Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1913 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1913-10-15 / 42. szám
október 15. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. 5 Idegenek a halasi iskolákríL Leányok a korcsmában. A környezet tesz sokakat rosszá, von a bűnös életbe s fejleszti tovább a rossz lelki tulajdonságokat. Ilyen rossz környezet fiatal cseléd-leányok számára a korcsma s ilyenek az italmórósi helyek. Itt a leányok sokszor akaratuk ellenére merülnek a prostitúcióba, tönkretevén nemcsak erkölcsüket, hanem egészségüket is. Az ilyen leányok számára nem igen van mentség, mert az, aki a könnyelmű életbe belekóstolt, nem fordul vissza, hajtja tovább a vére. Elszomorítók azok a látványok, a melyek egyes korcsmákban szemlél- hetók. De nemcsak elszomorítóak, hanem megdöbbentők. Látja az ember, miként lesz a nemrég még szende cselédleányból szemérmetlen korcsmái leány; miként dobja oda magát néhány fillérért mindenkinek az. aki azelőtt szégyenkezve lesütötte szemeit a férfi tekintet előtt. Ezek lebegtek Halas városának tanácsa előtt, amidőn múlt számunkban ismertetett s a f. hó 4-iki városi közgyűlésen elfogadott szabályrendeletében kimondotta, hogy a korcsmákban s pálinkamérő helyiségekben harmincz éven aluli nőt cselédekül alkalmazni nem szabad. Ezt a határozatot csak helyeselni lehet, mivel nagyfokú szociális érzékről tesz tanúságot. Csak az a kérdés, nem fog e ez csak papiroson maradni ? Érvényt fognak-e majd erezni a rendeletnek, avagy homokba dugják a fejeiket azon hiszem- ben : ők nem látnak, tehát nincs is 1 Ingatlanok adás-vevése. Bodó Józsefnó Kovácsi Borbála megvette Csincsák József ingatlanát 4300 koronáért. Vas Molnár Antal és neje Farkas Mária megvették Vas M. Terézia ingatlanát 1500 koronáért. Batiz Benő és neje Csorba Emilia megvették Pap P. Lajosáé Harnóczi L. Zsuzeánna ingatlanát 1260 koronáért. Gusztos Benő (nős Babos Eszterrel) megvette Böröczi József ingatlanát 55Ű koronáért. Eozenfeld Samunó sz. Schönberger Eóza megvette Janki István és neje Filó Vilma ingatlanát 8000 koronáért. Karácsony János és neje Szigeti Juliánná megvették Sebestyén József ingatlanát 140 koronáért. Kovács Mátyás és neje Benedek Zsófia megvették Brancs György ingatlanát 5200 koronáért. Józsa János és neje Modok S. Eszter megvették Kardos Sándor ingatlanát 100 koronáért. Lakos Benő (nős Lázár Zsófiával) megvette Nagy S. Imrónó Vili Zsófia ingetlanát 280 koronáért. özv. Maróti Józsefnó Jakus Anna megvette Szalai Cs. Antal és neje Budai Judit ingatlanát 1100 koronáért Babó János és neje Eeinholcz Gabriella megvették Bánóczki Kálmán (nős Ónodi Máriával) ingatlanát 1000 koronáért. Gauzer János megvette Tóth Imre és neje Kocsis Klára ingatlanát 100 koronáért. A megyei sajtó az utóbbi időben j városunkról is tudomást vesz, s ör- I vendetes, hogy szeretettel, tisztelettel emlékezik meg közintézményeinkről. A politikai elfogultságot nélkülözik a czikkek, mivel legtöbbnyire ellenzéki irányúak azok a lapok, amelyekben napvilágot látnak. A legutóbb a megye iskoláiról irt czikket „Ráczkeve és Vidéke“ című laptársunk, találóan jellemezvén azokat az állapotokat, amelyek az iskolaügy terén uralkodnak, úgy hogy mindenben azonosíthatjuk magunkat a közöltökkel. A cikket itt adjuk : „Elsők közt emlegeti az ország közönsége Pestmegyót. Olyanként