Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1913 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1913-11-19 / 47. szám
KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. Т-Л”' november 19. Az más. Kalocsa, november hó. Reggel van. A környékről jövő hetivásáros kocsik ellepik a piacz- térhez torkoló utczákat. Ember-ember után törtet a gyalogjárón. Színek váltakoznak ; egyik jön, a másik megy. Mint folyó hátán erdőirtás után az apró galy, úgy jön, halad az élet. A piacz még ólénkebb. Itt már a létért való harez is hallatszik. A küzdés hangja. Egyik jobban iparkodik érvényesülni, mint a másik. Hangosabb, követelőbb. Es zsong, forr a nép. Lökdösik egymást az emberek, azután tovább haladnak. Tovább, tovább ... Pillanatra megakaszt egy-egy cső portot valami szokatlan hang. Jajszó vagy kiáltás. A kiváncsi nép megáll és bámészkodik. Vár. Keresi: mi az? Mi történt? ... Nem azért, hogy a bajt elnémítsa, csupán a változatosban való kedvtelésből. lm, egyszerre hangos sikoly löki mellen a tarka tömeget. — Jaj, jaj . . . Csődület támad. Megnyúlt arccal és iürkésző, bamba jszemmel néznek az emberek. Erez valamit a lelkűk. Sejt, neszelődik, mint közeledő vihar előtt szokott. Egy tanyai ember valami tanyai asszonnyal összekülönbözött és most ökölre szorított marokkal osztja az igazságot. A kofák fölugráltak a helyükről, az arcukba szalad a vér. Asszonyt embernek ütni, ez mégis csak kegyet- ,lenség 1 . . . Azután egyre izgatot- tabbak lesznek, lassan összeszorul a tenyerük és már ütni szeretnék az embert. — Mi az ! ? . . . Hogy meri maga azt az asszonyt megütni ? ... Takarodjon el, mert rendőrt hívunk . . . így élénkül a harez, mikor András a nagy igazságtevő, előkerül valahonnan kardosán, nádpálcával. — He, hó ! ... Mi esinál kend azzal az asszonnyal ? A tanyai ember elcsendesedik. Indignálódva tekint a lóra, majd a város emberét veszi szemügyre és egykedvűen, mintha a legjámborabb dolgot cselekedné, odafelel: — Mit csinálok ? . , . Hát ütöm. A rendőr megbotránkozik, hivatalos tekintélyét akarja latba venni, de a tanyai ember nem tágít: — Menjen az útjára, nem köll ide röndór. — Hejnye, hát még kendnél áll följebb. — Neköm hát, elvégzőm ón ezt röndér nélkül is. — Hogy meri kend ütni ? — Hogy merőm ?! . . . Hát a feleségöm. A rendőr tudákosabb arezot ölt a lóháton. — Hites felesége — kérdezi. — Hitös. — No, az más. 1I!IIIIIIMI11IIM»I1!I IIIIIHII III11111ШИ 111111:1 IMIIIIII I lii III« IHU,III <=э Lakodalmi meghívókat r ■ i olcsón készít: lapunk nyomdája. Lapszemle, j I. A „Bácsmegyé-“ben olvastuk : Kedden kezdődött a sajtójavaslat körüli nagy harez, Dr. Hegedűs Kálmán, Halas város jeles követe volt a javaslat referense. Hatalmas beszédben, nagy szónoki eloguencziával domborította ki a tervezetnek a közélet nagy erkölcsi erdeinek oltalmazását ezélzó üdvös rendelkezéseit. Párhuzamot vonva az 1848-iki, további a külföldi sajtótörvények és a mostaui javaslat közt, minden kétséget kizáró biztossággal állapította meg, hogy ez a törvény fogja biztosítani az igazi sajtószabadságot, s tehetetlenné fogja tenni a garázdálkodó sajtólegények visszaéléseit. A nagy többség élvezettel hallgatta a