Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1913 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1913-12-31 / 53. szám

deczember 31. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE, 3 Városi közgyűlés. A városi képviselőtestület decz. 27-én, szombaton d. e. 9 órakor rend­kívüli közgyűlést tartott. A közgyű­lésen a polgármester elnökölt. Tudomásul vette a közgyűlés a vármegye jóváhagyó határozatait a gyámpénztár 1912.-ik évi számadása, továbbá a város 1914.-ik évi költség- vetése tárgyában. A borital és hús fogyasztási adó ügyében jóváhagyta a közgyűlés a kiküldött bizottságnak a pénzügy­igazgatósággal kötött három évre szóló szerződését, mely szerint a város 62.000 korosát fizet évente a kir. kincstárnak. Nagy vitára adott okot a városi tanácsnak a boritaladó kezelésére nézve előterjesztett javaslata. A városi tanács ugyanis a boritaladót az eddigi kamraváltság rendszer helyett téte­lenként akarta kivettetni. A tételen­kénti kivetés igazságosabb a jelen­legi kamraváltsági rendszernél, mert mindenki annyiért fizet, a mennyit elfogyaszt. A jelenlegi rendszer mel­lett a közönség legtehetősebb része fizet egy csekély összeget kamra­váltság fejében és egytized rész annyit sem fizet egy hl. bor elfo­gyasztásáért, mint a szegényebb polgár, aki a kamraváltságot nem tudja megfizetni, hanem csak egy, legfeljebb két hl.-ért fizeti le a fogyasztási adót. A tételenkénti adóz­tatás által tehát épen azok adóztak volna az igazságnak megfelelően, a kik a legtöbb bort fogyasztják, vagyis a legtehetősebbek. A város anyagi helyzetét tekin­tetbe véve, rendkívüli előnnyel járt volna a városra nézve a kamraváltság elejtéae. Olyan jövedelmet biztosított volna a városnak, mely a pótadót jelentékenyen csökkentette volna. Epen ezen a ponton hozták fel a kamraváltság hívei legerősebb ellen­érvüket, azt t. i., hogy a városnak ez a jövedelmi forrása csak átmeneti lett volna, mert a három év letel­tével, a pénzügyigazgatóság látván a város jövedelem többletét, kétségen kívül felemelte volna a város által évenként fizetendő összeget. Úgy hogy végeredményben a teher csak megmaradna a polgárság vállain, s a hasznot nem a város, hanem a kir. kincstár élvezné. Egyéb okok mellett ez is arra indította a közgyűlést, hogy a tanács javaslatát elejtse s a boritaladó kive­tésénél az eddigi kamraváltsági rend­szert megtartsa. A Balota pusztai iskola telek vétel­árának kifizetésénél a város a kése­delembe esett s a korábbi tulajdonos Borbás István örököseinek kénytelen 19 évi kamat fejében 945 koronát megfizetni. A város előbb vonakodott három évi kamatnál többet fizetni, azonban az eladó örökösei perrel támadták meg a várost. A városi ügyész véleménye folytán a közgyűlés elhatározta az összes hátralékos ka­matok kiegyenlítését. A városi előfogatosi rendszer maradt úgy, amint eddig volt, csupán Népesedési mozgalom — Deozember 23. — deozember 30. — Születtek: Paprika Sándor és Solti Zsuzsán- nának István nevű fiuk. Sziráki György és Kazi Rozáliának Mária nevű leányuk. Kaszap Antal és Tegzes Máriának József nevű fiuk. Banári Lajos és Lócskai Erzsébetnek Juliánná nevű leányuk. Báli János és Rumi Sz. Judithnak Balázs nevű fiuk. Lakos Sándor és Krammer Etelkának Mária nevű leányuk. Dóczi Perencz és Fekete Piroskának Mária Mag­dolna nevű leányuk. Király Gy. Illés és Babenyecz Etelkának István nevű fiuk. Bruncsák András és Szulla Máriának József nevű fiuk. Neumarkt Jakab és