állítja maga elé, mint erős kultúrájú, kitűnő anyagi helyzetnek örvendő vezórmegyót, amely hivatva van arra, hogy példát adjon a többieknek. Ez azonban csak messziről áll igy. Ha közelről, hosszasan vizsgáljuk megyénket, ha félretesszük az elfogultságot, akkor láthatjuk, hogy bizony itt sem színig tejfel minden, itt is vannak hiányok, évtizedes bűnök, amelyek javításra, változtatásra szorulnak. Mostoha gyermek az iskola ügy. Azaz csak volt. Mert egy év óta, a mikor egy uj tanfelügyelői állás létesítésével olyan ezakférfi lépett a munka mezejére, mint Szentgyörgyi Lajos, lényegesen javultak az állapotok ; amit kézzel foghatóan bizonyít azon körülmény, hogy az ottani lap, amely azelőtt nem szűnt meg ostorozni az iskola hiányait, kénytelen elismerőleg nyilatkozni az iskolákról. Vegyük sorra a megye városait, községeit s lássuk, hogy áll ott az iskola ügy. Kecskemét, Nagykőrös saját erejükből állítottak népiskolákat. A pótolni való ott csekély. Másként állnak a viszonyok a közeli Fólegyházán. Ott már különösen a tanyákon százával. találhatni iskolából kimaradt, libákat-sertéseket őrző gyermekeket. A lios. a párocska belép a fogorvoshoz. Azonnal meglátszott rajtuk, nogy szerelmesek. — Na, mondja a legény, túl vagyunk a legrosszabbon, itt vagyunk . . . Mindjárt kinn lesz az a rossz fog . . . Nem merek, nem merek, zokog fel a leány. — Ej, pedig nem fáj, biztatja a legény. — Dehogynem fáj . . . — Nos, megmutatom, hogy nem fáj . . . Egyszerűen kihuzatom egy fogamat, hogy lásd, mennyire nem fáj . . . A leány ámulva néz szerelmesére . . . — Nem hiszem, dadogja. — Nem hiszed ? Hát lásd 1 Es ezzel a legény beül az operáló székbe és a doktor egy-kettőre kihúzza a fogát. Erre a leány már nem mert ellenkezni. Beült szépen ő is és csakhamar kinn volt a foga. A lépcsőn aztán meghatottan suttogta : Szomorúak az állapotok Majsán, ahol szörnyíilködj kedves olvasóm a múlt évben 1740 gyermek nem részesült az iskoláztatás áldásaiban. A vicinális Majsáról rövid egy óra alatt Halasra, ebbe a közeli két évben csodálatos nagyot fejlődött s országos hírnévre szert tett városba visz. Ha ott végig sétálunk, három palotát láthatunk. Ezek iskolák. Az egyik csak a közeli napokban készült el s ajándéka a kormánynak, a többieket is nemrégiben emeltette a felsőbb hatóság atyai jóindulata. Általában véve Halas a megye egyetlen városa, ahol kifogástalanok a tanügyi viszonyok, ahol elegendő hely van az iskolások részére. Ez teszi kötelességünkké, hogy vele bővebben foglalkozzunk s követendő példa gyanánt állítsuk községünk elé. Kívánjuk, hogy Eáckeve kövesse Halas példáját, ahol minden virágzik. Ez, a lakosság állilása szerint Hegedűs Kálmán orsz. képviselő hathatós munkásságának következménye. О oldotta meg az iskolakérdést, örök hálára kötelezvén le a kun várost, a melyhez nemcsak mint követ ragaszkodik, hanem a jó testvériség is szoros kötelékkel fűzi hozzá. De menjünk tovább ! Üljünk fel a zimonyi gyorsra, amely rövid félóra alatt Kiskőrösre szállít. Nézzük, hogy állanak ott az ügyek. Bizony nem a legjobban, mivel több százra rúg itt is az irni-olvasni nem tudó gyermekek száma. Az iskolák alacsonyak, sötétek, — alkalmasak arra, hogy össze üsse a község és újakat építtessen. A Kiskőröstől északra elterülő községekben leginkább felekezeti az oktatás. Az iskolákról nem sok a mondani való. Jóknak a legnagyobb jóakarat se mondhatja azokat. Megérkeztünk Eáczkevére. Annak iskolaügyéről kellene szólnunk. Ezt pedig, bármennyire óhajtják is, elhagyom s egy külön cikk keretében a jövőben fogom ismertetni, vagy megteszik a valamivel arra hivatottabbak.