rokonszenves honatya talpraesett nagy tanulmányra valló fejtegetéseit s zajosan megtapsolta. II. A „Kislcunmajsai Hírlap“ közölte : Halas és villanyvilágításunk. Múlt számunkban megemlékeztünk arról, hogy Halas haragszik reánk azért, mert nem onnan szerezzük be a villanyáramot. Az ottani lap, a „Kiskunhalas Helyi Értesítője“ amely közel áll a villanygyárhoz, kifejezést is adott többször ennek. Mi nem sokat adunk a halasiak haragjára, azt azonban kijelenthetjük, hogy az ajánlat nem tevés oka az volt, hogy a halasiak nem mozgolódtak, mig E’élegyháza több ajánlatot tett. Eh végre is, annyit elvárhatunk valakitől, ha üzletet akar kötni, hogy ő járjon utána. Halas ezt nem tette s ezért hoppon maradt. Elég gazdag . . . III. A „Jászapáti és Vidékében“ jelent meg : „Késik Hegedűs Kálmánnak, a sajtótörvény előadójának kereskedelemügyi államtitkárrá való kinevezése“ Írja egyik halasi lap. Ne legyen oly türelmetlen, kedves laptárs! Ami késik, az nem múlik.“ IV. A „Kecskeméti Lapok“ hasábjain látott napvilágot : Fenyegető veszedelem. Mostanában egy felujult veszedelem fenyegeti ezt az agyonkinzott országot : a trnehoma réme. Régi fészkeiben egymásután újul ki ez a ragály s a fertőzött helyekről roppant erővel száguld tova és komoly veszedelmet sodor a vidékre. Az' utóbbi hetekben a Duna- Tisza közén lépett fel nagyobb mértékben, de különösen a szomszédos Kiskunhalas tájékán terjedt el igen bőven. rejtoro Kicsinyek számára. — at (számnév) — Ima (gyümölcs) — ab (testrész) — (magánhangzó) —as (madár) Egészítsük ki e szavakat a szokásos módon. Egy város nevét kapjuk. * A megfejtők között a szerkesztőség három könyvet sorsol ki. Esetek. Óvatosságból. A vonaton találkozik két jó is- I merős. Régen látták egymást; örülnek I ezért a viszontlátásnak. A sok kórdezősködósből kifogyva, szól az egyik. — Hallod e pajtás, még most is oly nagy méregtarisznya vagy ? A barát hímezik, hámozik, kezével hol a mellényzsebben, hol a kabátzsebben kotorászik. A kérdezősködő nem tudván ezt mire vélni, megszólal; — Pajtás, mi az a fekete papir- hüvelybe burkolt valami a zsebedben ? — Az ... az egy kés. — Azzal kiveszi a tokból; s előkerül egy borotva éles hosszú kés, amit kéjelegve mutat barátjának. — De miért vau az nyitva és olajozva ? — Pajtás, ón ezt óvatosságból teszem. Azért tartom nyitva és be- oiajozva a kést, hogy meg ne rosdá- sodjon. Mert ha valakit mérgemben meg találok szúrni, félek, hogy vérmérgezést kap. (L.) V házasok. A vonat rögtön indulni fog, már a podgyász kocsiba az utolsó csomagot dobták be, amikor a férj ezzel a kérdéssel fordul a kalauzhoz : — Mondja csak, kérem, van még annyi időm, hogy megcsókoljam a feleségemet ? A kalauz a furcsa kérdésre megcsóválja a fejét, rátekint a kérdezős- ködőre és igy felel: — Hm — régen házasok már ? Rossz kívánság. A kiskőrösi jegyzői irodába bemegy egy öreg tót — van már vagy 70— 75 éves — s panaszkodik, hogy szörnyen köhög egy idő óta. A jegyző vigasztalja, ellátja jó tanácsokkal, felsorolván neki egynémely jóhirfl hatásos háziszereket. Mikor aztán kifelé készülődik az öreg, a jegyző jó kívánságként még utána kiáltja; •— Hát öreg, engedje az Isten, hogy még vagy