Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1913 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1913-10-29 / 44. szám
október 29. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. 5 * Esetek. Mehetne ;i vonaton is. A szegedi állomás vendéglőjében alaposan elidőzött az asztal mellett egy szatymazi polgár. A vasúti jegye ott volt már a mellénye zsebében, igy aztán rendben levőnek találta a dolgot és nem nagyon iparkodott ott hagyni a borosüvegekkel megrakott asztalt. Addig iszogatott, amig aztán a szatymazi vonat nála nélkül hagyta el a szegedi állomást. Szörnyen meglepődött ezen a szatymazi, szidta is a vonatot, ahogyan csak igen elkeseredett állapotban levő ember szidhatja, majd fogta magát és a sinek- mentén neki indult falujának. A harmadik őrháznál azonban feltartóztatta a vasúti őr. — Itt nem szabad járni, hó, möny- nyók kend vissza. Nem gyalog ut ez. — Nekem sem szabad ? kérdi a szatymazi. — Kendnek sem feleli a vasúti. — Ez nem igaz — szólt — itt van la, én vasúton is mehetnék, de nem akarok — és ezzel felmutatta a megváltott jegyét. .A. bocsánat kérés. A járásbíróságon történt. A királyi járásbíróság mint büntetőbíróság előtt vádlottként egy idősebb asszony áll. Becsületsértéssel van vádolva, mert egy másik asszonynak mélyen a becsületében korzózott. Persze tagad, ő egy árva szót sem mondott. A tanuk levallanak ellene, mint a karikacsapás. Végre is azt a jó tanácsot kapja a vád lőtt, hogy kérjen bocsánatot, külömben elítélik. Hosszas nógatás után — végre odamegy a vádlott a főmagánvádlóhoz és a következőképpen kór tőle bocsánatot : — Hát — én nem haragudtam magára eddig sem — és ezután sem fogok haragudni . . . Ennek a történetnek a csattanója pedig az, hogy a sértett ezt a különös bocsánatkórést örömmel elfogadta. A legjobb óra. Az órásnál egy kis aranyórát vásárolt egy úri ember. — Ez a legfinomabb szerkezet — magyarázta az órásmüvósz. — Ez túl fogja élni uraságodat. Tiz évig jótállók az óráért. A vevő haza vitte az órát. De fél nap múlva már szomorúan konstatálta, hogy a finom óra nem ér egy vöröshagymát sem. Megállt és csak hosszas rázás után kezdett újra működni. Erre visszavitte a kitűnő aranyórát. — Mi az kérem ? Talán nem jó ? — tudakolta ártatlan arczczal az ékszerész. A vevő dühösen felelte : — Dehogy nem, nagyon jó. Csak a fedeléről hiányzik valami. — Talán a monogramm ? — Nem, hanem olyan felírás, amilyent az orvosságos üvegeire szokás írni : „Használat előtt felrázandó.“ litvíMvílkasiaun 15 évi fegyház. (Tudósítónktól) A véres bűntényeknek egész sora fölött ítélkezett a közel napokban a kalocsai törvényszék. F. hó 21-éu egy Halason is jól ismert szomszéd közsógbeli : vadkerti polgár állott az esküdtszék előtt gyilkossággal vádolva. Nagy Temérdek Józsefnek hívják, s az a bűne, hogy feleségét megölte. Az ügy előzményeit a követke- : zőkben ismertethetjük: Jó pár évvel ezelőtt mondott búcsút a legény életnek Nagy Temérdek József soltvadkerti lakos. Egy jóra- való, dolgos prónayfalvai leányt vett el, akit hozzá — állítólag — igaz, mély vonzalom fűzött. Nagy Temérdekek családi élete azonban nem volt boldog. A férj eleinte rendesen viselte magát. Később, ünnep- és vasárnapokon a korcsmába kezdett járogatni, ott alaposan beitalozott s berúgva tért haza. Természetes, hogy a férj ezen cselekedete nem nyerte ki a feleség tetszését. A ház asszonya eleinte kérte, könyörgött neki, változtasson életmódján. De mindhiába. Később már korholni kezdte a részeges férjet, ami azt úgy kihozta a sodrából, hogy bizony sűrűn megtörtént, hogy Nagy Temérdek a feleségét megverte.' az első verést az asszony nem vette komolyan. Gondolta: „a többi asszonyt is elveri az ura, pedig ugyancsak szereti.“ Később azonban megunta a sok verést, megundorodott az iszákos férjtől. Ekkor aztán elhagyta férjét, de annak könyörgésére és fogadkozására mindig visszatért hozzá. így folyt ez hosszú ideig. Az asszony hol a szüleinél volt, hol férjénél. Legutóbb, f. óv május 18-án végleg elhagyta férjét és dacára a sok könyörgésnek, dacára annak, hogy a férj végleges javulást Ígért, nem akart visszatérni hozzá. Mélyen lesújtotta ez Nagy Temérdeket, aki alapjában véve nem volt rossz ember, s szerette feleségét. Ő józan állapotban a legpóldásabb ember volt, azonban olyan helyzetben ritkán lehetett látni. Ő belőle az alkohol csinált gonoszt, kötekedőt. S csodálatos. A feleség távozása után Nagy Temérdek pár napig józan volt. Kerülte a korcsmákat. Buslakodásnak adta magát. Felesége után sóvárgott. Végre elhatározta, hogy kilesi az asszonyt akkor, mikor az napszámba megy és mégegyszer megfogja kérni, hogy térjen vissza hozzá. Ha pedig azt nem teszi, megöli. Junius 10-ón a pirtói határhoz közel dolgozott az asszony, amikor Nagy Temérdek eléje toppant: — Feleség, — szólt — jöjj vissza hozzám. Feledd el a múltakat, felejtsd, hogy milyen voltam. Egész másként fogunk ezután élni. Jöjj vissza! — Százszor mondta már ezeket — volt az asszony válasza — s egyszer sem tartotta be. Nem férhetünk mi meg egymással, jobb lesz, ha külön élünk ! — Ez utolsó szavad ? — hörögte magánkívül a férj. — Ez az utolsó. Hiába is fáradozik ezért kigyelmed. Nem megyek vissza. Hagyjon békét! E szavak mintegy magánkivüli állapotba hozták a férjet. Előkapta a már előkészített kést és azt az asszonyba szúrta. Rémülten sikoltott a szerencsétlen és holtan rogyott össze. A holttestet a férj a bokrok tövében rejtette el. Ott bukkant reá másnap két Pirtón dolgozó napszámos és jelentette a csendőrsógen, amely a helyszínére tüstént kivonult s a nyomozást megindította. A gyanú mindjárt a férjre irányult, akiről tudták, hogy kerülgeti a feleségét. Tüstént vallatás alá fogták. Nagy Temérdek a keresztkórdések súlya alatt megtört: bevallotta szörnyű tettét. A csendőreóg a gyilkos férjet a kalocsai ügyészség fogházába kísérte. Nagy Temérdeket — mint már fentebb is említettük — f. hó 21-ón vonta felelősségre a kalocsai esküdt- biróság Nagy Zoltán törvényszéki biró elnöklete mellett. A kir. ügyészség gyilkosság miatt emelt vádat Nagy Temérdek ellen, a védelem álláspontja pedig az volt, hogy nem gyilkosság, hanem csak szándékos emberölés forog fent. A bíróság az esküdtek verdiktje alapján hitvestárson elkövetett szándékos emberölés vétségében mondotta ki bűnösnek Nagy Temérdek Józsefet és tizenöt évi fegyházra Ítélte. Ingatlanok adás-mese. Kiskunhalas város megvette Dagi György és neje Hugyi Juliánná ingatlanát 2200 koronáért. Szőri Erzsébet megvette Pólya Sándor és neje Albert M. Juliánná ingatlanát 650 koronáért. Radits János és neje Balázs Jozefa megvették Horváth Verona ingatlanát 320 koronáért. Sebők Lajos és neje Szalai Rozália megvették Gavas József ingatlanát 18546 koronáért. Halas város megvette Borbás István és neje Molnár Erzsébet ingatlanát 1200 koronáért. Czombós Sándor és neje Lantos Terézia megvettek a Halasi Gazdasági bank ingatlanát 430 koronáért. Márta Márk és neje Tallér Jusztina megvették Borsos Benő ingatlanát 13400 koronáért. Babós Sándor megvette özv Gyulai Sándorné László Erzsébet ingatlanát 1120 koronáért. Babós Sándor megvette Darányi Mihály ingatlanát 100 koronáért. Ifj. Csere B. József megvette Csere B. József és neje Csete Mária ingatlanát 5000 koronáért. Racsmár Károly (nős Krammer Juliánnával) megvette Dobrádi László ingatlanát 1000 koronáért László Lajos és neje Bokros Rozália megvették László Béni ingatlanát 1200 koronáért. özv. Kurgyis Imrónó Váczi Rozália megvette Szalai Cs. Bóniné Frittman Mária ingatlanát 160 koronáért. Ifjúság. A Helyi Értesítő gyermek rovata. Hajdanában volt egy ország, ahol az éjszaka mindig sötét volt, hol az ég boltozatja mint fekete bakacsin borult rá a földre, mert ott sohasem kelt föl a hold és a csillagok soha meg nem világították az éjszakát. Ebből az országból vándorútra indult egyszer négy fiú és elérkeztek olyan birodalomba, ahol este, amikor a nap a hegyek mögött eltűnt, ragyogó gömb állott egy tölgyfán és enyhe fényt árasztott szerteszét. Az ember jól látott és megkülömböztet- hetett mindent a világánál, ha nem is ragyogott annyira, mint a nap. A vándoraink álmékodva megállották előtte és amikor egy ember haladt el mellettük, megkérdezték, miféle világosság ez ? — Ez a hold — mondta a kérdezett —, a kisbirónk három tallérért vette és fölakasztotta erre a tölgyfára. Mindennap megtakarítja és olajat önt belé, hogy jól világítson. Ezért a munkáért minden hétre egy tallért fizetünk neki. Mikor az ember szekerével to- vábbállott, megszólalt az egyik fiú : — Ennek a lámpának mi is hasznát vehetnék ; nekünk is van otthon ilyen nagy tölgyfánk, arra fölakaszhatjuk. Milyen jó lesz, ha nem kell majd otthon sötétben botorkálnunk. — Mondok valamit — szólalt meg a második fiú, — kerítünk kocsit, lovat és elszállítjuk a holdat. Vegyenek ezek másikat maguknak. — En jó mászó vagyok — mondta a harmadik —, majd lehozom én a holdat. A negyedik szerzett valahonnan kocsit-lovat, a harmadik fölmászott a fára, lyukat fúrt a holdba, kötelet húzott át a lyukon és leeresztette a holdat. — Amikor a ragyogó golyó már a kocsin volt, kendővel letakarták, hogy senki se vegye észre a rablást. Szerencsésen elértek vele hazájukba és fölakasztották egy magas tölgyfára. Nagy volt az öröme mindenkinek, amikor az uj lámpafénye megvilágított erdőt mezőt és behatolt a szobáikba, sőt még a kamrácskákba is. A törpék kibújtak sziklabarlangjaikból és ott lejtették vörös köntöseikben a tisztásokon a manók tánczát. (Folytatjuk) Iskolai eszközök legolcsóbban : : I PRÄGER FERENC | • könyvkereskedésében $ A c7orP7hofnk hp