“ — Edesem, most igazán elhiszem, ha azt mondod meg tudnál értem halni . , . Hej, szegény kis leány, akkor még nem tudta, hogy az urfinak hamis foga volt és azt húzta ki a doktor. Már tűrhetetlen . . . A vármegye egy nagyobb mezővárosában községi képviselőtestületi ülés volt. Az egyik képviselő erős beszédet tartott a kofák ellen, a kik a piacon kikapkodják a vásárlók kezéből a baromfiakat. Tetszéssel kisért beszédét ekkóp fejezte be:- Tennünk kell valamit, mert a kofák viselkedése már tűrhetetlen. Nem hiszem tisztelt képviselőtársaim, hogy egy is volna közöttünk, aki feleségétől otthon szemrehányást nem kapott amiatt, hogy ez állapotokat tűrtük. — Igenis van, például a plébános ur ! — kiált közbe valaki. Mondanunk sem kell, hogy a gyűlés komolysága egyszerre oda lett. Ifjúság. A Helyi Értesítő gyermek rovata. Erre az uzsorás biccentett a fejével és megmutatta neki a talált ezüstpénzeket. Aztán fenyegetésekkel, Ígéretekkel mégis csak 1 kivette a favágóból a nagy titkot. Egy egész héten át azon töprengett a zsugori, hogyan tudná a barlang minden kincsét magához kaparintani. Mi mindent fog ő majd akkor a roppant kincs révén csinálhatni. A favágó nem szívesen vállalkozott rá, hogy szomszédját a kincseskamrához vezesse, de nem tudott kitérni előle. Úgy állapodtak meg, hogy a favágó a bejáratnál marad és átveszi a megtelt zsákokat. A kincsen megosztozkodnak és a falu minden szegényének uj ruhát vesznek. Az uzsorás azonban nem vette ezt komolyan és gonosz szándékai voltak. Úgy tervezte, ha már nem lesz szüksége a favágóra, lelöki majd a mélységbe és a pénzből nem ád senkinek. A következő vasárnapon, közvetlenül napfölkelte után mind a ketten a sziklabarlangnál voltak. A zsugori magával hozott egy ásót, egy csákányt és egy nagy zsákot, amelyben még száz kisebb zsák volt.A favágó útközben többször rászólt a uzsorásra, hogy ne legyen olyan kabzsi. de az nem hederitett rá és rohant előre. Az ajtócskához érve, a favágó megállt, a zsugori elkiáltotta magát: Ajtócska, nyílj meg ! — mire az megnyílt. Aztán behatolt és csakhamar maga előtt látta a mérhetetlen kincset. Reszkető kezekkel kezdte tömni zsákjait. A barlang mélységéből azonban hirtelen előkerült egy fekete agár, szikrázó szemekkel ránézett az uzsorásra és aztán nyugodtan ráfeküdt a kincsekre. A zsugori rémületében elejtette a zsákokat. A kutya most feléje fordult és szólt: — Minek jöttél ide, uzsorás ? Erre a zsugori egészen elvesztette a fejét és alig tudott négykézláb az ajtóhoz vánszorogni, ahol az ijedelemtől egyre csak azt kiabálta : Ajtócska, csukódj be ! — és az ajtócska csukva is maradt. Künn sokáig várt a favágó, de hiába. Végre az ajtóhoz közeledett. Tompa orditást és nyögést és vad kutyaugatást hallott. De nemsokára minden elcsöndesedett. Ekkor a favágó halkan megkopogtatta az ajtót, elmondta a rendes mondókáját és belépett a kincses- kamrába. Szörnyű látvány tárult eléje. A zsákokon az uzsorás véres hullája feküdt és egyszerre csak valamennyi kincsesláda,drágakövekkel telt szekrénykék lassan elsülyedtek a földben. (Vége). Esetek.