húsz esztendeig köhögjék ! Megfordul nagy busán az öreg az ajtóban, megforgatja a kalapját s azt feleli : — Oh, tekintetes ur, hogy isteccik ilyeneket kivánnyi. Ha még ón busz esztendeig igy köhögök — nem érem én meg a gyüvő nyarat se ! A hamis tanuK. Jelentettük annak idején, hogy Kisteleken valóságos hamistanugyár dolgozik, amelynek tagjai a folyamatban lévő pörökben olcsó pénzért hamisan esküsznek. Másodízben tárgyalta múlt héten a hamis tanuk bűnpörót a törvényszék. Mintegy ötven tanú kihallgatása után Makovies 1st- i vánt, Simon Sándort és Juhász Ala- josnót egyenként egy évi, Juhász Alajost pedig 10 hónapi börtönre ítélte a törvényszék. Rácz Istvánt j felmentette. Tudnivalók a trachomáról. Népies ismertetés. Közli: dr. Honig Adolf szemész főorvos A trachoma fertőzést tovaterjesztő helyek lehetnek még : kaszárnya, templom, továbbá bucsujárások, vásárok, mulatságok, mindezeken a helyeken emberek nagyobb tömegbe verődve érintkeznek egymással akár közvetlenül, akár tárgyak közbejöttével. Elgondolható, hogy egy olyan ajtókilincs, melyet kezével sok száz ember összefogdos, — minthogy ennyi között mindig akad trachomás is — milyen könnyen válik a fertőzés kutforrásává. Az embereknek ősidők óta szokásos üdvözlési formája, a kóz- szontás is átviheti a fertőzést. Természetesen a kéz utján i fertőzés csak akkor állhat elő, ha a fertőzött kéz viszont a szemmel kerül érintkezésbe ; de ennél mi sem könnyebb, mert a szem kézzel való dörzsölésének rossz szokása sajnos nagyon általános. Itt említem meg, hogy van a trachoma átvitelnek ' egy kószák arva gyakorolt módja is, melyet hazánk némely vidékén katona szabaditás czéljából végeznek. Katonasor alá kerülő ifjak bűnös tudatlanságból, készakarva, mesterséges utón beoltják önmaguk szemébe a trachomát, hogy ezáltal szabaduljanak. Egy népies eljárása az ilyen trachoma átvitelnek az, hogy trachomás ember kötőhártyáján végigdörzsölt rézkrajcárt visznek saját egészséges szemhéjuk alá, egykét napig ott hagyják, kötést téve a szemre. Az ilyen bűnös ember, ha megszabadult is a katonaságtól, ki tudja hány esetben vakult meg később ezen esztelen eljárása következtében. Minthogy a legújabb vóderőtörvény a trachomásokat is besorozza, bizonyos, hogy az öncsonkitásnak ezen módja rövidesen megszűnik. Ingatlanok adás-vevése. Kocsis Imre és neje Egyedi Zsu- zsánna megvették özv. Godó Józsefnó Mucsi T. Zsófia ingatlanát 1700 koronáért. Balázs János és neje Patai Piros megvették Horváth István és neje Csikós Mária ingatlanát 460 koronáért. Gál Lajos megvette özv. Szabó Sándornó Kerekes Juliánná ingatlanát 21000 koronáért. Gyulai János és neje Berkes Judit megvették Kis R. János ingatlanát 8600 koronáért. Dobó Yincze és neje Zadravecz Franciska megvették özv. Kovács Jánosnó és társai ingatlanát 18000 koronáért. Nagy Pál János és ueje Tóth V. Zsuzsánna megvették Takács Imrónó J Kelemen Gy. Anna ingatlanát 800 koronáért. Kis Antal és Darázs Imre megvették Ráb Benedek ingatlanát 860 koronáért. Lakos Sándor (nős Babós Máriával) megvette Gyenizse Sándornó Babós Juliánná ingatlanát 300 koronáért. Raíaj Lajosnó Kónya Mária megvette Rafaj Lajos ingatlanát 450 koronáért.
