék, mert amennyiben kötelezett­ségüknek a kitett határidőig eleget nem tesznek, terhük és költségükre azok a város által fognak elkészíttetni. Hazájával szemben megtette kötelességét, elvégezte mindazt, amelyek megerősítik az or­szágot és úrrá teszik az országban a magyarságot; s most leteszi a hatal­mat, hogy mint pártjának egyszerű közkatonája harczoljon. Tisza István lemond. Távozik az elnöki székből, s utána most azok, kiknek kicsiny játékai nem sikerültek, kigyót-békát kiáltanak. De férfiúi erényeit, jellemszillárd- ságát, tudását, szándékainak tiszta voltát, igaz hazafiasságát még ezek is elismerik. Bátorsága pedig min­denkit lenyűgöz, ereje minden ellen­felének imponál. Lehet, hogy az éljenzést, a ma­gasztalásnak és a dicséretnek szavait elnyomja a kudarczot vallott politi­kusok haragos, bősz lármája. De Tisza István olyan nagy, olyan egész ember volt mindig, aki nem hajszolta a népszerűséget s megelégedett azzal, ha lelkiismerete helyeselte cselekede­teit. Most is rekedtre rikolthatják J magukat ellene beugratott ellenfelei; az országban szerte mindenütt sokan vannak, akiknek hazafias lelke hálá­val tekint feléje. Az igazság, a nemzeti becsület, az ország gazdasági és erkölcsi javai jobb kezekben sohasem voltak letéve, mint az övében. Es Magyarország érdeke, hogy 6 mint egyszerű képvi­selő, akár más pozícióban még sokáig őrizhesse nemzeti kincseinket s irá­nyíthassa haladásunkat. Tauglich — bár trachomas Körülbelül egy hónap múlva a sorozóbizottságelé kerülnek legényeink, akik között van nem egy jól meg­termett, aki nem szívesen veszi lel a mundért. Ezért nagyban készülődnek, hogy kivonják magukat a katonaság alól. Ezt úgy vélik elérni, ha trachomával beoltják magukat. A műtét úgy történik, hogy egy trachomás szemű egyénnek a szemére egy krajczárt tesznek, azt egy napig ott tartják. Ekkor elveszik és az egészséges szemű, katonáskodni nem akaró sze­mére kötik, aki nehány nap múlva megkapja a betegséget, amely megváltja a katonaságtól. Ezt tudva, előre figyelmeztetjük a legényeket, hogy óvakodjanak a fenti cselekedettől, mivel az áprilisi sorozás alkalmával a trachomásokat is beszedik. 4000 „ „ 3600 „ „ 3200 „ 500 2900 , Halas szabályrendelete. Szerdán folytatták a szabályrendelet tárgyalását. A tisztviselők fizetése a követke­zőkben van megállapítva: TiB.bbííl' Polgármester (Silling E ) 4800 К 800 К Rendőrfőkapitány (Szekér P.) 4400 „ 650 , Főjegyző (Kovács K.) „ „ „ . Közig. tan. (dr. Kolozsváry I.) Mérnök (Dobó К ) Főorvos (dr. Dobozy I.) Ügyész (dr Hofmeister J.) Tanácsjegyző (Molnár M.) Számvevő (Kellner S ) Alkapitány (dr. Bori В ) Adójegyzó (Lőrinczy K.) Pénztárnok (Péter K.) Községbiró (dr. Gaál Gy.) Orvos (dr. Gesinai J.) Nyilvántartó (Fadgyas Á.) Alszámvevő (Szanyi M.) Ellenőr (Erdélyi 2) Iktató-kiadó (Babó Gy.) Városgazda (Babő F.) Adótiszt (Szabó F.) „ „ „ „ írnokok (Szántai I., Német Gy , Baki J.) n íj л л Rendőrbiztosok (Szűri, Hováncsek) „ „ „ „ Végrehajtó (Fehér K.) * „ „ „ írnokok (Pásztor P , Berki I., Gyenizse В , Tömösközi J.) 1400 „ „ „ Adótiszt (Karácsonyi L.) „ „ „ „ Számtiszt (Berki S.) „ „ „ „ A rendőrök és szolgák fizetése a 2600 , 2400 I 2000 450 , 400 , n : 450 . 1800 „ 400 , következőkben állapíttatott meg 1 házfeliigyelű, dobos, fogházűr 600 К — К 2 polgármesteri hív. szolga 700 „ 200 n ] pénztárűr 500 „ n n 8 hivatalszolga n >» n 1 rendűrűrvezető 700 „ n f) 9 I. oszt rendfir 600 „ 9 II. oszt, rendűr 650 „ 14 lovasrendőr 880 „ 4 tűzőr 600 „ »» »» Ticsorgatják fogaikat a magyarságra a nemzeti­ségek, a külpolitika egén sötét felhők gyülekeznek, mégis — fájdalom — azt kell tapasztalnunk, hogy bent az országban felütötte fejét az egyetlen- ség, pártharcz dúl magyar és magyar közt. Szomorú látvány ! Ez okozza azt, hogy kikerüli figyelmünket az a nemzetiségi akció, amelynek kimondott czólja kirántani Erdélyben a magyarság alól a talajt, s az elrománositás után csatlakozni