Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1913 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1913-10-22 / 43. szám

október 22. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. 5 Mezei: Ezt határozottan állíthatom. Elnök Maga Bazsánót is üldözte. Mezei : Ez se igaz. En az se tudom merre szaladt. En rögvest a kukoricásba menekültem. Tanúvallomások. A gyilkos kihallgatása után az első tanút, ifj. Bazsa Istvánt, a meg­gyilkolt fiát szólította be az elnök. Bazsa István előadta, hogy Mezeit nem ismerte, s a gyilkosságot másnap mesélte el neki anyja, aki már nem él, mivel 1912. november 9-én sze­rencsétlenség érte: a kályhából ki- ömlő széngáz megölte. Elnök : Mondja el őszintén, minden cifrázás, hozzátevés nélkül, mit mon­dott anyja magának a gyilkosságról. ifj. Bazsa István: Szüleim a gyil­kosság napján a piacról jöttek haza. Otthon anyám kérdezte apámtól, készitsen-e ebédet. Apám azt mondta: ne, majd elkenyerezünk. Ebéd után lefeküdtek. Apám a bugyellárist a kalap alá, az asztalra tette. Egyszerre hallották, hogy a kutyák elkezdenek ugatni. Apám kiment. Egy idegent látott, aki vizet kórt tőle. Mezei — mert ő volt — bejött a konyhába, ahova anyám hamarosan behozta a kútról a vizet, amit Mezei kiivott. Anyám ezután tovább mosogatott, apám és Mezei pedig beszélgetni kezdtek. Apám kérdezte, hol dolgozik s hova való. Mezei elmondta, hogy Mondáéknál részes, keceli és hogy családja van. Ezután Mezei kiment, hogy szükségletét elvégezze. Mikor visszajött, apámat az ajtóban találta. Újra beszélgettek. Ekkor Mezei apám mellét simogatta és folyton azt han­goztatta : ugy-e bácsikám nem ha­ragszik. Ekkor észrevétlenül a kabát ujjából bicskát húzott elő. Bal kezével apám mellére helyezte és jobbjával rávágott. A vér magasra fröcscsent. „Jajj, gyilkosunk van !“ — sikoltotta el magát anyám s kiugrott az ajtón. Mezei ekkor utána kiálltotta: „Meg­állj, te is meg fogsz dögleni!“ Apám ekkor berohant a szobába, hogy kihozza pisztolyát. Mezei ekkorra elszaladt, apám utána s rá is lőtt. Szegény anyám Patakiókhoz szaladt. A verdung még kezében volt, azt szorongatta és sírva mondta, mi történt nálunk. A szomszédok jöttek is. De nem találták a gyilkost. Ekkor egyikük elkiáltotta magát : „ott fekszik egy ember!“ Apám volt a«, de már holtan. Elnök: Pipája és pisztolya is mellette volt ? Bazsa István : A pipa az ott volt, a pisztolyt határozottan nem tudom. a tanya sarkon aztán megtaláltuk a gyilkos egyik papucsát. Arról tudtuk meg később, ki volt a tettes. Elnök: Nem mondta magának valamikor anyja, hogy »zóváltás volt férje és a gyilkos között. Bazsa István: Nem volt szóváltás és ittas se volt Mezei. Elnök ezután a kár-igény felől kérdezősködött, majd kérdezte, vitt-e el Mezei pénzt. Bazsa István : Pénzt nem vitt el. Dr. Pintér József ügyész : Milyen ember volt apja? Bazsa István: Apám higgadt, nyugodt ember volt. Soha senkivel nem verekedett, s büntetve se volt soha. Katona se volt, és mivel nem volt dicsekedő, nem mondhatta, hogy őrmester volt. Volt egy kis tanyájuk, abból pénzeltek. Dr. Pintér ügyész: Akkor mennyi pénz volt a háznál ? Bazsa István : ügy 70 forint körül. Ügyész : Hol volt ? Bazsa: A sublóton. Ügyész: A Monda-tanya hány lépésre van apjáétól ? Bazsa: (Számolgatás után) Úgy 