Kornhauser Rózánák Ida nevű leányuk. Molnár Antal és Kocsis Etelkának Eszter nevű leányuk. Meghaltak: Tapodi Józsefné Hegyi Rozália 48 éves korban. Korsós Miklósné Kis Terézia 38 éves, Sinkár Jolán 7 hónapos, Tancsik István 2 hónapos, Kollár Jánosné Zahorai Verona 57 éves, Vájná Sándor 46 éves, özv. Paprika Sándornó Vilonya Judith 76 éves korban. Kihirdetett jegyesek: Baur Sm. József Kószó Annával (Tanuk: Paor Sm. Péter, Feró János.) Beczei István Dakó Annával. Nagy Biró Imre Kardos Erzsébettel (Tanuk: Nagy Biró Benő, Simon Sándor.) Sziládi Gáspár Monostori Mária Mag­dolna kiskundorozsmai lakossal. Krisztin Antal pusztamérgesi lakos Turcsi Etelkával (Tanuk : Hegedűs Bite Lajos, Gyugel Eugén.) Kovács Búkor Sándor Váci Reginával (Tanuk : Erdélyi József, Nagy M. Antal.) Szécsényi Mihály prónayfalvai lakos Brinkus Rozáliával (Tanuk: Brinkus Gábor, Németh B. János.) Ilovay Pál szegedi lakos Csömere Rozáliával (Tanú : Hatházi Sándor.) Gusztos Sándor Tandari Rozália csongrádi lakossal. Egybekéltek: Bóna Balázs Tóth Varjú Zsuzsán- nával (Koszorús leányok : Szűri Erzsiké, Tóth V. Teruska, Tóth V Etelka és Odor Etelka. Koszorús legények: Bajusz József, Kosér Antal, Harnóezi L. Imre és Lócskai Gábor. Vőfély: Zseni Imre.) Sebes­tyén János Komlós Máriával (Ko­szorús leányok: Horváth Sz. Ilonka, Ozirok Zsuzsika és Halász Mariska. Koszorús legények : Antal Lajos, Kinczer László és Teperics István. Palatinus István Sárközi Eleonórával. Mig Károly Pap Zsófiával (Koszorús leányok: Mig G. Teruska, Bótás Lórika és Mig G. Erzsiké. Koszorús legények: Gyenizse Sándor, Bangó Balázs és Rokolya Ignácz ) Gyenizse István Mészáros Sárával. az előfogatosok napidijai lesznek nagyobbak, ami a mai árviszonyok mellett indokolt is. Még néhány csekélyebb jelentőségű ügy elintézése után a közgyűlés véget ért. (Er. Prager József.) Megkerült a tolvaj pinczér. Még julius hó elején történt, hogy Olmossi József vendéglőstől ismeret­len tettes 34 darab különféle rész­vényt és sorsjegyet, körülbelül 3000 korona értékben ellopott. Károsult jelentette az esetet a rend­őrségen, amely országos körözést rendelt el. A rendőrség fáradozását siker is koronázta, mivel megtudta, hogy a tolvaj nem más, mint Olmossi volt pinczére : Zámbor Sándor. A tolvaj a lopott értékkel Szegedre ment. Ott akaita értékesíteni. Szécsi Ede bankházában jelent meg, s 11 részvényt kínált megvételre. A hivatalnokok előtt gyanús volt a dolog. Sejtették, hogy a bizalmat nem gerjesztő alakhoz nem egyenes utón kerültek az értékpapírok, ezért faggatni kezdték, kinek a megbízásá­ból adja el. A válasz az volt, hogy az érték­papírok a sajátjai, azokat örökölte. Ezalatt a detektívek, kikért már előzőleg telephonáltak, megérkeztek. Vallatni kezdték Zámbort, aki be­vallotta, hogy a részvényeket Olmossi József halasi vendéglőstől lopta. Erre természetesen letartóztatták. A ravasz pincér a fogdában őrültsé­get szimulált. Azt vélte, hogy azáltal kibújhat a felelősség alól. Az orvosok azonban megállapították, hogy Zámbor épelméjű. A tolvaj pinczért Halasra kisérték. Ingatlanok adás-verése. Pataki Károly (nős Babenyecz Etellel) megvette Halász Józsefné Pataki Krisztina ingatlanát 1000 koronáért. Nagy V. Sz. Benő és neje Nagy F. Mária megvették az Első Duna- vidéki Takarék ingatlanát 6600 koronáért. ifj. Szente Sándor megvette özv. Szarvas Mihályné Agócs Erzsébet ingatlanát 390 koronáért. Gönczöl István és neje Szalai K. Mária megvették Babós