Romániához. Hogy mennyire sikerül a magyar­ság ellenségeinek bennünket sor­vasztó munkája, azt mindennél jobban dokumentálják az alanti számok, me­lyek kell, hogy megszűntetői legyenek a pártok közt dúló vad tusának, s egymás mellé, csatasorba állitsák minden magyart, az országunkat meg­csonkítani igyekvők ellen. Csak két vármegyében, Alsó—fehér és Küküllőben 50 holdon felüli birtokot vásároltak : I. Románok : birtokot k. holdat К értékben Magyaroktól: 106 22.789 = 10,757.700 II. Szászok : birtokot k. holdat К értékben Magyaroktól: 31 14.584 = 7,911.000 Románoktól: 1 115 — 104.000 Összesen: 32 14.699 = 8,015.000 III. Magyarok: birtokot k. hold5t К értékben Románoktól: 14 1307 —' 769.000 Szászoktól: 4 745 = 343.000 Összesen: 18 2052 = 1,112.000 I. Románok nyeresége : 91 birtok 22.857 k. hold = 10,484.700 К ért. II. Szászok nyeresége : 28 birtok 15.354 к hold = 8,272 000 К ért. III. Magyarok vesztesége : 119 birtok 38.321 k. hold «= 18,756.700 К ért. Hlllllllllllllllll!IIIIIIÍIHIIIIIII1ll:lll!i:i!llHllllli:i!l!nilllllll!lllllllllllll!llliniM Hát miért ? . . . A kapitány három órán keresztül magyarázza az ujonczoknak a katona kötelességeit. Végül heiyón valónak találja, hogy meggyőződjék róla, vájjon megértették-e? Körültekint és első áldozatul egy császártöltési közlegényt szemel ki. — Na mond meg, hogy miért kell egy katonának mindig készen lenni arra, hogy a hazáért meghaljon ? a legény egy pillanatig gondol­kodik, de azután igen élénken felel: — Teljesen igaza van a kapitány­nak urnák 1 Hát miért is kell ? . . . A kincs. — Alkalmi tudósítónktól. — Sok minden megtörtént már a közeli Keczelen, de az, amiről most tudósítónk bennünket értesít, a párját ritkítja. De ne beszéljünk sokat. Adjuk át a szót a birt adónak. A vén fukar. Egyik kalocsai tanyán van kuny­hója K. Istvánnak. Nyomorúságos épület az, mégis vagy nyolczan húz­zák meg ott magukat. Mert az ilyen szegény nép szapora, mint az ürge. Az egyik nap a családfő arra a nála nem szokatlan felfedezésre jutott, hogy üres a ládafia. Kellett hát vala­honnan szerezni harapnivalót, mert a fiókák ugyancsak sipongtak. Jó eszméje akadt ekkor a család­főnek. Lakott Keczelen egy atyai ág­ról való rokona: M. Péter, aki hosszú éveken át szép vagyont gyűjtött össze, amelyet féltékenyen őrzött. Pénzét otthon tartotta, nem bizott senkiben. Ezt az öreg, babonás embert akarta megcsapolni K. István. A titok. Körülbelül két héttel ezelőtt M. Péternek vendége akadt: rokona K. István látogatta meg. Vacsorát ugyan már nem kapott, de ilyen messze­menő ambicziói nem is voltak, meg­elégedett 6 azzal is, hogy az öreggel kedve szerint eldiskurálhatott. Beszél­getés közben aztán több Ízben han­goztatta, hogy keblében egy féltve őrzött titkot rejteget, mely mindnyá­jukat nagy urakká tehetné. Persze az öregnek csakhamar felcsigázódott a kíváncsisága és mindsűrűbben ostro­molta atyafiát a titok feltárásáért. De K. István nagyon állhatatos volt és nem engedett egykönnyen az ostrom­lásnak. Végre azonban a szive meg­lágyult és feltárta a féltve őrzött titkot a maga teljességében. Előadta, hogy még a török uralom alatt egyik dúsgazdag főur összes kincseit az ottani temetőbe ásta el. Egyik dédapja annak szemtanúja volt, de a kincset nem áshatta ki, mert szegény ember volt és a kincsnek a szellemektől való megváltásához egy százas bankóra lett volna szüksége, így őrizte meg a titkot és csak halálos ágyán ismertette meg vele. A társ. — Mivel nekem pénzem nincs, hát kinéztem Halason egy gazdag embert, aki rendelkezésemre bocsájtja a százas bankót — mesélte tovább K. István. A fukar, de pénzzsovár és babonás ember fejében szeget ütött a kincs históriája és némi gondolkozás után odafordult vendégéhez : — Tudod mit öcsém, minek men­nél te Halasra. A kincs úgyis itt van nálunk, a pénzt meg majd ón elő­adom. Csak fogj hozzá a dologhoz. Egy-kettő. Minek várjunk holnapig. — Jól van, nem