4800 lépésnyire. Ügyész: Tehát az a harmadik szomszéd. De mondja csak, a Biró- vendóglőből jövet útba esik a tanya ? Bazsa: Nem esik útba. Az kerülő. Ügyész: Járt össze családja Mondáókkal ? В<ша: Nem igen. Ügyész: Tolt-e maguknál Horváth Lőrincz panaszkodni, hogy Mezei kitúrta állásából ? Bazsa: Nem. Dr. Wolf Mátyás (Mezei védő­ügyvédje) : Feküdt apja, mikor a kutya ugatás hallatszott ? Bazsa : Biztosan tudom. Dr. Wolf védő \ Volt-e balta, fejsze a tanyán ? Bazsa : A kutnál volt egy balta. Ügyész: Mikor jött a tanyára Mezei? Cselédjük volt-e? Веша : 1—2 óra között jött Mezei, cselédünk nem volt. A többi tanú. Ezután Kerekes Imréné sz. Bazsa Juliannát halgatták ki. Ó se volt kint a színhelyen s apjának meggyil­kolását egy rendőrtől, akinél az nap délutánján kézimunkázott, hallotta. Ezért rohant ki a tanyára. Ott nem talált senkit. Apja holttestére a tanya mellett bukkant. Ott maradt mind­addig, mig a hatóság ki nem érkezett. Kerekesné hallotta anyja vallomását, s a törvényszék előtt el is mondotta. Vallomása lényegében egyezik báty­jáéval, csakhogy ő a részletekre jobban kiterjeszkedett. О is azt állította, hogy apja és Mezei közt szóváltás nem volt, s erőeitgette, hogy a gyilkos józan volt. Mivel Kerekesnéhez se az ügyész, se a védő nem óhajtottak kérdést in­tézni, elnöklő Nagy Zoltán biró el­rendelte a meggyilkolt harmadik gyer­mekének, Bazsa Eszternek kihallgatását. Földvári Lászlóné sz. Bazsa Eszter semmi lényegeset az ügyre vonatkozólag nem mondott. О is elmondotta a gyilkosság történetét, úgy, ahogy anyjától hallotta. A szóvál­tásról ő se tud és Mezeit józannak tudta. Elnök: Hallja Mezei, a meggyil­kolt gyermekei egyértelmüleg azt állítják, hogy maga ok nélkül ölte meg apjukat. Mezei: Nagyságos elnök ur ezek nem pártolnak engem, azért beszélnek igy. A következő tanú Borzai János csendőrőrmester volt. Borzai előadta, hogy ő éppen a rendőrségen volt, amikor jelentették a gyilkosságot, ö rögtön a laktanyába ment, nyergeltetett és vágtatott az eset színhelyére. A jtanya szólón, hason fekve találta holtan Bazsát. Felesége mellette jajjgatott. Kérdezé­sére elmondta, hogy egy piros inges ember volt a gyilkos. A csendőr­őrmester is előadta az özvegy val­lomása alapján a gyilkosság történetét. Az 6 vallomásában azonban a meg­gyilkolt és felesége nem aludtak akkor, amidőn Mezei hozzájuk bement, hanem ebédeltek. A gyermekek és a csendőrőrmester vallomása közötti különbséget igye­kezett is kihasználni a védelem. Elnök: Szólt magának Bazsáné arról, hogy szóváltás volt férje és Mezei közt? Borzai csendörörmester: Nekem Bazsáné csak ezt mondta, „vagy bo­lond, vagy részeg lehetett az az em­ber, aki az ón uramat ok nélkül megölte.“ Dr. Pintér ügyész: Volt-e széles­körű nyomozás ? Borzai: Igen. Több nyomot is ta­láltunk. Egy asszonynál a gyilkos pónztárczáját is megtaláltuk. A kést azonban nem tudtuk elókeriteni. Ügyész: Miről jöttek ez első nyomra? Borzai: A papucsokról. Ügyész : Ki ismerte fel? Borsai: Mondáék. Ők ugyan azt gondolták, hogy Horváth Istvánnak hívják munkásukat s csak később tudták meg valódi nevét. Elnök Mezeihez: Milyen késsel szúrta meg Bazsát ? Mezei: Kicsiny zsebkéssel, s azt eldobtam a kukoriczásban. Ezután id. Monda Antal tanút hallgatták ki. Elnök: Mikor és hogyan