Imre ingat­lanát 800 koronáórl. Bacsó László és neje Bodicsi Juli­ánná megvették Kocsis Pálné Tóth Teréz ingatlanát 2000 koronáért Farkas P. István és neje Csendes Eleonora megvették László István és társa ingatlanát 3000 koronáért. Némedi Sz. István (nős Szalai K. Juliánnával) megvette Némedi Sz. Sándor nős Kalmár Mária ingatlanát 1200 koronáért. Herczeg Mária megvette Böröczi Antal ingatlanát 700 koronáért. Tóth В Lajosnó Szűri Mária meg­vette Tóth B. Lajos ingatlanát 800 koronáért. Szabó K. Imre (nős Albert M. Máriával) megvette Szalai Benő és neje László Zsófia ingatlanát 1630 koronáért. Molnár Sándor és neje Bédi Mária megvették Gyevi Antal ingatlanát 3600 koronáért. Könyves Ferencz megvette Könyves Mihály ingatlanát 1400 koronáért. Juhász István és társai megvették özv. Buda Imréné Gyenizse Zsuzsánna ingatlanát 1300 koronáért. Biró István és neje Baracskai Juliánná megvették a Halasi Gazdasági Bank ingatlanát 1200 koronáért. A szemérmetes gépírd kisasszonyok. Nem igaz, hogy a vármegyei hu­mor forrásait a modern élet eltemet­te. Ellenkezőleg, épen a modern esz­közöknek a vármegyébe való bevonu­lása révén jutunk most egy olyan históriához, melynél humorosabbat maga Mikszáth se jegyzett fel. Ez a modern eszköz egy kis Írógép, mely­nek kezelői, mint majd mindenütt, még a pestmegyei alispáni hivatalban is — fiatal leányok. Ezeknek a fiatal leányoknak az Írógépei elé egy körrendelet került lekopogtatás czéljából. Nemrégiben ugyanis körrendeletét fogalmazott meg az alispáni hivatal, — a földmi- velésügyi miniszter felhívására — meghagyva a íőszolgabiráknak és polgármestereknek, hogy jelentsék, van-e járásuk területén tenyésztésre alkalmas magán mén. Ez a rendelet került sokszorosítás okáért az alispáni hivatal gépiró osztályába. — Magán mén ! — betűzték a gépiró leányok és bizony-bizony egyik sem merte lekopogni ezt a külö­nös szót. Yégre is a gépíró kisasszonyoknak az az ötletük támadt, hogy a körren­deletbe a magán mén helyett egy egészen szalonképes, sőt házasság képes szót írtak be. Ezek után festett pedig a körren­delet a következőképen : Főszolgabíró ur ! Földmivelésügyi miniszter ur — számú rendelete folytán felhívom, jelentse be, van-e járása területén tenyésztésre alkalmas magánmérnök ? Kelt Budapesten stb. a járások szolgabirái ismerik már az ilyen körrendeleteket, melyek időnként pontosan visszatérnek s leg- fölebb jól mulattak a gépiró kisasz- szonyok hibáján, de egy pillanatig sem gondolnak arra, hogy az alispán tenyésztésre alkalmas — magánmér- nököt keres. Meg is írták a maguk jelentését, annak rendje módja szerint — a magánménekről. De nem igy a kispesti főszolgabíró. О látszólag egész komolyan vette a rendeletet. Nagy lelkiismeretességgel kutatni, vizsgálódni kezdett és beható tanulmányozásának eredményeképen végül meg is szerkesztette a kétség­kívül tréfás jelentést, imigyen : Alispán ur 1 Hivatkozással — számú rendeletére, jelentem, hogy járásom területén egyetlen egy magánmérnök van, azonban ez tenyésztésre nem alkalmas. Kelt Kispesten stb. szolgabiró. Kiaddhivatali üzenetek. Majsai polgárok. A nyílt levél közléséért beküldött összeg elég volt. Az ilyen közleményekért — mivel a közérdeket érintik — csak önkölt­ségünket fizettetjük meg. K.: Helyben. Az utczák névsorát külön könyvben is megjelentetjük. Megjelent 1914. évre a Kincses kalendárium ! 3 koronáért Práger Ferenc könyvkereskedésében kapható.

Next

/
Thumbnails
Contents