bánom, — volt a válasz. A pénzt az öreg átadta, nagy örömmel gondolván a jövendőbeli gazdagságra. K. István azonban ezután tájára se ment, s egyszerűen letagadta a pénz átadását. Ekkor kapott az öreg észbe. Pörölni nem akart, tudván, hogy nevetségessé válik. Ehelyett azt teszi: hogy az eddigi kétszeri étkezés helyett csak egyszer eszik, megspórolandó a kicsalt összeget. A kígyó. Oh szép az élet; legkivált A házasság tündérkertjében. Hiába szidja a világ : A házasság valódi — éden. S bár ez az éden a mai korban Sok requsitummal adós : Ádám és Éva mindig ott van, S ott a kígyó is, — az anyós ! Szatyr. Teendőink. и. E lap 11-ik számában a paizs-tetü pusztításának szükségességét hangoz­tattam. Térjünk át most egy másik, Halason gyakorta előforduló állatka: a vórtetú elleni védekezésre. A vértetű leggyakrabban az almafán végzi alattomos, de biztos eredményű kártékony munkáját; ritkábban elő­fordul e szörnyű faellenség a körte, birs és galagonyán is. Pusztító tanyáját e rovar rendesen a fának esőtől, szél és naptól védett oldalán üti fel. Felismerhető arról, hogg a fa idősebb részén a kéreg félig behegedt repedéssel, foradással van eltorzítva. E repedésben tanyázik a vértetű, még pedig egész társa­ságban. Tavasszal és nyáron a repe­dés fölé egy finom vatta szerű, hófehér védő váladékot készít, mely alá vonulva szívja a fa életnedvét. Maga a rovar apró barna szinü állat. Ha gyanuuk van rá, hogy vér- tetűvel van dolgunk, ujjunkkal nyom­juk szét a gyanús fehér telepet és azt fogjuk tapasztalni, hogy egy tört­vérhez hasonló nedv nyoma marad azon. A piros szin még szembeötlőbb lesz, ha a váladékot egy darabka fehér papírra kenjük. — Fiatal haj­táson a vértetű alig vehető észre s ott legfeljebb csak egy kis dudorodás látható. Magánosán álló, vagy ritka koro- náju fának bizony még a gyökerére is letelepszik e szörnyeteg s meg­fertőzi azt fél, sokszor 1 méter mélységig is. Legjobban szereti a fa tövéről kihajtó sarjakat, azokat ezért sem volna szabad megtűrnünk tehát. A megtámadott fiatal fa 8—4 óv alatt föltétien elpusztul a vértetű következtében. Idősebb fát is elől 6—7 év alatt; de ha áldozatául teljesen nem esik is, akkor sincs belőle a gazdának haszna, mert az ilyen fa ritkán és akkor is keveset terem ; hanem fertőzi kertünk többi fáit. A védekezés ellene abban állhat, hogy ha idősebb fáink a vértetű pusztítása következtében nem terem­nek rendesen, vagy ágaik, gályáik száradófélben vannak, vágjuk ki, ta­karítsuk ki azok legutolsó gyökereit is. Ha még a fei főzés nem nagy, kenjük be a sebhelyeket olyan fa, vagy kőszénkátránynyal, a mit előbb nyílt tűzön, nyitott cserépedényben 2—3 óráig melegítettünk. E mele­gítés azért szükséges, hogy kihajtsuk abból a fára veszedelmes gázokat, de meg hogy az könnyen kenhető legyen. Ez volna röviden e baj ellen a védekezés, a mit már eddig jó lett volna megtenni. Ha pedig még nem védekeztünk, tegyük azt most mielőbb. Nagyon fontos dolog az is, hogy vórtetűe fáról oltógalyat semmi esetre se vegyünk. e r. IIIIIIIIIIIIIIII I lii III l l i I ИИ I I I I» I I I I M I I M ! Г m i l l Közgazdaság. Ezerholdas földbirtokosok Bácskában. A legnagyobb földbirtokosok a Bács­kában a következők : Ohotek Rezső gróf, akinek Ujfutakon, Begecsen és Dnnagáloson 17.756 hold földje van. Utána következnek: Boncompangi- Ludovisi herceg, Róma város alpol­gármestere 11.208 holddal János­halmán, Széchenyi Emilné grófnő 10.445 holddal Bogyánban és Vajsz- kón, Zichy N. János gróf 7838 holddal Topolyán, Dungverszky Lázár 7527 holddal, Bachrah Lajos 6131 holddal Monostorszegen, Lelbach Péter 4655 holddal Kulán, Ródl Lajos báró 3993 holddal Hercegszán­tón, Adamovits Iván 3263 holddal Bácsujlakon, Fernbach Antalné 3043 holddal Temerinben, gróf Teleki Józ8efnó 2861 holddal Bácsalmáson, Hammerstein Richárd báró 2845 holddal őrszálláson, Dungyerszky István 2258 holddal Szenttamáson.

Next

/
Thumbnails
Contents