ismerke­dett meg vádlottal ? Monda: 1911. telén. Mezei 'bejött a tanyába és szállást kórt. En adtam. Másnap Mezei, aki Horváth István­nak adta ki magát távozott és mondta, hogy nemsokára visszajön. Néhány nappal később visszajött. Azt mondta, hogy most már mindennel tisztában van, családja meghalt: kell-e mun­kásnak. Ott is maradt. Megállapod­tunk, hogy kap mosást, dohányt és napi 50 krajczárt. A gyilkosság előtt 10 nappal elment tőlem, s csak a Biró korcsmában találkoztam vele. Elnök : Ittasnak látszott Mezei? Monda: Nem látszott annak. Dr. Pintér ügyész: Ki fizette a söröket. Monda: Kiki a magáét. Ügyész: Mezei azt állítja, hogy kártyán 11 koronát nyert. Igaz-e ez ? Monda : Nem tudom. Elnök : Igaz-e, hogy egyik mun­kását kimarta Mezei? Monda: Nem igaz. Az a munkás még most is dolgozik nálam. Ügyész : Nem vette észre, hogy Mezei szemlét tartott a környéken? Monda : Nem láttam. Horváth Lőrincz volt a következő tanú. О elmondta, hogy a gyilkosságról nem tud. Me­zeit Mondáéknál ismerte meg, ahol egy hétig dolgozott vele együtt. Mezei őtet nem túrhatta ki, mivel 5 azért ment el, mert szerződése lejárt. Biró Antal vendéglőst hallgatta ki ezután a bíróság, aki elmondta, hogy Mezei volt nála és körülbelül 10 pohár sört ivott. Ittasnak azonban nem látszott. Tőle délben távozott. Horváth Ferencz előadja, hogy Mezei a gyilkosság elkövetésének napján volt nála. Dél­ben jött. Egy üveg sört megivott és kettőt elvitt. Elnök: Mikor Mezei magához ment, ittasnak látszott ? Horváth: Nem vettem észre rajta. Nekem azt mondta, hogy a kazá­noshoz megy s az üvegeket visszahozza. Horváthtal végezvén, az elnök Szekeres István kihallgatását kezdte meg. Elnök : Tud valamit a gyilkosságról? Szekeres: Nem. Elnök (Mezeire mutatva): Ismeri ezt az embert ? Szekeres: Igen. A gyilkosság napján vittem kocsimon. Elnök : Hogy történt az ? Beszélje el. Szekeres : A köves utón találkoztam Mezeivel. Ó Alsó-Szállásra akart menni a Monda tanyára, s kórt, vigyem el. Felült a kocsira. Volt nála 1 */* üveg sör, azt megittuk. A Bazsa tanya közelében leszállt. En elmagyaráztam neki az utat. Ügyész: Nem tévedhetett Meze azon az utón a Bazsa tanyára ? Szekeres: Nem kérem. Lehetet­lenség eltévedni. Szekeres Istvánná sz. Nagy Pál Judit ugyanazokat val­lotta, mit férje. Szerinte se volt Mezei részeg. Dorogi Gábor zenész, tanú a gyilkosság után mon­dotta a csendőrségen, hogy kiszolgálta a Gyugel-korcsmában Mezeit. Később ezt visszavonta. Mezei ezzel szemben határozottan állítja, hogy nevezett pálinkát szol­gált neki. Az utolsó tanú ifj. Monda Antal volt. A gyilkosságról ő se tud. Lénye­gében az 6 vallomása egyezik apjáéval. Mezei szerint a bicskát az ifj. Monda vette neki. Erre azonban Monda nem igen akart emlékezni. * Ezután a tanuk megesketése köset- kezett, s elnök 5 percre a tárgyalást felfüggesztette. Tizenkét óra már elmúlt, mikor az elnök újra megkezdte a tárgyalást. Ismertette az egyedüli szemtanúnak : özv. Bazsánénak azt a vallomását, amelyet gyermekei elbeszélése alap­ján már ismer az olvasó. A helyszíni szemle. Bazsáné vallomásának felolvasásával és ismertetésével végezvén, elnök a helyszíni szemle eredményét ismer­tette. Bazsát a tanya északi oldalán, a tarlón hason fekve találták. Egyik

Next

/
Thumbnails
Contents